42. fejezet
Váratlan fordulat
Lupin ébren töltötte az este nagy részét és szinte már várta a holdtöltét. A Grimmauld téren minden a Nymphadorára emlékeztette és arra, amit eldobott magától. Csak néhány nap és teljesen más dolgok fogják lefoglalni. az, hogy ember tudjon maradni a vérfarkasok között és a túlélés. Nem is sejtette, hogy egy napnak se kell eltelnie, ahhoz, hogy egy váratlan esemény felforgassa nemcsak az ő, hanem a Black - ház minden lakójának életét. Tonks kora délután állított be a Grimmauld téri házba. A csöngetésre Remus nyitott ajtót, a boszorkány hirtelen hátrahőkölt, de nem szólt egy szót sem, csak bevágtatott a nappaliba. Ott egyedül Mollyt találta:
- Hol van Sirius? – kérdezte türelmetlenül.
A varázsló éppen lefelé tartott a lépcsőn:
- Tonks, mit keresel te itt?
- Nincs idő cseverészni, Dumbledore-nak kell üzenetet küldenünk, de azonnal! - Gyere! – szólt a férfi és elvezette Phineas Nigellus képéhez
- Üzenni akarunk Dumbledore-nak!
- Már unom, hogy állandóan ilyesmivel zaklatnak! - ásított a szigorú tekintetű varázsló a képen - Mi az a nagyon sürgős ügy?
- A minisztérium valamit tervez Dumbledore és Harry Potter ellen. Caramel két auror kíséretében elindult Roxfortba!
Phineas Nigellus már nem tűnt álmosnak:
- Felháborító, hogy mit meg nem enged magának ez a Caramel!- mennydörgött Sirius ősapja - Átadom az üzenetet! – mondta és eltűnt a képről.
Lementek a nappaliba, Lupin és Mrs Weasley már ott várta őket.
- Itt maradok! - jelentette ki a lány - remélem hamarosan kapunk valami üzenetet! Kingsley azt mondta, ha végeznek Roxfortban mindenképpen idejön!
- Mi történt? - kérdezte Sirius
- Szerencsénk, hogy egyáltalán megtudtuk, hogy mire készülnek és sikerült eljönnöm! - kezdte Nymphadora és leült az asztalhoz. - Umbridge reggel egy baglyot küldött Caramelnek azzal az üzenettel, hogy leleplezett egy összeesküvést, amit minden bizonnyal ellene szőttek. A szervezője, pedig nem más, mint Harry Potter!
Sirius és Remus összenéztek:
- Ez csak a DS lehet! – mondta Remus vigyázva, hogy közben ne nézzen Tonksra.
A boszorkány bólintott:
- Valaki elárulhatta őket! Lehet, hogy nem tudjátok, de az utóbbi időben Caramel tiszta paranoiás. Azt hiszi mindenki ellene szervezkedik. Azonnal rohant Scrimgeourhoz, hogy adjon mellé aurorokat. Szerencsére ez nem ment olyan simán. Mire sikerült előkeríteni Dawlisht és Kingsleyt, akik Caramel ízlésének is megfeleltek, addig én használni tudtam ezt!- mondta és elővett a köpenye alól egy telefület.
Molly felhördült:
- Azt hittem mindet elkoboztam!
Tonks legyintett:
- Ezt még a nyáron nyertem Fredtől köpkövezésben és mondhatom, nagyon hasznos holmi! A segítségével sikerült kihallgatnom Caramel és Scrimgeour beszélgetését. Caramel el akarja távolítani Harryt Roxfortból!
- Ezt nem teheti! – pattant fel Sirius.
- Ha meg tudná indokolni a Witzengamot előtt már Dumbledore-tól is megszabadult volna!- mondta lány komoly arccal – Malfoy már többet van benn a Minisztériumban, mint némelyik ott dolgozó varázsló.
- Dumbledore időben megkapta az üzenetet, lesz ideje felkészülni! Bíznunk kell benne!- mondta Remus Siriusnak.
A varázsló leült és egy kicsit nyugodtabbnak tűnt:
- Végül is, ha ki is csapják Harryt legfeljebb ideköltözik hozzám! Jól ellennénk együtt!
- Nem, Sirius! Harrynak még tanulnia kell, Roxfortban a helye! Ott biztonságban van és ne feledd, hogy okklumenciát is kell tanulnia Pitonnál!
