22. fejezet

A Farkasölőfű – főzet

Tizenegy körül ért haza, nem tudott várni, azonnal ki kellett próbálnia az acromantula mérgét. Kiment a konyhába, az üst alatt még égett a tűz. Elővett egy pipettát és az egyik üvegből felszívott néhány csepp mérget, az üstbe három cseppet tett, a recept utasítása szerint. A bájital bugyogni kezdett, aztán sűrű sárgás füstöt okádott. A fojtogató füstben elbotorkált az ablakig és kinyitotta, amikor a füst végre eloszlott a kondér félig volt víztiszta folyadékkal. Az edény alján kevés fekete valami lötyögött, amely sűrűbb volt, mint az áttetsző lé. Nymphadora óvatosan kimerte a vízszerű anyagot és egy kis tölcséren keresztül egy gömbölyű sötét kis üvegbe öntötte az esszenciát, amely egészen sötétbarna volt és olyan sűrű, hogy szinte nyúlott, mint a méz. Viasszal lepecsételte az üveget, és zsebre vágta. Szétnézett a konyhájában, olyan volt mintha valaki most dobott volna el egy robbantó rontást. A másik üst alatt is égett a tűz, edények meg zacskók hevertek szanaszét és erős bűz terjengett.

Úgy látszik az acromantula mérge csak a hatóanyagokat, sűrítette össze az esszenciába, szagot itt hagyta nekem - gondolta csalódottan.

Elhatározta, hogy a következő adagot holnap készíti majd el. Szétnézett a konyhában és úgy döntött, hogy felesleges nekikezdeni a takarításnak, amíg a másik bájitalt be nem fejezi. Az ágyához ment és arccal előre, belezuhant.

Álmába hol a pókok kergették, hol Piton vonta felelősségre, hogy miért csak hatszor keverte meg a főzetet balról jobbra. Közölte vele, hogy emiatt most kezdheti előröl az egészet, ráadásul büntető feladatot is kap. Azután Aragoggal beszélgetett, aki közölte, hogy csalódott Hagridban és inkább vele szeretne barátkozni.

Már késő délután volt amikor, felébredt, a gyomrában dörömbölt az éhség. Nem törődött vele, gyorsan elkészítette a másik üveg esszenciát is. Nem volt képe újra Grimmauld térre menni ennivalóért, rendbe szedte magát és az Abszol-útra hoppanált.

Beült Florean Fortescue fagylaltozójába. Úgy gondolta megérdemli a jutalmat, úgyhogy teletömte magát süteményekkel és fagylalttal. Már a fagylaltnál tartott amikor meglátta Billt az egyik asztalnál, egy szőke, tündérszép boszorkány társaságában. Sajnos a fiú is észrevette őt és odalépett hozzá:

- Mi van Tonks, tejszínhabba fojtod a bánatod? – kérdezte vidáman.

- Nem igazán - válaszolt a boszorkány és elégedetten gondolt a két üvegcsére, amik már a zsebében lapultak.

- Nem akarlak zavarni, csak nem találtunk tegnap este otthon és így nem tudtuk átadni Dumbledore üzenetét. Ma este találkozó lesz a Black - házban!

Nymphadora biccentett és csak arra tudott gondolni, hogy akkor már ma megnézetheti Pitonnal az esszenciát, aztán odaadhatja Remusnak. Bill látva, hogy hiába vár válaszra, megvonta a vállát és visszaült a másik asztalhoz.

Nehezen tudta magát rávenni, hogy elinduljon a Grimmauld térre. Ideges volt Piton miatt, olyan volt, mintha még mindig Roxfortba járna és a bájital vizsgától rettegne. Ráadásul most neki is életbevágóan fontos volt a jó eredmény.

Még inkább tartott a Remussal való találkozástól. Nem beszéltek a csók óta. Menekülni fog előle a férfi, vagy közli vele, hogy ez csak pillanatnyi megingás volt és felejtsék el az egészet. Nem tudta eldönteni melyik lenne a rosszabb. Mindegy, elviseli bármi is jön, a bájitala mindent megváltoztat majd! Készen állt arra, hogy újat készítsen, ha szükséges. Minden alapanyag ott volt a konyhájában, kivéve a sisakvirágot. Mit számít a munka, a kialvatlanság, a fáradság ahhoz a szenvedéshez képest, amitől megmentheti ezzel Remust. Akár már most neki állt volna újabb adagot készíteni. Az órájára nézett és előreküldte patrónusát, ő maga pedig elindult a Foltozott Üst felé.

