34. fejezet

Szökés az Azkabanból

Az események sokkal rosszabbul alakultak, mint arra - talán Dumbledore-on kívül – bárki is számított. Lupin este elment a Szárnyas Vadkanba, majd a Szellemszállásra nem sejtve, hogy milyen vész készülődik északon. Sirius egyedül üldögélt a kandalló előtt a Rend főhadiszállásán egyetlen társa egy üveg Lángnyelv whisky volt. Megviselte Harry távozása és dühös volt Pitonra a tegnapi összetűzés miatt.
Ráadásul Holdsáp és éppen ma megy el! – gondolta.
A tűz a kandallóban váratlanul zöldes fénnyel fellobbant és Doge jelent meg. Az ezüstös hajú varázsló arcán páni rémület tükröződött:
- Megszöktek az Azkabanból, Sirius! Csak Tudjukki műve lehetett! A dementorok egy része is elszabadult, alig tudtam meglépni előlük és a Halálfalók is észrevettek! Minél előbb értesítenünk kell a Rend tagjait!
Sirius felpattant:
- Kik szöktek el?
- Akiket láttam, azok: Dolohov, Rookwood, Lestrange fivérek és Bellatrix Lestrange!
Sirius vicsorgott a gyűlölettől:
- Én értesítem Dumbledore-t, te szólj a többieknek! Mollyékat még itt találod! – mondta és szitkokat mormolva rohant fel az emeletre.
Doge felkeltette Weasleyéket és együtt üzenetet küldtek a rend minden tagjának.
Sirius közben az emeleten Phineas Nigellus képéhez lépett:
- Ébredj! – kiáltott rá a képen alvó fekete ruhás varázslóra.
A férfi kinyitotta a szemét és megszólalt:
- Á, az én választékos modorú ivadékom...
- Nem érek rá kedélyeskedni! – förmedt rá Sirius – Az üzenet sürgős! Mond meg Dumbledore-nak, hogy a Halálfalók kiszabadultak az Azkabanból! - Phineas Nigellus biccentett és eltűnt a képről.
Mikor sirius visszatért a nappaliban már ott állt Molly, Arthur, Bill, Doge, Tonks, Shacklebolt és a kandallóból éppen akkor lépett ki Emmeline Vance, őt Mordon követte. Hamarosan Dumbledore is megjelent Pitonnal az oldalán. A rend tagjai szinte teljes számban összegyűltek.

