Fandom: Crime Scene Investigation (CSI), azaz Helyszínelők.

Jogok: CBS, sorozatkészítők

Szereplők: Greg Sanders, Jennifer Farrell

Korhatár: 12-es

Ajánlás: Caprinak illetve Rekanak.

Megjegyzés: A cím egy The Cure számból származik, és a szóbeli érettségire való felkészülés szünetében íródott.

Elérhetőség: estrellecitromail.hu - Kritikákat, véleményeket sok szeretettel várok!

A night like this…

Odakint a forró Las Vegas elkezdett a közelgő éjszaka félhomályába burkolózni. A hűvösebb szellő kellemesebb hőmérsékletet kezdett becsempészni a házak nyitott ablakán. A hosszú fehér függöny Jenék házának ablakán is meglebbent. A fiatal nő a nappaliban ült a kanapén, az ölében egy fehér albummal, körülötte és az asztalon pedig még jó pár fénykép várta, hogy a helyére kerüljön a vaskos könyvben. Szabadnapjának jó pár órája elment az esküvős fotók rendezgetésével, de a sötétbarna hajú nő ezt egyáltalán nem bánta.

A képek által mosolyogva élte át újra a majdnem három hónapja lezajlott csodás napot. Néha-néha fel is nevetett egy-egy képen. Greg szokásához híven az esküvőjükön is hozta megszokott vicces formáját, amit a fotós többször meg is örökített. Épp egy olyan felvételt tartott a kezében, amin az ölében ült egyszerű, mégis elegáns és csodaszép fehér ruhájában miután leszedte az egyik lábáról fehér cipőjét, és nevetve figyelte, ahogy pezsgőt iszik belőle a felszabadult férfi. Most is felnevetett, ahogy a hangos ovációra, az elmés beszólásokra, és az utána következő csókra gondolt. Méltán érezhette élete legszebb napjának a menyegzőjüket. Néha még most is alig tudta elhinni, hogy már Mrs. Sanders, de mindenképp örült neki, hogy sikerült „kifognia" ezt a bohóc férjet, aki mellett sosem unatkozott.

Sóhajtott egyet, és felnézett az órára. Greg ma a bíróságon volt pár ügyben szakértőként tanúskodni, és elmondása szerint már csak Grissomhoz ment be beszámolni a dologról, úgyhogy nem sokára végre haza fog érni. Egy percre mosolyogva behunyta a szemét és a zenére figyelt, aztán folytatta a rendezést.

Körülbelül egy óra múlva még mindig ott ült, de már csak pár fotó volt az asztalon, az ölében tartott album pedig szépen dagadozott, mikor Greg egy csókkal üdvözölte.

- Szia! Már vártalak. Mindjárt kész vagyok. Addig vacsorázz nyugodtan, a kaja a sütőben van, még meleg – mosolygott rá, ahogy hátrahajtva fejét felnézett a kanapé mögött álló férfira, és finoman megborzongott, ahogy kifésülte hosszú haját a nyakából.

- Te egy főnyeremény vagy! – nyögött fel elégedetten vigyorogva, és megsimogatta saját korgó hasát. – Már farkaséhes vagyok.

- Gondoltam – mosolygott szélesebben – Na menj, nehogy nekem itt éhen halj! – kacsintott.

- Rendben, igyekszem – nyomott még egy gyors csókot a szájára, majd eltűnt a konyhában, hogy vacsora után bevegye a fürdőszobát egy alapos zuhanyra és átöltözzön.

- Nah, pont kész lettem – csúsztatta be az utolsó képet is a helyére Jen, mikor Greg lehuppant mellé egy szál boxerban. – Ejha, nem vitted túlzásba azt az átöltözést… - borzolta össze kicsit fél kézzel a még nedves és kócos hajat.

- Minek? Úgyis hamarosan leszeded rólam… - kacsintott átkarolva fekete atlétában és egy sötétnarancs rövidnadrágban ülő feleségét, akinél még mindig ott volt az album.

- Oh, igazán? Újabban a jövőbe is látsz? – fordult felé, hogy a barna huncut szemekbe nézhessen.

- Ühüm – bólintott, majd a nyakához hajolt finoman puszilgatni kezdve a puha bőrt, s beszívva kedvese édeskés illatát, amit annyira imádott.

- De szeretném, ha megnéznéd az albumot, amire ráment az egész délutánom – húzta egy kicsit.

- Nem lehetne utána? – fogta meg az egyik kezét, és vezette az alsónadrágjához.

