Cím: Midnight Train
Írta: Drachiss
Korhatár: 18
Párosítás: Harry/Draco
Figyelmeztetések: durva nyelvezet, slash
Tartalom: Mennyire változtathat meg egyetlen szeretkezés mindent? Van, mikor az ember egyszerűen túllép rajta, van, hogy az egész világ a feje tetejére áll.
Szerző megjegyzése: Régebbi történet, kissé gagyi, ennek ellenére szeretnék kritikákat kapni!
1. fejezet - Nem számít, milyen áron (Draco)
Átkozom magam bolondságomért. A mardekár klubhelyisége szerencsére üres, így senki sem láthatja, miféle problémákkal küszködök. Gyűlölöm reggeli erekciómat.
Rajtam kívül csak pár elsőéves maradt itt a karácsonyi szünetre. Mióta apámat megszöktették az Azkabanból, árgus szemekkel figyelnek engem s anyámat. Ezért van hát kényszerű távolmaradásom családomtól az ünnepek idejére. Ahhoz képest, hogy mennyi csatlósom van, gyakrabban vagyok egyedül, mint bárki képzelné. Néha elegem van már ebből az átkozott színlelésből. Jó lenne, ha lennének barátaim. Vagy legalább egy barátom, egy szerelmem. Na igen. Nálam a kettő nem zárja ki egymást, hisz valahogy jobban tűzbe hoznak a férfiak.
De most hiába. Egy normális srác sem maradt a Roxfortban, s a többiek csak holnap érkeznek vissza. Zabini a szeretőm, de sajnos ő is elutazott. Tudom, nem bírok addig várni, így a prefektusi fürdőbe indulok, hogy a zuhany alatt hűtsem le lángoló érzékeim.
Furcsa az élet. Idén végzek a Roxfortban, s mindössze két választásom van jövőmet nézve. Vagy követem apám utasításait, s a friss diplomásként beállok a Sötét Nagyurat szolgálni, vagy ellenszegülök családfőmnek, s vagy holtan végzem, vagy a Jó oldal harcosaként. A menekülésre semmi esélyem, hisz apám keze messzire elér. A szerelmi életemre ugyanez vonatkozik. Vagy elveszek egy buta aranyvérű libát és hosszú, de boldogtalan életet élek vele, vagy összeköltözök egy helyes pasival, akit szeretek, de rövid úton meghalok. Utálom, hogy ebbe a családba születtem. Apám mindig azt mondja: 'A Malfoyok az arisztokraták arisztokratái'. Na persze.
Megérkezek a fürdőhöz. Elmondom a jelszót, majd belépve azonnal a kisseb helyiség felé indulok. Szerencsére üres, bár nem is vártam mást ilyen korai órán. Megnyitom a csapot, s a zuhanyrózsát magamra irányítom. Jól esik, ahogy a hideg víz végigzuhog testemen. Gyűlölök élni. Gyerekkorom óta nem teszek mást, mint fejet hajtok mások utasításai előtt. Annyira vágyom egy társra, aki erőt adna, hogy túlléphessek múltamon, családomon. Mindenki néz, de senki sem lát. Soha, senki nem képes felfedezni engem, hisz álarc mögé rejtőzöm, hogy igazmondásom ne tehessen sebezhetővé. Annyi minden van, amit szeretnék megtenni. Az emberek azt hiszik, hogy a Malfoy-örökösnek mindent szabad, s el se hinnék, mekkorát tévednek. Ha van valaki, akire azt a kifejezést lehet használni, hogy: korlátozottan cselekvőképes, akkor az én vagyok. Minden reményemet elvesztettem ebben a világban, hisz már akkor sem volt semmi esélyem, mikor megszülettem. Gyerekkorom szabályok és előírások között telt hajlongva és finomkodva, miközben senki sem dícsért meg, ha valamit jól csináltam.
A pénz és a hatalom mindennél többet ér - ezt nevelték belém. Egykor igaznak hittem ezeket az álnok szavakat, de mára már képtelen vagyok olyan áhitattal hallgatni őket, mint régen.
