24. fejezet
Újra a Szellemszálláson
Nymphadora éppúgy szenvedett a kényszerű távoléttől, mint Remus. Szinte a fejét verte a falba, amikor rájött, hogy holdtölte előtt már nem találkozhat vele. Már az is megfordult a fejében, hogy mindent elmond Siriusnak, de letett róla. Jönnének a már százszor hallott indokok, hogy miért nem tehetik, és amíg nincs a kezében a gyógyital nem tud mit mondani. Egy hónap - csak ennyit kell kibírnia...
Sötétedés után indult el. Ma le kell szednie a sisakvirágot, ha decemberre el akarja készíteni a Farkasölőfű – főzetet. Nem volt jobb ötlete, kénytelen volt Piton tanácsát követni. Felhúzta a sárkánybőr kesztyűjét, amit még a szüleitől kapott ajándékba. Mivel tudta, hogy a hopp hálózatot figyelik, inkább Roxmortsba hoppanált. A falu határában volt egy öreg tölgy, amely közel esett a Szellemszálláshoz. Diákként sokat ücsörögtek itt Mathildával és Billel, a roxmortsi hétvégéken. Felidézte magában a fa képét és egy pillanat múlva már ott állt mellette. Az ég tiszta volt, a hold sápadt fénye megvilágította a falu utcáit, házait.
Végigfutott a hátán a hideg. hol lehet most Remus? Valahol igyekszik elrejtőzni a Hold elöl vagy már farkas-alakban várja, hogy újra ember lehessen? Elindult a kihalt utcán a Szellemszállás irányába. Ahogy a ház közelébe ért, visszanézett a falu felé. Roxmorts olyan békésnek tűnt, apró, kedves házaival, rendezett utcáival. A kocsmák ablaka sárga fénnyel világított. Megfordult a fejében, mi lenne, ha bemenne egy kicsi Madam Rosamertához. Diákként szívesen jártak hozzá, az iskolai szabályok és órák után a faluba menni maga volt a szabadság. Milyen fantasztikus kalandnak tűnt volna akkor, éjszaka kiszökni ide és szabadon barangolni. Továbbindult a Szellemszállás felé. már látta a rozoga kerítést és a kísértetház körvonalait.
Egyszer belógtak a kerítésen, Bill és Mathilda meg ő. Billel még fogadtak is néhány csokis kondérban, hogy ki mer bemenni a házba. A Szellemszállástól tartottak falu lakói, azt mesélték iszonyatos hangok, üvöltések hallatszanak onnan éjszakánként. Ő már akkor is nagyon kíváncsi volt és éppen abban az évben tanultak a sikítószellemekről és a kísértetekről. Miután átmásztak a kerítésen - ami nem volt túl nagy feladat, a kidőlt-bedőlt kerítés nem jelentett komoly akadályt - felmentek a dombtetőre a házhoz. A fallécekből összetákolt épület valaha jobb napokat látott, de akkor már csak az egykori ház csontváza volt. Mégis - talán, mert az állandó széllökések miatt mindig mozgásba volt - sóhajtozott és nyikorgott, olyan volt mintha élne. A falain tátongó réseken ki - bejárt a szél, az ablakok betörve és bedeszkázva. Ő persze bement és szétnézett. semmit nem talált a bent és emiatt egy kicsit csalódott volt. A Szellemszállás érdekesebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt. Felment a rozzant lépcsőn az emeletre, de csak szétesőfélben lévő szobák és néhány hasznavehetetlen kacat volt minden, amit talált. Nem maradt benn sokáig. Nem mintha attól félt volna, hogy összefut egy kísértettel inkább attól, hogy az egész tákolmány a fejére rogy. Még ma is emlékezett Bill arcára, amikor kénytelen-kelletlen átadta neki a csokiskondérokat.
