(Figyelmezetetés: felnőtt tartalom)
39. fejezet
Egymásba gabalyodva
Arra ébredt fel, hogy Remus az ágyára ült:
- Bocsáss meg, hogy felébresztettelek! Megerősítettem a védelmedet, amennyire tudtam!
Ő álmosan pislogva, csodálkozva nézett szét. Nem látszott, hogy a lakása néhány órája még romokban hevert.
- Most, hogy sikerült megúsznom a nagytakarítást és a rendrakást akár fel is kelhetek!- mondta.
- Jobb lesz, ha kipihened magad!- felelte a varázsló mosolyogva.
- Csak akkor, ha itt maradsz mellettem! - nézett a szemébe.
Remus, rövid tétovázás után bólintott, és mellé feküdt az ágyra.
- Csodás volt az a pajzs! - jegyezte meg csukott szemmel a boszorkány.
- Egy régi fóliánsban találtam a leírását, kicsit módosítottam rajta. Korábban még nem próbáltam ki, legalábbis nem éles helyzetben. Arra gondoltam valamivel meg kell lepnem Bellatrixet, hogy zavarba jöjjön és hibázzon!
- Ha nem jöttetek volna, már nem élnék! Megölhetett volna így is, de először azt akarta tudni, hol vannak apáék! - szólt Nymphadora fakó hangon.
Lupin megborzongott:
- Nem akarok erre gondolni és te se gondolj rá! Inkább aludjunk! - mondta és átölelte a lányt.
Mire Nymphadora felébredt már késő délután volt. Remus mellette feküdt és halkan szuszogott, ő felkönyökölt és úgy nézte. A férfi arca nyugodt volt, homlokán a ráncok kisimultak. A küzdelem és a rendrakás kifárasztották. Most fiatalnak tűnt és vonzónak, nem bírta megállni, odahajolt hozzá és megcsókolta. Először csak finoman megérintette az ajkát, a férfi erre morgott valamit álmában. Aztán a másodiknál már érezte, hogy viszonozza a csókot. Az ajka puha volt és bódító, a bajusza izgatóan csiklandozta a száját.
A férfi hirtelen kinyitotta a szemét és ránézett, majd hirtelen felült:
- Hány óra lehet? - kérdezte zavarodottan.
- Már késő délután van - válaszolta és látta rajta, hogy menni készül. -
Most jön az, hogy indulnod kell, mert mit fog gondolni Sirius… – mondta magának félhangosan.
Remus csodálkozva bámult rá és nem szólt semmit, csak zavartan a hajába túrt. Nymphadora úgy döntött a továbbiakban nem érdekli, mit akar a férfi. Újra megcsókolta, most forróbban és hosszabban, mint előtte bármikor és közben végigsimított a mellkasán. Remus egy pillanatig ellenállt, de amikor megérezte a lány nyelvét, amint végigsiklik az ajkán, a fogain és végül behatol a szájába, felnyögött a rátörő vágytól. Mohón birtokba vette a száját és foguk összekoccant, olyan vadul és türelmetlenül falták egymást. Csak egy ing volt a rajta, és Nymphadora majdnem felnevetett, amikor eszébe jutott, hogy még nyakkendő nélkül is alig látta, nemhogy ing nélkül. Illetve egyszer, amikor Remus megsebesült, akkor levette róla az inget. De most – határozta el - nem fog az ingnél megállni. Nem érdekelte mi volt korábban és a saját tapasztalatlansága sem tartotta vissza. Keze kalandozni kezdett a mellkasán és az ing alá csúszott. Legszívesebben letépte volna róla, de visszafogta magát, nem akart mindent elrontani.
Egyre hevesebben csókolóztak, ahogy Remus meghallotta a lány gyönyörteli sóhaját, megborzongott a vágytól. Érezte, ahogy ügyes, fürge ujjai már az ingét gombolják, forró bőréhez simulnak. Tudta, hogy most kellene elmenekülnie, de a lágy érintés elkábította, lenyűgözte, és ahogy újra meztelen bőréhez ért, mintha felpezsdült volna a vére. Lefogta a lány kezeit, amelyek már a nadrágjától igyekeztek megszabadítani és elszakadt az ajkaitól:
- Tudod, hogy ezt nem szabadna folytatnunk! – nyögte rekedt hangon, miközben ereiben vadul száguldott a vér.