A Black - ház ebédlőjében Sirius és Remus ültek és várták, hogy a Rend tagjai megérkezzenek. Sirius rosszkedvűen nézett körbe, bosszantotta, hogy barátja olyan derűsen üldögél a karosszékben. Ez valami rosszat jelent - gondolta. Nem elég, hogy gyötrő emlékek, lidérces álmok kínozzák még a legjobb barátja is megbolondult. Tegnap, amikor azt hitte, senki sem veszi észre Remus még dudorászott is, ez már több volt, mint aggasztó. Ültek csöndben, a sötét szobában, amit csak a kandallóban égő tűz fénye világított meg. A nagy állóóra elütötte a hatot.

remus éppen arra gondolt, hogy milyen jó, hogy Sirius nem sejti mi történt Nymphadora és őközötte pénteken. Váratlanul egy patrónus jelent meg szobában. Vakítóan ragyogó ezüstös unikornis volt, átadta az üzenetet és eltűnt. Mordon éppen akkor lépett ki a kandallóból, amikor a patrónus eltűnt.

- Úgy látom Tonks sokat fejlődött az utóbbi időben! - jegyezte meg elégedetten - Még az aurorvizsgán sem tudott ilyen erős patrónust megidézni!

Sirius összevonta a szemöldökét és a barátjára nézett, Remus viszont a tűzbe meredt és somolygott a bajusza alatt, egyikük sem szólt egy szót sem. Mrs Weasley lépett be az ajtón, almás lepényt hozott és ezzel el is terelte Rémszem gondolatait a patrónusról. Arthur néhány üveg vajsört röptetett az asztalra. Remus a tüzet bámulta és örült, hogy legalább ennyit adhatott a lánynak egy boldogító emléket, amely erősebbé tette a védelmezőjét. Kíváncsi volt, vajon a saját patrónusa mennyire erősödött meg.

Nymphadora néhány perc múlva Hagrid, Hestia Jones és Mundungus Flecher társaságában érkezett meg, akikkel a Foltozott Üstben futott össze. A kandallóból kisvártatva előbukkant McGalagony és Piton is.

- Albus kicsit késni fog!- jelentette be a boszorkány és leült a többiek közé az asztalhoz.

Piton körülnézett és Lupinon mintha egy gondolatnyival tovább időzött volna a pillantása:

- Black, Lupin! – üdvözölte szertartásosan a varázslókat.

Sirius valami köszönésfélét dünnyögött, Lupin felállt és kezet nyújtott és közben megrovóan nézet barátjára:

- Isten hozott, Perselus!

Piton felvonta a szemöldökét és az egyik sötét sarokba vonult. Tonks néhány perc múlva felállt az asztaltól. Remus biztos volt benne, hogy hozzá lép majd, rámosolyog és beszélgetni fognak … de legnagyobb megrökönyödésére a boszorkány körülnézett és elindult Piton felé.

Nymphadora Pitonhoz lépett, de mielőtt egy szót is szólhatott volna, a varázsló ráförmedt:

- Várj! – valamit motyogott magában, amit a boszorkány disedionak hallott, aztán így folytatta - Úgy látom Sirius nagyon érdeklődik a mi kis beszélgetésünk iránt és talán Lupin is, csak ő egy kicsit okosabb és nem teszi ezt nyilvánvalóvá!

Tonks hátranézett és látta, hogy a derüsen szemlélődő Remus valójában őket figyeli és igyekszik néhány szót elcsípni a beszélgetésükből.

- Nos elkészültél a főzettel? – kérdezte a varázsló számonkérően.

A lány hátat fordított Remusnak:

- Igen!

- És hoztál belőle, vagy saját kezűleg kell lekaparnom a konyhád faláról?- kérdezte türelmetlenül Piton.

A boszorkány nem válaszolt, de köpenye zsebéből elővette az egyik üvegcsét és a férfinak nyújtotta.