Felnézett, még néhány perc és a kerítéshez ér. egy pillanatra mintha fény csillant volna fel ház egyik ablakából, de amikor ismét odanézett már nem látta. A köpenye alól előszedte a zsákot és határozott léptekkel a ház felé indult.
Mintha pókháló borult volna az arcára, úgy érezte, elálmosodik. Ideje lenne már hazamenni, ilyenkor már rég ágyban szokott lenni. Zavarba jött. mit is keres itt? Talán sétálni jött? A felhők közül előbukkant a hold. Telihold van, milyen szépen süt! – gondolta és fázósan összehúzta magán vastag köpenyét.
Olyan világos volt, hogy még a fűszálakat is látta talpa alatt. Elindult visszafelé és közben azon gondolkozott miért is olyan fontos a telihold, de nem emlékezett rá. A kísértetházból ekkor vérfagyasztó nyüszítés hallatszott, mintha egy farkas hangja lett volna. Farkas, erről Remus jutott eszébe, melegség öntötte el és hiába volt jéghideg a levegő, már nem fázott.
- Szüksége van a sisakvirágra a főzethez, ezért jött ide! - mintha a homály eloszlott volna a gondolatairól.
Lenézett, a fagyott fűszálak ropogva törtek össze a lába alatt. Észrevette, hogy lábnyomai a Szellemszállás irányába mutatnak, aztán hirtelen mintha láthatatlan akadályba ütközött volna visszafordult a falu irányába.
Ez csak egy mágikus korlát lehet. De ki állította oda és miért? Visszament óvatosan, a saját nyomait követve. A korlát előtt megállt, még a kerítésen kívül volt. Ha az egész telket körülveszi a védőmező, akkor elég nagy erő kell a fenntartásához. Ami azt jelenti, hogy nem lehet túl széles. Nem törődött az auror - képzés alatt belésulykolt szabályokkal. Neki be kell oda jutnia, a sisakvirág ott van. Remusnak és neki szüksége van rá. Hátralépett néhány lépést és nagy lendülettel a kapu felé rohant. Egy pillanatra megint érezte a leheletnyi érintést és valami émelyítő vágyat, hogy visszaforduljon, de ahogy megérintette a kilincset, elmúlt. A kapu nehezen nyílt, de nem volt bezárva. Belépett az udvarra, a sisakvirágot könnyen megtalálta, jellegzetes formájáról azonnal megismerte a fagyott virágokat. Óvatosan, hogy csak a kesztyűje érjen hozzá, megfogta a szárakat és letörte a virágokat. Amikor már a zsákjában volt a szükséges mennyiség, elindult a kapu felé. Ekkor újra zajt hallott a házból, mint egy nyikkanás, olyan volt.
Csak képzelődik, a ház csikorog és nyöszörög azt hallja – gondolta, de a kíváncsisága erősebb volt. Elindult az Szellemszállás felé, már látta az ajtó körvonalait a sötétben, amikor hirtelen jött hideg hullámként ömlött rajta végig a félelem. Megtorpant, baljós előérzet töltötte el, ami azt súgta, hogy valami veszélyes, gonosz dolog tanyázik ott benn. A zsigereiben érezte a belső parancsot, a sürgetést, hogy fusson, meneküljön el. Lenézett földre és tudta, hogy valami nincs rendben. Az előbb még nem félt, ebben biztos volt. hátralépett és a rémület enyhülni kezdett. Még egy korlát, de miért kell ezt a házat körbevenni, ráadásul egy ilyen erős védelemmel.
Valaminek kell bent lenni, különben nincs értelme az egésznek – gondolta.
Nekilendült a korlátnak, ezen sokkal kellemetlenebb volt áthatolni, szélesebb is volt, mint amire számított. Ahogy az ajtóhoz ért érezte, hogy hideg veríték csordul le a háta közepén.
– Alohomora! - mondta, pálcáját az ajtó felé tartva, de az nem nyílt ki.
