23. fejezet

Szemrehányások

Lupin következő nap bevette az eszenciából az előírt adagot, annak ellenére, hogy Sirius - akinek elmesélte a történteket – óva intette ettől:

- Nem mondta, hogy Dumbledore bízta meg vele! Közös ismerős! Ez még Voldemort is lehet! - erősködött a barátja.

- Mintha Harryt hallanám! Ti egyszerűen képtelenek vagytok a Piton iránt érzett ellenszenveteken felülemelkedni! – ingatta a fejét Lupin.

- Miért Piton felülemelkedett egyszer is az ellenszenvén? Ki látta? – kérdezte Sirius gúnyosan.

- Nekem segített, amikor Roxfortban tanítottam!

- Utána meg elterjesztette, hogy vérfarkas vagy!- vágta rá barátja dühösen.

- Hagyjuk ez! Én nem vagyok olyan bizalmatlan Perselussal, mint ti. Nem hiszem, hogy ártani akarna nekem. Ha helyedbe lennék lehet, hogy én sem kockáztatnék, végül is egyszer majdnem megölted! - szólt higgadtan Lupin.

- Tudom, Remus, hogy bármit megtennél azért, hogy elkerüld az átváltozást! Csak arra kérlek légy óvatos!- lépett hozzá Sirius és a vállára tette a kezét- Nincs olyan sok barátom, hogy akár egyet is elveszíthessek közülük!

Tonks nem tudta eldönteni, hogy utálja-e Pitont vagy ne. A varázsló megakadályozta, hogy átadja az esszenciát, de lehet, hogy pont Remus érdekében. Egyáltalán nem örült neki, hogy decemberben újra kezdheti a kínlódást a bájitallal, de már elhatározta, hogy megteszi. Holdtöltéig kipihenheti magát. Akkor elmegy, szed egy kis sisakvirágot, aztán újra nekiáll! - gondolta miközben a romokban heverő konyhát takarította.

Sajnos Remusnak, emiatt még egy holdtöltét farkasként kell kihúznia, és ez fájt neki igazán. Egész nap arra készült, hogy elmegy a Grimmauld térre. Talán újra láthatja Remust, vele tölthet egy kis időt, ha szerencséjük van kettesben egy sötét sarokban.

Amikor azonban megérkezett a Black - házba Mollytól kellett megtudnia, hogy Remus elment. Senki nem tudta hová, csak azt, hogy csak néhány nap múlva tér majd vissza. Mrs Weasley most egy kicsit barátságosabb volt vele és boldogan mesélte, hogy az Odúban fogják tölteni a karácsonyt. Tonks ettől egy kicsit elszomorodott. Úgy érezte kevésbé lesz vidám a ház a Weasley család nélkül és a gyerekekkel is szívesen találkozott, volna. Ő már eldöntötte, hogy Siriussal és Remussal tölti az ünnepeket. A szülei úgyis távol vannak, legalább ő sem lesz egyedül. Addigra kész lesz a bájital, beszél Remussal és végre nem lesz akadálya annak sem, hogy tisztázza a helyzetet Siriussal. Már előre örült a karácsonynak és azzal biztatta magát, hogy csak néhány napot kell várnia. A következő délután a biztonság kedvéért újra benézett a Grimmauld térre, de csak Siriust találta otthon:

- Nymphadora, azt hiszem nekünk van még egy kis megbeszélnivalónk!- szólt a varázsló amikor meglátta a folyosón bóklászó boszorkányt.

Most, hogy Lupin elment, Sirius egyedül maradt a múlt kísérteteivel és ez rányomta a bélyegét a hangulatára. Képes volt órákon át veszekedni Siporral vagy a néhai Mrs Black portréjával. Nymphadora úgy látta, hogy a tehetetlenség, a magány és az unalom az elviselhetőség határáig morózussá teszik a férfit. Mégis abban reménykedett, hogy ha nem is találkozhat Remusszal, legalább beszélhet róla, és követte Siriust a szalonba.

A szalon komor volt és hideg. A kandallóban nem égett a tűz, a kosztól homályos ablakokat sötét függönyök takarták és a szalon levegőjében a doxi irtószer szaga keveredett a doh és rothadás bűzével. A kifakult és szakadozott huzatú kanapé mellett ovális asztal és két kopott fotel állt. Az egész szobából mintha gőg és rosszindulat áradt volna. A falra nézett, ott a nemes és tiszteletre méltó Black nemzetség családfáját ábrázoló kárpit terpeszkedett, amelyen Sirius és Nymphadora anyja, Androméda nevét is csak égett lyuk jelölte. Nem csoda, hogy szinte sugárzik az egész házból az utálat, ha két ilyen kitaszított jár - kel a szobáiban. Biztos volt benne, hogy ezt csak ő érzi és Sirius. Ha rosszabb napja volt, úgy vélte a ház és a benne lévő tárgyak összeesküdtek ellene, nem engedelmeskednek neki, gáncsolják, akadályozzák. Leült az egyik fotelbe és arra gondolt, hogy ennél alkalmatlanabb helyszínt a beszélgetésükhöz keresve sem lehetett volna találni. A zsigereiben érezte, hogy a beszélgetés éppen olyan borzalmas lesz majd, mint a szalon maga.

