3.fejezet

A Főnix újjászületik

Dumbledore az asztalnál ült, beszélgetésbe merülve Bill és Charlie Weasley-vel. az emeletről csapkodás és szitkozódás zaja hallatszott, majd berobbant a szobába Sipor, akit az őt trágyagránátokkal üldöző Fred és George követett. A konyhaajtóban pillanatokon belül megjelent Mrs. Weasley, csípőre tett kézzel és ráförmedt a fiaira:

- Mégis mit képzeltek, hol vagytok? Pár órája vagyunk csak itt, máris felfordítottátok az egész házat! Ha nem hagyjátok azonnal abba, megkóstolhatjátok a fakanalamat! - kiabálta felháborodottan.

Az emlegetett fakanál abban a pillanatban megjelent az ikrek feje fölött és jókorát koppintott a fejükre.

– De anya,- fogták sajgó kobakjukat a fiúk – ronda dolgokat mondott rólunk!

- Hagyjátok békén Siport! - szólt Sirius, de láthatóan sajnálta, hogy ő nem kergetheti meg a házimanót trágyagránátokkal.

Dumbledore helyeslően bólintott Sirius felé, aki mogorván terelte ki a fiúkat az ebédlőből. Sipor egy pukkanással eltűnt. Rövidesen megérkeztek az első rendtagok is, egyelőre a konyhai tűzhelyet használva, Mrs Weasley nagy bosszúságára.

Mire Sirius visszatért már mindenki az asztalnál ült. az újonnan érkezettek között volt McGalagony és Piton is. Sirius udvariasan köszöntötte a boszorkányt és megkínálta vajsörrel, majd Pitonra nézett és gúnyolódva felé súgta:

– Tiszteletem, Pipogyusz professzor! - a fekete ruhás varázsló arca megrándult:

- Te semmit sem változtál, Sirius! Amíg biztonságban vagy bátran gúnyolódsz, de a veszélyes feladatokat inkább másokra hagyod! - sziszegte.

Lángoló dühvel meredtek egymásra, arra várva, hogy melyikük rántja elő elsőként a pálcát.

- De uraim!- szólt megütközve McGalagony – Már nem az iskolában vagyunk!

Piton felállt, sarkon fordult és Dumbledore-hoz lépett, otthagyva a Siriust, aki elsápadt dühében. Lupin odasúgta neki:

– Hagyd ezt, Tappmancs, most egy oldalon állunk és már nem vagyunk gyerekek! – McGalagony Lupinra nézett és helyeslően biccentett.

- James is utálta őt! Nem bízom benne, és ő is gyűlöl minket! - szólt fojtott hangon Sirius a kandallóhoz lépve.

Remus követte:

- Azok után, ahogy viselkedtünk vele, ez érthető! – próbálta jobb belátásra téríteni barátját – Dumbledore megbízik benne, és nekünk el kell fogadnunk az ítéletét, még ha az érzéseink vagy tapasztalataink mást is sugallnak!

- Dumbledore sem tévedhetetelen! - vágott vissza Sirius.

- Ez igaz. Itt van például Hagrid, a félóriás vagy Remus Lupin, a vérfarkas. Ki az a bolond rajta kívül, aki megbízna bennük vagy tanárként alkalmazná őket! - nézett barátja szemébe a varázsló.

Erre már Sirius sem tudott mit mondani, inkább sértődötten elvonult.

A konyhaajtóban megjelent Rémszem Mordon, akit láthatóan megviselt az egy éves fogság. Az exauror a szokásosnál is paranoiásabbnak tűnt, varázsszeme szédítő iramban forgott körbe-körbe. Dumbledore-hoz lépett és a Black - házzal kapcsolatos biztonsági intézkedésekről kezdte faggatni. Varázsszeme ez idő alatt is ide - oda ugrált a szobába lévő varázslókat és a boszorkányokat fürkészve.

Lassan megtelt az ebédlő, a konyhából folyamatosan jöttek az újabb és újabb boszorkányok és varázslók. Dumbledorehoz és Mordonhoz Sirius is csatlakozott és elkezdték számba venni a Rend tagjait.

- Hestia Jones és Emmeline Vance most érkeztek! - közölte rekedtes hangján Rémszem a konyhát kémlelve.

- Várunk még valakire?- kérdezte Sirius, amikor Podmore és utolsóként Elphias Doge is befutott.

- Artur Weasley hoz még néhány embert a Minisztériumból! - válaszolta Dumbledore .

