36. fejezet

Új veszélyek

Amikor Lupin visszatért felbolydulva találta az egész Black házat. Molly, aki ajtót nyitott neki hisztérikus állapotban volt. Nem tudta eldönteni, hogy visszatérjenek-e az Odúba vagy maradjanak a biztonságosabb Black házban, ahol azonban el kell viselnie egy haszontalan vén házimanót, aki helyett ő dolgozik és aki cserébe őt és minden családtagját vérárulóként emlegeti, valamint a ház sötét kedvű urát, akinek búskomorsága és dühe kezdett elviselhetetlenné válni.
Lupin néha már azt gondolta, hogy Sipor és Sirius valami groteszk társasjátékot játszanak, amiben az nyer, aki pusztán szavak segítségével az őrületbe kergeti a másikat. Amikor visszatért ők ketten éppen ezt a játékot űzték. Ahogy belépett az ebédlőbe Sirius már ugrasztotta is Siport:
- Sipor, hozz egy üveg bort!
- Igenis, gazdám!- szólt undorodó arccal sírós hangon a házimanó, aztán valamivel hangosabban hozzátette - Aranyvérű gazdáim drága borát ilyen éhenkórász korcsokra pazarolni! Asszonyom, ha élne már rég elpusztította volna őt is meg ezt a földterhe, mocskos árulót, akit gazdának kell szólítani szegény Sipornak!
- nem a véleményedet kérdeztem! csak hozd a bort, aztán sírhatsz anyám fülébe, te kis görény! - dörrent rá a varázsló, olyan hangerővel, hogy a folyosón Mrs Black rögtön rákezdte.
Lupin felsóhajtott, felöltőjét a székre, táskáját a földre dobta és elindult a folyosóra. Mikor visszatért Sirius éppen arra próbálta rávenni Siport, hogy tegye el a kabátot és a táskát. Lupin odaugrott és ráförmedt a manóra:
- Hozzá ne nyúlj!- aztán Siriushoz fordult- Tüntesd már el innen Siport!
sirius vöröslő fejjel készült ráordítani a házimanóra:
- Silencio! – kapta elő a pálcáját Lupin és Siriusra irányította – Nem akarom anyád lenyugtatásával tölteni az egész estét! Úgyhogy hűtsd le magad! Így is elég fárasztó hetem volt!- ripakodott rá némán tátogó barátjára. Sipor eközben nagyszerűen szórakozott.
- Finito!- intett fáradt mozdulattal Lupin.
- Most pedig felmész a padlásra és kitakarítasz! Ma este már nem akarlak itt látni! – szólt Sirius vészjósló hangon Siporhoz, a házimanó erre egy pukkanással eltűnt.
- Mi van veled Sirius? Máskor egyszerűen figyelembe se vetted Siport, vagy ráparancsoltál, hogy ne kerüljön az utadba, de még az a szájzár rontás is jobb volt, mint ez az ordítozás! Ennyire unatkozol?- kérdezte Lupin.
- Kímélj meg az újabb professzoros kioktatástól! – szólt morcosan Sirius.
- Rendben - emelte fel a kezét Remus.- Elmondanád, hogy mi történt, amíg nem voltam itthon?
Sirius felállt:
- Bocsáss meg elfelejtettem, hogy mostanában nem olvastál újságot! - nézett a barátjára - Amikor elmentél akkor éjszaka történt. Tíz Halálfaló megszökött az Azkabanból. Természetesen azóta se látta őket senki. Éjjel Doge riasztott, rögtön összehívtuk a rendet. Dumbledore is eljött, egyébként azt üzeni, hogy beszélni szeretne veled. A következő nap a Reggeli Próféta lehozta a hírt, azzal a kiegészítéssel, hogy természetesen Sirius Black szöktette meg a foglyokat és minisztérium mindent megtesz, hogy kézre kerítse. Tehát Dumbledore szerint továbbra is itt kell bujkálnom és várnom, hogy Caramel hátha észretér, amire az eddigiek után nem sok esélyt látok! – fejezte be keserűen a varázsló.