Sirius nem ült le, hanem a falikárpitnak háttal a kandallónak támaszkodott és szigorúan a lányra nézett:

- Először is szeretném tudni, hogy miről beszélgettetek Pitonnal!

- Tudod, perselus tanított engem Roxfortban és a régi emlékeket elevenítettük fel – felelte ártatlan arccal Nymphadora.

- Hát, ahogy visszaemlékszem milyen arcot vágott Piton, nem lehettek valami kellemes emlékek és te sem úgy hagytad ott, mint aki jól szórakozott !– mondta Sirius komoran és szemrehányóan nézett rá.

A lány elszégyellte magát:

- Az igazság az, hogy tanácsot kértem tőle egy bizonyos ügyben, amiről most nem szeretnék beszélni.

- És mi volt az a kirándulás a Zsebpiszok közben, meg a csomag, amit Mundungus hozott? Aztán az a rejtélyes találkozó Hagriddal? – sorolta Sirius egyre inkább belelovallva magát a számonkérésbe.

- Sirius, én nagyon szeretlek, de nem vagy az anyám és én már rég nem vagyok kislány! –pattant fel Tonks mérgesen - Tudok magamra vigyázni és nem fogok neked mindenről beszámolni, amit teszek! Egyébként meg elégedj meg annyival, hogy semmi rosszat nem tettem, nem bántottam senkit! - fordított hátat a varázslónak sértetten.

- Szóval nem bántottál senkit? Akkor térjünk rá a másik okra, ami miatt beszélni akartam veled! Mi van Remussal, úgy gondolod őt sem bántottad?

Nymphadora egy pillanatig bután bámult Siriusra, aztán eszébe jutott, hogy ő semmit sem tudhat arról, ami közte és Remus között történt.

- Miért mit tettem?- kérdezte harciasan.

- Hát magadba bolondítottad! Azt hiszed, nem tudom, hogy te kérted fel táncolni? Mordon mindent elmondott! Remus is hibás, nem mondom, hogy nem. De te! Itt kornyadozol egy hétig, mint akinek a szívét tépték ki! Mollyval mindennek elmondtuk szegény Remust, miattad! Erre pont mire hazajön a szerencsétlen, meggondolod magad és már rá se nézel! Ő nem ezt érdemli! Nem tudod milyen fájdalmat okozol neki ezzel! Nem hiszem el, hogy ennyire érzéketlen vagy! – a férfi már kiabált. - Erre mit mondasz?

- Azt hogy te és Molly túl sokat foglalkoztok mások ügyeivel és szerintem Remus is így gondolja! – felelte ő elutasítóan és karba fonta a kezét - Mindketten felnőttek vagyunk, és el tudjuk intézni a magánügyeinket külső segítség nélkül is! –folytatta a lány nyugodtan, de a hangja megremegett az visszafojtott indulattól.

Sirius ránézett, értetlenül megrázta a fejét :

- Nézd Nymphadora, Remus a legjobb, mondhatom úgy is az egyetlen barátom. Te sok dolgot nem tudsz róla, nem ismered úgy, mint én! Iskolás korunkban a legjobb barátok voltunk, szinte testvérek. Remus, James, én és Peter Pettigrew – az utolsó nevet sistergő gyűlölettel ejtette ki. – Mi, a kezdeti néhány évet leszámítva, ismertük Remus valódi természetét és ennek ellenére barátai maradtunk! Animágusok lettünk, hogy elkísérhessük. Segítettünk hogy elviselje a szenvedéseit, és ne kelljen egyedül maradnia, amikor farkassá változik.

- Akkor most miért nem segítesz rajta? – förmedt rá a boszorkány vádlón.

Sirius döbbenten bámult rá, de válaszolt:

- Megpróbáltam, sőt mindketten megpróbáltuk elkészíteni a Farkasölőfű- főzetet, de nem sikerült! – a varázsló szégyenkezve hajtotta le a fejét. - Vagy a leírás nem volt megfelelő vagy mi vagyunk ügyetlenek. Fáj bevallanom, de eddig csak Pitonnak sikerült megfőzni a bájitalt.

