Cím: Hulló angyalok

Írta: Drachiss

Korhatár: 18 (cenzúrázatlan verzió)

Figyelmeztetések: slash, durva beszéd

Tartalom: Egy történet két fiúról, tele büszkeséggel, fájdalommal, nevetéssel, bohókás helyzetekkel és két szeretni vágyó szívvel, plusz olyan titkokkal, melyek hol fájdalmat, hol pedig mérhetetlen boldogságot szülnek.

18. fejezet - Pokoli slamasztika

- Mássz már ki onnan, Malfoy! Más is be szeretne jutni, ha nem tűnt volna fel!

- Jól van na, jövök már - sóhajtotta Draco, majd egy törölközőt a dereka köré csavarva kioldalazott Harry mellett a fürdőszobából.

- Eddig sem értettem, és valószínűleg soha nem is fogom, hogy mi a frászért tölt valaki ennyi időt piperészkedéssel - morogta a fekete hajú fiú gúnyosan, majd bevágta maga mögött a fürdő ajtaját.

Draco szomorú arccal terült el az ágyán. Már majdnem egy hónapja ment ez így. Karácsony óta Harry alig beszélt vele, ha mégis, akkor pedig folyton cinikus, és lenéző volt. Még hat évnyi ellenségeskedésük alatt sem veszekedtek ennyit, mint az elmúlt hetekben. Dracót azóta is nyomasztotta az az éjszaka. Másnap persze próbálta megbeszélni Harryvel a problémát, de a fiú makacsul hallgatott, ezáltal Draco is egyre idegesebb és mérgesebb lett, míg végül teljesen elfajultak közöttük a dolgok. Legutóbbi nagy vitájukra épp tegnap este került sor, mikor Harry remegő dühvel vágtázott be a lakosztályba. A problémája mindössze annyi volt, hogy Draco mágiatörténet órán kellemesen elcsevegett Hermionéval, és, bár Draco próbálta megmagyarázni, hogy nem róla volt szó, hanem a számmisztika tananyagról, Harry nem hitt neki. Most sem értette, hogy mi baja a fiúnak, ezért is lepődött meg, mikor Harry egy gyönyörűszép, új, sötétzöld talárban jött ki a fürdőből.

- Nicsak, hát te hova készülsz?

- Mi közöd hozzá, Malfoy?

- Elnézést, hogy meg mertem kérdezni, csak nem értem, hogy minek veszel fel egy vadiúj talárt, ha tudod jól, hogy Roxmortsba megyünk.

- Én nem veled megyek.

- Hogyhogy nem velem jössz? Hisz tudod, hogy McGalagony csak így enged el minket! - csodálkozott el Draco.

- Teszek McGalagonyra. És azért nem veled megyek, mert elhívtam randira Pearl Watsont.

Draco álla a padlón koppant.

- Pe... Pearl Watsont? Azt az ötödéves hollóhátast? - Igen, azt a kerek mellűt.

Draco érezte, hogy Harry szavai mély sebeket hagynak benne maguk után.

- Hát, remélem jól fogtok szórakozni - köpte a szavakat a fekete hajú fiú elé, majd amilyen gyorsan csak tudta, magára kapta kikészített ruháit, s kiviharzott a szobából.

---

- Nem érdekel.

- Draco...

- Azt mondtam, hogy nem! Értsd már meg Granger, hogy amire készülsz, az totális őrültség!

- Nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok mondani neked, de kérlek! - nézett a barna hajú lány könyörgő szemekkel a mardekáros fiúra.

- Te nem vagy teljesen ép agyilag, ugye tudod? Ha Weasley erre rájön, engem meg fog ölni! Eddig sem volt túl rózsás a viszonyunk, de ha belemegyek a kis játékodba, egészen biztos, hogy pálca nélkül küld majd a barátod a másvilágra!

- Ronnak nem kell tudnia semmiről.

- Peeersze... Mintha egy ilyen dolgot titokban lehetne tartani, főleg a Roxfortban!

- Kérlek, Malfoy, értsd meg, hogy valahogy muszáj leráznom Justint, de ha Ronnak szólok erről az egészről, ő nem beszélni fog vele, hanem...

- ... még a seggéről is leátkozza a szőrt - fejezte be a mondatot Draco. - Rendben. Tegyük fel, hogy belemegyek ebbe az idióta játékba. Odamegyek Finch-Fletchlyhez és elbeszélgetek vele arról, hogy csúnya dolog olyan lánynak csapni a szelet, akinek barátja van. Szerinted mit fog majd csinálni? Szépen elnézést kér, aztán majd elbújdosik szégyenében? Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a képembe röhög.

- Ó, és akkor mit javasolsz, mit csináljak?

- Szólj nekem, mielőt Weasley leátkozza annak az idióta hugrabugosnak a seggszőrét.

- Hogy időben megállíthasd Ront?

- Hülye vagy? Hogy végignézhessem!

- Jajj, Draco! Ne légy már ilyen gyerekes! Jó, hogy már jegyeket el nem kezdesz árulni erre a látványosságra.

- Hmm... Nem is olyan rossz ötlet, Granger.

- Fogd be. Akkor nem vagy hajlandó segíteni?

Épp Madam Puddyfoot kávézója előt haladtak el, mikor onnan két bőszen csivitelő hollóhátas lány lépett ki.

- És láttad, Pearl hogy elpirult, mikor Harry megcsókolta?

- Istenem, olyan szerencsés! Bár én lennék a helyében!

- Ne is mondd! Most, hogy Pearl és Harry összejöttek, a suli összes csaja totálisan féltékeny lesz!