Lupin hirtelen nem tudott mit mondani, együttérzett a barátjával, de segíteni nem tudott rajta. Felkelt a karosszékből:
- Azt hiszem legjobb lesz, ha értesítem Dumbledore-t!
- Hagyd csak, majd felmegyek és elküldöm Phineast az üzenettel! – mondat Sirius és az emeletre indult.
Csöngettek és Lupin beengedte az ajtó előtt ácsorgó Tonksot. A lány csak a nappaliban vette észre mennyire sápadt és sovány Remus:
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Rosszabbul nézek ki, mint ahogy érzem magam! – szólt a varázsló halvány mosollyal arcán.
- Nem maradok sokáig, csak beugrottam, reméltem, hogy találkozunk! Öt napja járőrözök Kingsleyvel, most meg éjszakára vagyok beosztva a Minisztériumban. De Siriusnak már nem is mondom, mert akkor azt kell hallgatnom, hogy ő bezzeg semmit sem csinálhat, csak ücsörög itt, mint egy nyugállományba küldött varázsló! Néha már komolyan attól félek, hogy unalmában feladja magát a Minisztériumban! - mondta a lány és fáradtan lerogyott az egyik székre.
Remus csak bámulta és nem tudott betelni a látvánnyal:
- Hiányoztál!- mondta végül és a boszorkány széke mögé lépett.
Nymphadora félrehajtott fejjel hátranézett:
- Te is nekem, nem is tudod mennyire!- súgta.
Remus lehajolt és megcsókolta. Meghallották Sirius lépteit és szétrebbentek.
- Á, Nymphadora, csodálkoztam volna, ha nem jelensz meg! – csipkelődött Sirius, de az arca komor maradt, az asztalhoz lépett és töltött egy pohár bort – Dumbledore mindjárt itt lesz! Mi újság, rég nem láttalak! – ült le az egyik székre.
- Meglátogattam anyáékat!
- Biztonságos helyen vannak?
- Úgy gondolom igen, de még én sem tudom, pontosan hol. – Remus leült a boszorkány mellé.
- Andromeda még mindig úgy vigyáz apádra? - faggatta tovább Sirius, a lány biccentett - Persze ez Ted estében érthető is! Remus, te nem is ismered, pedig jó fej az öreg! Biztos jól el tudnátok beszélgetni a pajzsbűbájokról, meg mindenféle régi ártásról. Ted olyan tudósféle, tanított Roxfortban is, igazán kiváló varázsló csak egy kicsit szórakozott!
- Nem tudom, szívesen beszélgetne-e egy vérfarkassal? - jegyezte meg csendesen Lupin és a boszorkányra nézett.
Nymphadora összevonta szemöldökét, Sirius viszont hahotázva válaszolt:
- Szerintem ez nem aggasztaná Tedet öt percnél tovább. Legfeljebb elmenne a könyvtárba és kutatna egy kicsit a témában, már persze ha el nem feledkezne róla, mire odaér! Andromeda már nehezebb eset! A kedvenc unokatestvérem, de amikor a családjáról van szó, láttam már kevésbé elszánt anyamedvét!
- Szerintem Sirius már egy kicsit sokat ittál! - vágott közbe mérgesen a lány - Ami pedig anyát illeti nincs igazad! Beszéltem vele Remusról és mondjuk úgy, hogy belenyugodott a választásomba!
Lupin elkerekedett szemmel nézett a lányra és szóhoz sem jutott, ellentétben Siriussal:
- Te beszéltél Remusról Andromedával? Miért? - a boszorkány értetlenül nézett a varázslóra.
Sirius Remust figyelte, aki lesütött szemmel ült.
- Nem ezért mentem, csak szóba került - magyarázta a lány - Beszámoltam neki a Halálfalók szökéséről!
- Mondtad neki, hogy Bellatrix is köztük van?
- Igen!
- És mit mondott?
- Figyelmeztetett, hogy vigyázzak vele, mert ha teheti meg fog ölni! - mondta komolyan a lány és felvonta a vállát.