Ha megbűvölték, egész éjjel próbálkozhat vele. Arra gondolt, amit Rémszemtől tanult, néha a legegyszerűbb megoldás, a legjobb megoldás. Pálcájával az ajtóra mutatott és egyszerűen kirobbantotta a keretből.
Sirius a szobájában aludt, amikor megjelent a főnix. A nagy fényességre azonnal kinyitotta a szemét. Ez Dumbledore patrónusa, mi történhetett?
A patrónus megszólalt:
- A védőkorlátot áttörték, Remus veszélyben van!
Sirius megrázkódott:
- Hol van?
- Menj a Szellemszállásra! – folytatta a patrónus - a Szárnyas Vadkanon keresztül, Aberforth majd segít! Légy óvatos! - szólt a főnix majd eltűnt.
Egy pillanat alatt felöltözött, lerohant a kandallóhoz és máris Szárnyas Vadkanban volt, ahol Aberforth már várta, borízű hangon dörmögte:
- Menj le a lépcsőn úgy, hogy senki se lásson!Majd én kiengedlek a hátsó ajtón!- azzal lement az ivóba.
A kocsmában kevés vendég volt, Sirius lelopakodott a lépcsőn, a helyiség szerencsére elég sötét volt. Amikor leért, kutyává változott és megbökte a pultnál álló varázsló lábát. Az ránézett és dühösen felmordult:
- Nem mész innén, büdös dög! - azzal belerúgott az állatba és a hátsó ajtó felé kergette - Úgy látszik megint nyitva maradt az a nyüves ajtó! Tűnés innét bolhazsák! - hallotta még a csapos kiáltását és a kocsma ajtaja becsapódott mögötte.
Nem nagyon örült a rugdosásnak, de hálás volt, hogy Aberforth még kutyaként is eltakarta őt. Így biztos lehet benne, hogy senki sem ismeri föl. Kutya alakban loholt tovább a Szellemszállás felé.
Most végre élvezhetné a szabadságot, ha nem a legjobb barátja lenne veszélyben…
Tonks belépett házba és pálcájával megvilágította a konyhát. Rögtön észrevette, hogy valaki járt itt, gyertyacsonk volt az asztalon és egy takaró hevert a padlón. Az emeletről mocorgást hallott, pálcáját előreszegezve felment a lépcsőn, a rozoga tákolmány minden lépésnél megnyikordult. Benyitott, a szobában vaksötét volt, a pálcájával bevilágított, de így sem látott semmit. Belépett és meggyújtotta gyertyát az asztalon. a háta mögül neszt hallott. Villámgyorsan megfordult, pálcáját a hang irányába szegezve. Egy farkas feküdt a sarokban. Hatalmas fekete állat volt, bozontos szőrrel, sebzettnek és gyengének tűnt. Nymphadora készen állt rá, hogy egy pillanat alatt hoppanáljon, de az állat nem támadott, csak szűkölni kezdett. A boszorkány agyában pillanatok alatt összeállt a kép. Leeresztette a pálcáját, óvatosan közelebb lépett a farkashoz és jobban megnézte:
- Remus?- kérdezte halkan, de már tudta, hogy ő az.
Tett még egy lépést, a farkas nyugtalannak tűnt, torokhangon felmordult, de nem mozdult. Beszélni kezdett hozzá, mint egy kutyához, halkan, megnyugtatóan. aztán óvatosan végigsimította bundáját, a farkas lehunyta a szemét és megnyikkant. Levette a kesztyűjét és az állat pofája elé tartotta a kezét:
- Tessék, Remus, harapj meg! Ha te is úgy akarod farkas, leszek veled!- mondta és könnyek peregtek le az arcán. A farkas felnézett rá és megnyalta a kezét.
Sirius végigrohant az utcán, már látta Szellemszállást. Mennyi teliholdas éjszakát töltött itt a barátaival, mintha nem is ebben az életben történt volna. Aztán amikor Remussal annyi év után újra itt találkoztak és majdnem elkapták Féregfarkat. Bárcsak megölték volna akkor! Hányszor is mentette meg Remus azon az estén az életét? Most végre rajta a sor!
