Fandom: Crime Scene Investigation (CSI), azaz Helyszínelők.

Jogok: CBS, sorozatkészítők

Szereplők: Greg Sanders, Sara Sidle, Jennifer Farrell

Korhatár:12-es karika

Ajánlás: Capri, Modecsibe, Zizi

Elérhetőség: estrellecitromail.hu - Kritikákat, véleményeket sok szeretettel várok!

Melting Ice

Olvadó jég

Greg Sanders mosolyogva lépett be a Las Vegas-i Bűnügyi Laborba. Arcáról nem tűnt el a vigyor akkor sem, amikor találkozott kollégáival a közös helyiségben.

- Szevasztok! – köszönt jókedvűen.

- Mi ez a nagy jókedv? Jó volt az éjszaka tegnap? – vigyorgott rá Nick sokat sejtetően.

- Mondhatjuk így is – hagyta rá. Tekintetét nem kerülte el Sara fintora, ahogy letette a szendvicsét ezt hallva.

Warrick és Cath, ti kaptok egy rablógyilkosságot, Nick te velem jössz egy építkezésre, Sara és Greg ti pedig a sivatagba mentek – osztotta ki belépve Gil Grissom a feladatokat, nem pazarolva köszönésre az idejét. Hagyta, hogy kollégái átfussák a papírokat, amiket kiosztott köztük. Tekintete egy pillanatra elidőzött Sarán, aki épp Greghez hajolt, hogy jobban lássa az adatokat. – Kérdés van? – nézett körbe, de senki sem reagált. – Akkor mire várunk? Munkára fel!

A reggeli dugóban araszoltak Sarával. Greg vezetett. Hosszú ujjaival a kormánykeréken dobolt a zene ritmusára.

- Remélem, még nem sült ropogósra a hullánk a sivatagban!

- Hát annak én se örülnék. De majd meglátjuk… - fordult felé egy pillanatra a nő.

- Na végre megindul a sor! – sóhajtott egyet, majd a Harry's előtt elhaladva picit lassított és bekukkantott az ablakokon. Egy pillanatra látta Jennyt, és ez még inkább felvillanyozta. Megint mosolyogva fordult vissza.

Sara felhúzta egyik szemöldökét, pont mondani akart valamit, mikor tekintete a kormányra esett, és megakadt Greg ujjain. Pontosabban egy ujján.

- Szép gyűrű – jegyezte meg tettetett könnyedséggel. – Ez az, amire gondolok?

- Igen, az – vigyorgott rá.

- Hát… akkor gratulálok. – Arca merev maradt. Teljesen ledöbbent, de ezt nem mutatta.

- Köszi! Tegnap kértem meg a kezét.

- Akkor ezért nem lehet levakarni a vigyort az arcodról.

- Aha! Tök fel vagyok dobva! – fordult vissza vigyorogva az út felé, és rálépett a gázra.

Sara nem szólalt meg egészen a helyszínig. Meg kellett emésztenie a dolgot. Egyszerűen nem fért a fejébe. A bohókás fickó mellette lett volna az utolsó, akit el tud képzelni vőlegénynek. Valahogy még mindig kölyökként gondolt rá, talán a bohóckodásai miatt, ugyanakkor még mindig ott volt az a fura érzés. Az, amit akkor érzett, mikor a súlyosan sérült Greg fölé hajoló pincérnőt nézte a kórházban. Féltékenység? Talán. Vagy irigység? Nem tudta eldönteni. Nem volt ugyan az a házasulós típus, de egy percre elgondolkodott rajta, hogy vajon Gillel valaha eljutnak-e idáig.

- Szerintem ez lesz az – jegyezte meg a fiú leparkolva egy járőrautó mellé.

A hulla nem volt szép látvány. A keselyűk eléggé szétcincálták a törzsét, de még viszonylag egyben volt a test, és azt mindketten rögtön látták a nyakon tátongó sebből, hogy gyilkosság történt.

Mire végeztek a helyszíneléssel, a testet már elszállították. Mivel a járőr kísérte a hullaszállítót, ketten maradtak a meleg sivatagban a munka végére. Greg mohón húzta meg az ásványvizes palackot, miután Sarának is dobott egyet. A nő még mindig a földön guggolt táskája mellett, és a bizonyítékokat pakolta el a felcímkézés után. Greg nem nézett rá, mikor komolyan megszólalt:

- Te nem kedveled őt, ugye?

- Kire gondolsz?

- Jennyre.

Sara felpillantott rá, de nem tudta, erre mit is válaszoljon. Nem akarta megbántani őt.

- Nem ismerem – tért ki.

- Értem – húzta el a száját a földre pillantva.

