4. fejezet - Elfojtott vágyak
Az éjjel hátralévő részében a kanapén képtelen volt normálisan meglenni, forgolódott a kis fekvőhelyen, megára csavarta a pokrócot párszor, majd lerúgta, de úgy fázott, végül rosszkedvűen és kialvatlanul érte a reggel…
Amint felkelt, a nyakába nyilallt a fájdalom, hogy bizony elaludta, bal karját pedig mintha hangyák lepték volna el, úgy zsibbadt…
- A fene vinné el ezt az átkozott kanapét… - szitkozódott és nyújtózkodva próbálta helyreállítani fájó tagjait-sikertelenül. Tett egy kört a mosdóban majd konyhában és tiszteletét tette Edwardnál is egy pohár pezsgőtablettával.
A fiú nem túl nagy lelkesedéssel fogadta, torkát csípte a gyógyszer és nyűgös volt a többi kellemetlenségtől is. Roy melegített egy kevés reggelit is neki, de még az előző napinál is kevesebbet evett, épphogy csipegette az ételt. Talán Al tényleg jobban ellátná, villant az agyában, de mégse akarta lepasszolni, maga se tudta, miért. Megígérte, hogy dél körül hazaér. Meglepetésére Ed kissé szomorkásan bólintott. Ha nagyon utálná, inkább örülne, hogy nem látja… vagy csak nem szeret egyedül lenni ilyenkor, ami érthető is lenne, futott át az agyán.
Riza előtte érkezett be a menzára és együtt reggeliztek, időt adva a nőnek, hogy végigmérje a fáradt, nyomott hangulatú felettesét.
- Bocsásson meg a tolakodásomért, de nagyon rossz passzban van… - mondta óvatosan, de Roy ennyiből is értette. Pocsékul festhet kétnapi kialvatlanság és hangyányi aggódás után.
- Rosszul aludtam az éjjel- tapogatta meg a nyakát- elaludtam a nyakamat is.
A nő sokat sejtetően elmosolyodott, de még nem említette Al látogatását. Majd mielőtt hazaindul főnök, addig felesleges aggódjon.
A reggelit csendben fogyasztották el, a menzán a megszokott nyüzsgés is elmaradt. Csapata tagjait sehol se látta, csak Riza volt mellette elmaradhatatlanul. Elmerengett, hányszor ültek itt Maessel és beszélgettek mindenféléről. Ennek már vége, rázta meg magát gondolatban és Rizával az oldalán betért az irodájába. A nő szó nélkül átvett egy kisebb köteget és segített végezni velük.
Pontban-délben indult haza, mostmár Riza nem is lepődött meg rajta, előző nap Alphonse látogatása rávilágított a nagy sietségre. Roy pedig nem állt le magyarázkodni, örült, hogy gond nélkül hazalóghatott. Kint az időjárás ugyanolyan szeles és borongós volt, mint az előtte lévő napokon, elmélyítve a barázdákat Roy homlokán, ahogy felnézett az égre. Már csak az eső hiányzott hangulata teljes leépítéséhez, és a felhőket elnézve szinte biztos volt benne, hogy lesz alkalma éjszaka elázni.
A házától pár sarokra Alphonse-ba futott bele, a fiú egy papír fecniről nézte, jó utcánál jár-e. Az ezredest meglátva, aggódva sietett elé és rögtön bátyja után érdeklődött.
- Mustang Ezredes, mondja, ugye jól van a bátyó? – kérdezte, a kis papírt páncélja egy zugába rejtette, a férfi mellett nem lesz már rá szüksége.
- Szervusz Alphonse… Edwardhoz hívtam orvost és a gyógyszereket is szedi, remélhetőleg hamar jobban lesz… - sétált a ház felé, a páncélos fiúval a nyomában. Utóbbi gyanakodva méregette a férfit, nem nagyon hitte, hogy egyetlen testvérének jót tesz a közelsége. Annyira makacs és nehéz természet mindkettő.
