Cím: Hulló angyalok
Írta: Drachiss
Korhatár: 18 (cenzúrázatlan verzió)
Figyelmeztetések: slash, durva beszéd
Tartalom: Egy történet két fiúról, tele büszkeséggel, fájdalommal, nevetéssel, bohókás helyzetekkel és két szeretni vágyó szívvel, plusz olyan titkokkal, melyek hol fájdalmat, hol pedig mérhetetlen boldogságot szülnek.
Megjegyzés: Ez a fejezet Draco szemszögéből íródott.
23. fejezet - Enyém
Szeretlek. Ez a szó... Mikor Harry kimondta, nem tudtam eldönteni, hogy meghalt-e a lelkemben valami, avagy újjáéledt...
Percekig azt sem tudtam, mit kéne mondanom. Utoljára hosszú évekkel ezelőtt hallottam ezt. Ő mondta ki nekem. A nagyapám.
Amikor végre magamhoz tértem első döbbenetemből, felugrottam és kiabálni kezdtem szegény Harryvel, aki el sem tudta képzelni, mi üthetett belém.
De meg érdemelte, amit kapott. Arról ugyan fogalma sem lehetett, milyen régi és mély sebeket szakít fel ismét, de Merlinre! Még egy hónapja sincs, hogy az enyém lett. Túl korai volt ez a szó.
Egy pillanatra elrévedek... Lehet a szeretet túl korai? Hisz mikor a gyermek megszületik, már akkor szeretni kezdi az anyját, mikor annak mellére helyezik...
Talán még nem készültem fel erre. Annyi bizonytalanság gyötör, hogy képtelen vagyok rendet tenni magamban. Harry nagyon fontos nekem, ezt tudom. De mindössze ennyi a tudás, melynek birtokában vagyok, s ezernyi más kérdésemre senki sem adhat választ. Majd az Élet adja meg.
Míg nekem minden időmet leköti, hogy megpróbáljak rendet tenni a fejemben, addig Harrynek az a legnagyobb gondja, hogy elmondja Weasleynek és Grangernek, hogy együtt vagyunk. Mindketten tudjuk, hogy nem várhatjuk tőlük, hogy körbeugráljanak minket ezért, de Harryt boldoggá tenné, ha a barátai tudnának rólunk. Nekem pedig nincs más vágyam, csak hogy Harry boldog legyen.
Épp visszahajolok dolgozatom fölé, mikor berobban az ajtó. Összerezzenek, de aztán látom, hogy csak Harry az. Vérzik az orra.
- Mi történt? - sietek oda hozzá, ám ő a fürdőbe rohan, s a csap alá tartott kezébe folyó vízzel kezdi lemosni vérét. Percekig tart a művelet, majd véreres szemekkel néz rám. Egyetlen szót mond, de ez is elég ahhoz, hogy dühöm elöntse testemet:
- Pearl.
Pár pillanatig némán nézem arcát.
- Draco! Hová mész? - kiált utánam, mikor hevesen megindulok az ajtó felé.
- Megölöm azt a szukát! - fordulok vissza dühösen, majd kiviharzok a helyiségből.
- Bocsi, beszélhetnénk? - mosolygok rá a libára, aki épp azon van, hogy barátnőinek címzett gyöngyöző kacagásával felhívja magára a nem messze álldogáló Creevey figyelmét.
- Persze - villantja rám szép fehér fogsorát mosolygás címszó alatt, majd az egyik üres tanterembe sétálunk. Amint becsukódik mögöttünk az ajtó, ő felül az egyik padra, s kissé terpeszbe helyezi lábait, nem túl feltűnően, mégis láttatva némely intim pontot.
Kurva.
- Miről szeretnél velem beszélni? - kezdi el legyezgetni magát a kezével, mert azt hiszi, ez izgató és nőies.
Ribanc.
- Harryről - mosolygok rá negédesen. Arca egy pillanat alatt elkomorul.
- Mit akarsz róla beszélni?
- Tudod - kezdem, miközben kezeimet összekulcsolom hátam mögött, s néhány lépést teszek felé -, Harry a barátom. És én nagyon nem szeretem, ha bántják a barátaimat. Ennek ellenére Harry néhány perccel ezelőtt vérző orral jött be a lakosztályba.
