37. fejezet

Randevú Fleurrel

Tonks egész héten szolgálatban volt. A járőrözést értelmetlen és haszontalan dolognak tartotta - A halálfalók nem olyan ostobák, hogy nyilvános helyen mutatkozzanak, vagy leleplezzék, mire készülnek. A minisztériumi intézkedések inkább rontottak, mint javítottak a helyzeten. Mivel a halálfalók hetek óta nem mutatkoztak és a Reggeli Próféta sem velük foglalkozott, az emberek megnyugodtak. Élték tovább hétköznapi életüket, mintha mi sem történt volna. Csak néhányan sejtették, közöttük volt Nymphadora is, hogy ez a nyugalom csupán illúzió.
Nymphadora, bár kedvelte Shacklebolt-ot, öt nap után már elege lett belőle. Legszívesebben hazament volna, hogy kialudja magát. Sirius és Remus végül rábeszélte, hogy legalább valamilyen mágikus korlátot hadd állítsanak fel a lakása körül, Bellatrix ellen. Tonks abban bízott, hogy nagynénje nem tudja, hol lakik és ha igen akkor sem tud majd észrevétlenül bejutni hozzá. Ez a lakás volt az otthona, amióta felnőtt és nem szívesen adta volna fel az önállóságát. A mágikus korlátot végül is Remus állította fel, neki volt ebben a legnagyobb gyakorlata. De figyelmeztette, hogy egy jó varázsló át tud majd hatolni rajta, ha nem is észrevétlenül.
Éjfél körül járt az idő, amikor Nymphadora végre hazafelé indult. Elég, ha tudja, hogy jön Bellatrix nem fogja felkészületlenül érni. Biztos volt benne, hogy Bellatrix nem próbálkozik rögtön halálos átokkal, először meg próbálja majd kiszedni belőle, hol vannak a szülei. Belépett a lakásba, miután alaposan körülnézett és semmi gyanúsat nem látott, még elküldte patrónusát Siriushoz és tudatta vele, hogy hazaérkezett.
Délután ébredt fel és úgy döntött, hogy az éjszakai őrség előtt még benéz a Grimmauld téri házba. Ha szerencséje van, sikerül magát meghívatnia vacsorára is. Csengetett, Bill nyitott ajtót. Nagyon megörült neki - már régen találkoztak. Az ebédlőben Shacklebolt, Molly, Artur és Sirius ültek. Remust sehol sem látta, elég volt Siriusra pillantani, hogy tudja nincs itt. Csalódott volt, de azért odabűvölt egy széket és leült a többiek mellé. Kingsleyt messze elkerülte, inkább Bill mellé telepedett.
- Csak nem haragszol rám Tonks?- kérdezte a fekete varázsló széles mosollyal.
- Nem, csak már unlak!- felelte tüskésen a lány és azon gondolkozott, hol lehet vajon Remus, végül is őt akarta látni nem Kingsleyt.
Bill közelebb húzódott és megbökte a gondolataiba merült lányt.
- Szeretnék kérni tőled egy szívességet! – suttogta és közben az asztal túloldalán ülő szüleit figyelte – Tudod beszéltem neked még ősszel Fleurről, most úgy tűnik egy ideig még itt kell maradnunk, ezért anyáéknak nem tudom bemutatni! - lopva az anyjára nézett és hozzátette - Mondjuk ezt annyira nem is bánom!
Nymphadora rosszkedvűen biccentett és elmélyült a hámló tapéta szemlélésében. Mr és Mrs Weasley Siriussal és Shacklebolttal beszélgetett és nem is figyelt az izgatottan sutyorgó Billre.
- Szóval, arra gondoltam, te azért megismerkedhetnél vele! Ma találkozunk Florean Fortescue fagylaltozójában és örülnék, ha te is eljönnél! - bökte ki végre.
- Mennyire komoly ez a dolog?- kérdezte a boszorkány kedvetlenül
- Hát komoly! - mondta zavartan Bill, de nem nézett Tonks szemébe.
- Akkor meg minek kellek én? Hogy, tartsam a gyertyát? Nélkülem is jól ellesztek!
- Ugyan, csak a véleményedre vagyok kíváncsi! Te vagy a legjobb barátom, legalábbis a lányok közül!
- Rajtam akarod tesztelni, mielőtt bemutatod Mollynak? - fonta karba a kezét Nymphadora és billegni kezdett a székkel.
- Igen! - vigyorgott Bill boldogan, hogy nem kell tovább magyarázkodnia – de légy szíves ölts valami normálisabb külsőt! – mondta a boszorkány narancssárga, tüsi hajára nézve- Fleur francia és nagyon kifinomult az ízlése!
Nymphadora felnézett és arra gondolt, hogy ha lenne igazság a fiúnak most biztos a fejére szakadna a mennyezet. Sejtette, hogy Sirius is hallotta Bill utolsó mondatát, mert teli szájjal röhögött az asztal végén.
- Szóval nem vagyok elég jó a ti választékos ízléseteknek?- kérdezte sértődötten.