- Ennyi az egész? Hát igen, egy boszorkánytól, aki olyan csekély tehetséget mutatott a bájitaltan terén, mint te, Tonks, még az is szép teljesítmény, hogy nem robbantotta fel magát! - jegyezte meg maró gúnnyal a varázsló.

A lány karba tette a kezét, elmosolyodott és halálos nyugalommal válaszolt:

- Kérlek, vizsgáld meg alaposabban, Perselus!

Piton elfordult és a sarokban álló komódon meggyújtott egy gyertyát, a boszorkány mellé állt, így más nem láthatta, mit néznek.

A professzor kinyitotta a lepecsételt üveget, megszagolta majd a pálcájával egy cseppet kiemelt az üvegből. A lány közben idegesen, arcára fagyott mosollyal, körülnézett.

Sirius az asztalnál beszélgetett Hagriddal, és Dunggal közben meglehetősen elégedetlen képet vágott. Nymphadora elkapta Remus pillantását, a férfi már nem mosolygott. Csalódottságot látott az arcán és szinte hallotta, ahogy varázsló fejében zakatolnak a fogaskerekek. Mielőtt visszafordult volna, mélyen a szemébe nézett és arra gondolt, hogy talán már csak néhány percet kell várnia.

Piton végzett a vizsgálattal és nem tudta elleplezni az arcára kiülő döbbenetet. A boszorkány felé fordult:

- Honnan szereztél acromantula mérget? - kérdezte és hangjából mintha bosszúság csendült volna ki.

- Csupán kapcsolatok kérdése! - válaszolta a lány szemtelen vigyorral és Hagridra igyekezett még csak nem is gondolni.

- Hm. Első pillantásra jónak tűnik!– morogta a varázsló kedvetlenül.

Nymphadorát elöntötte a boldogság és örömében majdnem Piton nyakába ugrott, a férfi mintha olvasott volna a gondolataiban, hátrahőkölt:

- Úgy látszik a szerelem szárnyakat adott neked, csak vigyázz el ne vegye aztán, mert magasról fogsz lezuhanni! - figyelmeztette zord képpel.

De a boszorkány jókedvét nem lehetett elrontani.

- Nem veszem figyelembe a kellemetlen szurkálódásaidat, Perselus! Segítettél nekem, és ezért hálával tartozom. Ezt pedig fogadd el tőlem a hálán felül!- mondta és egy kis fiolát nyújtott Pitonnak.

- Acromantula méreg! Az mondtad fogyóban a készleted! – mondta, látva a varázsló kérdő tekintetét.

Úgy tűnt egy pillanatra, hogy Piton mindjárt megfullad, aztán fahangon kinyögte:

- Ez igazán … kedves tőled!

Tonks biztatóan megveregette Piton vállát:

- Majd belejössz, Perselus! És most visszakérhetném a főzetet?- kérdezte ragyogó arccal.

A varázsló azonban megrázta a fejét:

- Sajnálom, de ezt még alaposabban meg kell vizsgálnom! - kinyújtotta a kezét - Kérem a másik üveget is!

- Honnan tudod, hogy van másik? – kérdezte a lány elkerekedő szemmel.

- Gondolom, volt annyi eszed, hogy megfogadtad a tanácsomat, és két kondérral készítettél!

A lány vonakodva nyúlt a zsebébe és átadta a másik üvegcsét is. Piton gúnyosan elmosolyodott:

- Bár nem kedvelem túlságosan Lupint, azért beláthatod, mégsem tehetem kockára az életét! Ebben azt hiszem, egyetértünk, nem? – azzal otthagyta a leforrázottan álldogáló boszorkányt és csatlakozott az éppen akkor érkező Dumbledore-hoz.

Késő éjszaka volt, amikor Sirius kikísérte Tonksot és Billt az ajtóhoz:

- Miről beszéltetek Pitonnal? - vonta kérdőre a lányt.

Az megrántotta a vállát:

- Miért nem tőle kérdezed?

- Mert utálok vele beszélgetni! – vágta rá a férfi.

- Itt van még? – kérdezte hirtelen a boszorkány.

- Most indulnak Dumbledore-ral! - válaszolta Sirius.

Visszasietett a nappaliba. Még éppen időben érkezett. A kandalló felé igyekvő Piton elé állt:

- Nos, Tonks, talán el akarsz búcsúzni? - vonta fel a szemöldökét csodálkozva a férfi.

