Lupin elgondolkozva ült a kandalló mellett. Teljesen felkavarta, hogy a lány szinte észre sem vette. Mielőtt elindult a Szellemszállásról elhatározta, hogy tisztázza a helyzetet és ezzel véget is ér ez a kínos história. Nem akart fájdalmat okozni a lánynak és magának se, de ezt nem lehet elkerülni. Ha Tonks megismeri a valódi természetét, akkor majd nem fog érezni iránta semmit, legfeljebb szánalmat vagy undort, mert becsapta őt. Annyiszor megtörtént már ez vele, de soha nem érezte még ennyire nyomorúságosan magát.
Amikor Roxfortban tanított, akkor nem kellett megküzdeni az előítéletekkel. Akkor megkapott mindent, amit egy közönséges varázsló. amiről azelőtt csak álmodhatott. A rokonszenvet, a megbecsülést, és igen még a közönynek is tudott örülni. Egy rövid ideig nem a farkast látták benne, hanem az embert, de ezt is csak hazugsággal érte el. Hazudott a gyerekeknek és a szülőknek, amikor eltitkolta valódi természetét, és ha más dologban is, de még Dumbledore-t is becsapta. És most becsapja Nymphadorát. Milyen sokat jelentett neki a lány tiszta tekintete, amelyben nyoma sem volt együttérzésnek, kíváncsiságnak vagy rémületnek. Nem akart tőle semmit. Réges - régen belenyugodott már, hogy barátai lehetnek, de senki sem lehet a társa. A roxforti év után úgy gondolta, amíg hasznára lehet az ügynek, addig mindent megtesz, hogy segítsen Harrynek, Siriusnak és főként Dumbledorenak, harcolni az újjáéledő, de még rejtőzködő gonosz ellen. Voldemort ellen, aki csaknem mindentől megfosztotta és most olyan tisztátalan teremtményekkel, akarja elárasztani a földet, mint amilyen ő maga is. Ha sikerrel járnak még mindig lesz majd elég alkalom a halálra.
Aztán találkozott Nymphadorával és mindent megváltozott. Tudta, hogy aljas dolog, amit tesz, de nem mondta el az igazságot. Érezte, hogy a lány, kedveli őt és ő is vonzódott hozzá. Nem tudta mikor és hogyan támadhatott fel benne ez az érzés. Amikor egy szobában voltak szabadabbnak és boldogabbnak érezte magát, mintha hirtelen kisütött volna a nap. A lány nem úgy viselkedett vele, ahogy a többiek. A Rend tagjai megadták neki a tiszteletet, a megbecsülést, amire korábban csak vágyakozott, de Siriuson kívül senki nem barátkozott vele. Sajnálták, talán szerették is, de a társaságában zavarba jöttek, látta a szemükben a bizalmatlanságot. Nem hibáztatta őket. a varázsló családokban mélyen bele ivódott az előítélet az ő fajtája iránt. Tonks beszélgetett vele, a szemébe nézett, megérintette, és ma levegőnek nézte. Ez utóbbitinkább megnyugtatónak kellett volna éreznie, legalább nem okoz a lánynak fájdalmat, ha kiderül az igazság. Mégis legalább magának be kellett vallania az igazat, bosszantotta, amit a boszorkány művelt. Ő soha nem tudott volna így viselkedni, ha Nymphadora a szobában van. Megérezte a jelenlétét és nem tudta megállni, hogy ne nézze, vagy hallgassa. Nem kereste a társaságát, nem igyekezett vele beszélgetni, vagy hozzáérni, de ettől még nyomorultul érezte magát. Mint egy koldus, aki mosolyért, kedves szavakért könyörög. Lehet, hogy a lány észre sem veszi őt, csak úgy gondol rá, mint Sirius barátjára vagy a rend egyik tagjára. Ez persze semmin sem változtat, az igazságot akkor is el kell mondania neki, minél hamarabb. Mielőtt még Sirius rájön mindenre.
Tonks az éjszaka közepén ébredt fel. Előző nap dél körül ért haza meglehetősen felpaprikázva ,de ez nem akadályozta meg abban, hogy amint lát egy ágyat beledőljön és elaludjon. Zavaros álmai voltak. Remus szerepelt benne átölelte, aztán ellökte magától, valami mély kútba zuhant. Kimászott, újra megtalálta, aztán elmenekült. Sirius nevetett rajta vagy Remuson? Megjelentek a rend tagjai és a halálfalók és ő érezte, hogy fájdalom cikázik át a testén. Zihálva ébredt fel és nem tudott visszaaludni. Főzött egy teát és leült a kedvenc fotelébe.