A háztól pár méterre fiatal nő sétált a kislányával kézen fogva majd vidáman intettek neki.
- Roy, reméltem, hogy már hazaértél! –üdvözölte kedvesen, Elyshia pedig egy kis csomagot fogott és nyújtotta Roy felé.
- Glacier, micsoda véletlen…! – lépett hozzájuk, átvéve a csomagot és érdeklődve nézett rájuk.
- Nem annyira véletlen. Tulajdonképpen hozzád jöttem, gondolom munka mellett azt se tudod, hova kapd a fejed és gondoltam, segítek kicsit a betegápolásban, ha csak egy kis étellel is… Biztosan fog ízleni neki, és a gyomrát se terheli meg, ezt pedig neked hoztam… - adta oda ő is a csomagját, Roy hálásan nézett rájuk.
- Nahát, ez igazán kedves…. – mondta zavartan- valóban, nem én vagyok a konyhatündérek gyöngye…
Al a háttérből figyelte őket és már nem tartotta Royt olyan rossz embernek… törődik a bátyjával, bizonyára Glaciertől kérdezte, mit kell tennie…
- Nem is kell annak legyél, te egy kiváló ember vagy. Remélem, Edward is gyorsan felépül, ne gyötörd most magad mindenfélével… - bíztatta a nő, megérezve a férfi szívét nyomó problémákat.
A kislány csillogó tekintettel fürkészte majd figyelmét Al felé irányította. Amíg a fiút faggatta, hogy mikor jön át játszani hozzájuk, Mustang halkan beszélgetett a nővel. Erősen elpirult pár perc múlva, Glacier tanácsát teljességgel lehetetlennek gondolta…
Al sokáig integetett a kislánynak, legutóbb Maes temetése előtt találkoztak. Az meg már volt egy éve is. Rengeteg kérdés merült fel benne, de jobbnak látta nem rákérdezni, kitudja, a férfi hogy fogadná. Amilyen halkan csak tudta, követte a lakására, és érdeklődve nézett körül a nappaliban, míg a másik lepakolt a konyhában. Ilyesminek képzelte egy magas rangú katona „szállását", akárhova nézett, úgy illet a tulajdonosához. Nem bírta megállni a könyvespolc átfutását, bár negyedének se olvasta el a gerincén látható címet, mikor visszatért vendéglátója.
Kevés ételt és a gyógyszereit Al kezébe nyomta, a fiú be is sietett testvéréhez.
Edward nem volt sokkal jobb állapotban, mint reggel, gyenge és elgyötört volt, Al jobban belegondolva rájött, az éjszakázás az utolsó löket lehetett, hisz előtte kialvatlanság és rengeteg futkározás is nagyon kikésztette. Talán ez is mind közrejátszott a bátyja nyugodtságának, csendesen kérdezgette, mi történt, míg ő itt feküdt. Al még arra is gondolt, talán nem is olyan vészes, hogy pont itt tölti az idejét… A kapcsolatuk nagyon megromlott, a kis alkimista minden vele való beszélgetés után órákig puffogott.
Alnak nem igazán volt mesélnivalója, mikor Edward nem ment haza, gyanította, az Ezredessel elhúzódott a kisebb küldetésük, és biztonságban van, majd a telefonhívást követően se tudott meg sokat, a férfi sietve számolt csak be a történésekről. Már menni készült volna, mikor gyorsan beszámolt még Glacierékkel való találkozásáról.