Felállt és hosszú, lendületes léptekkel elhagyta a szobát.Egyenesen a szalonba ment. Ott volt egy nagy faragott keretű tükör, megállt előtte és koncentrált. Rézvörös göndör lobonc, nagy kék szemek, duzzadt ajkak, amikor az arc kész volt jött az alak és a ruha. Aztán a tükörben megszemlélte az eredményt, úgy nézett ki, mintha a Huncut Boszorkányok címlapjáról lépett volna le.
- Ha ez kell Billnek, – mondta magának és megrántotta a vállát – megkaphatja!
Az ajtón valaki kaparászott:
- Tonks, csak nem sértődtél meg?- kérdezte kintről a fiatal varázsló.
- Á dehogy, már kész is vagyok! - fuvolázta a lány és kilépett a folyosóra.
Bill és Sirius ránéztek és leesett az álluk.
- Ha ennyire bámultok, kiesik a szemetek és piszkos lesz! – figyelmezette őket gonosz kis vigyorral.
Sirius végre magához tért az ámulatból és így szólt:
- Azt hiszem, talán elő tudnám keríteni Remust, ezt neki is látnia kell!
- Próbáld meg, és az ajtóhoz szegezlek! - rántotta elő a pálcáját a lány.
- Hűha! - mondta Bill, aki jobbnak látta kinyitni az ajtót és mielőbb távozni.

Bill útközben mindent megtett, hogy rábeszélje, öltsön valami kevésbé feltűnő külsőt, de neki esze ágában sem volt. Tudta, hogy az utóbbi időben egy kissé elhanyagolta a megjelenését. De számára ez csak a felszín volt, egyfajta máz és bosszantotta, hogy mások ez alapján ítélik meg őt. Remus volt az egyetlen, aki mellett úgy érezte mindegy, hogyan néz ki, a férfi nem emiatt szereti. De most látva milyen hatást kelt, ahogy végigvonul az Abszol-úton, tulajdonképpen élvezte a helyzetet. Beléptek Florean Fortescue fagylaltozójába, leültek egy asztalhoz és vártak. Az öt perc múlva belibegő szépség nem volt kevésbé szívdöglesztő, mint ő, ezt el kellett ismernie. A boszorkányt már korábban is látta Bill-lel együtt ücsörögni itt. Fleur meglátta Billt és az arca felragyogott, aztán a mellette ülő boszorkányt vette szemügyre és már rögtön lehervadt arcáról a mosoly. Egyszerű, mégis rafinált szabású kékeszöld ruhát viselt, amely kiemelte a szeme színét. Haja hosszú volt és egészen világosszőke, szinte fehér. Nymphadora legnagyobb meglepetésére Bill felállt és kezet csókolt a lánynak, majd kihúzta a széket, hogy leülhessen. Ő nem tudta mit is mondhatna és hirtelen nagyon kellemetlenül érezte magát, már kezdte bánni, hogy egyáltalán eljött. Bill bemutatta őket egymásnak, Fleur fejbiccentése, amivel az üdvözlését fogadta, sértésnek is beillett volna. Kijött a pincérnő – egy fekete hajú, alacsony boszorkány - Bill süteményt rendelt, közben zavartan nézte, hogy a két boszorkány villámló szemekkel méregeti egymást. Úgy néztek ki, mint két harcias macska, akik mindjárt egymásnak ugranak. Fleur csak gyümölcssalátát kért, Tonks pedig a kedvencét, eperbombát sok tejszínhabbal. Amint a pincérnő elment Fleur megjegyezte:
- Látom, te nem veted meg az édességeket, pedig ez a ruha már így is túl szűknek tűnik! Én a 'elyedben jobban vigyáznék a vonalaimra!
Nymphadora először nem is értette, mire céloz a lány, aztán a ruhájára nézett.
Na jó – mondta magában - a mellméretem talán tényleg túlzás egy kicsit! - de a beismeréstől függetlenül elfutotta a pulykaméreg. Főleg amikor látta, hogy Fleur lebiggyesztett ajkakkal, szinte lesajnálóan méri végig.
- De én legalább nem festem a hajam!- sziszegte gonoszkodva.
- 'ogy mersz ilyet mondani, ez a 'ajam természetes színe! Semmilyen bájitalt nem 'asználok! – háborodott fel őszintén Fleur.
Nymphadora Billre nézett, aki rémült képet vágott és már a menekülési útvonalat kereste:
- Azt hiszem, rendelek még egy kávét!- motyogta és villámgyorsan a pult felé indult.

