16. fejezet
Vezeklés és megváltás
Remus hiába várta egész nap, hogy a lány egyszer csak betoppan, végül Arturtól tudta meg, hogy Nymphadora éjszakai szolgálatban lesz, ezért inkább felment a szobájába és belemerült a könyveibe. Nem akart senkivel sem beszélni. szégyellte magát az esti viselkedése miatt, de nem bánt semmit. Úgy döntött megvárja, míg a lány jön el hozzá és magában azt tervezgette mit fog neki mondani.
A komor, sötét szoba jól illett a hangulatához. Úgy érezte, ha a Nymphadora eltűnik az életéből vele együtt az utolsó reménysugár is elhagyja. Hosszú évek óta abban a hitben élt, hogy benne senki nem kelthet már ilyen érzelmeket. hogy ez a része, valahol belül, már rég halott. Ő már nem teszi többé kockára a nyugalmát, a büszkeségét és nem reménykedik abban, hogy valaki szerelemmel fogja szeretni. Most látta csak mennyire ostoba volt.
Este lement vacsorázni, de egész idő alatt egy szót sem szólt.
Molly döbbenten bámulta, soha nem látta Lupint ennyire levertnek és meggyötörtnek, még szinte Sirius is vidámnak tűnt mellette. A boszorkány mély lélegzetet vett és nem szólt semmit, így a vacsora, talán először amióta a Weasley család itt lakott, feszült és kínos csöndben zajlott. Remusnak ez a hallgatás talán még kellemetlenebb volt, mintha szemrehányások záporoztak volna rá. Kézzelfoghatóan érezte Molly neheztelését és tudta Sirius sem békül meg addig, amíg nem mondja el Nymphadorának az igazságot.
A következő nap - korábban, mint ahogy arra számított - alkalom is adódott erre. Tonks reggel megjelent a Grimmauld tér 12-ben.
A nappaliban látta meg őt, amint éppen Mrs Weasley-val beszélgetett. Ott volt Sirius, Shacklebolt és Mundungus Flecher is, már csak Pitont várták. Nem ült le közéjük, egy ideig téblábolt a szobában, aztán elindult a folyosó irányába. A lány is éppen akkor állt fel az asztaltól, Remus hozzálépett és, mintha csak kérdezne valamit, halkan így szólt:
- Nymphadora, beszélnünk kell, gyere fel a könyvtárszobába! – Nymphadora bólintott, aztán visszatért a többiekhez.
Remus felbaktatott a lépcsőn és gyorsan egy pajzsbűbájt tett az ajtókra. Leült a könyvtárban, de két perc múlva felpattant és idegesen fel - alá kezdett sétálni. Nem tudta, hogy volt-e már ilyen kínos helyzetben életében. Az ablakhoz lépett és igyekezett magát meggyőzni arról, hogy tulajdonképpen nem történt közöttük semmi. Hiszen alig ismeri Tonksot, néhány mondatot váltottak mindössze egymással. Tetszik neki a lány, ezt nem is tagadta, de ezen túl tud és túl is kell lépnie. Nymphadorának talán még annyit sem jelentett az egész, mint neki, hiszen Siriussal is táncolt. Talán csak egy ártatlan, kedves baráti gesztusnak szánta a táncot. Már szinte teljesen meggyőzte magát erről és kezdett megnyugodni, amikor belépett Nymphadora és érkezése egy csapásra szétfoszlatta ezt a látszólagos nyugalmat. Haja most rézszínű volt és hullámokban omlott a vállára, ahogy meglátta elállt a szava az ámulattól.
- Nos, Remus mit akarsz nekem elmondani? - kérdezte mosolyogva a boszorkány és leült az egyik székre.
- Arról szeretnék veled beszélni, ami tegnapelőtt történt! Ostobán viselkedtem! Remélem nem értetted félre, ami köztünk történt…
Tonks közbevágott:
- Hát én is remélem, mert én úgy értettem, hogy kölcsönösen vonzódunk egymáshoz!- mondta ki nyíltan és kihívóan a szemébe nézett.