Dumbledore szólalt meg először:
- Barátaim bekövetkezett, amitől tartottunk! - kezdte, és tekintetét körülhordozta az asztalnál ülőkön. - Az Azkabanban raboskodó Halálfalók kiszabadultak, a dementorokban többé nem bízhatunk! Nem ért készületlenül bennünket a hír, számítottunk erre a fordulatra. Voldemort most még rejtőzködik, és úgy gondolom, ez egy ideig még így is marad. Nem fogja eldobni magától a lehetőséget, amelyet Caramel ostobasága és tétovázása tálcán nyújt neki! Összegyűjti még megmaradt híveit, és további szövetségeseket keres magának. Tudnotok kell, hogy ettől a perctől fogva mindannyiunk élete veszélyben forog. A Halálfalók már tudják, vagy hamarosan meg fogják tudni, hogy kik a Rend tagjai és vadászni fognak ránk. Most még csak titokban. Legyetek hát nagyon óvatosak! A legfontosabb feladatunk, hogy megakadályozzuk Voldemortot abban, hogy szövetségeseket találjon!
- Mit kell tennünk? - tette fel a kérdést Hestia Jones.
- Az összes valamilyen értelemmel rendelkező fajt fel kell keresnünk! Hagrid már járt az óriásoknál, Bill tárgyal a koboldokkal, de más varázsos lényekhez is követeket kell küldenünk! A feladatokat majd mindenkivel külön beszélem meg. Úgy a legbiztonságosabb, ha minél kevesebbet tudtok egymás megbízatásáról! Még egy dolgot szeretnék kérni mindenkitől. Ahogy hazaértek azonnal intézkedjetek a családotok biztonsága felöl! Ők is éppúgy ki vannak téve a támadásoknak, mint ti magatok, a Halálfalók nem válogatnak az eszközökben. A háborút immár nem tudjuk megakadályozni, de el kell érnünk, hogy minél kevesebb ártatlan életet követeljen!
Dumbledore leült és a szavai alatti dermedt csöndet felváltotta a kérdések és a nyugtalanság zaja. Piton felkelt és a kandallóhoz lépett, majd Dumbledore egyetértő biccentése után eltűnt. Az igazgató Rémszemmel váltott néhány szót, aztán Tonkshoz fordult. a lány holtsápadt arccal nézett rá és kérdezett valamit, amit Sirius nem értett csak az ősz varázsló válaszát hallotta:
- Igen, Bellatrix Lestrage is kiszabadult! Nymphadora, továbbra is szükségünk van az információkra a Minisztérium következő lépéseiről és az éjszakai őrséget is fenn kell tartanunk, sőt…
Shacklebolthoz fordult, aki Tonks mellett állt.
- Csak néhányan tudjuk mi Voldemort következő lépése és mindenképpen meg kell akadályoznunk, hogy megtegye! - szólt halkan.
Sirius türelmetlenül lépett hozzá:
- Albus, most végre én is tehetek valamit! már nincs értelme tovább rejtőzködni! - mondta hevesen.
Dumbledore ránézett félhold alakú szemüvege mögül:
- Még várnunk kell Sirius, minden attól függ, mit lép Caramel ebben az új helyzetben. Addig kérlek légy türelemmel! - a varázsló csalódottan felmordult, de nem szólt semmit.
Egy óra múlva a varázslók és boszorkányok serege eltűnt, mintha ott sem lett volna. Mindenki sietett haza, hogy biztonságba helyezze a családját. Dumbledore utoljára Weasleyékkel beszélt, aztán búcsúzóul annyit mondott Siriusnak:
- Holnap újra eljövök, akkor már többet tudunk és a te feladatodat is megbeszéljük! – biztatóan megveregette a vállát és eltűnt a kandallóban.

Nymphadora reggel nehezen és rosszkedvűen ébredt. Egész éjjel rémálmai voltak. A szüleit, Remust, Siriust, Harryt és Dumbledore-t látta életveszélyben, ha az egyiket megmentette, a másik meghalt. Az ébredés sem volt jobb, tudta, hogy rémálmai bármikor valóra válhatnak. Este megmondta Dumbledorenak, hogy el kell mennie a szüleihez. Előbb azonban el kell végeznie a munkát, amivel a varázsló megbízta. Felöltözött és egy marék hopp - port szórt a kandallóba.
A minisztérium olyan volt, mint a felbolydult méhkas. A liftek dugig voltak, ahogy Tonks felért a Parancsnokságra már kezdődött is az eligazítás. az összes aurort szolgálatba helyezték. A parancsnok beszámolt a tegnap esti szökés részleteiről. Érezte, hogy Scrimgeour nem hisz a Caramel által terjesztett „mindenért Sirius Black a felelős" változatban, de ezt persze nyíltan nem mondhatta ki. Mindenesetre állandó járőrözést rendelt el a forgalmasabb és fontosabb helyeken, a minisztériumban, Roxfortban, az Abszol-úton.
Az eligazítás után Tonks odament hozzá:
- Uram, figyelmeztetnem kell a szüleimet, ezért egy szabad napot kérek! – Scrimgeour ráemelte a tekintetét busa szemöldöke alól. Olyan volt, mint egy szemüveges oroszlán:
- Tonks, ugye magának rokona Bellatrix Lestrage?
- Igen, uram, a nagynéném.
- Nos, feltételezem nem vett részt a megszöktetésében! – a boszorkány elborzadva nézett a főnökére:
- Nem, uram dehogy!
Scrimgeour az íróasztala mögé ült:
- Szerencsére Caramelnek nem jutott eszébe ez a lehetőség, különben már ki tudja, hogy hol lenne maga? – ironizált a parancsnok - Természetesen elmehet, holnap! Ma megkapja a beosztását és holnapután szolgálatra jelentkezik a közvetlen felettesénél! – mondta aztán egy kézmozdulattal elbocsátotta a boszorkányt.
Shacklebolt jött oda hozzá és egy pergament nyomott a lány kezébe:
- Itt a beosztásod! Együtt leszünk szolgálatban. Nem mondhatnám, hogy nehéz volt lebeszélni Dawlisht arról, hogy ő legyen a társad! Ő majd Caramelt fogja őrizgetni!
Tonks rosszkedvűen elvette a tekercset.
- Az éjszakai őrséget majd megbeszéljük! - súgta oda neki a férfi, aztán elment.
Leült az asztalához, ahol már ott voltak a szökevény Halálfalók fényképei. Legfölül Bellatrix Lestrange képe hevert, a boszorkány kócos fekete haja gubancosan lógott, szeme kutatóan fürkészte a környezetét, majd ördögi mosollyal megállapodott Tonkson.