- De hát a nagynénéd! - hitetlenkedett Lupin.
Sirius száraz fülsértő hangon felkacagott:
- Látom még mindig nem ismered elég jól a híres Black családot! Pedig már meséltem egy-két dolgot! Bellatrix az unokatestvérem éppen olyan aranyvér-mániás, mint az anyám volt. Azt már meséltem, hogy mielőtt az Azkabanba került háromszor is megpróbálta megölni Tedet. csak hát, ahogy mondtam ő szokatlanul tehetséges varázsló. Androméda nem akar kockáztatni és megpróbálja távol tartania nővéreit a férjétől és a férjét a háborútól. Mondjuk meg is értem, Tednél szórakozottabb és szétszórtabb alakot elképzelni se tudok, semmi veszélyérzet nincs benne!
- Hé vigyázz a szádra, ha az apámról beszélsz! - vágott közbe Tonks.
- És neked sincs, Nymphadora! Szerintem tőle örökölted! - Sirius nem zavartatta magát – De térjünk vissza Bellarixhoz! Andromédának igaza van vele kapcsolatban, az a nő veszélyesebb, mint egy őrült vipera! Engem is szívesen kicsinálna, ebben biztos vagyok! Tudja Bellatrix, hogy hol laksz?
- Fogalmam sincs! - rántotta meg a vállát a lány - Nem sokan tudják!
Lupin felállt és a kandallóhoz lépett, eszébe jutott Narcissa és megborzongott. Milyen lehet akkor a Bellatrix?
- akkor jobb, ha számítasz rá, hogy meglátogat!- figyelmeztette a lányt Sirius komolyan.
- Állíthatnánk neki csapdát! – vetette fel Nymphadora.
Remus felhördült és úgy nézett rá mintha megőrült volna. Sirius csak a fejét rázta:
- Ugye megmondtam, semmi veszélyérzet!
- Nincs semmiféle csapdaállítás! - szólt szigorúan Remus - vagy elvégzünk egy Fidelius bűbájat a lakásodon, vagy itt alszol! Ez a két lehetőséged van!
- Szerintem nekem most csak egy lehetőségem van, hogy rögtön elindulok a Minisztériumba az éjszakai őrségre! – válaszolt szemtelenül a lány, aztán kilibbent az ajtón, faképnél hagyva a két varázslót.
- Imádom, amikor ilyen szemtelen! – vigyorodott el Sirius.
- Ott legalább biztonságban van!- ült le Lupin.
- Hát egyik őrünket már elvitték az Azkabanba, másikat megmarta egy hatalmas mérges óriáskígyó és bármelyik pillanatban feltűnhet ott Voldemort. Én ezt nem nevezném biztonságos helynek! Bizony Holdsáp barátom, - folytatta Sirius, miközben töltött magának még egy kupa bort – itt már lassan csak mi vagyunk biztonságban! Bár te még reménykedhetsz, hogy Dumbledore majd megbíz valami veszélyes feladattal!

Remus a látszólagos könnyedség ellenére érezte mennyire, megviseli Siriust ez a helyzet. Ennek ellenére nem tudott másra gondolni csak arra, hogyan védhetné meg Nymphadorát. Csöndben ültek saját gondolataikba merülve, amikor Dumbledore betoppant:
- Sirius, Remus bocsássatok meg de, figyelik a roxforti kandallókat, így még a Szárnyas Vadkanba is el kellett jutnom.
- Hogy van Harry?- kérdezte rögtön Sirius.
- Amennyire tudom, jól. De mostanában kerülöm a vele való személyes találkozást, az okokat ismered! Jár az okklumencia órákra, bár Perselus szerint nem sokat haladt előre!
- Pitonnál nem is csodálom! – morrant fel mérgesen a varázsló.