Edward nagyon meglepettnek tűnt, de Al kérdő tekintetére csak legyintett, hogy igazán nem fontos, csak eszébe jutott valami…
A fiatalabbik testvér hálásan meghajolt a férfi előtt, amiért gondját viseli bátyjának. Látta az aggódást Roy szemeiben, tehát jól gondolta eddig is: az ezredes nem olyan rossz ember…
Edward magára hagyva átgondolta, miket mondott Alphonse. Makacson próbált kitartani amellett, milyen undok a férfi és csak a lelkiismerete miatt bánik vele kedvesebben, mint szokott. Most egyetlen beszólása sem volt felé, aminek ugyan örült, de zavarba is hozta. Közelebb húzta a hosszú egyenruhakabátot és végigsimított rajta. Mustang ezt az oldalát-, amit most Al is mesélt, és amit a fényképek alapján szűrt le- még nem ismerte, zavartan gondolt bele, ilyenkor kifejezetten vonzónak találta. Sóhajtott és magár húzta a paplant mérgesen, amiért ilyenekre gondolt. A főnöke az egy arrogáns, szívtelen alak, és így van ez jól. Gondolni sem akart arra, hogy esetleg félreismerte.
Az emlegetett férfi pont akkor lépett be megnézni, mi van vele. Edward ekkor már a paplant nyakig húzva duzzogott magában a saját ostobaságán, próbálva elaludni. Roy leült az ágy szélére és miután Ed meg sem mozdult, úgy hitte, alszik és megcirógatta az arcát. Már nem volt olyan forró, de a lázat így is érezte. Pár pillanatig nézte az alvónak hitt fiút mire észbekapott, mit csinál. Felpattant és halkan kiosont, kétségek közt hagyva szöszi beosztottját.
Ed pár percig még behunyt szemekkel, mozdulatlanul maradt, várva valami neszre, hogy a férfi tényleg kiment. Hátára feküdt és automailjét a homlokára helyezte, hátha kicsit lehűti magát… Kifejezetten melege lett, pedig nem is olyan rég még fázósan bújt a paplan alá.
Mustang, hogy gondolatait elterelje Edwardról és bűnös képzelgéseiről, előbb perzselően forró vízben zuhanyozott majd jóval hidegebbre állította, míg nem kezdett szinte dideregni. Olyanokra gondolt, amikre nem szabad, ezt tudta jól, mégis, nem tudott ezzel mit kezdeni. A legváratlanabbkor jutottak eszébe, zavarva a munkájában, otthon pedig a kikapcsolódásban. Pár napig még itt lesz fiatal beosztottja, utána minden folytatódik ott, ahol elkezdték. A köztük lévő évek és eltérő céljaik kritikus pontokat sértettek, talán emiatt is olya nehéz elérnie, ne gyűlölje őt a srác. Talán, ha tudná, a háttérben mennyire a szívén viseli sorsa alakulását…
Megrázta a fejét, felesleges ezen rágódnia. Edward amint jól lesz, visszatér a szállására, marad a helyi küldetések erejéig, amíg feltétlenül muszáj, utána testvérével újra útnak indulnak, kergetve a lehetetlent, keresve a Bölcsek Kövét.
A nappaliban bekapcsolta a rádiót, keresett egy normális állomást és hallgatta a híreket, mi érdekes történt Amestris fővárosában… El is bóbiskolt és csak késő délután riadt fel. Kellett is neki ennyi pihenés, északára aznap is kellett menjen.
Melegített magának vacsorára valót és Edwardnak is vitt be pár falatot egy kis teával és a gyógyszerekkel. A holtponton már túljutottak, csendesen megette a krumplipürét egy kis szelet hússal, utána szó nélkül a gyógyszerekért nyúlt. Ha barátságosnak nem is lehetett nevezni egymáshoz való viszonyukat, azért sokat javult. Roy nem piszkálta a különböző hibáival, miszerint alacsony, pontatlan, nem talál semmit a Kőről… Ed pedig nem tiltakozott és nem vágott sértéseket felettese fejéhez, miszerint egy egoista, munkakerülő, bosszantó alak…
Megígérte, nem hagyja éhen halni és hajnalhasadás előtt visszatér, addig maradjon nyugton és pihenjen, ne kelljen a szükségesnél több időt egymás idegeire menni. Ed bólintott, közben fájón lüktetett valami a mellkasában…
Roy még vetett egy pillantást a kabátja felé, hideg ahhoz az éjszaka, hogy a sima kiskabátka legyen a fekete szövetkabátja alatt, mégsem szólt. Sértette volna az egóját, ha könyörög a saját holmijáért, inkább didergett órákat a fagyos, szeles őrtoronyban.