A mágikus korlátokon könnyen átjutott, hiszen azokat nem állatok, hanem emberek ellen állították. Az ajtó helyén egy hatalmas lyuk tátongott, valaki erőszakkal tört be a házba. Zajt hallott az emeletről. Morgás ütötte meg a fülét és megérezte a farkas szagát, a hátán felborzolódott a szőr. Felrohant, készen arra, hogy nekirohanjon a támadónak vagy Remusnak, ha kell.
A szobában csak egy gyertya égett, a sarokban meglátta Tonksot, amint a farkashoz bújva sír, a farkas a lány kezét nyalogatta. Visszaváltozott emberré és közelebb lépett:
- Remus?- kérdezte hitetlenkedve.
A boszorkány bólintott és átkarolt az állat nyakát.
- Gyere onnan Nymphadora, most! Megharaphat!- szólt keményen a lányra.
- Már megtehette volna! – válaszolta Nyphadora elcsukló hangon.
Sirius tudta, hogy mással kell próbálkoznia:
- Mit gondolsz, mit érezne Remus, ha megtudná, hogy ő sebezett meg? Annyi éven át sikerült elkerülnie, hogy megfertőzzön bárkit! Legalább rá gondolj, ha a saját épségeddel már nem is törődsz!
A lány ránézett majd vonakodva felállt, otthagyva a farkast.
- Nem bántott?- kérdezte újra Sirius és alaposan megvizsgálta a lány kezét - Most jobb lesz, ha elmegyünk! –szólt végül.
- Itt akarok maradni vele! – ellenkezett Tonks.
- Nymphadora, ő most egy farkas. Nem lesz semmi baja! Még két napja van, aztán visszatér közénk!
A boszorkány lógó orral követte Siriust, mielőtt kiléptek a szobából, eloltotta gyertyát és visszanézett. A farkas szeme sárgán parázslott a sötétben.
Sirius körülnézett nem látott egy élő lelket sem, varázslattal visszaállította az ajtót és megerősítette. Tonks kérdőn nézett rá:
- Az átalakulás, bár nem tart sokáig, iszonyatos fájdalmakkal jár. Nem akarom, hogy kitörjön. Ilyenkor már sokkal gyengébb, mert nem eszik, de azért jobb az óvatosság! - magyarázta. - A Szárnyas Vadkanba megyünk, aztán vissza a házba. Az utolsó szót szinte undorral ejtette ki a száján. - Vissza kell változnom kutyává, nem láthatnak meg! Te is álcázd magad! – szólt és egy pillanat múlva a boszorkány előtt már egy nagy fekete kutya loholt lefelé az úton.
Tonks ráncos arcú, ősz öregasszonnyá változott, az illúzió tökéletes volt, de amit belül érzett azon nem tudott változtatni. Nagykendőjébe burkolózott és követte Siriust, arcán újra peregni kezdtek a könnyek.
A Black - házba nem sikerült észrevétlenül visszatérniük. A nappaliban a kandalló előtt Mr és Mrs Weasley és Bill várta őket. Sirius meglepődött, Molly álmosan ránézett, legyintett és így szólt:
- Ne is kérdezd Sirius, amint elmentél anyád fellármázta az egész házat, azóta itt ülünk és várunk valamiféle magyarázatra!
- Tudhatnád, hogy nem léphetsz ki ebből a házból a lelepleződés veszélye nélkül! - tette hozzá Artur szemrehányóan.