Mrs Weasley lépett hozzájuk

- Most jelent meg a konyhába Mundungus Flecher azzal, hogy ő is a Rend tagja lesz. Kíváncsi vagyok, ki hívhatta meg!

- Én bátorkodtam - mosolyodott el szelíden Dumbledore – úgy vélem, hasznunkra lehet!

A boszorkány levegő után kapkodott:

- Egy ilyen címeres csirkefogót hívsz a rendbe, Albus? Hiszen mindenki tudja milyen alvilági kapcsolatai vannak, gyanús alakokkal barátkozik és állandóan a Zsebpiszok közben kószál!

- Valóban hasznos lehet! - állapította meg Sirius és Mordon egyetértően bólogatott.

-A gyerekekre nem is gondoltok? Egy ilyen alak milyen hatással lesz rájuk? De ha meglátom, hogy a közelükbe megy, kitekerem a nyakát, az biztos! – mondta harciasan felvetve a fejét a boszorkány és szúrós szemmel meredt a vigyorgó Siriusra.

A Minisztérium előcsarnoka már üres volt, amikor Tonks leért. egy pillanatra megijedt, hogy lekéste a találkozót, de ahogy hátrafordult meglátta a lépcsőn lesiető Arthur Weasleyt. Szegről- végre vele is rokonságban állt és futólag ismerte is a vörös hajú varázslót, aki biccentett és intett neki, hogy kövesse. Az egyik minisztériumi kandallónál álltak meg.

– Ismered a Három Részeg Koboldot?- kérdezte a varázsló a falhoz támaszkodva - Menjetek oda Kingsleyvel, ott találkozunk! - mondta és belépett a kandallóba.

Tonks várakozás közben a tegnap történteken rágódott. Késő éjjel ért haza, a repülés kifárasztotta, szinte rögtön elaludt, ahogy az ágyba dőlt. Reggel rohanás a Minisztériumba. Shacklebolt még este megmondta, hogy a jelentést neki kell megírnia és ez mindig tovább tartott, mint magát a feladatot elvégezni. Izgatottan várta az esti találkozót és az esze csak Siriuson és a Renden járt. Az izgalom és a várakozás még a szokásosnál is szétszórtabbá tette. Az asztalát is alig találta meg. előtte félórát ordibált egy varázslóval a Mágikus Közlekedésfelügyeleti Osztályon, mire kiderült, hogy az ő asztala ezen a helyen van ugyan, csak egy emelettel feljebb. Amikor végre megtalálta az íróasztalát, abban sem volt köszönet. Dawlish jóvoltából, aki valahogy rájött, hogy ő borította le az iratait, hatalmas aktakupac várta. A délelőttje azzal telt, hogy statisztikai űrlapokat töltött ki és jelentéseket írt. Néhány óra múlva már szürke csíkok jelentek meg a hajában, de ő észre sem vette. A délután, amelyet a délelőtt elkövetett hibák kijavításával töltött , még rosszabb volt. Ötkor megjelent Shacklebolt és a jelentést kérte, Tonks - mivel nem volt más választása – megígérte, hogy még aznap éjszaka megírja.

Miután beszél Arturral az előcsarnokban, még legalább egy negyedórát kellett várnia Kingsleyre.

- Látom rossz napod volt - jegyezte meg a férfi és a boszorkány hajára mutatott.

Tonks elfintorodott és rövid koncentrálás után vállig érő kék hajat varázsolt magának. Beléptek a kandallóba és néhány perc múlva már a Három Részeg Kobold előtt ácsorogtak.

– Miért kellett idejönnünk? - kérdezte a boszorkány.

- Valószínűleg figyelik a hopp hálózatot, jobb ha nem látnak minket együtt Arthurral! - válaszolt Kingsley suttogva.

Mr Weasley ebben a pillanatban lépett ki az ajtón.

- Gyertek, sokan járnak ide a minisztériumból, ne álldogáljunk itt! – szólt és elindult egy parkon keresztül, a két auror követte.

A Grimmauld téri ház kapuját maga Sirius tárta ki előttük. A lány szíve elszorult, a szemébe könnyek szöktek, amikor meglátta a férfit. Annyira más volt, mint az a fiatalember, akire emlékezett, vagy akit a roxforti fényképen látott. Arcára mély barázdákat vájt a szenvedés, sápadt volt és sovány. Csak a szeme volt a régi. Szürkéskék, élénk és ragyogó. Ahogy ránézett Tonks látta, ahogy hitetlenkedés fut végig az arcán, aztán elmosolyodik. Úgy ugrott a nyakába, mint hétéves korában, mintha nem is telt volna el tizenkét év az óta. És valahol mélyen azt kívánta, bárcsak valóban így lenne.

