Fandom: Crime Scene Investigation (CSI), azaz Helyszínelők.

Jogok: CBS, sorozatkészítők

Szereplők: Greg Sanders, Jennifer Farrell

Korhatár:16-os karika

Ajánlás: Modecsibe (a Justin album miatt, köszi az ajánlást), Capri (kedvenc írótársamnak), és Zizi (aki remélhetőleg már nem keresi az útját… :P )

Megjegyzés: Jóhatással volt rám azt hiszem ez a Justin Timberlake album (Futuresex/Lovesound) pedig egyáltalán nem ilyen zenéket hallgatok… :)

Elérhetőség: estrellecitromail.hu - Kritikákat, véleményeket sok szeretettel várok!

Az utolsó szó

Türelmetlenül várta haza Greget. Ma szabadnapja volt, így hát egész nap kedvese házában tett-vett. Már pár hónapja itt lakott, úgyhogy volt ideje kiismerni a ház minden egyes zugát. Fáj a feje a sok gondolkodástól. Ezerszer átrágta magában a dolgot, és végre döntésre jutott. Bár néha még elbizonytalanodott, úgy érezte, jól döntött.

Hogy lefoglalja magát, kitakarította a házat, főzött egy kis kései vacsorát, és még egy kicsit rajzolni is maradt ideje.

„Már megint késik… fogadjunk, hogy nem tudja otthagyni az új ügyét…" – sóhajtott. – „Ez az egy dolog picit zavar benne. Már-már munkamániás lett a szentem. Ha van valamilyen bűntény, órákig agyal a bizonyítékok felett, vagy keresgél a helyszíneken. Azt hiszem, még mindig bizonyítani akar Grissomnak, noha már nem olyan zöldfülű helyszínelő."

Elgondolkodva tette le kezéből a szenet, és elnézett rajza fölött.

„Mennyire tud hiányozni! Hihetetlen, hogy ennyire beleszerettem. Nem igazán éreztem ilyet eddig. Mindenesetre nagyon jó érzés, hogy van, akihez hazajöjjek, akihez éjjelente hozzá bújhatok…"

Maga elé emelte maszatos jobbját, amin megcsillant a szolid kis gyémánt az ezüst foglalatban. „Időnként" gyönyörködött a gyűrűben.

„Hogy ismerhetett ki ilyen rövid idő alatt? Miért ilyen tökéletes minden? Félek, hogy ennek egyszer csak vége szakad."

Nagyot sóhajtva folytatta rajzát, lábát a zene ütemére mozgatva.

- Koszos leszel! – nevetett fel, mikor Greg magához szorította amint megérkezett.

- Nem baj, voltam már sokkal mocskosabb is, kormozz csak össze nyugodtan! – vigyorgott minden szó után egy-egy gyors csókot nyomva a szájára.

Jen pedig mosolyogva hagyta fekete ujjlenyomatait kedvese arcán.

- Gyere, most meg az arcod, aztán vacsizzunk! – ragadta meg a kezét, és a fürdő felé kezdte húzni.

Greg nem tudta megállni, hogy az előtte egy agyonmosott pólóban és fekete melegítőnadrágban vonuló nő fenekére ne csúsztassa a kezét. Jen játékosan ellökte magától.

- Drágám, mondták már, hogy nagy az étvágyad?

- A szexuálisra gondoltál, szívecském? – húzta fel egyik szemöldökét vigyorogva.

- Talált, süllyedt! – emelte a feje fölé maszatos kezeit Greg felé fordulva.

- Ugyan, miből gondolod? – lépett hozzá kezeit a formás hátsóra csúsztatva, hogy egészen közel húzhassa magához.

- Hmm… hát nem is tudom… - hajolt hozzá és finoman megharapta alsó ajkát. Tudta, hogy Greg imádja, ha ezt csinálja. De mielőtt túlságosan belemelegedtek volna, kibújt öleléséből. – Na gyere, hozzuk rendbe magunkat, aztán irány a konyha!

- Ugye tudod, hogy kegyetlen vagy?

- Naná! Tisztában vagyok vele, és ráadásul élvezem is! – vigyorgott rá, majd eltűnt a fürdőben.

Látta rajta, hogy legszívesebben megint teljesen mással csillapítaná az éhségét, de muszáj volt beszélnie vele, így ragaszkodott a vacsorához. Két falat közt rápillantott. Egyértelműen látta a szemében a vágyat, ahogy ránézett. Néha elcsodálkozott Greg telhetetlenségén, de egyáltalán nem zavarta ez a tulajdonsága. Sokszor mosolygott azon, hogy még mindig ennyire kívánja őt. Ez valahogy jól esett neki. Nem gondolta volna anno a Harry's-ben állva, hogy attól a naptól ilyen messzire eljutnak. Nem győzött hálát adni az égnek, hogy az övé lehet ez a kis tudós… A Harry's-ről eszébe jutott, hogy min agyalt egész nap.