Remus leforrázva állt ott, hullámokban öntötte el a boldogság és a kínzó bűntudat. Némi tétovázás után megköszörülte a torkát és magát is meglepte azzal, ami kicsúszott a száján:
- Igen, ez igaz… De vannak olyan körülmények, amelyekről nem tudsz és amelyek mindent megváltoztatnak!
Nymphadora karba tette a kezét és felnevetett:
- Nagyon tévedsz Remus, ha azt gondolod, hogy érdekel a köztünk lévő korkülönbség! Gondolom Sirius ültette a bogarat a füledbe, szívesen elmondom neki is a véleményemet…
- Nem erre gondoltam! - szólt ő kissé csodálkozva, majd elfordult tőle, mély levegőt vett – Van, amit még nem tudsz rólam! Nem az vagyok, akinek gondolsz… Én vérfarkas vagyok! – csend hallotta, ahogy elakad a lélegzete, gyorsan folytatta - Tudom, hogy már rég el kellett volna mondanom és azzal, hogy ezt nem tettem meg becsaptalak! Kérlek, bocsáss meg! Nem sértődöm, meg ha ezek után nem kívánsz velem találkozni. a magamfajtát sokan elutasítják, és én már hozzászoktam, hogy... - mondta tovább a könyvespolcoknak és azt kívánta, bárcsak szó nélkül otthagyná a lány, hogy egyedül maradhasson a szégyenével és a fájdalmával.
- Mikor történt? - hallotta Nymphadora hangját.
Megfordult és látta, hogy a boszorkány szemébe könnyek gyűlnek. Most már a kiabálásnak is örült volna.
Halkan és vonakodva válaszolt:
- Hatéves lehettem, amikor megmart egy vérfarkas, azóta minden holdtöltekor átalakulok.
- Ezért mentél el és a betegséged is… - a lány számára minden világossá vált - És a többiek?
- Mindannyian tudják – felelte ő és legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.
Tonks felállt, arca sápadt volt, a szeme tele együttérzéssel.
Neki azonban fogalma sem volt róla mi járhat a fejében. Ahogy hirtelen közelebb lépett hozzá, csaknem hátrahőkölt. A lány a szemébe nézett:
- Sajnálom, hogy ennyit kell szenvedned! – suttogta elfúló hangon és lehajtotta a fejét – Nem haragszom rád, Remus! Megértem, hogy miért ne mondtad el, talán én is így tettem volna a helyedben! – mondta aztán kiment.
Erre nem volt felkészülve, lerogyott az egyik székre és maga elé bámult, de közben úgy érezte, szétrobban a mellkasa a felindultságtól. Percekig ült ott némán maga elé meredve, aztán összeszedte magát lefelé indult. Mire megérkezik Piton, neki is ott kell lennie...
A megbeszélés alatt Lupin az asztalt bámulta nem nézett fel, nem akarta az arcát látni, de a fülét nem tudta becsukni. Piton elmondta milyen utasításokat küldött Dumbledore. Shacklebolt és Nymphadora pedig beszámoltak arról, hogy mi történt a Minisztériumban Sirius ügyében és elmondták, mit tudnak Caramell terveiről. Sirius bár az asztalnál ült, egy szót sem szólt, és Remus érezte, hogy őt nézi. Tonks kissé fátyolos hangon beszélt, mintha sírt volna.
Amikor Piton távozott, felálltak:
- Jól vagy, Tonks? – kérdezte Kingsley és a lányra nézett.
- Miért? –kérdezte a boszorkány meglepődve.
- Szürke a hajad!
Erre már ő is felnézett és valóban a lány rézvörös haja hamuszürkévé változott.
Nymphadora zavartan elmosolyodott:
- Nem is vettem észre! Lehet, hogy Piton hat így rám? - próbálta tréfával elütni a dolgot.
A többiek nevettek, csak Sirius nézett rá furcsán. Ő elfordult tudta mi az igazi ok és azt is, hogy a lány most éppen úgy szenved, mint ő.