Fleur szeme villogott féltékeny dühében, közelebb hajolt és odasúgta neki:
- Nem érdekel mi volt korábban köztetek, de Bill most már az enyém! Jobb, ha nem is próbálkozol nála, mert velem gyűlik meg a bajod!
Nymphadora a boszorkány szemébe nézett és látta, hogy a fenyegetést komolyan is gondolja. Majdnem felnevetett, amikor Fleur arra célzott, hogy volt valami Bill és közte. A legidősebb Weasley fiú a barátnőjének udvarolt a roxfori évek alatt és ő volt az állandó harmadik, a gardedám. Ha Billen múlna, megint ebbe a szerepbe kényszerülne. Jó lesz ezt a helyzetet minél előbb tisztázni - gondolta magában - mielőtt még megátkoz miatta!
- Soha semmi nem volt Bill és közöttem, csak barátok vagyunk! - mondta békülékenyen, látva a boszorkány kételkedő tekintetét felsóhajtott - És tulajdonképpen nem is így nézek ki!
Fleur szája tátva maradt a csodálkozástól, ahol az előbb még egy vörös loboncú, párductestű szépség ült, ott most egy vigyorgó pisze orrú, sötét hajú boszorkány farmerban és pólóban.
- Sajnálom, csak Bill felbosszantott! Téged igazán nem akartalak megbántani !- szólt kissé szégyenkezve ő.
- Te?
- Igen, metamorf mágus vagyok - válaszolta unott arccal Tonks.
- Az fantasztikus lehet!- irigykedett Fleur - Bármilyen frizurát vagy ruhát hordhatsz és bármikor megváltoztathatod!
Nymphadora attól tartott, hogy a boszorkány mindjárt megkéri, hogy csináljon malacorrot, mint Ginny és Hermione. Legyintett egyet:
- Nem mondom időnként hasznos, de egy idő után ez is elveszti a varázsát…

Mire Bill visszatért a kávéval már úgy beszélgettek, mintha évek óta ismernék egymást. Előzőleg Fleur megdöbbentette azzal a kijelentésével, hogy Billben sokáig azt tartotta a legvonzóbbnak, hogy igazi úriember, udvarias, előzékeny és kedves. Még meg is nézte Billt, mikor leült hozzájuk, hogy ugyanarról a varázslóról beszélnek-e egyáltalán. A fiú miután látta, hogy nem ugranak egymás torkának megnyugodott. Valóban kedves lett, szórakoztató és - ezt még Tonks is elismerte magában – szokatlanul és kivételesen figyelmes Fleurrel. Látva, hogy milyen jól érzik magukat egymás társaságában, kezdte teljesen feleslegesnek érezte magát. Azon merengett, miért nem Remussal ül itt vagy bárhol máshol. Beszélgethetnének, vagy csak fognák egymás kezét vagy a férfi úgy harapdálná a nyakát, ahogy Bill Fleur-ét. Erre azért magához tért és szemrehányóan nézett a fiatal varázslóra, Bill kissé elpirult, megfogta Fleur kezét és zavartan így szólt:
- Még nem is mondtuk, de úgy tervezzük, hogy hamarosan eljegyezzük egymást!
- Ilyen gyorsan? Csak nem? - döbbent meg Tonks.
- De igen, össze fogunk házasodni! - csicseregte Fleur vidáman.
- De hát, csak néhány hónapja ismeritek egymást!
- Pontosabban öt hónapja és tizenkét napja! –mondta Bill.
- Szeretem Billt és ő is szeret engem és szerintem ennyi elég! - jelentette ki fensőbbségesen Fleur és körülhordozta a tekintetét a fagylaltozóban ülő boszorkányokon és varázslókon, hogy van-e valaki, aki ellent mer mondani neki.
Ahogy a fagylaltozó vendégei, úgy Nymphadora sem szólt semmit.
Később, amikor hazafelé tartottak, Bill megkérte, hogy ne mondja el Mrs Weasleynek, amit megtudott, így válaszolt:
- Eszembe sem jutott ilyesmi! - és megborzongott a gondolatra, hogy mit fog Mollytól kapni a „jó hír" hozója.