Megborzongok, testem egyre inkább kihűl a hideg víz folyama alatt, így elzárom a vizet és a törölközőmért nyúlok. Ám ebben a pillanatban zajt hallok a fürdő főhelyiségéből. Gyorsan magamra tekerem a fehér lepelt, s kinyitom a kisebb helyiség ajtaját, hogy megtudjam, melyik prefektus zavarta meg gondolataim.
Amint kinyílik az ajtó, eláll a lélegzetem. A medence mellett nem más áll, mint a Hős, Ragyás, Mocskos, Mugliivadékk De Ennek Ellenére Kibaszottul Helyes Harry Potter, ráadásul egyetlen szál fekete boxeralsóban, mely tökéletesen kiad minden ínyenc vonalat testén. Nagyot nyelek, miközben végigjáratom rajta tekintetem. Talán túl sokáig időzöm a kényes pontoknál, mert arcát zavart pír önti el, s gyorsan elfordul. Magamban elmosolyodom. Egy ilyen alkalmat nem lehet kihagyni. Megdughatom a Kis Túlélőt, és ez nem akármilyen trófea. Már nyúlna pizsamaalsójáért, ám én mögé lépdelek, s mutatóujjammal végigvezetem gerince vonalát. Megfordul, s rémülten néz a szemembe.
- Mit keresel itt Potter? - kérdezem, miközben hangomba némi kis érdességet viszek, ugyanis Blaise szerint ez rohadt szexi.
- Semmi közöd hozzá, Malfoy! - válasza nem épp Zabinit igazolja...
Megfordul és nadrágjával a kezében indulni készül. Itt az ideje a cselekvésnek.
Megragadom karjait, s erőszakkal magam felé fordítom.
- Mit akarsz Malfoy? - hangja olyan jeges, hogy szinte megfagyik a vér az ereimben. Még sohasem hallottam így beszélni, s egy pillanatra meginog magabiztosságom. Ám végül döntök: mielőtt bármit tehetne, ajkaimat óvatosan az övéihez érintem, s csókolni kezdem. Magam is meglepődöm, mikor utat enged bebocsátást kérő nyelvemnek.
Ujjaimmal megérintem vállát, miközben vágyam egyre nagyobb erőt vesz rajtam, ám ő ezt a pillanatot választja arra, hogy ellökjön magától.
- Mit képzelsz?! Hagyj engem békén! - dörren rám.
Magamban kajánul mosolyogva nézem, ahogy elzárja a csapot, majd feldúltan indulni készül. Hiába játsza meg magát, engem nem tud átverni.
- Miért akarsz elmenni Potter? - kérdezem csendesen, ám válasz helyett csak egy hűvös tekintetet kapok. Megfordul, s az ajtó felé indul. Pár pillanatig habozok, majd mégis utánaszólok:
- Nem hiszem, hogy ő is elakar menni - mutatok merevedésére, mely az előbb felhúzott nadrágon keresztül is jól látható.
Nem mozdul, csak néz rám, s ezt bíztató jelnek veszem, így elindulok felé lassú, kimért léptekkel. Pár centire tőle megállok, s várom, hogy reagáljon közelségemre.
- Mit akarsz Malfoy?
Ilyen hülye kérdést! Mintha nem lenne elég nyilvánvaló. Válasz helyett csak nézem őt, s egy óvatlan pillanatban merevedésem az övéhez érintem. Lehajtja fejét, majd látványosan nyel egy nagyot, s ez épp elég ahhoz, hogy elveszítsem minden önuralmam. Egyik kezemmel hajába túrok, míg a másikkal magamhoz húzom, s azonnal csókolni kezdem.
Már ő sem ellenkezik, hagyja hogy ujjaimmal cirógassam, simogassam, miközben meztelen felsőtestünket egymáséhoz nyomjuk, ezzel is hevítve önnön vágyunk. Beleremegek, mikor ő is simogatni kezd, s egyre hevesebben bújik hozzám. Óvatosan, mégis tudatosan kezdem az ő ágyékához dörgölni merevedésem, minek hatására szétnyílik a csípőmre csavart törölköző, s lehullik rólam, épp ahogy terveztem. Potter megszakítja a csókot, s mámoros tekintettel néz végig lenyűgöző testemen.