Tonks csak ritkán jelent meg a következő héten a Grimmauld téren és akkor sem maradt sokáig. Túl fájdalmas volt látnia Remust. Szomorú volt és szétszórt. Még azt sem tudta igazán eldönteni, hogy a férfit sajnálja jobban vagy saját magát.
Mindenki igyekezett úgy tenni mintha semmi sem történt volna. De még Siriusnak is feltűnt, mennyire megváltozott Tonks.
Nymphadora igyekezett elkerülni Remust, de az egyik este mégis összefutottak, éppen Siriussal beszélgettek, amikor beállított.
- Csak Arturnak akartam szólni, hogy nem tudom vállalni a holnap éjszakát! – mentegetőzött a boszorkány és igyekezett nem észrevenni Remust.
- Nem is tudom…, hazaért már? - nézett körül Sirius.
- Az előbb érkezett, a konyhában beszélgetnek Mollyval… – mondta csendesen Lupin.
Remus hangját hallva a lány összerezzent és kék haja fakulni kezdett, miközben arca elvörösödött.
- Kösz! - mondta és gyorsan kiment a konyhába.
- Gondolom elmondtad neki, azért csinálja ezt a színváltást – nézett barátjára Sirius megrovóan.
- Igen, az őrületbe kerget vele! - válaszolt letörten Remus – Úgy érzem magam…
- Mintha szörnyeteg lennél?- fejezte be helyette Sirius a mondatot - De hiszen az is vagy, Holdsáp!
- Ezt a jelen körülmények között elég nehéz ezt elfelejtenem, nem kell rá figyelmeztetned!
- Látom téged is felzaklatott a dolog! – nézett rá hitetlenkedve Sirius - Mi történt?
- semmi, csak vezekelhettem, az összes eddig elkövetett vétkemért és hazugságomért – felelte keserű mosollyal ő - Azt mondta nem haragszik és megérti miért tettem, amit tettem és még ő sajnált engem! – kandalló felé fordult - Még soha senki nem szégyenített meg ennyire, teljesen lebénultam!
- Hát Nymphadora sok tekintetben különleges, nagyon érzékeny és nagyon sérülékeny… – gondolkozott el Sirius – Emlékszem, kislány volt még, amikor egyszer majdnem meghalt az apja a szeme láttára. Bellatrix, az unokatestvérem próbálta megölni. Ted elintézte Bellatrixet, de csaknem ő is otthagyta a fogát. Amikor hazahoppanált csak Nymphadora volt a szobában, szerencsére Andromédát gyorsan elő tudta keríteni és ő helyrehozta Ted-et. De neki utána legalább egy hónapig szürke volt a haja és nem nyugodott addig, amíg a szülei az összes gyógyító bűbájt meg nem tanították neki, amit csak ismertek. Azt hiszem Ted egy-kettőt még ki is fejlesztett a kedvéért, elég bonyolultakat, de ő azokat is megtanulta. Ha valamit a fejébe vesz, nem állítja meg semmi!
Lupin meglepetten nézett rá:
- Akkor az a bűbáj, amit rajtam használt… – kérdezte és töltött magának egy kupa bort.
- Meglehet, hogy Ted találmánya – vonta meg a vállát a barátja – Ted kivételesen tehetséges varázsló és nagyon melegszívű és kedves ember, de - hogy úgy mondjam - híján van a gyakorlati érzéknek. Tonks miatt ne aggódj, lehet, hogy most maga alatt van, de ahogy talál egy újabb életcélt megint a régi lesz!
Hallgattak egy sort, aztán Sirius megkérdezte:
- Nemsokára itt a telihold, mikor indulsz?
- Még ma este! – válaszolta ő és elindult az emeletre.
Tonks csak egy félóra múlva óvakodott elő a konyhából, Molly kikísérte és bezárta utána az ajtót. Amikor visszatért így szólt Siriushoz:
- Aggódom Nymphadoráért, sokkal komolyabbnak tűnik a dolog, mint gondoltam!