Nymphadorát majd szétvetette a büszkeség, hogy ő megcsinálta. Sirius folytatta:

- De nem is erről akartam beszélni! Lupin, mivel gyerekkorától tudta, hogy nem élhet normális életet, már az iskolában is kerülte a lányokat. Aztán amikor felnőttünk és elvégeztük az iskolát…-

Nymphadora érezte, hogy lángolni kezd az arca, nem akarta meghallgatni a Remus szerelmi életéről szóló beszámolót, de közben fúrta az oldalát a kíváncsiság. Aztán arra gondolt, mit érezne Remus, ha tudná, hogy miről beszélgetnek és közbevágott:

- Nézd, azt hiszem nem kellene ezt elmondanod nekem, nem tartozik rám! – tiltakozott, Sirius csodálkozva meredt rá, aztán legyintett és folytatta:

- A lényeg, az hogy nem volt komoly szerelem az életében. És akkor jössz te és felborítasz mindent. Hiába szól minden a kapcsolatotok ellen, a korkülönbség, a betegsége…

Nem állta meg, hogy közbe ne szóljon:

- Nem tudom miért probléma számotokra a korotok, ha nekem nem az! Senki nem tart benneteket vén trottyoknak, leszámítva persze saját magatokat! – szúrta közbe hűvösen.

De a férfi ezúttal nem hagyta magát félbeszakítani:

- Mindezek ellenére végül is sikerült elérned, hogy beléd szeretett és most szeretném tudni, mit kívánsz tenni ebben a helyzetben! – mennydörögte Sirius.

Nymphadora hirtelen leült és nem tudott mit mondani, néhány percnyi hallgatás után kissé rekedtes hangon megkérdezte:

- Miből gondolod, hogy belém szeretett?

- Ő maga mondta nekem! - kiáltotta a férfi hevesen és a kandallópárkányra csapott az öklével.

Nymphadora magában ujjongott és legszívesebben körbetáncolta volna a szobát. De tudta, nem mondhat semmit, még nem. Először meg kell lennie a bájitalnak. Ugyanakkor nagyon bosszantotta, hogy Molly és Sirius beleavatkoznak a dolgaikba és ilyen rossz véleménnyel vannak róla. hátradőlt a kanapén, keresztbe tette a lábát és a férfi felé fordult:

- Hát, nem is tudom, Sirius… te és Molly mit szeretnétek? Szeressem vagy ne szeressem? – tette fel a kérdést pimaszul.

Sirius levegő után kapkodott :

- Határtalanul szemtelen vagy Nymphadora! – mondta aztán jeges hangon – És kegyetlen is! Képes vagy játszani az érzelmeivel! Egyszerűen nem értelek, nem ilyen voltál! – a varázsló megfenyegette - De egyszer még te is meg fogod tudni milyen kínokat képes okozni a szerelem!

Már tudom! - mondta magában, aztán dacosan Siriusra nézett és kiment a szalonból.

Remus csak december elején tért vissza, északon volt Dumbledore megbízásából. Több rendtaggal együtt az Azkaban környékét ellenőrizték, de Sirius elől inkább eltitkolta ezt a tényt. Már csak néhány napja volt holdtöltéig és semmire sem vágyott jobban, mint Nymphadorával találkozni, lehetőleg egy csendes elhagyott, félhomályos zugban. Tudta hogy ilyenre még csak gondolnia sem lenne szabad, de lelkiismerete tiltakozó hangját már meg sem hallotta.

Sirius kitörő örömmel fogadta, sőt a kedvéért még Siporral is normálisan bánt. Molly már karácsonyi lázban égett, de úgy döntött mielőtt még visszatér az Odúba, a pincétől a padlásig rendbe teszi a házat. A takarításból mindenki kivette a részét, Sipor kivételével, aki tökélyre fejlesztette a munka elkerülését és akadályozását.

Remus éppen a folyosót igyekezett rendbe szedni, amikor Tonks belépett az ajtón. A varázsló a lányra nézett, de nem merte megtenni az első lépést. Úgy tűnt nem napok, hanem hetek teltek el, amióta utoljára látták egymást.

- Szia, Remus! – szólt a lány fesztelenül és két gyors lépéssel a férfi előtt termett.

- Nymphadora! – suttogta Remus és gyengéden végigsimította a lány arcát.

A következő pillanatban már szenvedélyesen, összesimulva csókolóztak. Aztán a boszorkány a férfihoz bújt, Remus átölelte és mosolyogva kérdezte:

- És beszélgetni már nem is fogunk?

