5. fejezet- Lesz ez még így se
Egy fáradt Ezredes és beteg srác nem épp a legjobb párosítás, ezt bárki elismerte volna, főleg, ha a két személy nem más, mint Roy Mustang és Edward Elric. Azt viszont senki sem gondolta volna, hogy ezek ketten még így is képesek egymás felé kedvesen, vagy jobban mondva toleránsan viselkedni.
A Láng Alkimista erőtlenül nézett körbe a sötét lakásban, kint süvített a szél, bent néma csend honolt. Semmi nyoma, hogy ifjú beosztottja ébren lenne, így egyenruhakabátjait a fogasra akasztotta és halk léptekkel a hálóhoz ment. Hangtalanul benyitott, Edward összegömbölyödve, hangosan szuszogva aludt. Tehát még nem gyógyult meg tejesen, gondolta a férfi, és tett egy bizonytalan lépést felé. Kezét a homlokához érintette, mennyire lázas még. Nem volt komoly, állapította meg örömmel, majd el is sötétült az arca. Akár lehetne ez másképp is, villant meg az agyában és elkapta Edtől a kezét. Meggyógyul, elmegy, továbbra is a beosztottja marad, marják egymást mikor félévente összefutnak…
A fürdőben feltűnt neki egy kis változás… Nem lett felforgatva, de azért ő kiszúrta, hisz egyedül élt, lakásában rend honolt és mindennek tudta a helyét- nem úgy, mint az irodájában. Bár, azt meg kel jegyezni, az íróasztala itt sem volt rendbe tartva, mutatva a férfi végtelen ellenszenvét a papírmunka ellen.
Gyorsan végzett a zuhannyal, nem volt ínyére a sok túlórázás, álmos volt. Még egy teát főzött és bevitte Ednek, ha felébred, ne haljon azért szomjan… fájó torokkal borzalmas szomjasnak lenni.
Fejét alig tette le a kanapéra és már aludt is, hogy reggel késve és szétszórtan induljon munkába…
Az Acél érdeklődve figyelte főnökét, miként törődik vele még annak ellenére is, hogy már jó egy órás késésben volt. Amúgy sem tartozott a korán beérők közé, de a 9 óra már rég elmúlt, mikor ő még az ingjét gombolta csak…
Mindezt a fiú félkómásan az ajtófélfának támaszkodva figyelte, már volt olyan jól, hogy felkeljen megmozgatni elgémberedett tagjait. Éjjel is tett egy nagy kört a házban- nem is tudott nyugodtan aludni… Aggódva fürkészte a fekete hajút, utóbbinak fel is tűnt Acél fura viselkedése.
- Valami gond van Edward? – kérdezte már a kék kabátot igazgatva, az óra 9:57- nél járt.
Edwardot meglepte a kérdés, mint bármi más azon a reggelen. A sok fekvés és éjjeli turkálás felzaklatta, Roy privát szférája túl sok volt neki, és erre csak rátett egy lapáttal az öltözése… ujjai lassan de határozottan játszottak el a gombokkal, vagy csak neki tűnt így… Mustang még egy gombhoz se tud úgy érni, hogy ne lenne valami felnőttes és szép a mozdulatban.
- El fog késni… - pislogott zavartan Ed, valamit mégis kell válaszoljon. Azt mégse mondhatja, hogy uram, igazán izgalmas látványt nyújt… Minimum még egy okkal több a piszkálására és egy döbbent, nagyon mélyen ledöbbent arc nézne rá.
- Persze persze… - hagyta rá az Ezredes-, de te ehhez hozzá vagy szokva, nem? Egyszer nem értél még be időre! – vont vállat és leginkább fejbe csapta volna magát. Már megint a régi történet… ő beszól a fiatalnak, az meg mindjárt visszaszól neki, sértések hadseregét rázúdítva. Kezdődik elölről a kutya-macska harc.