- meglehet, hogy igazad van, de még olyan fiatal, majd túlesik rajta! Előbb - utóbb fel fogja adni. Nem ostoba, belátja majd, hogy ez az ügy reménytelen! Remus most elmegy, mire visszajön, lehet, hogy el is felejti… – mondta derűlátóan Sirius.
Tonks sok időt töltött a munkahelyén az utóbbi napokban, igyekezett elkerülni a találkozást Remussal. Most, hogy megtudta mi is valójában Lupin, mindenki azt várja tőle, még Remus is, hogy felejtse el, amit iránta érzett. Hiszen nem volt belé szerelmes, de az a tánc felébresztett benne valamit. Akkor ott úgy érezte, valami csodálatos dolog készülődik és ez az előérzet minden porcikáját átjárta. Most, hogy újra látta őt, úgy érezte, nem adhatja fel, a végére kell járnia a dolognak. Látta maga előtt a férfit, amikor elmondott neki mindent, szinte várta, hogy rácsapja az ajtót vagy kiabáljon, átkozza el. Ő nem akart egy lenni azok közül, akik lenézték ,eltaszították, bántották amiatt amivé vált. Milyen iszonyú igazságtalanság lenne, hiszen nem tehet róla!
Nymphadorában két nap alatt megérlelődött az elhatározás, harcolni fog a kór ellen, küzdeni fog Remusért. Megtalálja a módját, hogy ne kelljen félnie a farkastól. éppúgy, mint ahogy annak idején Sirius és James Potter is megtalálta – ezt Mollytól tudta meg.
A következő napokban bejárt a Minisztérium Mágikus Bestiákkal foglalkozó osztályára. Szerencsére a barátnője ott dolgozott és sikerült elhitetnie vele, hogy Umbridge bízta meg, hogy írjon jelentést arról, hogy mennyire tartják be 137. kiegészítést. Umbridge annyi érhetetlen és értelmetlen megbízással árasztotta el a minisztériumi varázslókat még Roxfortból is, hogy úgy vélte ez egyáltalán nem lesz gyanús vagy feltűnő. Így alkalma nyílt átnézni az egész vérfarkas nyilvántartást. Sokkal több vérfarkas volt, mint gondolta volna és a számuk egyre nőtt. Elolvasta a témáról szóló összes jelentést és beszámolót i, amit csak az Auror Parancsnokság irattárában talált. még szerencse, hogy ő tette rendbe az aktákat, így könnyedén megtalált mindent. Azzal nyugtatta magát, hogy végül is a Rend megbízásából dolgozik, hiszen Dumbledore korábban megkérte rá, hogy gyűjtsön adatokat a vérfarkasokról. Hogy hol élhetnek, hol várható a felbukkanásuk. Akkor sem ideje, sem energiája, nem volt ezt megtenni és az igazgató nem kérdezett rá. de most hirtelen számára is fontossá vált a dolog. Nem sok újdonságot tudott meg. Csak néhány, szóbeszéden alapuló feltételezés keringett, hogy talán Dél - Skóciában van egy falujuk. Elolvasott mindent. A vérfarkasokról szóló leírásokat, a vérfarkas támadások jegyzőkönyveit, tanúvallomásokat. Az aktákból a hivatalos száraz stílus és a szokásos körülményes megfogalmazás ellenére is sütött a rettenet és az iszony. A támadások gyakran halálos kimenetelűek voltak, emberek és családok életét tették tönkre.
Remust azonban nem tudta bestiaként elképzelni, mindig csak áldozatként. Alig talált valami említésre méltót, a minisztériumot csak a bűntények és a vérfarkasok féken tartása érdekelte, meggyógyításuk vagy a támadások megakadályozása nem. Ártalmatlanná tételükre pedig csak egy megoldást alkalmaztak és az halálos volt. Elégedetlenül az eredményekkel, hazavitte azt az öt tekercs pergament, amit telejegyzetelt, azzal hogy majd odaadja Dumbledore-nak, aztán elindult az Abszol-út-ra.