Bill boldog arccal állított be este a Grimmauld téri házba. Molly értetlenül állt az ajtó, és fia jókedve előtt. A fiatal varázsló dudorászva lépett az ebédlőbe, ahol Sirius és Lupin beszélgettek suttogva:
- Tonksot hol hagytad?- kérdezte Sirius.
- Be kellett mennie a Minisztériumba, ma ő őrködik!
- Kár! - sajnálhatod Remus, hogy nem láttad!
Lupin halványan elmosolyodott.
- Hát, ha még láttátok volna mit művelt Fortescue fagylaltozójában, néhány pillanatig már arra gondoltam meglépek ! - tódította Bill és kihasználva anyja távollétét elmesélte a történteket. Sirius jól szórakozott, de Lupin erre sem reagált és ezt már Bill nem bírta ki szó nélkül:
- Remus, nem hiszem el, hogy téged ennyire nem izgat ez a metamorphálás! Ahogy emlékszem, a Tonksban bujkáló tehetség egy csomó fiút nagyon is vonzott Roxfortban! Egy időben szinte sorban álltak Nymphadoránál. Aztán egy-két csalódás után persze rájött, hogy miért és utána már nem foglalkozott velük. Sokáig bántotta a dolog. De őszintén, ha nem lenne Fleur - mondta halkabban, és körülnézett nem látja – e valahol Mrs Weasleyt – még engem is izgatna, különösen a mai eset után! Tudod, hogy van egy barátnőd, aki olyan alakot ölt amilyet csak akar…
Lupin megbotránkozva nézett Billre, úgyhogy a fiatal varázsló inkább nem folytatta.
- Ha már így szóba került - kezdte megfontoltan - Nymphadora képességeit vagy tehetségét bámulatra méltónak és rendkívülinek tartom. De azt te sem gondolhatod komolyan, hogy ezért érdekelne, vagy ezért szeretném! - tette hozzá csendesebben. – Te is ott álltál a többi fiúval a sorban, a roxforti évek alatt?- kérdezte majd felállt és a kandallóhoz lépett.
- Nem dehogyis! Nymphadora a barátom volt és hát nem úgy gondoltam rá… és nem is ezért kedveltem.
- Akkor érted miről beszélek! Nymphadora akármilyen alakot ölt mindig ugyanaz marad és én örülök neki, hogy nem változtatja folyton a külsejét.
- Amennyire én látom - szólt közbe Sirius – ,Nymphadorának sokszor inkább teher volt ez a képesség. Gyerekként nem nagyon tudta irányítani…
- Ilyenre én is emlékszem, amikor harmadéves volt sokszor felvette annak az alakját aki, tetszett neki. Így az egész iskola tudta mikor, kibe volt szerelmes - jegyezte meg elgondolkozva Bill - , ezen mindig nagyon ki volt akadva!
- Andromeda mesélte, hogy kislányként Tonks mennyire elégedetlen volt a külsejével, sokáig azt gondolta, hogy az egyetlen érdekes dolog benne az, hogy metamorph mágus. Bizony egy ilyen kivételes képesség sokszor teher is egyben! – tette hozzá Sirius.
Egy ideig mindannyian elgondolkodva bámultak maguk elé, aztán Remus törte meg a csendet:
- És tényleg olyan sokan álltak sorba Nymphadoránál?