- Előfordul… - vont vállat szórakozottan az alacsony alkimista és a konyhába sétált még egy kis teáért. Reggel óta annyit ivott, hogy Roy biztosan tudta, sokkal jobban van már. A kiszáradás nem fenyegette, sőt még az étvágya is visszatért.
A srác után meglepve nézett Láng, de nem tett semmit szóvá.
- Legkésőbb délután jövök, addig bírd ki a társaságom nélkül! – szólt a konyha felé a csízmáját felhúzva.
- Túl fogom élni… - jött az unott válasz amarról, a beszélgetés ezzel annyiba maradt. Semmi további csipkelődés. Alattomos beszólás.
A végére egész jól kijöttek.
Változnak az idők, gondolta a férfi és lesietett az utcára, útközben bújva bele fekete kabátjába. A hideg továbbra is erőszakosan ragaszkodott a hónaphoz, a szél nem kevésbé. Vadul markolt a fekete anyagba és selymes tincsek közé, csontig hatolva hideg ujjaival, borzongatva a késésben lévő Ezredest.
Az üres lakásban maradt fiatal hamar unatkozni kezdett volna, ha felettesének nincs annyi izgalmas holmija. Ezek közt volt több polcnyi olvasmány, igaz, többségük saját szája ízét mutatva- Láng az alkímiában, A Tűz titkai és egyéb tűzközpontú izgalmak-, de ilyet úgyse olvasott tucat számra. Valahol halványan rémlett neki, hogy az irodában is sok a hasonló könyv. Mustang jól ért hozzá, az tény. Összecsapásuk alkalmával gyanította, csúnyán le lett volna alázva, ha nem ugrik be valami szörnyűség kihívottjának. Az éjjel erre választ is talált, azóta valahogy nem tudta gyűlölni a férfit.
A szokásos irodába lépve az életkedv legkisebb jelét se mutatva húzta be maga mögött az ajtót. Első dolga volt az ablakhoz sietni - tekintetével egyelőre gondosan kerülte az íróasztalt - elhúzta a függönyöket, engedni látni a kinti kellemetlen időt. Kinyitotta pár percre egy kis friss levegőért, kikönyökölt és nézte a már megszokott látványt. A távolban kis tisztre lett figyelmes, dossziékkal egyensúlyozva álla alatt. Erről eszébe jutott az a sok elmaradt jelentés, levél, kitöltésre váró űrlap és egyéb papírszemét, ami rá vár. Plusz személyes jelentés a Führernél aznapi feladatai megkoronázásra. A túlórát nem is említve - az ékkő a koronán…
Becsukta az ablakot, nagyot szusszanva lehuppant a székébe, hátat fordítva a kilátások, de rálátva elmaradásaira. Egyik szemöldökét felvonva végignézett a szépen csiszolt lapon, ritka alkalmak egyike, hogy az látszott. Mióta Edward nála lábadozott, belehúzott a munkába, nehogy emiatt tartsák benn.
- Ennyire sokat jelentene nekem az a fiú? Igen, túl sokat is - tette fel magában a kérdést és adta meg azonnal a választ. Tudta, hogy nem egyéjszakás kalandra kéne neki, és nem is érné be annyival. Azt is jól tudta, nem beteges hajlamról van szó - sose vonzódott a nála jóval fiatalabbakhoz, és Edward a hadsereg tagja, hamar felnőtt. Már nem gyerek, akkor sem, ha ő maga előszeretettel piszkálja pont ezzel.
Maga elé húzott egy lapot, sok újdonságot nem tartalmazott. A hatáskörébe tartozó egyik tiszt részegen randalírozott egy kocsmában.
Talán végre lépnie kéne a magánéletét illetően is. Nem pont egy 16 évessel, a köztük feszülő ellentét leküzdhetetlennek tetszik…
Rövid választ írt, miszerint a fiatal katonát egy kis plusz munka biztos meggyőzi, hogy máskor kétszer is meggondolja, merre rúg ki a hámból.