- Sirius én nem azért jöttem, hogy Perselusról és Harryról beszélgessünk! Harry biztonságban van Roxfortban, egyelőre legyen elég ennyi! - zárta le a vitát határozott hangon Dumbledore. – Remus, amiről most beszélni akarok veled az nem újdonság a számodra! Gondolom nem zavar, ha Sirius is itt marad! A feladat nehéz és veszélyes és a Rend tagjai közül, csak te vagy alkalmas rá! - Dumbledore a szemébe nézett, aztán így folytatta: - nem kell mondanom nektek, milyen fontos, hogy Voldemortot megfosszuk a lehetséges szövetségeseitől. A vérfarkasok egy része már mellé állt, legalábbis így tudjuk. Fenrir Greyback igyekszik rávenni minden vérfarkast, hogy kövessék Voldemortot és indítsanak háborút az emberek ellen. A vérfarkasok veszedelmes fegyverré válhatnak a kezében. Tudnunk kell, mire számíthatunk. Ezért kell közéjük menned, Remus, hogy kikémleld szándékaikat! Természetesen csak akkor, ha vállalod ezt a feladatot! – Remus válaszolni akart, de Dumbledore folytatta:
- Tudnod kell, mivel jár ez a küldetés! Csak keveset lehetsz a barátaid körében, sőt lehet, hogy egy időre minden kapcsolatot meg kell szakítanod az emberi világgal! Így is vállalod?
Lupin arcáról semmit sem lehetett leolvasni, a tűz felé fordult:
- Vállalom! – Sirius felnyögött és mintha mondani akart volna valamit, de barátja egy pillantásával elhallgatatta - Mikor kell indulnom?
- Óvatosaknak kell lennünk! - ült le Dumbledore az asztalhoz és a két varázsló is helyet foglalt mellette – Perselus elkészítette a bájitalt, amit kértem tőle, ez lehetővé teszi, hogy a holdtöltéket emberekre ártalmatlan farkasként töltsd! úgy tudom már kipróbáltad! - Remus biccentett, közben Sirius dühtől villámló szemébe nézett. - Doge és te már végeztetek felderítést észak Skóciában - folytatta Dumbledore és egy térképet varázsolt az asztalra – Ez alapján és a Minisztérium vérfarkas -nyilvántartásának adatai szerint, ezen a területen lehet egy nagyobb falujuk a vérfarkasoknak! – mutatott a térképre, majd egy apró betűs írással telerótt pergament nyújtott át Lupinnak .- Az adatokat Nymphadorának köszönhetjük - nézett Remusra, akinek arca semmilyen érzelmet nem árult el. - Ezek alapján kell megtalálnod őket és a bizalmukba férkőzni! Amennyire tudjuk, Grayback csak néhányszor járt arrafelé, talán megakadályozhatod, hogy mindannyian Voldemort mellé álljanak. Kevés rá az esély és nem hiszem, hogy egy félévnél előbb bármilyen eredményre számíthatunk, de meg kell próbálnunk!
- Van valaki, akit elvinnék magammal! - szólt Lupin.
Dumbledore és Sirius megütközve néztek rá.
- A Rend tagja? –kérdezte Dumbledore.
- Nem, egy vérfarkas, a kórházban találkoztunk és azóta tartjuk a kapcsolatot. Csak nemrég fertőződött meg, még inkább ember, mint vérfarkas. Szerintem szívesen segítene és ketten talán kevésbé lennénk feltűnőek.
- Hogy hívják? – nézett rá kíváncsian az ősz varázsló félhold alakú szemüvege mögül.
- Douglas Gibson.
- Emlékszem rá, – biccentett Dumbledore – terelő volt a Hollóhátnál és volt tehetsége a bájitalokhoz és a gyógynövénytanhoz is. Bevonhatod, de akkor mondj el neki mindent! Tudnia kell, mire vállalkozik!
- Mikor induljak?- kérdezte Lupin.
- Csak a következő holdtöltével! Talán jobb lenne, ha farkasként találnátok meg őket!
Dumbledore felállt és a döbbenten ülő Sirius szemébe nézett:
- Ne hidd, hogy nem tudom, mit kérek Remustól! Nem tenném, ha nem lenne feltétlenül szükséges vagy lenne más választásunk! Most, ha megbocsátotok, mennem kell! – szólt és a kandallóba lépett.