- Ezt ő mondta?

Greg érezte a hangján a visszafojtott dühöt.

- Nem. Észrevettem, hogy ha szóba kerül, mindig elkomorodsz. Felszültté válsz, vagy fintort vágsz.

- Nem hittem, hogy ennyire tudsz olvasni belőlem.

- Ugyan már Sara, évek óta együtt dolgozunk! Meg…

- Meg?

- Meg sokáig figyeltelek. Tudod, hogy tetszettél…

- Igen, a tudtomra adtad párszor.

- És remélem, hogy nem ez az oka annak, hogy nem jössz ki Jennyvel!

- Greg, mondtam már, hogy nem ismerem őt – állt fel.

- Na jó, de…

- Egyszer láttam az életemben! Mondd, mit akarsz tőlem? – emelte fel a hangját, mire Greg összehúzott szemöldökkel felé kapta a fejét.

- Hát pont ez az! Valamilyen ürüggyel mindig elkerülted őt, pedig a többiekkel is találkozott már.

- És ez téged miért zavar? Miért akarsz mindenáron barátnőket faragni belőlünk?

- Én nem azt kérem, hogy azok legyetek, csak próbáld meg elfogadni őt.

- Miért? Ki vagy te nekem, hogy ezt kelljen tennem? És ha nem szimpatikus, akkor mi van? Sok ember ilyen az életemben, mégse csinálunk ügyet belőle! – Most már szinte kiabált kezeivel hadonászva.

- Ez nekem fontos lenne. Hogy miért? Mert a barátomnak tartalak… régebben kicsit több is voltál annál számomra. De nem szeretném, ha ezek miatt megromlana a kapcsolat kettőnk között!

- De én nem…

- Csak annyit kérek, hogy próbáld meg! Adj neki egy esélyt!

- Minek? – fordult el karba tett kézzel, mint egy durcás kisgyerek.

- Sara, kérlek! Nem ilyennek ismerlek… - fordította maga felé kezeit a vállaira téve.

- Mit tudsz te rólam, Greg? Azért, mert kétszer randiztunk, még rengeteg mindent nem tudsz rólam. És ez így van jól. Neked ott van Jenny, nekem meg Gil.

- Miért vagy ilyen undok velem? Tettem vagy mondtam valamit, amit nem kellett volna?

- Nem. Vagyis nem tudom! Nem lehet ezt elmagyarázni! Még saját magamnak sem tudom megfogalmazni.

- Aha, értem.

- Dehogy érted! Nem értheted – hajtotta le a fejét, de Greg az álla alá nyúlt, hogy felfelé irányítsa pillantását. Általában nem engedte volna, hogy valaki hozzáérjen, de most nem érzett elég erőt, hogy ellenálljon.

- Tényleg így gondolod? Látom, hogy egy ideje össze vagy zavarodva a jelenlétemben, csak az okát nem tudom. De jól van, nem firtatom tovább. A te dolgod. Ha akarod, elmondod. Tudod, mit szeretnék tőled. Rajtad áll, hogy megpróbálod, avagy sem. Én bízom benned.

Ideje sem volt, hogy felfogja a mozdulatot, Sara már a karjaiba vetette magát, és szájon csókolta. Összezavarodva tolta el magától.

- Azt hiszem, valamiről lemaradtam… Ez mi a fene volt, ha szabad kérdeznem?

A nő ugyanúgy le volt döbbenve saját tettén. Nem tudott semmi értelmeset kinyögni, csak állt, és nézett fel Gregre.

- És Grissom? – súgta amaz.

- Ezt vegyük úgy, hogy meg se történt! Rendben? Nem tudom, miért tettem. Bocsáss meg. Tudom, hogy te őt szereted, én meg Gilt. Felejtsük el. Jó? Azt hiszem, a hőségre fogom – mosolyodott el zavartan.

- Jól van, spongyát rá…

- Ugye felesleges kérnem, hogy erről senkinek se beszélj?

- Nyugi, meg se fordult a fejemben. Amúgy sem történt semmi – kacsintott rá, majd a vezetőülés felé indult.

Sara nem tudta eldönteni, hogy ennek most örüljön, vagy dühös legyen. A visszaúton végig saját viselkedésén gondolkodott, de nem jutott semmire. Vagy nem akart.

- Jól van, megpróbálom. Miattad – szólalt meg végül mikor a város határába értek.

- Tényleg?

- Igen, de nem ígérek semmit. Nem csak rajtam áll a dolog.

- Ha megismered, rájössz, hogy milyen kedves is igazából.

- Jól van, Greg, te most a föld felett jársz… - nevetett fel.

