2. fejezet: Gondolkozz logikusan!

Egy hét telt el, azóta Griss, jóformán alig látta Sara-t, mégis átkozottul nehezére esett megtagadnia a kérését. Bár őrülten kívánta, szánakozása még ennél is erősebb volt, és végül a lelkiismerete győzedelmeskedett. De volt itt még valami. A lány titkolt bánata, a kétségbeesés, ahogyan ölelésre vágyott, megértetett vele egy nagyon fontos dolgot. Rájött, hogy Sidle testi szerelemmel és alkohollal próbálja csillapítani bánatát, lelke éhségét. Azon az éjszakán eszébe jutott, hogy mit mondott neki a lány első este. Azt, hogy mindenképpen át szeretne jönni Vegas-ba dolgozni. Ez ütött szöget Gil fejében. Sara hamarosan a beosztottja lesz. Nem lenne szerencsés, hogyha kapcsolatot kezdeményezne vele. Tekinteté a lovak felé irányította, jó erősen megdörgölte az orrnyergét, hátha ezzel csillapíthatja lüktető fejfájását. Hirtelen összerezzent, amikor egy női kéz érintette meg a vállát. Hátrafordult és megpillantotta Catherine Willows munkatársnőjét.

- Valami baj van, Gil? –kérdezte Cath.

- Fején találtad a szöget. A gondok forrása kb. 165 centi magas, barna hajú, barna szemű, és a legutóbbi találkozásunkkor eléggé kiéhezett volt. –nehezen tudta elhessegetni lelki szemei elől sara csábító képét- Megőrülök tőle.

- Az új lányra gondolsz, igaz? Sara Sidle a Frisco-i kopó. Te is látod, hogy szüksége van valakire. Ha adunk neki egy kis időt, meglásd, egyedül is képes lesz összeszedni magát.

- „Aha, csak addigra én begolyózom!" –gondolta Grissom. Újra felrémlett előtte sara karcsú alakja, ahogy közeledett hozzá, azon a holdfényes estén.

- Te akartad tudni a problémám, nem?

A nő mosolyogva magára hagyta gondolkodó tekintetű főnökét. Griss akkor is maga előtt látta Sara-t, amikor nyugovóra tért aznap. Érezte selymes bőrét, méz és texasi zsálya keverékéhe hasonló bódító illatát... Sara másnap reggel idegesen dobolt az asztalon. Egy hete és két napja történt az a „kínos" este. Azóta nem sokat találkoztak. A faliórán pontosan 7 perccel múlt 8 óra, vagyis mindösszesen egy perc telt el azóta, hogy utoljára odanézett. Elhatározta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot. Kiitta a kávéját, felhúzta a csizmáját, és kisétált a házból, gondolatban végig peregtek előtte annak az estének az eseményei. Határozott léptekkel haladt az istállók felé. A nap máris magasan állt, és könyörtelenül tűzött. Sidle érezte, ahogy a feje lüktetni kezd az elviselhetetlen hőségtől. Felsóhajtott. Nem sokat aludt mostanában. A férfi az istálló végében állt, és éppen egy lovat kantározott. Egyetlen pillantásra méltatta csupán a belépő Sara-t, aztán visszatért a munkájához.

- Szia! –köszönt halkan sara. A férfi csak biccentett. A lány szíve vadul kalapált, fejében egymást kergették a gondolatok- Idehallgass Grissom! Tisztában vagyok vele, hogy nem villanyoz fel túlságosan a jelenlétem. Sajnálom, hogyha csalódnod kellett bennem, én nem olyan vagyok, mint amilyennek akkor láttál. Őszintén szólva nekem is szükségem lenne még egy kis időre, hogy összeszedjem magam. Remélem ez nem nagy ár.

- Itt többről van szó, Sara, és ezt te is pontosan tudod.

- Igen, ez igaz.

- Nyílván te is észrevetted, hogy vonzódom hozzád. De mivel, hogy a főnököd leszek és jóval idősebb is vagyok nálad biztosíthatlak, hogy semmi sem fog történni kettőnk közt. Nem számít, hogy mennyire kívánlak, vagy hogy te mennyire kívánsz. Kettőnk viszonya túl sok bonyodalommal járna, és van elég bajom anélkül is.

Sara egy pillanatra elnémult.

- Annyi baj legyen. Ezért nem fogok a kardomba dőlni! –hazudta Sara- És most pedig miután szerencsésen tisztáztuk a helyzetet –folytatta derűsen a lány-, semmi akadálya, hogy együtt töltsük ezt a csodaszép napot.

Grissom szóhoz sem jutott. Erre a végkifejletre számított a legkevésbé.

- Felnyergelem neked Jezibelt...

Már majdnem egy teljes órája lovagoltak egymás mellett.

- Egy dologra, azért kíváncsi lennék.

- Hallgatlak Sara!

- Miért szólítasz mindig Ms. Sidle-nek, ha dühös vagy rám?

A férfi nem válaszolt, a homlokába nyomta a kalapját, majd szó nélkül előrelovagolt, bele a puszta sivatagba.

- Ne hidd, hogy elmenekülhetsz előlem! –mormolta sara, majd utána eredt. Rövidesen be is érte a férfit. Ismét lassítottak. Sara egy rövid időre levette a kalapját, hogy hátra simíthassa a homlokába hulló hajtincseket. Pillantása messzire elkalandozott. Aztán tekintete találkozott a férfiéval, s egy végtelennek tűnő másodpercig elmerültek egymás szemében. Aztán Sara egy óriási elhagyatott omladozó fakunyhó felé mutatott, amely mintegy negyedmérföldnyire állt tőlük.

- Remélem, szereted a veszélyt, és a kihívásokat!

- Mit forralsz már megint? –pillantott rá Gil gyanakodva.

- Fogadjunk, hogy előbb érek a tölgyfához, mint te! –kiáltott sara, majd megragadta a kalapját és megsarkantyúzta a lovát. Griss is megindította a lovát, Poco-t, aki erős volt és villámgyors is, így még jóval a kunyhó előtt beérte Sara lovát.

- Jó kis vágta volt, nem igaz? –nevetett a lány, majd lecsusszant a lova hátáról, és a ház egyik gerendájához kötötte a kantárszárát.

- Fogjuk rá! –motyogta Gil- „Veled amúgy is minden nagyszerű!" –tette hozzá magában Gil.

- Jaj, ne légy már ilyen ünneprontó! –mosolygott sara, majd ledobta kalapját, és hogy kifújja magát letelepedett a kunyhó első lépcsőfokára. Hátrakönyökölt, majd a fejét hátravetve megrázta dús barna haját, majd úgy döntött, hogy inkább leül a homokba, és hátát a lépcsőknek támasztja...