- Nem igazán! Szükségem lenne még sisakvirágra!

- Miért nem szedsz magadnak? - kérdezte gúnyosan Piton.

- Hol? – kérdezte, abban reménykedve, hogy kap valamiféle útbaigazítást.

a varázsló elgondolkodott aztán megrázta a fejét, mintha egy szemtelen legyet próbálna elhessegetni:

- Nem tudom, miért segítek neked. Talán túl jó a szívem?

Tonks magába fojtotta, a képtelen feltételezés elleni tiltakozását. – Egy helyet tudok… a Szellemszállás kertjében terem sisakvirág! De nem könnyű bejutni és persze csak akkor menj, ha nem félsz a kísértetektől és egyéb gonosz bestiáktól! A fagyott növény is felhasználható szárítás és porítás után, de használj kesztyűt a szedéshez! – figyelmeztette Piton, majd otthagyta és a kandallóba lépett.

Nymphadora még beszélni akart Remussal, de sehol sem látta a férfit, viszont mindenki őt bámulta. Bill pedig már türelmetlenül toporgott a folyosón. Talán jobb is így, hiszen semmit nem tud neki adni, talán holnap lesz alkalmuk négyszemközt beszélni.

Lupin a kandalló mellett ült. Már mindenki lefeküdt, csak neki nem jött álom a szemére. A zsebéből egy kis fekete üveget vett elő és a tűz elé tartva nézegetni kezdte. Nem nagyon értette, mi történik körülötte, talán Dumbledore tervez valamit vele? Ha így is van, neki nem szólt róla.

És ott volt Nymphadora! A lány nagyon furcsán viselkedett. Először is alig vette észre, csak egy-két futó pillantást vetett rá. Talán már megbánta, hogy megcsókolta? Még a gondolat is fájt, hogy a lány esetleg máshogy érez ezzel kapcsolatban, mint ő. Péntek este óta, ha volt egy perc ideje már azt tervezgette, hogyan tudná megismételni a csókot. Újra érezni akarta a lány a száját a száján, hogy tudja, nem csak álmodta az egészet… Erre a boszorkány elbújik a sarokban Pitonnal, mintha valami közös titkuk lenne. Megpróbált legalább néhány szót elkapni a beszélgetésükből, de a varázsló valamilyen bűbájjal védte a titkaikat. Nymphadora háttal állt neki, de Piton arca kész tanulmány volt. Először a szokásos gőgöt látta az ábrázatán, aztán sötét mosolyt, most biztos Nymphadorát sértegeti. Utána hitetlenkedés. Mit mondhatott neki a lány? Vajon róluk mesélt? De miért? Igyekezett felidézni a történteket… Egy percre mindketten hátat fordítottak, aztán Piton elkomorodott és egy pillanatra mintha zavart látott volna az arcán. Aztán - és ez volt talán a legmeglepőbb - Tonks vállon veregette Pitont. Mi volt ez, biztatás vagy tréfálkozás? Utána mintha valamit kért volna boszorkánytól és meg is kapta, erre vallott az elégedett mosoly az arcán és Nymphadora csalódott arckifejezése is. Volt ugyan egy pillanat, amikor Perselus elfordult, Nymphadora akkor rá nézett, tekintetük összekapcsolódott és abban a percben úgy érezte, hogy szerelem és bátorítás sugárzik a lány szeméből, de utólag már ebben sem volt biztos. Nymphadora és Piton beszélgetése már önmagában is elég furcsa volt, ennél már csak az volt a különösebb, ami utána következett.

Miután a Rend gyűlése befejeződött sokan elmentek, de Dumbledore és Piton még maradt. a Weasley házaspárral, Shacklebolttal és Hagriddal együtt az ebédlőasztalnál ültek. Éppen felállt, hogy megpróbálja elcsípni Nymphadorát. A lány azonban kiment a konyhába Billel néhány üveg vajsörért és mézborért. Akkor megfordult a fejében, hogy utánuk megy, aztán mégis inkább a kandallóhoz támaszkodva várt és nézte a többieket. Arra számított, hogy Perselus és Sirius szokás szerint megint egymásnak ugrik. Látta, hogy barátját egyre jobban feldühítik Piton csípős megjegyzései.

