Fandom: Crime Scene Investigation (CSI), azaz Helyszínelők.

Jogok: CBS, sorozatkészítők

Szereplők: kedvencem Greg Sanders, Jennifer Farrell, Sara Sidle.

Korhatár: semmi extra, úgyhogy 12-es karika

SPOILER: Utalásokat tartalmaz a 7. évad történéseire!!!

Ajánlás: Továbbra is a három gráciának: Zizinek, Modecsibének, és különösképp Caprinak, amiért elárulta, hogy milyen csúnya dolgok is történnek örök kedvencemmel! Tehát a 7. évad 4. részében történtek megihlettek, és nem bírtam ki, hogy ne írjam bele Jennyt is. Remélem tetszeni fog!

Elérhetőség: estrellecitromail.hu - Kritikákat, véleményeket sok szeretettel várok!

Fájdalom és illat

„Jesszus, órák óta teltház van! Ezt nem hiszem el! Ez a nap se semmi! Persze ez a turistaszezonban megszokott. De vége lehetne már mára… Nem vagyok semmi másra, csak egy habos fürdőre, meg pár gyertyára… lehetőleg Greggel együtt…" – álmodozott Jenny, a Harry's nevű gyorsétterem egyik pincérnője.

Épp rendelést adott le, mikor Steve komoly arccal szólt neki, hogy keresik telefonon.

- Mi a baj, Steve? – nézett rá összehúzott szemöldökkel miközben a kagylóért nyúlt.

- Nem tudom, de azt mondták sürgős.

A néger pincér tapintatosan ki is ment a pult mögül.

- Igen, tessék!

- Jennifer Ferrell?

- Igen. Ki keres?

- Itt Gil Grissom, a Las Vegas-i Bűnügyi Laborból. Greg Sanders főnöke vagyok.

- Minek köszönhetem a hívását?

- Ön Greg barátnője, igaz?

- Igen, de… mi történt?

- Sajnálatos módon Greget kórházba kellett szállítani hajnalban.

- Úristen! Mi történt vele?! Jól van?! – szorította kétségbeesetten a kagylót.

- Kérem, nyugodjon meg! Az állapotát stabilizálták. Épp egy bizonyítékért indult autóval, mikor meglátta, hogy annak a bandának a tagjai, akik az utóbbi időben turistákat bántalmaztak, épp egy férfit ütlegelnek. Greg közbeavatkozott, megmentette a férfi életét, de sajnos őt is alaposan helyben hagyták.

- Te jó ég! Ezt nem hiszem el! Bemehetek hozzá? – suttogta síróssá vált hangon, de egy perc alatt összeszedte magát.

- Természetesen. Egy kollégám várni fogja önt a kórházban. Ő fog beszámolni a többiről.

- Köszönöm, hogy szólt, Mr. Grissom!

- Ez csak természetes.

- Mrs. Sanderséknek szóltak? – kérdezte lassan, miközben homlokát a tenyerébe hajtotta. Semmi mást nem hallott a külvilágból, csak Grissom higgadt hangját.

- Nem. Greg megkért, hogy ne tegyük. De az ön számát adta meg, hogy feltétlen hívjuk fel.

- Hálásan köszönöm még egyszer!

- Nincs mit. És elnézést, hogy csak most értük utol, de a vizsgálatok és a helyszínelés elhúzódott.

- Értem. Rögtön indulok a kórházba. Viszonthallásra!

- Viszonthallásra.

Jenny égő szemmel kezdett átöltözni utcai ruhájába a bolt egyik hátsó szobájában. Rettentően aggódott kedveséért. A főnöke szerencsére elengedte, így öt percen belül már a kórház felé robogott éjfekete autóján.

- Jó napot! Greg Sandershez jöttem. Ha jól tudom, hajnalban hozták be.

- Hozzátartozója?

- Igen, a barátnője vagyok. Jennifer Ferrell.

- Rendben. Azt mondták, hogy ahhoz a hölgyhöz küldjem oda, ha megérkezik.

- Köszönöm.

