24. fejezet
Családi viszonyok
Közeledett a karácsony. a hó nagy pelyhekben szállingózott, fehér lepellel takarta be az utcákat és a tereket. Weasley-ék az Abszol-útra mentek ajándékokat vásárolni, úgy tervezték, hogy utána visszatérnek az Odúba. Tonks reggel benézett a Black - házba, Siriust és Remust nagytakarítás közben találta. Remussal a folyosón futott össze, a férfi hozzálépett és odasúgta neki:
- Mollyék az Odúba fognak karácsonyozni, de Sirius azt reméli, hogy Harry itt tölti az ünnepeket! Rám bízta, hogy vegyek neki valamilyen ajándékot, segítesz?
- Holnap délelőtt szabad vagyok – válaszolta ő - még nekem is kell vennem valamilyen ajándékot a gyerekeknek!
- Velünk karácsonyozol?- kérdezte a varázsló reménykedve.
- Semmi pénzért nem hagynám ki! – mosolyodott el a lány és átkarolta Remus nyakát. Hosszan és szenvedélyesen megcsókolta, aztán, mint aki jól végezte dolgát elindult a Minisztériumba dolgozni.
Sirius lejött az emeletről, a barátjára nézett, majd felsóhajtott:
- Itt volt?
- Ki?- nézett rá Lupin, mint aki nem is a földön jár.
- Hát Nymphadora! - felelte Sirius, aztán legyintett - Ne is válaszolj! Látom az arcodon. Te nem is gondolsz arra, mi lesz ennek a vége? – nézett barátja szemébe.
- Nem! - rázta meg a fejét Remus és a kosztól homályos ablak felé fordult:- Ha te is úgy éltél volna, mint én megértenéd! Nekem a jövőre gondolni olyan fényűzés, amit nem engedhetek meg magamnak! Vagy azt gondolod, elvállaltam volna a tanári állást Roxfortban, ha nem így lett volna? Hiszen nem számíthattam arra, hogy örökké titokban tudom tartani a betegségemet. Nem, Sirius, én egyik napról a másikra élek!
- De Nymphadora, ő nem így él! Azt akarja majd, hogy házasodjatok össze! – mondta komolyan Sirius.
Lupin lenézett és a kopott szőnyeg rojtjait kezdte rendezgetni a cipője orrával:
- Tudom! - szólalt meg végül.
- És akkor majd mit mondasz neki?
- Azt, hogy lehetetlent kér! - nézett határozottan Sirius szemébe, majd elindult felfelé a lépcsőn.
Tonks boldog volt, hogy együtt karácsonyozhat Remussal. Arturral megbeszélték, hogy 22-én a lány őrködik majd a minisztériumban, karácsony éjjel Shacklebolt, akinek nincs családja. Így mindketten otthon tölthetik az ünnepet.
Az utolsó napokra hagyni az ajándékvásárlást hiba volt. Minden bolt tömve volt vásárlókkal. Ennek ellenére Lupin még soha nem élvezte ennyire a vásárlást. Együtt sétáltak, közben beszélgettek mindenütt ünnepi zene szólt és karácsonyi díszek csillogtak. A boszorkánynak sikerült vennie egy kicsi, működő Nimbusz 2000-es seprűmodellt, ez - úgy gondolta - jó ajándék lesz Harrynek. A többieknek édességet vett, Ginnynek és Hermione– nak pedig egy-egy kisebb, díszes keretű, beszélő tükröt. Remus vásárolt Siriusnak egy üveg mézbort, a 1899-es évjáratból. Már csak Harry ajándéka hiányzott. A Czikornyai és Patza azonban annyira tele volt, hogy már egy házimanó se fért volna be. Tonks javaslatára beültek Florean Fortescue fagylaltozójába és rendeltek két forró fagylaltot.
Az egyik eldugott sarokban leültek, Remus megfogta a boszorkány kezeit, amelyek kivörösödtek a hidegtől. A férfi karcsú, hosszú ujjai melengették és simogatták az övéit, közben egymás szemébe néztek. Csak percek múlva törte meg a csendet nymphadora:
- Mikor jönnek Harryék?
- Még nem tudjuk! Talán holnap vagy holnapután, lehet hogy egy - két napot az Odúba is eltöltenek.
