3. fejezet: Az a bizonyos kunyhó

A simogatóan puha homok, és a könnyű meleg szellő feledtette Sara-val minden problémáját. Édesdeden elszenderedett, de nem sokáig alhatott zavartalanul. Valami megcsiklandozta az arcát. Egy fűszál. Miért pont ide kellett nőnie ennek a fűcsomónak? –évődött magában.

- Tűz van! –hallatszódott a közvetlen közeléből, ám a lány tudatáig nem jutottak le ezek a szavak. Álmosan félrelökte az egyre idegesítőbb fűszálat, mely most a tarkóját kezdte birizgálni, és tovább aludt.

- Földrengés! –mondta ekkor egy hang. Sidle már kezdett dühös lenni, amikor is felismerte Gilbert hangját. Kelletlenül kinyitotta a szemét, ám a következő pillanatban rögtön be is csukta, mert a szemébe tűzött a nap.

- Csokoládé!

Sara belátta, hogy hasztalan minden ellenállás.

- Rendben van, te nyertél! –sóhajtott fel lemondóan- Felébredtem!

- Hát ez igazán érdekes. –évődött Gil- A természeti csapások a legcsekélyebb félelemmel sem töltöttek el, az édesség említésére viszont rögtön magadhoz tértél.

Sidle a férfira hunyorított, és a kezében észrevette azt a bizonyos fűszálat.

- Én inkább azt tartom érdekesnek, ha a felnőtt férfiak úgy viselkednek, mint az éretlen kölykök! –vágott vissza csípősen. Griss a felhúzott térdére könyökölt.

- Még mindig ez volt a barátságosabb módszerem! –jegyezte meg, miután eldobta a fűszálat.

- Barátságosabb, mihez képest?!

- Hát... –a tudós jelentősség teljes pillantást vetett a kulacsra-, mondjuk ahhoz képest, mintha leöntöttelek volna hideg vízzel.

Sara-nak határozottan az volt a benyomása, hogy a férfi flörtöl vele, és ez mélységes elégedettséggel töltötte el.

- Megszégyenítően jó vagy hozzám! –mosolygott Gil-re- De azért ugye kérhetek vizet? Olyan szomjas vagyok...

Griss szó nélkül feléje nyújtotta a kulacsot.

- Meddig aludtam? –kérdezte Sara, miután ivott egy korty vizet.

- Nem sokáig.

- Igazán sajnálom, hogy nem voltam valami szórakoztató társaság...

- Sose mentegetőzz –vigyorgott Grissom-, nagyon is élveztem a csendet.

- Valóban?! Akkor remélem ezt is élvezni fogod!

Sidle egy kis vizet öntött a tenyerébe és a férfi arcába öntötte.

- Ohó! Szóval még bosszúálló is Ms. Sidle? Hát ennyire feldühít, hogy megzavartalak a szunyókálásban?

- Nem, csupán igazságos vagyok. És az igazság érzetem azt súgja, hogy jó alaposan büntesselek meg!

Sara újra vizet öntött a markába, mire a férfi, figyelmeztetően felemelte a mutatóujját.

- Jól meggondoltad Sara? Én a helyedben nem tenném!

- Még szerencse, hogy nem vagy a helyemben. –ezzel Grissom mellkasára löttyintette a hideg vizet, majd áldozata bosszújától tartva felugrott a helyéről. Kacagva próbált elfutni, de hiába való volt az igyekezete. A férfi még azelőtt elkapta, hogy felpattanhatott volna a lova hátára. Sara kézzel-lábbal szabadult volna, a kemény szorításból azonban nem volt menekvés. Hasztalan visított és kapálódzott, egyszerűen visszavitte őt a kunyhóhoz.

- És most keservesen megbűnhődsz ezért! –mondta Gil, majd lerakta Sara-t a földre és lovagló pozícióban ráült.