- Valamit mondani akarsz? – kérdezte rántott húsát vágva, mikor látta, hogy a nő elgondolkodva leteszi a villáját.

- Igen. Gondolkodtam.

- Ajaj, ez rosszul kezdődik… - kacsintott rá. Jen lemondóan sóhajtott. – Jól van, jól van, befogtam. Min járattad azt a csinos kis fejecskéd? – kapott be egy falat húst.

- Nos, otthagyom a Harry's-t.

Greg meglepődve nézett rá. – Mert? Történt valami?

- Nem, csak úgy érzem, eljött az idő, hogy váltsak. Lassan négy éve vagyok ott pincérnő. Nem akarok a Harry's-ben megöregedni, annyira azért nem fizetnek jól…

- És jól átgondoltad? Esetleg tudod is már, hogy hova akarsz menni?

- Elhiheted, hogy eleget rágtam magam rajta. Igen, már kinéztem pár lehetőséget.

- És van, ami igazán érdekel is? – kezdett újra enni.

- Van. Azt hiszem, kipróbálom magam egy könyvszerkesztőségnél. Meglátom, hogy mit mutatnak ott. Aztán ha nem jönne be, keresgélek tovább. Szerinted?

- Hát… végül is szíved joga eldönteni, hogy tovább akarsz-e állni. Ha tényleg úgy érzed, hogy többre vagy hivatott, és más téren is ki akarod próbálni magad, akkor hajrá! Én nem akadályozlak meg benne.

- Tudtam, hogy meg fogod érteni! – mosolyodott el, és letette a villáját, hogy az ölébe ülhessen.

- Huh, máskor is mondok ilyen okosságokat, ha az a jutalmam, hogy csinos lányok ülnek az ölembe! – nézett végig kedvesén.

- Nana! Ezt a kiváltságot csak én adhatom, és élvezhetem a következményeit! – fenyegette meg mutatóujjával komolyságot erőltetve kipirult arcára.

- Ha sokszor kapok ilyen ajándékot, akkor azt hiszem, nem lesz probléma… - simított végig hosszú combján.

- Megpróbálom ezt észben tartani – ütött mutatóujjával játékosan Greg orrára, majd két ujja közé csippentette az állát, hogy maga felé fordítva egy csókot lopjon.

- Azért… hiányozni fog az a kis egyenruhád… - szólalt meg, miután levegőhöz jutott. – Irtó szexi vagy benne!

- Ha akarod, megtartok egyet… Biztos megengedi Robert.

- Az nagyon-nagyon jó lenne… - csúsztatta be ujjait a kopott póló alá, és végigfuttatta őket Jen derekán. Érezte, hogy libabőrös lett az érintésétől, s ahogy a melleire pillantott, ez a reakció már láthatóvá is vált számára.

A lány félig beharapott szájjal nézett a szemeibe. A sötét lobogás tekintetében a simogatás hatására egyre erősödött. Mikor látta, hogy előre hajol egy csókért, pár centire szájától megállította kérdésével:

- Á-há! Csak így simán Robert? – húzódtak mosolyra ajkai.

- Jaj, Greg, fogd már be! – fogta kezei közé arcát, és szenvedélyesen csókolni kezdte. – Amúgy meg… te… is.. a keresztnevén… szólítod… a kollégáid… - mondta egy-egy csók között, mialatt átváltott lovagló ülésbe Greg ölében, hogy még közelebb érezhesse magához.

- Igazad van – suttogta a szájába, és felsóhajtott a kellemesen izgató érzéstől, ahogy puha öle az ágyékához simult.

- Tudom – válaszolta hátrahajtott fejjel, kiélvezve a nyakára kapott csókokat.

- Mindig… a tiednek… kell lennie… az utolsó… szónak?

- Hát észrevetted? – nevetett fel, de nevetése egy nyögésbe hajló sóhajba fulladt, ahogy a pólója alatt matató kéz előre vándorolt hátáról, hogy újra megbizonyosodjon róla: testének ezen a felén is ugyanolyan bársonyos a bőr.

- Naná! – lehelte kulcscsontjára.

- Dicséretes – simított végig mellkasán, majd rögtön gombolni is kezdte fekete ingét.

- Az – gyűrte kicsit feljebb a piros pólót.

- Akkor talán… hagyhatnál is nyerni…- csúsztatta be egyik kezét a kilazított nadrágba.

- Na jó, most… nyertél, mert ez… övön aluli ütés volt… - hunyta le egy pillanatra barna szemeit Jen kezének finom mozgására koncentrálva.

- Megvannak az eszközeim, hogy kicsikarjam a győzelmet – nyalt végig a nyakán.

- Érzem… Fantasztikus vagy! – markolt két kézzel a fenekébe, hogy még közelebb húzhassa magához.

- Köszönöm – suttogta utoljára, megkeresve Greg éhes száját.

By: Useless-girl

2007.01.14.