- Az biztos! - kuncogtak össze a lányok.

Draco meredten állt, némán nézett maga elé. Harry megcsókolta. Próbálta letisztázni magában, hogy nem, ez nem egy rossz álom, ez valóban megtörtént, jól hallotta, ám ekkor már erőteljesen lüktetett halántékán az ér.

- Granger! - fordult hevesen a szintén meglepett Hermione felé. - Hol van Finch-Fletchly?

- Ööö... Nem tudom... Azt hiszem a Három Seprűben. De te hallottad, hogy Harry...

- Gyere - vágott közbe Draco, majd a lány karját megragadva, szó szerint vonszolni kezdte őt az említett kocsma felé.

---

- Jézusom! Draco, jól vagy?! - Hagyjál, Granger! - ugrott talpra (immár harmadszor) a szőke. - Gyere ide, te nokedli! - kiáltott oda Justinnak, aki sajnálatos módon így, a hetedik évre már kétszer olyan széles volt, mint a mardekáros. Dracót azonban a dühe hajtotta, így képtelen volt ép ésszel felfogni azt a fölényt, amelyet a hugrabugos fiú élvezett.

Ám mikor Justin ökle újból a arcán csattant, végleg és menthetetlenül összecsuklott.

---

- A... fene... essen... abba... a rohadt... hülye... agyalágyult... fejedbe! - nyögte Hermione, mikor végre sikerült a felvonszolnia az ájult Dracót a Griffendél-toronyba.

- Höh - jött a halk válasz a kanapé felől. Draco borzalmasan nézett ki. Ajka és szemöldöke felrepedt, mindkét pofacsontja tiszta zúzódás volt, arról nem is beszélve, hogy jobb szeme akkorára dagadt, hogy képtelen volt kinyitni.

- Áááh! - kiáltott fel a fiú, mikor Hermione egy kancsó vizet locsolt végig rajta.

- Ne visíts - mondta mérgesen a lány. - A java még csak most jön, ugyanis szépen le kell fertőtleníteni a sebeidet.

- Nem - morogta Draco.

- De igen, különben elfertőződnek.

- Hagyjál, Granger.

- Ha jól emlékszem, ma már hallottam tőled ezt a mondatot, és mikor eleget tettem a kérésednek, te két másodperccel később szépen elterültél a földön. Úgyhogy, ha megbocsátasz, nem hagylak. Tartsd ide a képed, hadd kenjem be.

- Nem akarom - nyöszörögte Draco.

- Ki a frász érdekel, hogy mit akarsz? Jelenleg meg sem tudsz mozdulni, tehát így is, úgy is lefertőtlenítem azt a nagy pofádat. És ajánlom, hogy hagyd, hogy csináljam, különben rád borítom az egész üveggel, az pedig nem lesz kellemes, mert ez a bájital nagy mennyiségben nem fertőtleníti, hanem kimarja a bőrt.

- Kapd be.

- Ne trágárkodj! Nah, mutasd...

- ÁÁÁ! EZ CSÍP!

- Fogd be, Malfoy, és tűrj! Ha arra volt eszed, hogy szétveresd magad Justinnal, akkor ezt is bírd ki szó nélkül!

- Mintha nem te kértél volna meg, hogy koptassam le rólad azt a köcsögöt...

- Hé! Én arra kértelek, hogy beszélj vele, nem pedig arra, hogy amint meglátod, rúgd bokán. Ezt Ron is meg tudta volna tenni. Különben is, mi ütött beléd? Azt hittem, egy Malfoy sohasem verekszik.

- Ideges voltam.

- Miért?

- Mittudomén! Ne kérdezősködj annyit, hanem kenjél be végre azzal az átkozott krémmel, aztán hadd menjek! Amúgy is! Miért a toronyba hoztál, és nem a lakosztályba?

- Mert félájultan nem hiszem, hogy meg tudtad volna mondani nekem a jelszót, amivel bejuthatunk. Nah, az arcod kész, most húzd fel szépen a pólódat.

- Minek?

- Mert gondolom Justin cipője ott is hagyott néhány szép nyomot, és ha igazam van, akkor azokat is le kell kenni.

- Nem kell.

- Malfoy... Húzd. Fel. A. Pólódat. Ha megkérhetlek, még ma.

- Tessék. Így már jó lesz?

- Igen, köszönöm - mondta Hermione, majd épp közelebb akart lépni a félmeztelen fiúhoz, hogy lekenhesse a hasán lévő két sebet, mikor felbotlott Csámpásban, aki a lábai alatt hevert. Hermione felsikoltott, majd még mielőtt a szőke fiú arrébb mozdulhatott volna, arccal előre rázuhant Draco ágyékára, miközben a kezében lévő bájitalos üveg ráborult a szőke hasára. Draco egy hatalmasat nyögött, ahogy a pirosas lé elkezdett pezsegni a bőrén, így megfogta Hermione fejét, hogy lelökhesse az intim helyen időző lányt magáról, és azonnal lemoshassa a maró folyadékot.

Ám ebben a pillanatban kinyílt a portrélyuk, és egy nagy csapat griffendéles mászott be rajta, élükön a kajánul vigyorgó Ronnal és Harryvel.

Egy pillanatra mindenkinek elakadt a lélegzete a félreérthetetlen jelenet láttán, majd egy iszonyatos üvöltés rázta meg a falakat.

- MALFOY! TE ROHADÉK! EZÉRT MOST MEGÖLLEK!

- Ron, ne! - sikoltott Hermione.

De már késő volt.