- Jaj, ne bánts! –jajongott Sara a kacagástól teljesen kifulladva- Ígérem, soha többé nem teszek ilyet!

- Hát a bocsánatkérés? –kötekedett Griss, aki határozottan élvezte a helyzetet- Már csak arra várok!

- Sajnálom... igazán sajnálom! –vágta rá gyorsan Sara, amikor meglátta a férfi kezében a jéghideg vízzel teli kulacsot.

- Valami azt súgja, hogy nem elég őszinte a bűnbánatod! Halljuk csak még egyszer!

- Soha! –Sara hevesen dobálni kezdte magát, de mindösszesen annyit sikerült elérnie, hogy meglökte a férfi kezét. A lélegzete is elakadt, amikor a kulacs tartalma a blúzára ömlött. Gil nem mozdult, megbűvölten bámulta a lány keblét. Sara-nak oda sem kellett néznie, pontosan tudta, hogy milyen az, ha egy nedves blúz egy nő mellére tapad. A vékony selyem kiemelte a formáját, s a tisztán kirajzolódó mellbimbó sokkal izgatóbb látványt nyújtott, mintha Sara meztelen lett volna. Aztán egymásba kapcsolódott a tekintetük. A férfi szemében különös tűz éget.

- Látod, ide vezet a meggondolatlanság! –szólalt meg végre Grissom, miközben pillantása, hol a lány arcára, hol pedig a mellére vándorolt- Sajnálom, nem így akartam!

- Ezt nekem kellett volna mondanom, ugye? –Sara elmosolyodott. Azok a csábítóan piros ajkak. Griss ziháló lélegzete megmutatta, hogy mennyire nehéz visszatartania magát. Végül Grissom a nedves blúzon át, áhítattal megcsókolta Sara keblét. A lány felsóhajtott, és átadta magát a testére záporozó csókoknak.

- Engedd el a kezem! –kérte a férfitól.

- Mindent a maga idejében, édes! –mosolygott Gil. Forró szája szomjasan Sara ajkára tapadt, s a lány szenvedélyesen viszonozta a csókot. Aztán Grissom szabad kezével ügyesen lehúzta róla az átnedvesedett blúzt, és kikapcsolta a lehelet finom melltartót. Csókjai és simogatásai csaknem az elviselhetetlenségig fokozták azt a gyötrelmet, amelyet a kárhoztatásra ítélt Sidle átélt. Idővel persze Griss elengedte a lány kezét, s akkor már bánta, hogy nem engedett hamarabb a kérésének. Sara minden érintése könnyed volt, és varázslatos, ujjai úgy simogatták a férfi haját és bőrét, akár a nyári zápor finom cseppjei. Grissom-ba belehasított a felismerés, hogy még a testi vágynál is sokkal erősebb volt az, az érzés, amely most kezdett ébredezni a szívében. Még sohasem vágyott senkire ilyen mélyen. Egyszerre biztosan tudta, hogy Sidle-lel nem fog tudni betelni egy élet alatt sem. A lányt ölelve a hátára hengeredett, úgyhogy most Sara kerekedett felül. Griss újra átfogta a kebleit, mire a lány előre hajolt, hogy kedvese az ajkával is illethesse a rózsás mellbimbókat. Sidle már nem sokáig bírta türtőztetni magát. Szíve égett a vágytól. Megoldotta Gil övét, majd kérdően ránézett. A férfi bólintott... s ebben a pillanatban megszólalt egy telefon. Sara, aki még mindig elszántan fogta Grissom övét, hitetlenkedve vonta fel szemöldökét.

- Na ne! Ilyen nincs!

De a telefon könyörtelenül tovább csengett.

- Mi az ördög ez, Grissom?! –bosszankodott a lány.

- Ez kicsim? Ezt úgy hívják, hogy pocsék időzítés!

A férfi dühösen fújt egyet, aztán lesegítette magáról a lányt, és halk szitkozódás közepette feltápászkodott.

