Sakura Biyori
1. fejezet
Évnyitó
Ötven év távlatából is úgy emlékszem mindenre, mintha csak tegnap történt volna. Nem csoda, hiszen mind a mai napig nem voltam képes lemondani rólad, bár már tudom, hogy soha többé nem lehetünk együtt. De mégis, ez a buta, józanész nélküli szív, ami itt dobog a mellkasomban, még mindig fáj, mintha millió darabra szaggatta volna a saját zanpakutou-m… és még mindig, állandóan remél.
Hisana…
Akkor találkoztunk először, mikor beléptél az Akadémia kapuján, a virágzó cseresznyefák alatt. S életemben először ledermedtem, nem tudtam megmozdulni. Akkor történt meg velem először, hogy egy nő szépsége elkápráztatott. De nem utoljára… Te mindig elő tudtad csalni azt a rózsaszín pírt az orcáimra, egyetlen pillantásoddal.
Aznap láttalak először, mégis úgy éreztem, mintha már ezer éve ismernélek. Nehéz ezt bevallani egy magamfajta nemesnek, de… az igazság az, hogy első pillantásra beléd szerettem.
xxxxxxx[-]--------------------------
70 évvel ezelőtt, Lélektovábbképző Akadémia
- Szóval ez volna a Shinigami Akadémia? – kérdezte magától a fekete hajú lány, miközben végignézett a kapu előtt sorakozó leendő diákokon. – Fura egy hely, sok fura alakkal…
- Nem túl szép dolog furának nevezni másokat, főleg, ha az ember magában beszél – szólt egy barátságtalan hang a háta mögül.
- Mi közöd van hozzá? – kérdezte ugyanolyan barátságtalan hangnemben a szőke lányt. – Ha magamban akarok beszélni, magamban fogok beszélni.
- Hah… Pimasz kis csitri - eresztett meg egy gúnyos félmosolyt egy lenéző pillantás kíséretében. – Szinte rád van írva, hogy Rukongai valamelyik poros, mocskos kis kerületéből jössz.
- És ha igen, akkor mi van? – vonta fel a fekete hajú lány a szemöldökét. – Talán jobb vagy nálam, mert Seireiteiben születtél?
- Igen, pontosan, te kis dög – morogta a lány, majd meglökve a másik vállát, belépett az iskola kapuján.
- Jobb nálam… Mindenki az… - motyogta a fekete hajú, majd felpillantott az égboltra. – Vajon hol jársz most, Rukia?
xxxxxxx[-]--------------------------
Kuchiki Byakuya egy halk, észre sem vehető sóhaj kíséretében lépett be a Lélektovábbképző kapuján, nagyapja nyomában. Fogalma sem volt, mit keresett ő itt, hiszen már rég a Gotei 13 tagja, a hatodik osztag negyedik tisztje volt.
- Nagyapa, elmondanád, miért is vagyunk itt? – kérdezte nyugodt hangon, bár belsője forrongott.
- Az akadémiának szüksége van egy jó kardforgatóra, aki tanítaná a jövő shinigamijait – jelentette ki az öreg férfi.
- És mi köze van nekem ehhez? – vonta fel alig észrevehetően a szemöldökét a fiú.
- Te leszel az említett tanár – nézett hátra unokájára a Kuchiki-ház feje.
- Én, mint tanár? – Kuchiki Byakuya ura volt az érzelmeinek, arca mindig méltóságteljes és kifejezéstelen volt, ahogy az nemesekhez illett, ám most leesett az álla. Erre nem számított.
- Te, Byakuya – bólintott az öreg. – Csupán egy évről van szó, utána visszatérhetsz a hatodik osztagba.
- Értettem – bólintott a fiú, bár legszívesebben agyonverte volna az előtte lépdelő vénembert ezért. Egy évre bedugni őt, Kuchiki Byakuyát, a Gotei 13 egyik legnagyobb zsenijét, a hatodik osztag és a Kuchiki-klán jövendőbeli fejét ebbe a mocskos iskolába, ahol még csak Menosok sincsenek, akiket néhanapján darabokra szaggathatna?! Na ne!
xxxxxxx[-]--------------------------
A cseresznyefák gyönyörűen virágoztak az akadémia kapujában. Hisana álmodozva pillntott fel rájuk, s azon mélázott, vajon miért rózsaszínűek a sakura szirmai? Vajon miféle istenség döntött úgy, hogy a tavasz legcsodálatosabb, legfényűzőbb, legnemesebb virágait ilyen halovány, gyönyörű színre festi?
Miközben Hisana ezen mélázott, a két Kuchiki kilépett az akadémia épületének ajtaján. Byakuya sóhajtva pillantott fel, s akkor meglátott egy gyönyörű, fekete hajú lányt, aki besétált a kapun, majd megállt, hogy felpillantson a szirmait hullató sakurákra. Ahogy a lány szemein az ágak között átszűrődő napfény tükröződni látszott, Kuchiki Byakuya biztos volt valamiben: bárki volt is ez a nő, szerette őt, amióta csak a lelke létezett.
Fú, de elcsépelt, klisé egy kezdés… Áhhh, nem sikerült jobban… D: Pedig próbálkoztam. Ígérem, a következő fejezetekre kicsit összeszedem magam, hátha jobb lesz.
Remélem, azért így is olvasható.
Sok szeretettel Anikónak.
Névtelen hozzászólásokra egy fórumban válaszolok. Link az adatlapomon.
Liisa }i{