Sirius már egy kicsit lenyugodott, mire Tonks megérkezett a Black - házba. Molly elmondta, hogy azóta, amióta elolvasta a Reggeli Prófétát szinte egyfolytában ordított. Először Siporral, aztán Mrs Blackkel, majd amikor már senki sem talált, akin kitölthetné a mérgét felment Csikócsőrhöz. Nymphadora utána ment az emeleti sarokszobába és lehívta vacsorázni.
Sirius nagyon csalódottnak tűnt, csendben vacsoráztak. Elmesélte, hogy mit mondott Scrimgeour és hogy mennyire aggódik a szüleiért.
- Mikor indulsz? –kérdezte Sirius a vacsora után.
- Holnap reggel, már küldtem egy baglyot. De nem maradok egy napig sem!
Hamarosan megérkezett Shacklebolt, Mordon és Elphias Doge is. Izgatott beszélgetés kezdődött, a szökés részleteit és az óvintézkedéseket tárgyalták. Sirius nem vett részt a társalgásban, félrehúzódott és egyre csak a kandallót bámulta. Dumbledore tizenegy körül jelent meg. Meghallgatta Tonks és Shacklebolt beszámolóját a minisztériumi intézkedésekről.
- Nos, Scrimgeour legalább komolyan veszi a dolgot! - állt fel az asztaltól Dumbledore - tudom, hogy most nehezebb lesz a dolgotok, de számítok rátok és Arthurra is! - nézett Mr Weasleyre a varázsló.
- Természetesen, Albus, őrködni fogunk! – válaszolta Arthur.
Dumbledore Doge-hoz fordult és valamit mondott neki, de Tonks csak annyit értett belőle, hogy az Azkabanról beszélnek.
Később az igazgató Sirius mellé ült és így szólt:
- Gondolom sejted Sirius, hogy a Reggeli Prófétában megjelent cikk miatt kénytelen vagy továbbra is itt maradni. Tudom nehéz dolog, amit kérek, nehezebb mintha a Halálfalókkal kellene szembenézned! Magadat kell legyőznöd! Arra kérlek, légy egy kicsit még türelemmel! – Sirius felmorrant, de nem szólt semmit - Ha Lupin visszatér, sürgősen beszélni akarok vele! - mondta Dumbledore és ahogy jött, éppoly hirtelen távozott.

Amikor Nymphadora hazaért, a madár már az ablakban várta. Nem bagoly volt, hanem egy sziporkázó tollú paradicsommadár és nem levelet, hanem egy csomagot hozott. A csomagban egy különleges kagylót formázó zsupszkulcs volt. Tonks magához vette, de úgy döntött inkább reggel indul útnak. Fáradtan az ágyára dőlt. Remusra gondolt, amikor elragadta az álom.