Lupin az asztalhoz ült és kibontotta pergament. Elkezdte olvasni az adatokat, de néhány perc múlva azon kapta magát, hogy Nymphadora apró, szeszélyesen imbolygó betűit bámulja. Sirius kiment a pincébe és egy üveg Lángnyelv whiskyvel tért vissza. Letette az asztalra és leült barátjával szembe, töltött két pohárba és az egyiket Remusnak adta.
- Dumbledore nem tud az esküdről, igaz? - Lupin megrázta a fejét - Miért nem mondtad el neki, hiszen így a biztos halálba mégy!
- Nem, a bájital, amit Nymphadora készített meg tudja akadályozni, hogy elvaduljak és Douglas is ott lesz, nem leszek magányos! Hidd el, nem akarok meghalni, főleg nem bármi áron! Ha mégis meg történne - borzongott meg Remus - akkor már úgy sem lehetnék hasznára a Rendnek. Az azt jelentené, hogy elárultam mindent, amiben eddig hittem és elárultalak vele benneteket is!
Percekig csak hallgattak, és a tüzet bámulták.
- Mi lesz most Tonkssal és veled?- kérdezte Sirius.
- Nem tudom – ingatta a fejét Remus és felhajtotta az italt.
Felállt és járkálni kezdett:
- El kellett vállalnom ezt a feladatot, hallottad Dumbledore-t, nincs más, aki megtehetné! Végre egyszer valami értelmét látom, hogy vérfarkas vagyok! Mindketten tudjuk, mit jelentene, ha Voldemort a vérfarkasokat a varázslók és a muglik világára szabadítaná! Másfelől - ült le megtört tekintettel – ott van Nymphadora… Nem fogom tudni neki megmagyarázni, hogy nem maradhatunk együtt. Csak őt is veszélybe sodornám. És minden alkalommal elbúcsúzni tudván, hogy talán soha nem térek vissza!- megrázta a fejét és felállt: - Nem lehetek vele ennyire kegyetlen! – Sirius felé fordult – De hát egyszer úgy is vége lett volna, nem igaz? Nem láncolhatok magamhoz egy egészséges, fiatal boszorkányt, akit ráadásul szeretek!
- Nymphadora nem így gondolja majd!- figyelmeztette Sirius - Különben nem beszélt volna rólad Andromedának!
- Tudom. Talán jobb is most véget vetni ennek az őrületnek, mielőtt még ennél is jobban belebonyolódunk! – mondta Lupin, de belül egy hang kétségbeesetten tiltakozott.
- Mikor mondod el neki? –kérdezte a barátja.
- Hallottad mit mondott Dumbledore, még ráérek. Kivárom a megfelelő pillanatot, a legfontosabb most, hogy Nymphadora biztonságáról gondoskodjunk!
- Ne haragudj Remus, de nem hiszem el, hogy képes leszel szakítani vele! Úgy látom ő a gyenge pontod!
- Ebben a helyzetben nem lehet gyenge pontom! Meg fogom tenni, az ő érdekében! – nézett Sirius szemébe - ezt megígérem neked!
- Nekem semmi ilyesmit nem kell ígérned! – tiltakozott hevesen Sirius, aztán felpattant a székről – Mit nyernék én ezzel? Hogy a legjobb barátom szenvedni fog, mint a kutya valamilyen morális ostobaság miatt és persze azért, mert nem tudja elhinni, hogy valaki úgy szereti, ahogy van! Meg azt, hogy az egyetlen normális még élő rokonom,aki történetesen a barátom is, szintén kínlódni fog és ahogy ismerem,közben naponta fog bolondot csinálni magából és mindenféle életveszélyes helyzetbe kerül majd!
Lupinhoz lépett és a vállára tette a kezét:
- James és én is szerettünk és elfogadtunk, úgy ahogy vagy! Nymphadoráról miért nem tudod elhinni ezt?
Remus hátat fordított neki és indulatosan vetette oda:
- Nem tudod, miről beszélsz Sirius! Senki, aki teljesen ember nem érthet meg engem, még te sem! – azzal kiment a szobából.