Jenny már kezdett egyre idegesebb lenni attól, hogy nem mehet rögtön Greghez. Nem tudta, milyen állapotban fogja viszontlátni, de már előre rettegett, hogy esetleg valami komolyabb baja van, csak nem akarják elmondani.

- Sara Sidle vagyok. Greg munkatársa.

- Jenny Ferrell. Mikor láthatom végre?

- Nyugodjon meg és kövessen!

Jent furcsa érzés fogta el, ahogy a kissé fiúsan járó nő mellett haladt. Valahogy feszült távolságtartást érzett benne.

- Elmondaná Miss Sidle, hogy pontosan mi történt? Mr. Grissom nem mondott el mindent.

- Greg megmentette a férfit a saját testi épségének kockáztatásával egy körülbelül 20-25 fős bandától, akik valószínűleg halálra verték volna a turistát. Greg mielőtt kirángatták volna a kocsiból, elütötte a banda egyik vezérét. Emiatt támadtak rá. Az ő állapota válságos. Többet nem mondhatok a nyomozás miatt.

- Értem – szorította össze idegesen a száját.

- Becsülendő dolog, amit tett.

- Igen, tudom. De akár meg is halhatott volna – torpant meg.

- Miss Ferrell, ez is hozzátartozik a munkánkhoz. Ezzel szembe kell néznie, ha továbbra is Greg barátnője akar lenni – nézett keményen Jen sötétbarna szemeibe szintén megállva.

A feszültség szinte fodrozódott köztük, és Jennyben körvonalazódni kezdett egy kérdés: vajon Saranak és Gregnek volt közük egymáshoz? Legszívesebben a nőnek szegezte volna a kérdést, de időben visszanyelte féltékenységét. Most nem ezért van itt.

- Ezzel is tisztában vagyok, Miss Sidle, nem kell kioktatnia – válaszolta a visszafojtott indulattól remegő kézzel.

Sara egy percig keményen nézett a nőre, de nem mondott semmit.

- A folyosó végén van, a 308-as szobában.

- Köszönöm – indult tovább.

Amint a szobához közeledett, a félelem és az aggódás újra felkúszott a torkán, és már el is felejtette a hátát bámuló helyszínelőt. Kezét egy percig a kilincsen tartotta, majd óvatosan belépett a félhomályos gyógyszerszagú szobába.

Egy keserves sóhaj szakadt fel belőle, amint meglátta a szinte az orra hegyéig bekötözött férfit. Most sokkal inkább hasonlított egy elhagyott kisfiúra, mint eddig bármikor. Jenny észre se vette, hogy jobb kezét már a szájára szorítva áll megkövülten. Ahogy a kék-zöld és lila színű sebes arcra nézett, érezte, hogy a sírás már a torkát szorongatja.

Greg aludt. Néha felnyögött álmában a belé nyilalló fájdalomtól, hisz sehogy sem tudott úgy feküdni, hogy ne fájjon. Egyedül a fájdalomcsillapítóknak köszönhette, hogy egyáltalán pár percekre el tudott aludni. Bár így se volt nyugodt az álma, hisz újra és újra maga előtt látta a felé lendülő lábakat és öklöket.

Jenny halkan lépkedett közelebb hozzá. S könnyes szemmel nézett végig bekötözött tagjain. Vigyázva húzott oda egy széket az ágy mellé, hogy leüljön. Ujjai reszketve haboztak Greg keze fölött, hisz félt, hogy érintésével újabb fájdalmat okozhat. Óvatosan, alig érintve csúsztatta be ujjait Greg elernyedt tenyerébe. Egy percre lehunyta a szemét, hogy vissza tudja tartani a könnyeit. Mikor újra kinyitotta őket, érezte, hogy Greg ujjai megmozdulnak.

- Jen…

- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni – akarta elhúzni a kezét, de a fiú felszisszenve utána kapott.

- Ha fáj, akkor ne…

- Hagyd! Örülök… hogy… itt vagy… - szűrte alig mozgó ajkai között.