Neki Edward kéne, pár nap alatt fokozatosan elmélyült benne a tudat.
Aláírta a levelet, borítékolta és megcímezte. Kitette oldalt az asztalra a kész munkák közé, mint elsőt…
Milyen érzés lehet átölelni…? Szégyelli az auto-mailjét, azt észrevette többször is. Ez az egyik indok, amiért a Bölcsek kövét keresi. Visszaszerezni Al testét és a saját végtagjait. Érdekes érzés lehet, ha a hideg fém óvatosan ér a bőréhez…
Újabb levél, ezúttal is egy panasz, de ez rá. Elfelejtett ellenőrzést tartani a Tűzoltóságon. Milyen igaz! Az őrtoronyban még gondolt is rá, hogy vajon járt már ott vagy az hónapokkal ezelőtt volt az..? A levél után már nem kereste a választ. Nagyon gyorsan telik az idő.
Még ha viszonozná is, mi a jövőjük? Fiatal, még nem gondolkodik családon, de egy nap arra ébred, hogy egyedül ébred… Ehhez persze az eső lépés minimum az lenne, ha megtenné azt a bizonyos első lépést…
A levélre kedvesen visszaírt, mennyire elfoglalt és nem felejtette el, pótolja elmaradását. Azt is odabiggyesztette, hogy amint ideje lesz rá. Azaz még pár hetet várhatnak rá.
Jelentések kerültek a kezébe, átfutotta a tömött sorokat, hosszú árnyékolásokat és mindre szánt egy aláírást.
Ha végre otthon lesz, próbára teszi a kis alkimistát, határozta el, végszóra betoppant Riza is.
- Uram, a Führer várja önt! – lépett be, szemei megakadtak felettese nyúzott arcán és az asztalt is végigpásztázta-, ha gondolja, addig feladom a levelet - ajánlotta, enyhítve a férfi gondjait. Már azon is csodálkozott, milyen sokáig bírja az Acél Alkimista mellett… vagy fordítva…
- Köszönöm Riza! – mosolygott a főhadnagyra, ennyivel is hamarabb fog hazaérni. Sietve felkelt, hálásan biccentett a nőnek majd az Elnök irodájához indult.
- Jó napot, Uram! - lépett be egy kopogás után.
A Führer átvette a papírokat, épp csak belenézett és félretette maga mellé az asztalra.
- Szép munka Mustang. Ha jól emlékszem, akkor magára bíztam a heti ellenőrzést. A visszajelzésekből azt szűrtem le, mostanában igencsak jó munkát végez. Meg fogom említeni a Tanácsnál, mára pedig elengedem, amint megírja az őrjáratokról szóló jelentését. Egy hosszú hétvége biztosan kárpótolja a késői túlórákat… - mosolygott beosztottjára, meglepetéseket zúdítva rá
- Talán hosszabb szabadságra is küldeném… ha nem tavasz elején járnánk.
- Igazán megtisztelő Uram a dicséret! Nemsokára jelentkezem! – ígérte és a sikeres beszélgetés után visszarobogott az irodájába. Azért most se utasította volna vissza azt a bizonyos szabadságot, de majd előhozza a Führer másik hasonlóan jó napján.
Hamarabb hazaér…! Edward nyílván még marad délutánig, sőt, akár marad éjjelre. Ennyi idő elég lesz, hogy bizonyosságot szerezzen. Nincs barátnője, sose látta érdeklődni a gyengébbik nem iránt… Arra is gondolt már, hogy talán szerelmes se volt még…
Épp csak leült a székébe, kivett egy üres levélpapírt és már írta is. Nem volt nehéz… még attól is eltekintett, mekkora rések engedik át a hideg levegőt az őrtornyok padlóján, csak végezzen minél előbb.
Alig múlt dél, mire elkészült. Átolvasta a kész lapot, jó fél óra múlva pedig már egy boltból lépett ki néhány szatyorral.