- Megérdemelte, amit kapott.
- Miért?
- Ugyan már! Azt ne mondd, hogy neked nem mesélte el. Fiúk vagytok, mindent kibeszéltek egymás között. Harry szépen pofára ejtett, úgyhogy ez volt a legkevesebb, amit megérdemelt.
- Csak azért, mert te egy szajha vagy, és nem kaptad meg, amit akartál, még nem kell egyből a másikat hibáztatni - mondom gúnyosan. Látom, hogy szemei elkerekednek szavaimtól, így tovább folytatom: - Arra nem gondoltál még, hogy veled van a baj?
- Hogy merészeled?! - leugrik a padról, s hozzám siet. Alig egy centire van a keze az arcomtól, mikor elkapom a csuklóját, s teljes erőből megszorítom.
- Ááú! Ez fáj! Mit képzelsz! Eressz el! - üvölt rám, s arca olyan vörös, mint a haja.
- Elengedlek - mondom a képébe. - Egy feltétellel. Hagyd. Békén. Harryt.
- Mi közöd van neked hozzá, hogy Harry és én mit csinálunk?!
- Épp itt a gond, szívem. Te és Harry már nem csináltok semmit, mert Harry kidobott. Itt már csak te vagy az, aki balhézik. Éppen ezért, még egyszer megkérlek: hagyd őt békén.
Elengedem a lányt, s az ajtó felé indulok. Már majdnem elérem, mikor meghallom dühös hangját.
- Buzi!
Szélsebesen fordulok hátra.
- Mit mondtál?!
- Jól hallottad! Eddig nem hittem el, de kezdem belátni, hogy igazat mondanak azok, akik azt híresztelik, hogy a Malfoy örökös és a híres Harry Potter egy ágyban hálnak! Így legalább értem, hogy miért hagyott el Harry! Mert homokos!
- És ha igen, akkor mi van?! - üvöltök rá, mire az ő arcára egy kaján vigyor ül ki.
- Ó! Milyen befolyásos lettem, mióta fél napig együtt jártam a Kis Túlélővel! - kacarászik színésznői tehetséggel. - Első kézből kapom az információkat! Ha ezt Rita Vitrol megtudja! Harry Potter, a Hős Megmentő nem más, mint egy egyszerű kis buzi! Egy halálfalóivadék köcsögje!
- És akkor mi van? - hallom az ismerős hangot az ajtó felől. Harry behúzza maga mögött a nyílászárót, majd közelebb lépdel.
- Milyen szépen mutattok együtt - vigyorog lenézően a lány.
- Köszönjük - mondja hasonló stílusban Harry, majd mögém lép, s átkarol. - Igazán örülök, hogy te vagy az első, akivel megoszthatjuk a titkunkat. Ám ha Rita Vitrolnak akarod eladni ezt a sztorit, több dologra is szükséged lesz, mint néhány elkapott szóra. Rita a részletes, szaftos dolgokra bukik - a lány értetlen képet vág, miként én is, egészen addig, míg Harry bele nem nyal a fülembe, s hozzám nem nyomja magát hátulról. Megérzem keménységét fenekemnél, s csak nagyon kicsi hiányzik hozzá, hogy fel ne nyögjek.
- Megőrültél? Akár ki is rúghatnak, ha ez a hülye picsa elmondja valakinek - suttogom hátra Harrynek, ő azonban lejjebb hajol, s belecsókol nyakamba.
A lány egy percig meredtem bámul, aztán egy velőtrázó sikoly kíséretében távozik a helyszínről.
Harry felé fordulok, ajkaimat azonnal az övéire tapasztom, ám mégsem bírom megállni, hogy bele ne mosolyogjak a csókba.
- Dilis - suttogom ajkai közé.
- Gyere - húzódik el tőlem, s rohanva tesszük meg az utat szobánkig. Mikor végre becsukódik mögöttünk az ajtó, éhesen vetjük magunkat egymás karjába.
- Mindenki tudni fogja...
- Kit érdekelnek?
- Pletykarovatot nyitnak, külön a mi számunkra...
- Teszek rájuk...
- És mi lesz, ha...?
- Fogd be.
Nem tehettem mást. Befogtam.
Szerző megjegyzése: Frissítés 1-2 napon belül várható Kérek kritikát!