- Szerinted! - nézett a szemébe a boszorkány és a hanyatt fekvő férfi fölé emelkedett - Én meg úgy gondolom éppen itt az ideje, hogy meggyalázzuk aranyvérű őseim ágyát! - mondta hevesen.
Nem vacakolt tovább a gombokkal, hanem egy mozdulattal széttépte az inget, felfedve a férfi izmos mellkasát. A gombok halk koppanással a szoba közepén landoltak, de ezt már meg sem hallotta. Remus fölé hajolt és újra csókolni kezdte, az rémülten nézett, mint aki levegőért vagy még inkább a józan eszéért küzd. Nymphadora harapdálta az ajkát, a nyelvével játszadozott.
Aztán amikor a melle a hozzáért és már csak a vékony ruhadarab választotta el őket egymástól, Remus végleg elveszítette a fejét. Nymphadora pólója alá nyúlt, hátára fordította a lányt és már csak az járt a fejében, hogyan tudná minél előbb megszabadítani a ruháitól. Nem tudta eldönteni melyikük a türelmetlenebb. Kétségbeesetten küzdve ráncigáltak le magukról és egymásról mindent. Az idő mintha felgyorsult volna, úgy tűnt csak egy pillanat telt el és már mind a ketten meztelenül feküdtek az ágyon egymásba kapaszkodva, elkeseredetten dulakodva és csókolózva. Nymphadora felsóhajtott a kéjtől, amikor a férfi végre megmarkolta a mellét. Remus a nyakát és a melleit csókolgatta, ő pedig lágyan megérintette ágaskodó férfiasságát. A varázsló felmordult, de inkább követelőzően, mint fenyegetően. Aztán hirtelen felemelte a fejét, a szeme villogott a félhomályban, mint egy vadállaté. Nagyot nyelt és a lány szemébe nézett:
- Biztos hogy akarod? - kérdezte a vágytól elmélyült hangon – Mert most még abba tudom hagyni! Talán! Bár már ebben sem vagyok biztos…- nyögte, és újra csókolgatni kezdte a gömbölyű kebleket.
Nymphadora nem felelt, nem volt abban az állapotban, hogy értelmes választ adjon. Remus betöltötte minden érzékszervét és gondolatát. Csodálatosnak találta nyúlánk testét, kemény izmait, sápadt bőrét. Beletúrt a mellkasát borító selymes, barna szőrbe. Keze bejárta a másik testének minden zugát és közben érezte, ahogy Remus hosszú, ügyes ujjai végigsimítják hátát és a fenekét. A bajsza finoman végighorzsolta a bőrét, ahol megcsókolta. Vére a hasába tódult, amikor a férfi a szájába vette a mellbimbóját. Körmeivel végigszántott a hátán, fogaival gyengéden megharapta a torkát. Remus nem bírta tovább. Azt tervezte, hogy óvatos lesz és gyengéd, de minden finomság és visszafogottság tovatűnt már. A lány testének heve és a saját perzselő szenvedélye kiégette belőle. Úgy érezte, elhamvad, megsemmisül Nymphadora ölelésében. Képtelen volt féket vetni a szenvedélyére. Csak egy pillanatra állt meg, amíg az éjjeliszekrényen álló gyertyát egy kézmozdulattal meggyújtotta. Látni akarta az arcát, hogy ő is kívánja, a szemében a szerelmet, amikor beléhatol.
Nymphadorát meglepte és megriasztotta Remus keménysége és szenvedélye. Már nem ő irányította az eseményeket, csak sodródott. De tudta: ő az, akire annyi éven keresztül várt, és még soha senkit nem akart ennyire. Szerette minden mozdulatát, a hangját, a nevetését, az eszét, a kedvességét. Akarta, hogy a szerelmük teljes legyen, hogy egymásba olvadjanak. A fizikai vágy korbácsként vágott végig rajta és arra kényszeríttette, hogy magába fogadja férfit. Remus nem tudta, hogy percek vagy órák óta szerelmeskednek, csak azt, hogy tovább már nem képes várni. Amikor a lány megnyílt előtte, a szemébe nézett és látta hogy rá vár és éppen úgy kívánja az egyesülésüket, mint ő. Aztán egy erőteljes lökés és már benne volt. Közben érezte, ahogy Nymphadora összerezzen a hirtelen belényilalló fájdalomtól.