Az álom zűrzavaros volt és úgy gondolta semmit sem jelent, de az érzésekre még élénken emlékezett. A melegségre, amit belül érzett, amikor a férfi átölelte. az örömre, amikor megtalálta és a fájdalomra, ami belémart az elutasításkor. Mit érez a férfi iránt? Miért vált ilyen fontossá a számára? A varázsló szó nélkül hetekre eltűnt, senki sem beszélt róla, mintha nem is létezne, aztán hirtelen megjelent és mindenki úgy tett, mintha el se ment volna.
Az elmúlt héten minden nap benézett a Black - házba, de Lupin egyszerűen eltűnt. Elhatározta, ha visszatér, ő egy szót sem szól hozzá. Ha a férfi így semmibe veszi őt, akkor ő nem erőlteti rá a társaságát. Remust láthatóan nem zavarta a szótlansága, nagyon jól szórakoztak Siriussal. És ő megint bolondot csinált magából. Végiggondolta az elmúlt heteket, a férfi soha nem bátorította, sőt néha inkább mintha kerülte volna. Lehet, hogy valójában idegesítőnek és gyerekesnek tartja? Elkeserítőnek találta a gondolatot, hiszen abban bízott, hogy barátok lehetnek. Vonzódott hozzá és azt remélte, hogy ez az érzés kölcsönös, de most már biztos volt benne, hogy csak Remus udvariasságát és kedvességét értette félre. Talán jobb lenne, ha közömbös maradna és visszafogná magát a varázsló társaságában. De még maga sem hitte, hogy képes lesz erre.
Molly lázasan készülődött a Halloween-re. Fontosnak érezte, hogy minden tökéletes legyen. Az ételek, az italok, a zene, a dekoráció, a meghívók. Megpróbálta a többieket is bevonni az előkészületkbe. Sirius felhatalmazta, hogy, amit a pincébe talál, az felhasználhatja, de a további kérések és feladatok elől felmenekült Csikócsőrhöz. Siport inkább nem is kérte meg semmire, biztos volt benne, hogy a házimanó mindent megtenne, hogy tönkretegye az estét. Sirius ebben egyetértett vele és ráparancsolt Siporra, hogy ne zavarja őket, inkább költözzön fel a padlásra. Biztonsági okokból olyan meghívókat kellett készíteni, amelyek, ha idegen kézbe kerülnek nem működnek, de a megfelelő személyeket eljuttatják a Black - házba. Molly Lupint kérte meg erre, neki volt a legnagyobb gyakorlata a mágikus tárgyak készítésében. Remus elvállalta a feladatot és azt is, hogy eljuttatja meghívókat a rend tagjaihoz. Aztán néhány pergamennel a kezében felment a könyvtárba. Mrs Weasleynek sikerült fülön csípnie Billt is őt megbízta, hogy gondoskodjon a zenéről, lelkére kötve, hogy nem a Walpurgis lányait akarja hallgatni egész este:
- Valami olyan zene kell, amire táncolni is lehet! - mondta Billnek.
- Ez persze nálad Celestina Magica-t jelent- jegyezte meg Bill és ismerve anyja rajongását a szirupos régimódi dalokat zengő boszorkány iránt. Óvakodott kimondani azon véleményét, hogy ez a zene csak öreges andalgáshoz megfelelő. - Majd keresünk valami középutat!- motyogta diplomatikusan és elindult az emeletre, ahol az egyik szobában látott egy régi rádiót.
Az egyetlen ember, akit nem akart Mrs Weasley bevonni a mulatság megszervezésébe az Arthur volt. Tudta, hogy férje szívesen segítene, de abban is biztos volt, hogy ezt valami mugli tárgy indokolatlan és veszélyes használatával próbálná meg egybekötni.
Végül már csak a ház feldíszítése maradt, Lupin kimentette magát, amikor a dekoráció elkészítése szóba került:
- Sajnos, attól félek az ilyen dolgokban, nem vagyok túl ügyes, Molly! Biztosan találsz nálam alkalmasabb embert erre a feladatra! – mondta. – A meghívókat már elküldtem, csak Billé és Nymphadoráé van nálam!
- Majd én átadom nekik!- sóhajtott Mrs Weasley lemondóan és átvette a pergameneket majd elindult, hogy kinyissa az ajtót, Tonks állt a kapuban. Molly arca felderült:
- Nymphadora, de örülök, hogy itt vagy! Segítenél feldíszíteni az ebédlő? Te olyan ügyes vagy!
- Hű, ezt még soha senki nem mondta nekem! – ragyogott fel a lány arca.