- Ez egyszerűen nem igaz! –Sara ég akkor sem akart hinni a szemének, amikor Gil elővette a nyeregtáskájából a mobiltelefont- Ki a fene zavar téged ilyenkor?!

- Mindjárt kiderül! –kacsintott rá a férfi aztán elfordult, hogy felvegye telefonját, de még hallotta a lány halk szitkozódását.

- És még erre mondják, hogy a természet lágy ölén! –kesergett Sara, majd felült a lépcsőre.

- Grissom! –szólt bele a telefonba tulajdonosa.

- Hello főnök! Tudtad, hogy sorozatra állítva a Thomson-géppisztolyból percenként akár 600 .45 kaliberes golyót lehet kilőni? Beleszámolva az újra töltést, amit hozzáértő ember, akár 4 másodperc alatt is el tud végezni. A dob alakú tárakba pedig 50, illetve 100 lőszer fér.

- Igen Nick, de ezzel mire akarsz kilyukadni?

- Ezzel a fegyverrel 10 méterről ki lehet dönteni egy fél méter átmérőjű fát, és át lehet lyukasztani vele egy fél centiméter vastag páncéllemezt.

- Szóval a gyilkos fegyver egy Thompson?

- Pontosan, és előkerült egy érdekes hangfelvétel is. Jó lenne, ha vissza tudnál jönni. A polgármester és a seriff már tűkön ülnek.

- Azonnal ott leszek! –ezzel letette a telefont- Vissza kell mennünk Sara!

A lány nyomban felpattant a helyéről, és sietve rendbe hozta az öltözékét.

- Mi történt?

- Új bizonyítékok egy kulcsfontosságú ügyben. Ráadásul politikai háttérrel.

Többet nem beszéltek. Villámgyorsasággal értek vissza, majd bementek a vendégházba, ahol a csapat összegyűlt.

- Hol van a hangfelvétel?

Stokes, akivel nemrég beszélt berakta a kazettát a lejátszóba.

- „A nyakadat ráteheted, pajtás. Csak most kezdődik igazán. Meztelen barna hulla a tóparti házban, ez csak egy kis ízelítő volt a CSI:-osoknak! Az újságokba jó ötlet volt, hogy kiszivárogtassuk." –Gil felismerte Joseph Mulligen hangját, aki a másodlagos gyanúsítottjuk.

- „Stevens pipije. És épp mielőtt eljöttem, azt hallottam a kapitányságon, hogy néhányan ma délután bombát dobtak McGrath szállítmányozási raktárába. Érted már, mire gondolok?"

Sara mivel nem volt érdekelt az ügyben, úgy döntött, hogy meglepetés és hála gyanánt készít vacsorát a csapatnak.

- „És ezt te ünnepled Taggart?" –folytatódott kis szünet után a felvétel. A helyszínelőkben felrémlett egy újabb név: Jason Taggart hadnagy.

- „Naná, hogy ünneplem! Csinálják csak! Erre várok már mióta. Talán a szövetségieknek megjön az esze, és felülvizsgálatot indítanak ellenük!"

- „Tulajdonképpen ez nem is lenne rossz ötlet! Mit iszol?"

- „Whiskyt. Két kérdés ennek ellenére nem hagy nyugodni. Egy: honnan a fenéből kaptátok a fülest? Hogyhogy ti voltatok az egyetlen keselyűk, aki megérezték a dögszagot? Kettő: Hol jön be a képbe a te sebhelyes arcú bajnokod? És hol van egyáltalán?"

- „A kérdések összetartoznak, de a válaszokat szerintem te is tudod Jason!"

- „Oh, ebben tévedsz. Fogalmam sincs!"

- „Te tévedsz barátom! Nem te nem tudod, hanem azok, akik a felvételedet hallgatják!" –majd egy lövés sorozat hallatszódott, és vége szakadt a felvételnek. Eközben pedig már finom rántotta és tésztasaláta illata lengte be az egész házat.