A feje egy pillanat alatt kitisztult és megállt:
- Miért nem mondtad? – mormolta, olyan volt mintha egy pillanatra megállt volna a szíve.
- Ezt majd utána megbeszéljük! Ne merd abbahagyni! - nyögte a boszorkány majd megcsókolta.
És Remus, bár valahol mélyen mardosta a bűntudat, nem tudott megállni. A lány öle forró volt és nedves, szorosan körülfogta a vesszejét, tökéletesen összeillett a testük. Ahogy újra mozogni kezdett érezte, hogy Nymphadora együtt mozdul vele, egyre hevesebben, egyre gyorsabban. És mielőtt még elöntötte a kéj, életében először úgy érezte nincs egyedül és feloldódik valami csodálatos egységben a nővel, akit szeret.
Percekig feküdtek kimerülten egymás mellett az izzadság vékony lepelként borította bőrüket. Remus a lány nyakába fúrta az arcát és átölelte. Nymphadora boldog volt és semmi kedve nem volt beszélgetni vagy mentegetőzni. Csak feküdni akart mellette és nem gondolni azzal, mit hoz a holnap. De Remus nem hagyta annyiban a dolgot, felült és a szemébe nézett:
- Miért nem mondtad el?
- Mit számít ez most már? – kérdezte ő lesütött szemmel.
- Nekem nagyon is sokat - felelte férfi -, ha ezt tudom, talán ma nem történik meg…- nem folytatta tovább.
A lány nem tudta eldönteni, hogy bűntudat vagy a szemérmesség némította el.
- Úgy érted akkor nem szeretkeztünk volna? - kérdezte nyíltan – Hát ez volt az egyik ok, ami miatt nem mondtam el! - Ült fel és felhúzott térdét átkarolva nézett a Remusra.
– Ne gondold, hogy véletlenül történt így! Te vagy az, akire vártam! Az első férfi, akivel együtt akartam lenni! Annyira zavar ez téged?
Remus végigsimított a boszorkány sötétbarna haján és fehér hátán:
- Ellenkezőleg, boldog vagyok, hogy így történt! Ugyanakkor furdal a lelkiismeret és végtelenül zavarba ejt – suttogta bizonytalanul - ,hogy éppen én… - nem folytatta, inkább odahajolt és megcsókolta a nyakát.
Aztán mögé ült és végigcsókolta a hátát is. A boszorkány nem tudott ellenállni az izgató kényeztetésnek, szembefordult vele és a következő percben már újra az ágyon hemperegtek. Nymphadora igyekezett felülkerekedni. Nevetve birkóztak egy darabig, aztán vágre sikerült két vállra fektetnie Remust.
A férfira ült:
- Most véged! – súgta és éhes szemmel méregette, aztán fölé hajolt és megcsókolta, hajával végigsimítva férfi mellkasát.
Remus lehunyta a szemét és tudta, hogy Nymphadorának igaza van: neki vége.
Újra és újra szeretkeztek, amíg csak le nem ment a nap.
- Azt hiszem rövid idő alatt megfelelő gyakorlatra tettem szert a szerelmeskedés terén! – jelentette ki végül önelégülten Nymphadora – Nem gondolja professzor úr?- kérdezte incselkedve.
- De még mennyire- bólogatott Remus nevetve - megelőlegezem a ravasz-t de, csak ha továbbra is tőlem tanulsz!
- Jobb tanárt úgy sem találhatnék! - kuncogott Nymphadora és hozzásimult.
Végül ő vetette fel, hogy vissza kellene térniük a Black házba:
- Menjünk vissza Siriushoz! Te is megígérted, ráadásul farkaséhes vagyok! - noszogatta férfit.
- Rendben!- mondta megadóan Remus és öltözködni kezdett.