Teljesen elképedek, mikor ujjait végighúzza férfiasságomon, s önkéntelenül hagyja el nyögés a számat. Nem bírom tovább, teljesen tűzbe hozott, így vállainűl fogva a földre lököm, s azonnal elkezdem kihámozni nadrágjából, s alsójából. Mikor végre teljesen meztelenül fekszik előttem, végigmérem testét.
A látvány még jobban tűzbe hoz, már ha ez még egyáltalán lehetséges. Óvatosan végigfekszem rajta, ágyékomat szorosan az övéhez nyomva, míg nyelvemmel s ujjaimmal mellkasát kezdem cirógatni.
Őszintén szólva nem hittem volna, hogy épp Potter lesz az, ki ennyi szenvedélyt vált ki belőlem. Testem olyan lázban ég, milyet még sohasem éreztem, s ez engem is meglep. Mielőtt tovább csodálkozhatnék a dolgok ilyetén fordulatán, Potter végigsimítja hátamat, s eléri egyik legérzékenyebb pontomat, a fenekemet. Hatalmas, jóleső nyögéssel díjazom akcióját.
Fokozatosan haladok egyre lejjebb testén, s már a köldökénél járok, mikor feladja a küzdelmet vágya ellen, s hajamba markol. Rámosolygok, és minden további teketória nélkül végighúzom nyelvemet merevségén. Hangos zihálása engem is megőrjít, így nem is játszom sokáig nyelvemmel, pillanatokon belül számba veszem. Közben felnézek rá, s látom, hogy lehunyt szemmel, kipirosodott arccal élvezi a kényeztetést, vonásia lágyak, s elönt valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés, mely arra ösztönöz, hogy még több gyönyört akarjak neki adni.
Másodpercek választják el a mennyország kapujától, mikor kieresztem számból, s fölé térdelek. Meglepetten néz, majd látom szemében a felismerést, mikor rájön, mit is tervezek. Lágyékomhoz igazítom férfiasságát, s nagyon lassú mozdulatokkal kezdek el rácsúszni. Hangosan felnyög, míg az én arcom eltorzul a fájdalomtól, mégis tovább folytatom Potter magamba vezetését. Érzem, hogy kezét derekamra teszi, így könnyebb támaszkodnom. Nem hittem volna, hogy ilyen figyelmes szex közben. Fájdalmas, de fantasztikus érzés, ahogy kitölt. Ő felül, s csókolni kezd, ám így helyzetünk kissé kényelmetlenné válik, így lábaim átfonom csípője körül.
Végül mozogni kezdek rajta, s innentől már elveszik minden. Képtelen vagyok kontrollálni mozdulataim, nyögéseim és sóhajaim, s ő is hasonlóképpen van ezzel. Vadul karmoljuk és harapdáljuk egymást, míg egyszercsak ujjait merevedésemre kulcsolja, és simogatni kezd. Érzem, hogy itt a vég, s teli tüdőből adom a világ tudtára élvezetem, miközben Potter is elér a csúcsra.
Egyszerűen nem jött álom a szememre éjjel. Végig Potteren járt az agyam, és a szexen. Hogy a fenébe lehet valaki ennyire izgató? Sem Blaise, sem a többi partnerem nem volt még képes ennyi gyönyört és ekkora orgazmust adni nekem.
Kész tervvel a fejemben lépek a Nagyterembe. A Kis Túlélő kerüli tekintetem, így észrevétlenül írhatom meg neki azt a kis üzenetet, mely reményeim szerint még néhányszor az ágyamba csábítja, mielőtt megunnám és ejteném. Közben persze megérkeztek a többiek, s Blaise olyan kiéhezett tekintettel méreget, hogy kénytelen vagyok elgondolkodni, miként is ejthetném a szerencsétlen flótást. Ő már nem elég jó nekem, Potternek a nyomába sem ér.
Gondosan ügyelek a levél megfogalmazására, így már a legelején 'Harry'-nek szólítom, amit mellesleg sohasem tennék. Még rávések a papírra pár szót, majd egy ügyes kis varázslattal az útjára bocsájtom.