A fekete taláros varázsló azonban hirtelen fölállt és hozzálépett:

- Lupin!- szólította meg határozottan.

- Perselus!- válaszolt hasonlóképpen és elmosolyodott.

Tudta,hogy ostobaság, de most elégedettséget okozott neki Piton bosszúsága, az dühösen mered rá, de folytatta,:

- Komoly ügyben szeretnék veled beszélni! - Rövid habozás után így szólt - Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy mi ketten nem vagyunk barátok! - ő buzgón bólogatott, de nem szólt semmit és látta, hogy Pitont ez mérhetetlenül idegesíti. - De voltunk már olyan helyzetben, hogy segítenünk kellett egymást. Én félre tudom tenni a személyes érzelmeimet, ha a Rend érdeke úgy kívánja! – nézett rá komoran a varázsló.

Bár ingerelte, ahogy az előbb Tonkssal félrevonult, mégis az igazságnak megfelelően válaszolt:

- Tévedsz Perselus, ha azt hiszed, hogy gyűlöllek! A viszonyunk, nos - állt meg egy furcsa kis grimaszt vágva - soha nem volt felhőtlen, de tudom mivel tartozom neked azért, hogy annak idején elláttál Farkasölőfű - főzettel. Engem nem kell meggyőznöd semmiről!

- Ha már a bájitalt említetted, itt van egy szer! – mondta Piton és elővett a zsebéből egy kis fekete üveget - Az összetétele gyakorlatilag megegyezik a Farkasölőfű - főzetével, egy kis módosítással. Ez egy esszencia, a saját találmányom. Naponta két cseppet kell bevenni belőle holdtölte előtt legalább egy hétig!

A varázsló kutatóan nézett rá és felé nyújtotta a kis üveget. A remény, a hála és a bűntudat viaskodott benne szavakért, végül csak annyit tudott kinyögni:

- Miért adod ezt nekem?

- Az egyik ok, hogy szeretném kipróbálni, - ha úgy tetszik, tekintsd tudományos kísérletnek – és aránylag kevés vérfarkas van az ismerőseim között. A másik ok, hogy a Rend tagja vagy és remélem, hogy ezzel a kis találmánnyal segíthetem céljaink elérését! - válaszolta Piton rezzenéstelen arccal. - Persze csak abban az esetben - mondta az üveget visszahúzva - ha nem félsz kipróbálni! Egy új bájital, mondanom sem kell, milyen veszélyes lehet! Én mindenesetre azt várom tőle, hogy erősebb lesz majd a hatása, mint a Farkasölőfű főzeté és enyhíti a Lycantropiával járó gyengeséget. De a farkassá válást természetesen ez sem akadályozza meg!

Ő megfogta az üveget és abban a pillanatban szinte mindent megadott volna érte, hogy használhassa. Milyen furcsa, hogy pont most, amikor legjobban szeretne egészséges lenni, kerül a kezébe ez az új szer. A láng felé tartva megvizsgálta:

- Elég sötét színű, mi van benne? - kérdezte higgadtan, eltitkolva türelmetlenségét és sóvárgását.

- Bár biztos örülnél neki, nem csokoládé! – felelte gúnyosan Piton - Az új összetevő acromantula méreg.

Tudta, hogy nem mondhat olyan dolgot, ami visszariasztaná az esszencia kipróbálásától, mégis megkérdezte:

- És túlélem, ha beveszem?

- Ez majd kiderül, nem igaz? –felelt Piton és elindult az asztal felé.

Őt azonban nem hagyta nyugodni a dolog és megfogta Perselus karját. Annyi érthetetlen dolog történt ma este, tudni akarta mi az igazi ok, hogy miért most kap egy ilyen lehetőséget. Nem hitt a véletlenekben.

- Mi az oka, hogy nekem adod ezt a bájitalt?- kérdezte felindultan.

- Nos, mondjuk úgy, egyik közös ismerősünk kívánságát teljesítem!- felelte rejtélyesen és ő tudta, hogy ennél többet nem fog kihúzni belőle. A szemébe nézett:

- Kipróbálom, Perselus, megbízom a szakértelmedben!

-Azt jól teszed!- biccentett az gőgösen és visszament az asztalhoz.