Ekkor érkezett meg Nymphadora. Sirius látta, hogy Molly elszörnyed és nagy levegőt vesz, de amikor meglátta, hogy néz ki a boszorkány ki is eresztette. Sötét haja csapzottan lógott sápadt arcába, szemei feldagadtak a sírástól. Az egyik karosszékhez támolygott és leült, de nem szólt semmit csak bámult maga elé. Sirius ránézett és úgy döntött most inkább nem rendez jelenetet. Az asztalhoz lépett, néhány szóban elmondta mi történt, Dumbledore üzenetéről is szólt, aztán mindenkit aludni küldött. Tonks is felállt:
- Akkor én is megyek!- szólt tompa hangon.
Sirius megfogta a vállát és megrázta a fejét:
- Nem, ma itt alszol! De előtte még beszélnünk kell!
Nymphadora elkínzottan sóhajtott:
- Sirius, én most nem tudok…
- Csak ülj le és hallgass meg! – szólt a varázsló gyengéden.
Odaintett egy széket, leült a lány mellé és megfogta Nymphadora kezét.
- Azt, hogy hogyan találtad meg Remust és miért mentél oda, nem tudom! De abban, hogy így alakultak a dolgok én is hibás vagyok. Talán észrevetted, hogy Remus nem szívesen beszél a… - egy pillanatig a megfelelő szót kereste – betegségéről. És én úgy éreztem, hogy őt hozom kellemetlen helyzetbe, ha beszélek a dologról. A mi szépítgetésünknek, te ittad meg a levét! Tudnod kell, hogy ma óriási szerencséd volt! Lupin csak akkor ilyen szelíd farkas, ha issza a Farkasölőfű – főzetet. Ezért nem is ismertem meg első pillantásra. Ha nem használta volna a szert, széttép vagy megmar abban a percben, amint meglát! - látta hogy a lány megborzong. - Hidd el én sokszor láttam átváltozni és nem ilyen szelíd állattá. Az igazi vérfarkas erős, vérszomjas, kegyetlen. Ne akard ilyen formába látni! Az nem ő! - Siriusnak elcsuklott a hangja és elfordult, de még mindig fogta Nymphadora kezét. - Harryéknak volt szerencséjük hozzá, az is csoda, hogy túlélték. A korábbi viselkedésed ellenére, látom rajtad, hogy nem közömbös neked Remus, de egyet meg kell értened: a benne lakó vérfarkast nem szeretheted! Az egy szörnyeteg, tartsd magad távol tőle!
A férfi felállt:
- A ma történtekkel kapcsolatban vannak még kérdéseim, de ezekre majd akkor kerítünk sort, ha Remus is visszatért. Most pedig jobb lesz, ha lefekszel! Remus szobája megfelel?
Nymphadora bólintott, másra se vágyott csak hogy végre egyedül maradhasson. Felment a szobába levetkőzött és lefeküdt az ágyba. Beszívta a férfi illatát. Valami fanyar arcszesz, fenyő és füst keveredett, a szappan és a férfi bőrének szagával. Az oldalára fordult és megpróbálta elhitetni magával, hogy Remus itt fekszik mellette és nem egy üres, hideg és sivár háznak a padlóján, kivert farkasként.
Reggel Tonks Mr Weasleyvel ment be a Mágiaügyi Minisztériumba. A varázsló nem kérdezett semmit és ő hálás volt a tapintatáért. Mielőtt elváltak volna az előcsarnokban Arthur körülnézett és felé fordult:
- Nymphadora, meg kell tudnunk, hogy a tegnap éjjel történtek nem keltettek-e feltűnést Roxmortsban! A te dolgod lesz ezt kideríteni. Holnap be kell számolnod erről Dumbledorenak! - a férfi már indult volna, amikor utána szólt:
- Artur, már néhányszor beugrottál helyettem, ma este szeretnék én őrködni!
A varázsló ránézett és úgy tűnt mondani akar valamit, de aztán csak beleegyezően biccentett:
- Rendben! - és elindult a lift felé.
Boldog volt, hogy nem kell este visszatérnie a Black - házba. Úgy érezte, amíg Remus haza nem ér, semmi keresnivalója nincs ott.