Fél óra múlva már az utcákat rótta, útban a város széle felé, ahová aznapra rendelték ki, ellenőrizze személyesen az ott őrködő kiskatonákat, majd váltsa le őket és várja meg a hajnali váltást. Természetesen az őrtorony állapotát is kellett néznie, amiről igazán csípős jelentést fog tenni, miszerint erősen szellős és még a padlódeszkák közt is öt centis rések vannak. Ilyen és hasonló gondolatokkal szórakoztatta magát, váltotta a fiatal srácokat- azok roppant mód megörültek az Ezredesnek és apró elégtétellel vették, nem csak őket küldik ki ilyen farkas üvöltő hidegbe. Bizony feletteseiknek is meg kell néha szenvedniük, nem csak egy kényelmes irodában lopni a napot… Roy mindezeket ki is olvasta a szemükből, de nem törődött velük. A nevüket kedvesen megkérdezte, alaposan rájuk ijesztve. Elégtételt nyert, mostmár túl fogja élni a fagyos éjszakát…
Alig 20 perc múlva vele egykorú férfi lépett mellé, így már párban őrködtek, az órák így is méla unalommal teltek, egy lopakodó macskán és néhány denevéren kívül semmi sem zavarta unalmas őrségüket.
Ed a szellemek órájáig - éjfélig- békésen aludt, kizárva felettesét és a betegségét agyából. Ahogy felébredt, mindez ádázul támadta meg. Hozzá még egy kis unalom és éhség is betársult. Izmai tompán sajogtak a túl sok fekvéstől, akárhogy nyújtózkodott, nem lett jobb. Alphonse egyedül maradt a szálláson, aggódva, ő meg itt fekszik… Tekintete a kék kabátra tévedt, ami továbbra is mellette feküd az ágyban. Halvány pírral jutott eszébe, kicsit olyan, mintha a férfi feküdne mellette, maga sem értette, miért foglalkozik ilyenekkel. Este a férfi kedvesen közölte vele, csak addig tartja itt, míg nem gyógyul meg, feleslegesen „ne menjünk egymás idegeire", idézte fel magában.
- Fagyjon is meg az éjjeli őrjáraton, ahogy van! – kelt ki az ágyból dühösen. Lehetetlen fickónak tartotta Mustangot, még kedves se tud lenni hosszabb ideig.
Körbenézett a szobában, mintha addig nem feküt volna eleget benne… Egy kis séta a házban, senkinek se fog ártani vele. A lehetőség, hogy körbenéz felettese privát szférájában, látványosan jobb kedvre derítette. Hajtotta a kíváncsiság és kicsit a düh is.
Alig tett egy lépést, meg is torpant. Ezt nem szabadna… gyerekes bosszú… de megérdemli…!
Viaskodott pár percig, gyomra hatalmasat kordult, jelezve, ha másért nem, egy kis ételért nagyon is ki kéne mozduljon, legalább a konyháig. Szédelegve felkereste a helységet, az asztalon pár gyümölcs és a gyógyszerei kikészítve, a hűtőben gondosan csomagolva pár tálnyi étel. Al említette is, Glacier kisegítette a férfit, hogy a munka mellett ne legyen gondja a főzésre.
Szedett magának a krumpliból és húsból, pár falat után émelyegve visszapakolt inkább… Épp csak egy keveset tudott enni, amennyi kellett ahhoz, hogy ne gyengüljön le teljesen. A gyógyszerekhez nem nyúlt, fogalma sem volt, mit mire írtak fel számára.
Maradt a házkutatás…