Jenny egy fájdalmas mosollyal nézte kedvesét, majd az ágy mellé készített műanyag pohárban lévő víz felé nyúlt, mikor Greg jelezte, hogy szomjas. Ujjai annyira remegtek, hogy alig tudta a férfi szájába dugni a szívószálat. Greg szomorúan csillogó szemekkel nézte őt.

- Nyugodj meg. Rendben leszek. Ez semmiség.

- Semmiség? Greg, az Isten szerelmére! Felfogtad, hogy akár halálra is verhettek volna? – suttogta kapkodva.

- Jen!

- Jó, bocs. Csak nagyon aggódtam érted! – sütötte le a szemét zavartan. – Akarsz… beszélni róla?

- Nem tudom.

- Jól van, akkor pihenj csak. Én itt leszek veled.

- Kösz – mormogta hálásan.

A lány óvatosan közelebb hajolt, és egy leheletnyi csókot adott a lila sebes ajkakra. Ekkor már hangtalanul folytak a könnyei. Egy ezüstös csepp a meggyötört arcra hullott. Sápadt ujjaival finoman letörölte, de ijedten kapta vissza kezét, mikor a fiú felszisszent már ettől a pici érintéstől is.

- Ne haragudj! – súgta.

Greg nem válaszolt, csak szomorú tekintete időzött a még az aggódás közepette is szép arcon. Úgy érezte, hogy talán jobban fáj neki, hogy így kell őt látnia könnytől maszatos arccal, reszketve. Nem akarta őt kitenni ennek, de nem volt más választása.

- Sajnálom… hogy így kell… látnod. De… így talán a halloweeni álarcosbált… megnyerném – próbálta oldani a feszültséget halvány mosolyra emlékeztető arckifejezéssel.

Jen ha nem lett volna még mindig a sokk hatása alatt, még fel is nevetett volna, de így csak szomorkás mosolyától újabb könnycseppek szaladtak végig sápadt arcán. Még percekig néztek a kórházszagú csöndben egymásra, így nem vehették észre az ajtó ablaka mögül figyelő nőt.

Sarában furcsa érzések kavarogtak, ahogy látta őket együtt. Emlékezett rá, hogy csalódott meglepettséget érzett, mikor korábban hallotta, ahogy Greg Nick kérdésére válaszolva elmondja, hogy a nagy jókedve okozója Jenny.

Mióta a lány belépett a férfi életébe, újra sokat mosolygott és viccelődött. Mikor laboránsból helyszínelővé avanzsált át, és meglátta a dolgok sötétebbik oldalát, sokkal komolyabb lett. Sara ezt jó megfigyelő lévén észrevette, de nem tette szóvá, hogy aggódik kicsit Gregért. Noha a fiú párszor még próbálkozott nála helyszínelővé válása után, jó ideje visszavett magából. Erre viszont csak most jött rá nem rég. Ugyan ő Gilt szereti, és együtt is vannak, valahogy mégis „rosszul esett neki", pontosabban női hiúságának, hogy az egyik „hódolója" elpártolt mellőle. Mikor ezt érezte, általában legyintett egyet, hogy elhessegesse ezt a butaságot magától, de a tüske a szívében ott maradt, ami most kicsit mélyebbre fúródott, ahogy nézte őket.

Viszont nem értette, hogy akkor Greg miért viselkedett úgy, mikor hajnalban odament hozzá. Felismerte őt az illatáról, pedig nem is láthatta őt a sérülései miatt. Az ő nevét mondta ki, nem Jennyét. És a hangsúly, ahogy azt mondta, hogy az illatáról felismerte… Nem értette.

Egészen eddig azt hitte, hogy csak „elvan" a lánnyal, de most látta a pillantásaik mélységét, ahogy egymásra néztek. Egész lényükből, mozdulataikból, szavaikból áradt a szerelem. De akkor miért volt ma vele ilyen Greg? Vagy talán belemagyarázta volna a dolgok mögé a többletjelentést?

Kicsit keserű szájízzel hagyta ott a közben gyógyító álomba merülő kollégáját, és továbbra is aggódó kedvesét.

By: Sophie

2006.11.28-12.01.