Tonks eltűnt a fürdőszobában és néhány perc múlva felöltözve, kissé nedves hajjal állt meg a kandalló előtt. A vacsorára éppen odaértek, Molly gyorsan még két terítéket varázsolt az asztalra. Tonks végigette az összes fogást. Nem mert megszólalni és felnézni sem. Minden megváltozott és tudta semmi sem lesz már olyan, mint régen. Ő már örökre Remushoz tartozik. Úgy érezte mindannyian olvasnak a gondolataiban és mindenki tudja mivel töltötték ők ketten az egész délutánt. A gondolatra is elpirult. ami pár órája természetesnek tűnt, azt most, a többiek társaságában, zavarba ejtőnek és kínosnak érezte. A vacsora csendben zajlott, csak Sirius próbálkozott a társalgással:
- Sikerült magad kipihenned, Nymphadora? – kérdezte aggodalmas arccal.
A lány elvörösödött, mint a főtt rák és alig tudta kinyögni az igent, közben kerülte Remus pillantását. Sirius gyanakodva bámult rá és folytatta
- Úgy gondolom biztonságosabb lenne, ha a mai estét itt töltenéd, amíg el nem végezzük a Fidelius bűbájt! - Ahogy gondolod - válaszolta ő engedelmesen, lesütött szemmel, vöröslő arccal és hajjal.
- Valami baj van? - értetlenkedett a varázsló.
- Nincs – válaszolta és a világért sem nézett volna fel a tányérjából.
- Majd Remus segít szobát keresni! - ajánlotta fel nagylelkűen barátja segítségét Sirius.
Tonks erre már nem tudott mit mondani. Végül Molly mentette ki szorult helyzetéből, amikor Bellatrix hajnali támadásáról kezdette el kérdezősködni. Tíz körül Weasley -ék aludni tértek és Nymphadora is nagyokat ásított. Lupin felkísérte az emeletre.
- Úgy gondoltam ez a szoba talán megfelelő lesz! - és kinyitotta a saját szobája ajtaját.
Tonks elvigyorodott és amikor a férfi becsukta az ajtót és hevesen csókolózni kezdtek. Aztán Remus felemelte fejét és halkan így szólt:
- Feküdj le, nekem még beszélnem kell Siriusszal!- és lement az ebédlőbe, Sirius egy üveg bor mellett üldögélt az asztalnál:
- Úgy látom sikerült végre, hmm… mondjuk úgy, közelebbről megismerkednetek Nymphadorával! – nézett a barátjára.
- Jól sejted, de hidd el, hogy egyáltalán nem így terveztem egyszerűen csak megtörtént és …- kezdett mentegetőzni Lupin.
- De kérlek Remus, ez igazán nem tartozik rám! Végül is Tonks sem ártatlan kislány…
- Hát most már valóban nem az! - hagyta helyben a barátja csendesen és az asztalhoz lépve töltött egy pohár bort magának. Sirius nem tudta eldönteni, hogy barátja hangjából elégedettség vagy bűntudat hallatszik.
- Mit akarsz ezzel mondani? Csak nem…
Lupin lerogyott az egyik székre és egy hajtással kiürítette a poharát:
- De pontosan azt! Ó, Tappmancs, ha sejtettem volna, hogy ez lesz, még a közelébe sem megyek, rá sem nézek! Már most hiányzik! Mintha gúzsba lennék kötve. Hogy fogok megszabadulni valaha is tőle, és az érzésektől, amit bennem kelt? – mondta kétségbeesetten, és a kezébe temette az arcát.
Sirius megdöbbenten, csak percek múlva jutott szóhoz:
- Olyan mintha Jamest hallgatnám - bámult a tűzbe -, és igazán nem tudom, hogy most sajnálnom vagy irigyelnem kellene téged!
Mire Lupin visszatért a szobába Nymphadora már aludt. Amikor vele volt minden kétség és fájdalom eltűnt belőle. Újra végiggondolta, ami aznap történt. Ahogy felidézte Bellatrix támadását, még most is megborzongatta a félelem. Csak egy hajszál választotta el Nymphadorát a haláltól. Aztán ami utána következett…. - öröm és forróság árasztotta el. Lefeküdt a lány mellé és átölelte, de hiába nehezedett rá ólomsúllyal a fáradság, képtelen volt elaludni. Boldog volt és szerelmes. A sötétbe bámult és azt kívánta bár soha sem érne véget ez az éjszaka.