A Czikornyai és Patzába megvette az összes témával foglalkozó könyvet. Hazafelé vett egy zacskó almát és valami kis rágcsálnivalót. Otthon lepakolta a könyveket az ágyra, fogott egy almát, hasrafeküdt és nekiállt végiglapozni a könyveket. Volt közöttük teljesen használhatatlan, mint Gilderoy Lockhart: Vándorlásaim egy vérfarkassal című műve. Tonks miután átolvasta a könyvet, meggyőződött róla, hogy az nem más, mint nyilvánvalóan pénzszerzési okokból összeszedett, ordas nagy hazugságok gyűjteménye egy féleszű önimádó dagályos tolmácsolásában. Ezt a feltételezést megerősítette a könyv fülszövege, mely szerint az érdemdús szerzőt jelenleg a Szt. Mungo zárt osztályán ápolják.
Aztán talált köztük őszinte és felkavaró önvallomást a vérfarkaslét gyötrelmeiről - Véres Száj, érző szív címmel. Napokig olvasott. Reggel felkelt könyvvel a kezében bekapott valami reggelit, elment dolgozni, amikor hazatért folytatta, amíg csak le nem csukódott a szeme. Rengeteg bestiáriumot és lexikont is átlapozott, de csak két ellenszert talált. Az egyik egy bűbáj volt, amelyet saját állítása szerint Gilderoy Lockhart használt eredményesen egy vérfarkason, mielőtt a zárt osztályra került volna. Tonks kételkedett a bűbáj létezésében, de azért megnézte az összes lexikont és a minisztérium által engedélyezett és ismert varázslatok katalógusát, de a Homorphus bűbájról semmit sem talált. A másik lehetőség annál valósabb volt, a Farkasölőfű - főzetért a feltalálója még Merlin - díjat is kapott. Tonks újra bevásárolt a Czikornyi és Patzába ezúttal a bájitalokkal foglalkozó könyveket. sajnos nem volt túl jó bájitaltanból a roxforti évek alatt. Ő úgy vélte, hogy ügyetlensége és Piton együtt kihozták belőle a legrosszabbat. A RAVASZ-on szerencséje volt, nem Pitonnál kellett vizsgáznia és elég könnyű feladatot kapott, de már egy egyszerű ellenméreg elkészítésére sem mert volna vállalkozni. A Farkasölőfű - főzet – bonyolultsága és elkészítésének hosszadalmassága miatt – csak elméleti kérdésként szerepelt a vizsgaanyagban és ez nem volt túl biztató.
Miközben a könyveket bújta Nymphadora fejében, valahol a tudata peremén szüntelenül ott kaparászott a gondolat, hogy telihold van és Remus valahol most emberi tudat nélkül vegetál, farkas alakjában létezik csupán. Csak abban reménykedett, hogy sem ő, sem mások nincsenek veszélyben.
A következő nap elment a Szent Mungoba, ott sikerült beszélni, az egyik gyógyítóval, aki elmondta, hogy a Farkasölőfű - főzetet eredményesen használják vérfarkasharapás esetén, de nem gyógyítja magát a kórt. A készítéséről csak annyit mondott, hogy nehéz, hosszadalmas - és nem is veszélytelen. További akadálya a tömeges alkalmazásnak, hogy a fő összetevők nehezen beszerezhetők és drágák. Nymphadora következő útja a patikába és az üstboltba vezetett, a lista alapján igyekezett minden hozzávalót beszerezni, de a recept szerint hiányzott még négy vagy öt alapanyag, hogy elkészíthesse a főzetet.
Hazament, az ágya körül mindenhol könyvek hevertek, a konyhában lerakta az üstöt és a beszerzett alapanyagokat és eszközöket. A rengeteg gyógynövény, por, lombik, fiola, növényi és állati maradvány szinte megtöltötte az apró konyhát. Újra nekifeküdt és átrágta magát a bájital receptjén és a leírásán, amikor végzett már tudta, hogy ez egyedül nem fog menni. Olyan valaki segítsége kellene, akinek van gyakorlata a bájitalfőzésben és már készített is Farkasölőfű - főzetet. Tonks csak egy ilyen embert ismert: Perselus Pitont.