- Kár hogy nem beszélhettem Mollyval, mielőtt hazamentek volna! – sóhajtotta ő - Mit gondolhat most rólam…
- Semmi rosszat, ebben biztos vagyok! – a lány mondani akart valamit, de Remus megelőzte - Igen, tudom mit mondtál Siriusnak, mert beszámolt róla, elég részletesen – folytatta a férfi és látva, hogy Tonks elpirul nevetni támadt kedve - és szerintem Mollynak is. Azt is tudom, hogy mindkettejüket a barátodnak tartod, mégis képes voltál magadra haragítani őket, miattam! Elviselted azt is, hogy rosszat gondolnak rólad. Bátran és önzetlenül viselkedtél!
Nymphadora zavarba jött és közbe akart vágni, de Remus a szájára tette az ujját.
- Azt, pedig külön köszönöm, hogy nem hallgattad meg, amit Sirius a korábbi kapcsolataimról mondani akart. Ez olyan bizalom jele, amit talán meg sem érdemlek…
- Úgy gondoltam, hogy majd te elmondod, ami rám tartozik! – felelte a lány.
Remus bámulta őt. Varázslatosan nézett ki, szív alakú arcát most göndör, rövid, mézszínű fürtök keretezték. De még csodálatra méltóbbnak találta bátorságát, hűségét, őszinteségét és felfogni sem bírta, hogy szeretheti éppen őt. Újra megfogta a kezét:
- Nymphadora, meg kell köszönnöm, amit értem tettél! Hogy elkészítetted a bájitalt, kockázatot vállaltál miattam...
A boszorkány félbeszakította:
- Amit tettem, azt magamért tettem és kettőnkért!
- Nagyon ügyes boszorkány lehetsz, ha két védőkorlátot is át tudtál törni! – jelentette ki elismerően a varázsló. – Az egyiket Dumbledore emelte a másikat én…
Remus maga is meglepődött, hogy ilyen könnyedén tud erről beszélni. A rettenet, amelyet akkor érzett, amikor Sirius elmondta a történteket már tovatűnt. Pedig abban a pillanatban mindkettőjük életet kockán forgott. De most már csak arra tudott gondolni, hogy a lány nem fordult el tőle, még amikor farkas volt akkor sem, és ez boldoggá tette.
- Az első majdnem visszafordított, hirtelen el is felejtettem mit akarok, már elindultam hazafelé, aztán az eszembe jutottál és tudtam, meg kell szereznem, a sisakvirágot.
- Azon korláton csak az a személy tud átmenni, akinek valamiért szükséges eljutnia a Szellemszálláshoz - jegyezte meg a férfi. – Gondolom, ezek után a másik már gyerekjáték volt neked!
- Hát azt nem mondanám! – ingatta a fejét a lány – De a kíváncsiságom erősebb volt és elég gyorsan rájöttem, hogy mivel állok szemben.
- Nem tudtál volna áttörni rajta, ha nem győzöd le félelmedet - mondta csendesen a varázsló.
Már éppen indulni akartak, amikor a boszorkány észrevette az ajtóban Narcissa Malfoyt. A szőke boszorkányt két barátnője kísérte, őket csomaghegyek alatt görnyedező házimanók követték. A fagylaltozóban már csak néhány üres asztal volt, Nymphadora igyekezett Remus mögött elbújni és reménykedett, hogy nem feléjük találnak helyet maguknak, de nem volt szerencséje.
Nagynénjével életében két szót sem váltott, de tisztában volt vele, hogy mit érez a boszorkány iránta. Narcissa egyenesen a mellettük álló asztal mellé lépett és parancsoló mozdulattal az egyik székre mutatott. A házimanók alázatos hajlongások közepette lepakolták a csomagokat és kihúzták a székeket, amire a két boszorkány leült. Narcissa gőgös arccal körülhordozta a tekintetét a fagylaltozó vendégein, és észrevette őt. Tonks tudta, hogy már késő - nem menekülhet el. Remus háttal ült így semmit sem látott a történtekből és most értetlenül nézte, ahogy szerelme arcából kifut a vér. Narcissa hűvös mosollyal az arcán az asztalukhoz lépett, és megkérdezte:
- Nymphadora, te még élsz? Ez maga a csoda, azok után, hogy anyád így itt hagyott! – jegyezte meg gúnyosan.
Ő összerezzent, mintha tűt szúrtak volna belé, nyelt egy nagyot és válaszolt:
- Sajnálom, Narcissa, ha ezzel csalódást okoztam! – higgadtsága csak álca volt, érezte, hogy a félelem és a düh kitörni készül belőle, köpenye alatt megmarkolta a pálcáját.
