Cím: Hulló angyalok
Írta: Drachiss
Korhatár: 18 (cenzúrázatlan verzió)
Figyelmeztetések: slash, durva beszéd
Tartalom: Egy történet két fiúról, tele büszkeséggel, fájdalommal, nevetéssel, bohókás helyzetekkel és két szeretni vágyó szívvel, plusz olyan titkokkal, melyek hol fájdalmat, hol pedig mérhetetlen boldogságot szülnek.
20. fejezet - Sose volt még ilyen jó
- Nem.
- Dracooo!
- Nem.
- Kééérlek! Csak egy ilyen nagyon picit! - mutatta Harry a hüvelyk- és mutatóujja közti távolsággal, hogy mennyire picit is.
- Nem.
- Te csak nemet tudsz mondani?!
- Nem.
- Áááh! - vágta le magát a griffendéles duzzogva az ágyra, amin Draco nagyon jól mulatott.
- Ne duzzogj, Harry - szólt oda a fekete hajú fiúnak kajánul mosolyogva. - Mondjuk úgy, hogy magadnak kerested a bajt.
- Ez szemétség - morogta Harry.
- Nem. Az lenne szemétség, ha lefeküdnék veled, miközben neked még van barátnőd. Megmondtam, hogy amint szakítasz a csajjal, utána bárhol, bármikor lefekszem veled, addig viszont nem.
- Jó. És elárulnád, hogy hogyan szakítsak egy csajjal, akivel összesen fél órát beszéltem...
- ... aztán majdnem megdugtad a szemem láttára.
- Megegyeztünk, hogy ezt nem emlegetjük többet - komorodott el Harry arca. - A lényeg az, hogy nem tudom, hogyan szakítsak Pearlel anélkül, hogy megbántanám.
- Merlinre, Harry! - nézett Draco nagyon csúnyán a fiúra. - Te nem érzed a helyzet abszurditását? Épp tőlem kérsz tanácsot, hogy hogyan dobd ki a csajodat, hogy aztán együtt lehess velem?
- Jól van na... De akkor sem ér, hogy addig nem szexelünk, amíg ki nem rakom a szűrét.
- Pedig ez van. Hova mész?
Harry az ajtóból nagyon nagyon piros arccal fordult vissza.
- Szakítani!
- Ezen a héten már legalább tizedszer - motyogta Draco félig vidáman, félig komoran a becsukódó ajtónak.
---
- Pszt!
- Mi van?
Amint Draco hátra fordult, Harry azonnal egy kis levélkét bocsátott útnak felé, amit Piton csak azért nem vett észre, mert minden figyelmét lekötötte, hogy kellő hangerővel és gúnnyal alázza a sárga földig Nevillet. Draco ügyesen elkapta a levelet, majd amint kinyitotta, azonnal fülig vörösödött.
Vége. Szakítottam vele. Jobb ha felkészülsz, szöszi.
Néhány pillanatnyi tollrágással egybekötött gondolkozás után pár szót körmölt a papírra, majd visszadobta a feladónak.
Mire kellene felkészülnöm?
Emlékezz, te mondtad: "... amint szakítasz a csajjal, utána bárhol, bármikor..."
Szép szavak, Harry, de ezzel nem veszel le a lábamról.
Mi a bizonyíték arra, hogy valóban szakítottatok, és nem csak úgy mondod?
Egy karmolásnyom a vállamon és Pearl rugásától leszakadt fél herém
díszcsomagolásban megteszi?
Ne hidd, hogy sajnállak, megérdemelted.
Soha nem is reménykedtem a sajnálatodban, és most sem fogok. Ellenben
emlékeztetnélek az ígéretedre, valamint arra, hogy ugyanabban a lakosztályban
élünk, csak mi ketten.
Rohadtul kielégületlen lehetsz.
Így van. De csak azért, mert én nem használom olyan magasztos célokra
a fürdőszobát, mint te.
Hé! Ezt kikérem magamnak! Én csak a hajamat ápolom.
Peeersze.
Tényleg.
Nah jó, nem állok le a maszturbációdról vitázni, inkább azt beszéljük meg,
hogy hol és mikor találkozunk.
A hajamat ápolom. És miféle kérdés az, hogy hol és mikor? Merlinre...
Úgy érzem magam, mint egy úri szajha.
Rendben, ha akarod akkor rózsával a számban borulok térdre előtted.
Ha letérdelsz előttem, nem rózsa lesz a szádban.
Disznó. De végülis igaz. Nos, akkor mit szeretnél, hogy hódítsalak meg?
Kapj el. Ha tudsz...
Draco vigyorogva küldte vissza az üzenetet, majd a továbbiakban Harry hiába pisszegett és füttyögött, nem volt hajlandó a fiú felé fordulni.
---
- Ezt... aaah... azért... oh... nem hittem... oaah... volna... rólaaahd... aah!
Draco úgy érezte, menten belepaszírozódik a fürdőkádba. Erősen kapaszkodott ugyan Harry vállaiban, ám a griffendéles ostroma túl heves volt ahhoz, hogy rendesen meg tudja tartani magát, arról nem is beszélve, hogy elméjét ismét elborította az a fura, rózsaszínű köd, amely nemcsak a gondolkozást, de szinte a látást is lehetetlenné tette. Nem érzékelt mást, csak Harry nyögéseit és sóhajait, valamint erőteljes lökéseit testének mélyén.
Mikor mindketten elélveztek, Harry lihegve zuhant rá Dracóra.
- Kidöglöttem - sóhajtotta olyan hangon, mintha ez lenne életének legnagyobb tragédiája.
- Te döglöttél ki? - riposztolt a szőke. - És én? Talán nem én voltam az, akit fél napon keresztül üldöztél a kastélyban? Még számmisztikára is beültél, pedig te nem is jársz arra a tárgyra!
- Reménykedtem, hogy megátkozhatom a tanárt, és akkor ott a teremben...
- Hülye.
- Lehet, hogy mégsem vagyok annyira fáradt.
- Ki se találd.
Végül mindketten kikászálódtak a kádból, majd egymást törölközőbe bújtatva kivánszorogtak a szobába.
Draco hulla fáradtan - és nagyon boldogan - nyúlt el az ágyán. Érezte, hogy Harry mellé bújik, majd testük szorosan összesimult, ahogy egymás felé fordulva összeölelkeztek.
- Tök jó ez így - suttogta a griffendéles.
- Igen, az.
- Kérdezhetek valamit?
- Hm?
- Őszintén válaszolsz majd?
- Harry. Mit akarsz kérdezni?
- Jó volt?
Draco érezte, hogy a feje búbja is elvörösödik. Végül bosszús mosollyal válaszolt.
- Sose volt még ilyen jó. És... neked... mármint... te?
- Sose volt még ilyen jó - simított végig Draco hasán Harry, majd nem sokkal később hagyták, hogy ismét elragadja őket a vágy.