- Ugyan! Fogadok, hogy százszor jobb tanár vagy nála! Majd te megtanítod neki! - vágott vissza Sirius vidáman, nem törődve barátja ellenvetésével.
- Hiába vagyok jó tanár, el kell ismernem, hogy ebben a mágiaágban Perselus jobb, mint én! – hárította el Remus a dicséretet.
A szeme sarkából látta, hogy Nymphadora elfordul. Végre rá mert nézni, most hogy biztos volt benne, hogy a boszorkány nem veszi észre. Boldog volt, hogy hallhatta a hangját és egy szobába lehetett vele és szenvedett, mert nem érintheti meg soha többé. A szája kiszáradt, az asztalhoz lépett és töltött a mézborból, aztán leült a karosszékbe háttal a lánynak. Sirius közben duzzogva a sarokba vonult. Remus lehunyta a szemét, de az emlékek újra megrohanták. Hirtelen átfutott az agyán mit látna most, aki legilimenciával próbálkozna nála. Végül nem bírta tovább nézni Siriust, aki magába roskadva ült, odalépett hozzá és megpróbált a lelkére beszélni. Mire hátrafordult Nymphadora már elhagyta az ebédlőt.
Shacklebolt este tizenegy körül érkezett meg. Tonks Mollyval beszélgetett a konyhában. Sirius felment Phineas Nigellus képéhez, hátha sikerül valamit kiszednie belőle. Bill és Arthur varázslósakkot játszottak a nagy ebédlőasztalnál. Lupin társaság híján egy régi fóliánsba mélyedt, a lefegyverző bűbáj változatairól. Próbált az igékre koncentrálni, de gondolatai folyton elkalandoztak. Csak egy napja vált el Nymphadorától és most, amikor újra látta keserédes érzések töltötték el. Fájt, hogy szenved miatta és neheztel - mert a lány haragudott rá, ezt egyértelműen kimutatta. Mégis minden pillanatban azt várta, hogy hozzálép megérinti vagy csak a fülébe súg valami ostobaságot. Nem tud tőle szabadulni, amíg ebben a házban marad… Shackleboltot Sirius engedte be. Mrs Black-et közben Tonks hallgattatta el, olyan határozottsággal, hogy megrepedt a vakolat a kép mellett.
- Nyugodtan szétrobbanthatod a fallal együtt! – szólt oda a válla fölött hátranézve Sirius – Nagy szívességet tennél vele!
A kifulladva érkező varázslót körbe vették a Rend tagjai és kérdésekkel árasztották el. Molly töltött Kingsleynek egy kupa bort, az auror leült és mesélni kezdett. Sirius arca elborult, amikor meghallotta, hogy Harryt elkapta a kis Malfoy. Amit pedig Dumbledore művelt, mindenkit elképesztett:
- …. mielőtt Marietta beszélni tudott volna, gyorsan módosítottam az emlékezetét, szerencsére ezt Dawlish sem vette észre. Dumbledore kijelentette, hogy ő bizony ellenállást fog tanúsítani és aztán hirtelen mintha ránk szakadt volna mennyezet, a többit már csak utólag tudtam meg McGalagony elmondásából, amíg Dawlish átkutatta az iskolát Dumbledore után, Minerva mindent elmesélt. Dumbledore elhagyta Roxfortot, de nem jön ide, azt mondta más, fontosabb dolga van!- fejezte be.
- Most, hogy nincs ott Dumbledore, hogy vigyázzon Harryre, el kell hoznunk Roxfortból! Ki védené meg Umbridge-től?
- Te megőrültél Sirius! - jelentette ki Tonks - hiszen Dumbledore azért rendezte így az egészet, hogy Harry Roxfortban maradhasson, mert ott biztonságban van!
- Mielőtt Dumbledore elment volna, Harry lelkére kötötte, hogy folytassa az okklumenciát Pitonnal! Ott kell maradnia a fiúnak! – bizonygatta Kingsley is.
Sirius csalódottan nézett, de nem ellenkezett.
- Mindenesetre a diákokat nem irigylem! Holnaptól Umbridge az új igazgató! – tette még hozzá az auror. Erre a hírre mindenki felhördült.
Sirius arca elsötétült és valamit motyogott magában arról, hogy mit csinál azzal a nővel, ha még egyszer bántani merészeli Harryt. Lupin Nymphadorát bámulta, a boszorkány néhány szót váltott Kingsleyvel, aztán úgy köszönt el, hogy még csak feléje se nézett. Remus úgy érezte, neki sincs már oka maradni, felment hát a szobájába.