- Nekem? – nevetett fel bántóan magas hangon Narcissa. – Ugyan! Számomra ez semmit sem jelent! És különben is csak pillanatnyi állapot, nemigaz? - hajolt közelebb a boszorkány és szemében fenyegetés villant.
Tonks nem tudta megállni, hogy vissza ne vágjon, ki akarta hozni a sodrából Narcissát:
- És az apámról már nem is kérdezel? Biztos örülni fogsz, ha megtudod, hogy a legjobb egészségnek örvend!
Narcissa szép arcát egy pillanatra eltorzította düh:
- Ha legközelebb látod, búcsúzz el tőle, nem sokáig lesz már az élők sorában! Igaz, hogy te sem! - figyelmeztette könnyed hanghordozással a lányt.
Nymphadora égő arccal replikázott:
- Csak a szád jár, Narcissa! Nem mernéd bántani, mert te is Bellatrix mellett találnád magad az Azkabanban! – a boszorkány nem válaszolt, csak gúnyosan elmosolyodott.
Remus érezte, hogy közbe kell lépnie, ha nem akarja, hogy tettlegességig fajuljanak a dolgok. Felállt és szembefordult a nővel, arca feszült volt, de rezzenéstelen.
- Úgy látom védelmeződ is akad! - mondta Narcissa végigmérve Lupin kopott talárját és úgy nézett rá, mint egy különösen undorító féregre – Biztos valami sárvérű, de persze ha ragaszkodik hozzá, meghalhat előtted! – fintorodott el.
Tonks felállt az asztaltól és harciasan mered a nagynénjére:
- Úgy látszik olyan az ízlésem, mint anyámnak! Vagy lehet, hogy tudunk valamit, amit ti nem? Semmit nem ér a tiszta véretek, jobbak, mint ti! Úgy emlékszem a sárvérű apám könnyedén elintézett téged és Bellatrixet is!
A szőke boszorkány úgy nézett rá, mintha pofon ütötte volna:
- Hamarosan véged! – sziszegte dühösen felé, aztán visszalépett az asztalához.
Remus karonfogta a lányt, aki még mindig remegett a visszafojtott indulattól és elindultak a kijárat felé. Még hallották, hogy a kilétüket firtató kérdésekre Narcissa jeges hangon azt válaszolja:
- Senkik!
Ahogy kiléptek a hóesésbe Remus a lányhoz fordult, lefejtette a kezét a pálcájáról, amit még mindig görcsösen markolt és átölelte, állát a feje búbjára támasztva. Percekig álltak így, aztán a megkérdezte:
- Ki volt ez?
- A nagynéném - válaszolta Nymphadora kibontakozva az ölelésből és Remus szemébe nézett. - Most téged is belerángattalak! – és sóhajtott.
- Nem számít! Bármikor szívesen megmentem az életed! – nézett rá mosolyogva a férfi – Bár talán nem vagyok olyan ügyes, mint amilyennek gondolsz! Egyébként félvér vagyok - jegyezte meg mellékesen –, ha ez számít valamit.
- Nekem nem – nézett rá Nymphadora, aztán magához húzta és megcsókolta.
Elindultak a Czikornyai és Patza felé. A boszorkány Remus karjába kapaszkodott, hogy el ne sodorja őket egymás mellől a tömeg. Mielőtt a bolthoz értek volna a varázsló odahajolt és azt súgta a fülébe:
- Ha valaki egy hónappal, de még egy héttel ezelőtt is azt mondja nekem, hogy karonfogva fogok veled sétálni az Abszol-úton, bolondnak néztem volna…
Lupinnak sikerült kiválasztania a könyvesboltban egy többkötetes illusztrált könyvet a sötét varázslatok elleni védekezésről. Nymphadora csak ámult azon, hogy a férfi mennyi mindent tud a könyvekről és a védekező mágiáról, amit ő nem. Szégyenkezve mondta a varázslónak, hogy butának érzi magát mellette, Remus elnevette magát:
- Akkor vagy buta, ha ezt gondolod. Egyrészt jóval idősebb vagyok nálad. Másrészt mi Jamessel, és Siriussal harcoltunk Tudjukki ellen, és hidd el ez volt a legjobb iskola! Ráadásul nekem éveken át a könyvek voltak a támaszaim, a barátaim. sokfelé jártam és igyekeztem minél többet tanulni. Talán ez tartott életben! - mondta szomorkás mosollyal.
Dél körül járt, amikor elbúcsúztak egymástól:
- Este őrségben leszek, úgyhogy ma már biztosan nem találkozunk, de reggel benézek hozzátok- szólt a lány és eltűnt a metró aluljáróban.