- Nem is igaz! – vágta rá durcásan, de közben már ő is mosolygott. Valami átvillant az agyán. – Hmm… nem vagy éhes?

- De. Miért?

- Gondoltam, megállhatnánk valahol bekapni valamit…

- Arra gondolsz, amire én?

- Szerintem, megeshet…

- Ne, Greg!

- Sara, valamikor el kell kezdeni. Az akciónak be kell indulnia!

- Bolond vagy, és sosem adod fel, ugye tudod? – morogta miközben befordultak a Harry's parkolójába.

- Tudom. Ezért is szerettek, nem? – kacsintott rá.

Szóval ezért jártunk már régebben is annyiszor ide, mi?

- Nem is!

- De, de! Ha visszagondolok, legtöbbször te akartál itt enni…

- Jól van, na!

- Hm. Emlékszel, mikor a túloldalról ellopták Nick kocsiját annak az esküvős gyilkosságnak a bizonyítékaival?

- Hogy is felejthetném el? – vigyorgott leállítva a motort. – Na? Készen állsz? Mehetünk?

- Essünk túl rajta… - szállt ki ő is a kocsiból.

- Remek.

Greg örült neki, hogy sikerült valamennyivel jobb belátásra bírnia a nőt, bár nem értette az előbbi viselkedését. Száján még mindig érezte Sara csókját, noha próbált nem gondolni rá. De most semmi vágyakozás nem volt benne, csak nem fért a fejébe, hogy miért tette. Ha ez a jelenet pár évvel korábban történt volna, most repesne a boldogságtó, de az ő szíve már mással volt tele. Azzal a nővel, akitől már csak egy ajtó választotta el.

Odabent szinte alig volt hely. A pincérek folyamatosan rohangásztak. Sarával találtak egy a pulthoz viszonylag közeli asztalt. Gregnek csak egy futó csókra és egy hatalmas mosolyra futotta a nagy pörgésben, de az ő asztalukhoz Jenny jött ki felvenni a rendelést.

Egy kicsit értetlenül nézett, mikor meglátta Sarát a kedvesével, de nem szólt semmit, csak rámosolygott. Szinte érezte megint a feszültséget kettejük között, de aztán ez is oldódni látszott, ahogy a másik nő is visszamosolygott rá.

- Mit hozhatok? – tért vissza eredeti szerepéhez egészen közel állva az asztalhoz, így Greghez is, aki kihasználva az alkalmat, jobb kezével finoman simogatni kezdte a szoknyája szegélye mentén a combját. Persze nem szólt semmit, csak még szélesebb lett a mosolya.

- Egy tojásos szendvicset és egy ásványvizet.

- Én meg a szokásosat, kicsim… - mosolygott rá fülig érő szájjal, miközben tekintetével megkereste a szolid ezüst gyűrűt is.

Jenny követte a pillantását, és felnevetett, ahogy odahajolt egy gyors csókot adni, hogy aztán el is siessen. Sara a lány után bámuló kollégájára nézett, majd megköszörülte a torkát.

- Hahó, Rómeó, térj vissza egy kicsit a földre! - integetett, hogy felhívja magára a figyelmét.

- Itt vagyok, itt vagyok.

- Ha nem bánod, foglalkozhatnánk az üggyel is…

- Ja, persze. Elég sok bizonyítékot találtunk a helyszínen…

- Tényleg, bezártad a kocsit rendesen? Nem szeretnék megint úgy járni, mint Nickkel!

- Persze, nyugi, direkt ide álltam szem elé.

- Hát szerintem te most nem sok mindent vennél észre Jenniferen kívül…

- Jaj, ne izélj már!

- Azt látom, hogy a füled hegyéig szerelmes vagy, de… nem volt korai ez az eljegyzés? Mióta is vagytok együtt?

- Nem hinném, hogy korai lenne. Végül is már kicsit több mint egy éve imádom őt. Szeretjük egymást. Átéltünk már nehéz időket is, gondolok itt az összeverésemre, a tárgyalásokra és a többi, de megoldottuk. Túléltük. Jó vele. Imádom. Kell ennél több?

- Remélem, ezt akkor is így fogod látni, ha kicsit letisztul a rózsaszín köd…

- Jaj, Sara! Miért kell mindig ilyen racionálisnak lenned? Engedd el magad kicsit! Hisz ha minden igaz, te is szerelmes vagy a nagyfőnökbe, nem?

- De igen.

- Na ugye? Lazíts! Élvezd egy kicsit az életet.

- Lehet, hogy igazad van – mosolygott rá, majd ő is az ételekkel érkező Jen felé fordult.

By: Useless-girl

2007.01.06.