A két boszorkány azonnal nekilátott a munkának. Tonks színes kis lidércfényeket varázsolt az ebédlőbe. Molly girlandokkal és szalagokkal igyekezett eltakarni a hámló tapétát. A folyosón világító töklámpák röpködtek és Tonks megpróbálkozott kis fekete denevérekkel is, de amikor az egyik belegabalyodott a hajában belátta, hogy ez nem túl jó ötlet.
- Várj! - mondta Molly és elővette a pálcáját – Immobilus! – a mozdulatlan denevért egy pöccintéssel eltüntette.
- Mi legyen: apró síkítószellemek, vagy inkább világító csontvázak? Emlékszem az iskolába nagy sikere volt!- bizonygatta a fiatal boszorkány.
- Egyik se! – vágta rá rémült arccal Molly - Azt hiszem ennyi elég lesz, néhány gyertyát még elhelyezek, aztán nekilátok a vacsorának! Igazán nagyon szépek ezek a lidércfények, köszönöm a segítséget!
- Igazán nincs mit! Egy kicsit késni fogok, mert még vissza kell mennem a minisztériumba egy jelentést megírni, csak előbb hazaugrom.
- Ha látod Arturt, szólj neki, hogy igyekezzen haza!
- Rendben!- intett Tonks és kilépett a kapun.
Molly bezárta az ajtóra zsúfolt mágikus lakatokat és visszament az ebédlőbe. Lupint már ott találta:
- Szépek, ezek a lidércfények! –jegyezte meg a varázsló.
- Igen, Tonks varázslata. Ó, elfelejtettem neki átadni a meghívót! Megtennéd Remus? Talán még otthon találod!
Molly megmondta a boszorkány lakásának a címét a férfi kezébe nyomta a meghívót és kiment a konyhába.
Nymphadora összerezzent, amikor megjelent előtte egy ezüstös négylábú és bejelentette, hogy látogatója érkezik. Feloldotta lakása védelmét és várt. Néhány perc múlva Remus jelent meg a kandallójában.
- Bocsáss meg Nymphadora, hogy így rád török! – mentegetőzött a varázsló zavartan - Molly elfelejtette átadni ezt a meghívót!
- Nem számítottam vendégre! – szólt könnyedén a lány – Miért olyan fontos az a meghívó?
- Ennélkül nem tudsz bejönni a házba ma este! Nem szeretnélek zavarni…
- Arra nem is lesz alkalmad, mert öt perc múlva már a minisztériumban kell lennem! – vágott a szavába a boszorkány és átvette a pergament. – Szívesen beszélgetnék még veled, de sajnos szólít a kötelesség! - fordult a tükör felé, rendbehozta a haját és egy kicsit módosított az orrán.
- Értem, akkor én megyek is! - mondta a varázsló zavartan.
Fogott egy marék hopp-port és belépett a kandallóba.
- Viszlát este!- mondta a lány hátra sem fordulva és remus egy pillanat múlva már újra a Grimmauld téri házban találta magát.
Talán három percet töltött összesen a lány lakásában, még szétnézni sem volt ideje. Csak a színek kavalkádja rémlett és valami friss, fanyar mégis kellemes illat, mint a citrom, vagy mint a lány, olyan. Bosszantotta, hogy Nymphadora ilyen kurtán- furcsán bánt vele. Haragszik rá valamiért, vagy csak nem örült, hogy otthon zavarják?
Egyébként sem nagyon értette a nők gondolkodását, de Nymphadora egyenesen rejtély volt a számára. Vajon hogy fog majd akkor viselkedni, ha megtudja róla az igazságot?
Amikor Lupin elment Nymphadora leült a kanapéra és a kandallóba bámult. Már egyáltalán nem volt olyan sürgős beérni a munkahelyére. Kingsleynek ugyan megígérte, hogy elkészíti a jelentést, de végül is még ráér. Remus érkezése meglepte és zavarba hozta. Elhatározta, hogy visszafogott és kimért lesz vele, ehelyett nyers volt és visszautasító. Mit gondolhat most róla a férfi? Milyen kedvesen és nyugodtan fogadta még a gorombaságát is. Úgy érezte magát, mintha egy hűséges és engedelmes kutyát rugdosott volna meg.
- Hogy tehetek ilyet, mást büntetek meg a saját ostoba viselkedésem miatt!- szidta magát- Nem köteles beszámolni nekem, arról merre jár és lehet, hogy nem is tehetné meg!
Elhatározta, hogy ma este nagyon kedves lesz Remushoz, megpróbálja jóvátenni lehetetlen viselkedését. Elindult a minisztériumba és már azon járt az esze mit fog felvenni este.