- Később!- szólt ő türelmetlenül és újra Remus száját kereste.

Arra rebbentek szét, hogy az ebédlő ajtaja csapódik. Bill rémülten meredt rájuk:

- Bocsánat, én…

Tonks megkönnyebbülten felnevetett és odasúgta Remusnak:

- Ő már amúgy is sejtette!- aztán Billhez fordult - Most meg mit bámulsz? - és elindult feléje.

A fiatal varázsló Lupinra nézett, aki szemmel láthatólag iszonyú zavarban volt.

- Hát csak megpróbálom feldolgozni, amit…Bumm!

Tonks megbotlott a troll-lábból készült esernyőtartóban, szerencsére Bill éppen el tudta kapni.

Mrs Black azonnal ordítani kezdett:

- Gazemberek, vérünk árulói, alávaló korcsok meggyalázzátok atyáim házát! Azt hiszitek, nem láttam, hogy itt nyaltátok - faltátok egymást! – a szitkoktól zengett az egész ház. - Erkölcstelen némber, hogy adhatod össze magad egy ilyen mocskos…

Lupin végre észbekapott és odaugrott a képhez, hogy elhallgattassa, de már késő volt. Sirius és molly egyszerre rohant be. Sirius a szalonból, Molly a konyhából érkezett. Ahogy kiléptek a folyosóra mindketten hátrahőköltek. Mrs Weasley feje vörösödni kezdett, kettőjük közül Sirius jutott először szóhoz. Tonkshoz lépett, akit még mindig fogott Bill:

- Nymphadora, kérlek, hagyd el a házat és most néhány napig ne is gyere ide! – suttogta fojtott hangon. - Ez nagyon tapintatlan dolog volt tőled!- tette még hozzá és kitessékelte a lányt az ajtón.

Nymphadora és Remus még egy utolsó kétségbeesett pillantást váltottak egymással aztán az ajtó döngve becsukódott a boszorkány háta mögött.

Mrs Weasley csak ekkor szólalt meg:

- Bill Weasley, gyere csak a konyhába! Beszédem van veled! – szólt szigorúan és Bill megszeppenve követte anyját a konyhába.

Sirius a szalonban vezette Lupint:

- Ne vedd a szívedre Remus! Tonks még nagyon fiatal, még nem nőtt be a feje lágya, ilyenkor tudod milyenek! Megértem, ha nem akarsz róla beszélni, de el kell mondanom valamit! Amíg nem voltál itt, megpróbáltam beszélni Nymphadora fejével és…

Sirius az asztalnak támaszkodva részletesen elmesélte mire jutott a lánnyal. Remus nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, de azt tudta, hogy ezt még keservesen meg fogják bánni, ha Molly és Sirius megtudja az igazságot. Aztán arra gondolt milyen bátor, becsületes és melegszívű a lány, és milyen pimasz. Egyre jobban csodálta őt és zsongott a feje a szerelemtől. Nymphadora kiállt érte és összeveszett miatta a barátaival. Számára ez derült ki Sirius szavaiból, barátja viszont teljesen kétségbeesett:

- Remus én nem gondoltam, hogy Tonks ilyen jégszívű. Sokszor nem is értettem mit akar a kérdéseivel, még ő vont felelősségre engem! – méltatlankodott.

Lupin szégyellte, de nem volt ereje megmondani az igazságot. Csak egy nyugodt helyet akart, ahol elmerülhet az érzelmeiben, Nymphadorára gondolhat, és békén hagyják. Nem akarta tovább sajnáltatni magát, inkább fáradságra hivatkozott és vacsora helyett felment a szobájába.

Teltek a napok és tudta, hogy hamarosan indulnia kell a Szellemszállásra. Szerencsétlenségére Sirius egy pillanatra sem hagyta magára ilyen állapotban, úgyhogy nem is reménykedhetett abban, hogy elbúcsúzhat Nymphadorától. Soha még ilyen nehéz szívvel nem hagyta el a Black - házat. A bájitalt minden nap itta és remélte, hogy úgy fog hatni, ahogy Piton megjósolta.

A szokott útvonalat követve először a Szárnyas Vadkanba ment, aztán a Szellemszállásra. A védőkört megint gyengének érezte, Dumbledore úgy látszik ismét nincs Roxfortban. Felállította a saját védelmét és reménykedett benne, hogy most sem lesz szükség rá.

A küzdelem a farkassal minden eddiginél hosszabb és fájdalmasabb volt. Amíg csak tudott igyekezett Nymphadorára gondolni és ez az utolsó szál, amely az emberi lelkéhez kötötte a testét nehezen szakadt el.