- Nymphadora, tényleg te vagy az? - kérdezte Sirius döbbenten. – Ostoba kérdés, ki lehetne más ilyen hajjal!

Shacklebolt és Artur közben már belépett az ebédlőbe. Sirius egy mozdulattal becsapta az ajtót és átölelte őt. Az ajtócsapódásra az egyik kép sikítozva gyalázkodni kezdett. Sirius nem engedte el a lányt, de a festményre ordított:

- Hallgass már, vén szipirtyó!

Kinyílt az egyik ajtó és egy magas varázsló lépett be rajta, Tonks nem látta az arcát, a férfi határozott léptekkel a festményhez ment és néhány pillanat múlva újra csend lett.

- Még kislány voltál, amikor utoljára láttalak! - tolta el magától a Sirius, hogy jobban szemügyre vehesse. – Hűha, milyen csinos valaki! - nevetett fel a férfi és megcsipkedte az arcát.

- Ezt már gyerekkoromban is utáltam!- figyelmezette ő kissé fátyolos hangon.

Sirius újra felnevetett:

- Várj Holdsáp!- kiáltott a másik varázsló után –Hadd mutassak be neked valakit! – elegáns mozdulattal megfogta a boszorkány kezét, mintha csak táncra kérné és a magas férfi elé vezette.

- Remus, szeretném, ha megismernéd az unokahúgomat, Nymphadora Tonksot!

- A Nymphadorát nem szeretem, maradjunk csak a Tonksnál! – mondta ő határozottan, aztán az előtte álló varázsló felé fordult.

Az láthatóan zavarban volt. Biztos a hajam miatt – gondolta a lány és bosszúsan leszegte a fejét. Rögtön észrevette milyen szép keze van a férfinak. Kézfogása határozott volt és meleg, a finom, hosszú ujjai egy pillanatra a kezére simultak. A férfi világosbarna hajába ősz szálak keveredtek, ruhája kopott volt és ódivatú. Sápadt, komoly arccal állt ott és szomorúság sugárzott tekintetéből. Tonks csak akkor ismerte fel, amikor a szemébe nézett, ugyanazok az okos, megértő, acélkék szemek néztek rá, mint a képről, amit Dumbledore mutatott.

- Milyen udvariatlan vagyok! - kapott a fejéhez Sirius. - Ő itt a legjobb, mondatnám úgyis az egyetlen,barátom: Remus Lupin.

A varázsló kissé meghajtotta magát és kutatóan nézett a lányra, Sirius súgott valamit neki, erre elpirult és Tonks úgy találta, így évekkel fiatalabbnak látszik. Sirius a Tekergőkről kezdett magyarázni és a roxforti diákéveikről, Lupin hirtelen elsápadt hátrahőkölt, mint akit pofonvágtak.. Barátja, ezt észre sem véve, az ebédlőbe vezette őt. Az ajtónál Tonks még visszanézett és rámosolygott a férfira. Lupin továbbra is a folyosón állt, mintha gyökeret vert volna és rezzenéstelen arccal nézett vissza rá.

- Ez az én formám, biztosan megrémítette ez a kék haj! – gondolta Tonks és gyorsan lilára változtatta a haja színét, aztán a biztonság kedvéért az orrát hegyesről piszére alakította. Az asztalnál elég vegyes társaság ült, többségüket ismerte. Volt tanárai, a minisztériumi kollégái és a rend régi tagjai – őket egy fényképen látta, amit a Minisztériumban talált, amikor utána nézett a Főnix Rendjének az irattárban. Leült Dumbledore mellé, aki éppen beszélni kezdett:

- Mindannyian tudjuk, hogy Voldemort visszatért, itt az ideje hát, hogy a Főnix is föltámadjon a hamvaiból! Először hagy mutassam be Rendünk új tagjait…-

Amíg Dumbledore beszélt Lupin halkan bejött és leült az utolsó üres székre. Végigfuttatta tekintetét az asztal körül ülőkön, mintha keresne valakit. Nem ismer meg, - mérgelődött magában a lány – ez nem lehet igaz!

Dumbledore éppen ekkor mutatta be őt:

… és Nymphadora Tonks, aki aurorként dolgozik a minisztériumban…

Lupin szeme elkerekedett a csodálkozástól.

– Na, így sem tetszem neki!- állapította meg ő magában és kínjában elfintorodott.

A férfi erre halványan elmosolyodott, a mosoly kissé meglágyította a vonásait és Tonks hirtelen nagyon vonzónak látta.