Önbizalommal telten indulok el a bájitaltanterem felé, ám az egyik sarkon befordulva szembe találom magam (ex)szeretőmmel.
- Draco! - ugrik azonnal a nyakamba. - El sem hiszed, mennyire hiányoztál! Gyere, hagyjuk a bájitaltant és pótoljuk a mulasztásokat - kacsint rám.
Nagy nehezen lerázom magamról, s gúnyosan a szemébe nézek.
- Sajnálom Blaise, de mi már nem fogunk pótolni semmit.
Értetlen pillantását látva könyörtelenül tovább folytatom:
- Találtam valakit, aki kellően pótolta a mulasztásaimat, méghozzá nálad ezerszer jobban.
Azzal faképnél hogyam elképedt exemet.
Mégiscsak kihagyom Piton óráját, túl fáradt vagyok én most ehhez, s tudom, hogy keresztapám úgyis eltekint a büntetéstől, főként ha rólam van szó.
Befordulok a következő folyosóra, s meglátom Pottert az egyik falnak dőlve. Azt hiszem, mégsem vagyok olyan fáradt...
Odalépdelek hozzá.
- Szia! - köszönök neki a lehető legbarátságosabb modoromat elővéve.
- Szervusz - jön a fásult, kissé szenvtelen válasz.
- Valami baj van? - kérdezem arcát fürkészve, hisz le sem tagadhatná, hogy gondja van.
- Semmi. De legnagyobb sajnálatomra vissza kell utasítanom az esti meghívásodat - hanjga borzasztóan gúnyosan cseng, s én le sem tagadhatnám meglepettségemet. Ám ő nem áll meg itt, tovább folytatja: - Még véletlenül sem akarom megzavarni a kis románcotokat Zabinival. Őt biztos jobban ki tudod elégíteni, mint engem. Mert valljuk be, az a tegnapi nem volt olyan jó, hogy megismétlésre méltó legyen.
Hogy rohadna meg ez a kis köcsög! Az egy dolog, hogy bepipult Blaise miatt, de akkor sem mondhat ilyet egy Malfoynak! Érzem, hogy elönt a mérhetetlen düh, s már épp elfordul, hogy itt hagyjon, mikor utánaszólok:
- Igazad van Potter. Nálad még egy házimanó is jobban kielégített volna - hagyom, hogy szavaim csöpögjenek a gúnytól. Lenéző vigyorral a képemen sétálok el.
Közben persze majd megesz a fene, olyan baszottul jó volt vele tegnap! A picsába Blaise-zel! Az a szerencsétlen marha mindent tönkretett! Méregtől fröcsögve vágtatok be a Mardekár klubhelyiségébe, ahol csupán egyetlen ember tartózkodik: Pansy.
A franc vinné el ezt a hülye, nyáladzó libát is, hogy képtelen leszállni rólam! Amint meglát, azonnal egy általa szexinek vélt, nyakatekert pózba vágja magát, s csábosnak szánt, nyávogósra sikerült hangon megkérdezi:
- Mit csinálsz itt Draco-cica? Csak nem engem keresel?
- Nem - morgom, majd felviharzok a szobámba.
Szemét Potter! Ha nem ront el mindent, akkor ma este megint dughatnánk! De nem! Neki muszáj úgy viselkednie, mint egy hisztis picsának!
Hosszú percekig fekszem az ágyon, míg végre megnyugszom. Szemeim lassan lecsukódik, s már épp álomba merülnék, mikor érzem, hogy besüpped mellettem az ágy. Felnézve látom, hogy Pansy egy falatnyi tangában közelít felém. Először elhatározom, hogy két lábbal rugdosom ki innen ezt az idiótát, ám hirtelen nagyon jó ötletem támad. Felé nyújtom karomat, majd mikor belém kapaszkodik, gúnyos vigyorral magamra rántom.
Kezeimbe veszem melleit, s miközben lágyan beleharapok Pansy bal mellbimbójába, még átfut egy gondolat az agyamon:
Megfizetsz Potter. Nem számít, milyen áron...
Szerző megjegyzése: A műből frissítés naponta várható.