Tonks egész délután dolgozott, magának sem akarta beismerni, hogy a délelőtti jelenet mennyire megviselte.
A minisztériumban alig voltak néhányan. Kihasználta az alkalmat és újra átnézte a vérfarkas nyilvántartást. Dumbledore kérte meg, hogy nézzen utána az utóbbi években hol bukkantak fel vérfarkasok, és hol történtek támadások. Most már egyáltalán nem volt olyan egyszerű az adatokhoz jutni, mint korábban, a megszigorított biztonsági intézkedések miatt miniszteri engedély nélkül esélye sem volt. Szerencsére a vérfarkas nyilvántartás kezelőjeként dolgozó boszorkány, bizonyos Gladys Ironnose éppen szabadságon volt. Tonks már próbálkozott korábban nála néhányszor. A boszorkány igazi fafejű bürokrata volt, osztályvezetői felhatalmazás és miniszteri engedély nélkül még az ajtón sem engedte be. De most végre nyugodtan átnézhette és kijegyzetelhette az iratokat.
Majdnem lebukott, amikor az egyik auror kollégája benyitott, de gyorsan felvette a boszorkány alakját és – élve Gladys módszerével – miniszteri engedélyt és felhatalmazásokat követelve, kiutasította az irodából.
Amikor végzett, visszaindult az Auror Parancsnokságra. A liftben Arturral találkozott, a varázsló odasúgta neki:
- Ma átveszem az őrséget! Úgy is túlóráznom kell, cserébe tied a 25.-e!
A boszorkány megrántotta a vállát:
- Rendben! – súgta, aztán amikor megállt a lift hangosan elbúcsúzott:- Kellemes ünnepeket, Artur!
Este későn végzett, már csak néhányan lézengtek a Parancsnokságon. Leóvakodott a Misztériumügyi főosztályra és megnézte Mr Weasleyt.
- Minden rendben van? Ne maradjak inkább én?
- Nem, már szóltam Mollynak, így legalább hosszabb lesz a karácsony! Remélem Percy is benéz az idén, Molly nagyon odavan miatta!- sóhajtott a férfi.
- Akkor jó éjt! - köszönt el a lány.
- Neked is, Tonks!
Lupin este a vacsora után mesélte el a délelőtt történteket Siriusnak:
- Olyan volt mintha egy kígyót hergelt volna! Biztos voltam benne, hogy ott helyben egymásnak esnek. Még soha nem láttam ilyennek Nymphadorát, szinte remegett a dühtől!
- És valószínűleg a félelemtől! – vetette közbe Sirius - Gondolom nem mesélt a szüleiről…
- Nem igazán!
- Akkor ismét rám hárul a feladat, hogy megismertesselek a Black család tagjait összefűző mélyről fakadó. Őszinte és erős érzelmekkel! - szólt gúnyosan a varázsló és felállt.
- Röviden annyi a történet, hogy Bellatrix és Narcissa megpróbálták megakadályozni Nymphadora szüleinek a házasságát. Ted Tonks ugyanis mugli származású. Végül Androméda, aki azt mondhatom talán az egyetlen normális ember volt a családban, megszökött Teddel. Bellatrix háromszor próbálta megölni Tedet, úgy tudom első alkalommal Narcissa segítségével, sikertelenül. Az utolsó összecsapásnál mindketten súlyosan megsebesültek. Nymphadora, aki akkor talán nyolc éves lehetett, találta meg az apját vérbefagyva. Szerencsére sikerült megmenteni, de az egész család bujkált Voldemort bukásáig. Tednek és Andromédának köszönhető, hogy Bellatrix végül is az Azkabanba került és a tárgyalás végén megesküdött, hogyha kiszabadul megöli Tedet. Ezért fél hát a nagynénjeitől Nymphadora - nem ok nélkül! – fejezte be Sirius.
Lupin elborzadva nézett rá:
- De hát az unokahúguk!
Sirius legyintett:
- Ez nálunk nem akadály! Különben, a helyedben erre sem Bellatrix, sem Narcissa előtt nem hivatkoznék. Az ő felfogásuk szerint Androméda elárulta a családot és beszennyezte az ősi vért. Tonks pedig ennek az élő bizonyítéka, és mint félvér maga sem számíthat kegyelemre! – felelt komolyan Sirius és keserű mosollyal hozzátette:
- Hát ilyen a nemes és aranyvérű Black - család!