- Lehessen? – nyalta meg Greg alsóajkát játékosan, miközben az anyagon keresztül megmarkolta kicsit párját, aki csak egy elhaló és vágyakozó nyögést hallatott – Na jó… - állt fel és tette le az asztalra a fehér kötetet., majd kézen fogva párját a háló felé kezdte húzni párszor megtorpanva, hogy mohó csókokat váltsanak, végül Greg megemelte, hogy a dereka köré fonhassa lábait.

Pár óra és néhány szeretkezés után csöndesen zihálva feküdtek egymás mellett. Jen pár tincse a tarkójánál és a halántékánál vizesen tapadt a bőrére. Testük finoman csillogott a melegben való mozgástól. Lassan mindkettejük légzése megnyugodott, ahogy a hátukon feküdtek. Jen a férje felé fordította a fejét, és elmosolyodott. A kislámpa fényénél figyelte Greg jól ismert profilját.

- Mi az? – pillantott felé ő is.

- Semmi – nyomott egy csókot a szájára, majd lassan kikászálódott az ágyból, és a barna tekintettől kísérve meztelenül elindult kifelé a szobából.

- Hova mész? – kérdezte a lefáradt helyszínelő följebb ülve, de nem kapott választ csak akkor, mikor Jen visszatért egy hideg két literes ásványvízzel, és az albummal.

- Na, most már megnézed? - dobta oda neki a vizet, amit férje rögtön istenesen meg is húzott, majd visszamászott mellé az ágyba mellkasáig felhúzva a vékony selyemtakarót.

- Most már meg – adta meg magát a fotók felé fordulva, miközben átadta az ásványvizet. – Ennyire fontos ez neked?

- Hát ha már ennyit „szenvedtem" vele – mosolyodott el, majd meghúzta ő is a palackot, aztán lerakta az éjjeli szekrényre, hogy párjához bújva nézhesse növekvő izgalommal a kitűnő minőségű és hangulatú képeket.

Eltartott egy ideig míg végre az album vége felé jutottak, mivel mindketten felidéztek egymásnak egy-egy momentumot, ha valami az eszükbe jutott. Jen az utolsó előtti oldalnál felült, és úgy tett, mintha a vízért akarna nyúlni, de Greg sztorija ebben megakadályozná, de igazából az arcát nézte.

- … és emlékszel? Akkor Nick meg fogta az egyik nénémet és megtáncoltatta! Szegényke alig kapott levegőt… - nevetett fel az emlék hatására, miközben tekintete végigsiklott az utolsó képen, ahol ők ketten integettek mosolyogva. – Szép nap volt – pillantott rá – Sosem fogom elfelejteni.

- Én sem – simított végig mosolyogva a férfi kezén, ami megsimogatta meztelen karját.

- Hát nem kis munka lehetett minden képet rendezni – időzött a tekintete megint az utolsó színes fotón – Gratulálok!

- Köszi. De… még nincs vége. Lapozz még egyet – nézett rá bíztatón, elrejtve izgatottságát.

- Mi? De hát ezt fotózták rólunk… utoljára… - akadt meg ledöbbenve, mikor meglátta a következő oldalon a fekete és zöld színű felvételt és pár másodpercig próbálta felfogni, hogy mit is lát, és hogy mi van a kép alá írva. – „A mi jövőnk"? Mi? Hogy? Ez… ez komoly? – kapta párjára tekintetét, aki egy párnának támaszkodva nézett vissza rá nyugodtan, és szelíden mosolyogva.

- Igen… Terhes vagyok, Mr. Sanders…

- MI?! És… úristen! Ez biztos? Mikor tudtad meg? És.. úristen! Apa leszek?! ÉN? Apa leszek? – nézett újra hitetlenkedve a képre és végigsimított rajta ujjaival.

- Pár napja tudom, de addig nem akartam szólni, amíg nem lett biztos. Ez az első kép a babánkról… Mit szólsz? – kérdezte egy kis bizonytalansággal a hangjában.

A férfi egy percig csak némán nézte a képet próbálva kivenni belőle azt a pici valamit, ami a fia, vagy a lánya. Még mindig nem fogta fel teljesen!

- Greg? – érintette meg óvatosan a karját.

- Hogy mit… hogy mit szólok? – fordult felé kicsit könnybe lábadt szemmel – Hogy… ez a hét, sőt az év legjobb híre, amit kaptam! Ne félj, te kis butus, őrülten boldoggá tettél! – hajolt oda hozzá, és a tarkójánál fogva magához húzta Jen fejét, hogy gyengéden megcsókolja visszanyelve örömkönnyeit.

- Örülök, hogy örülsz! Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz a reakciód, de úgy tűnik alaptalanul. Féltem, hogy korainak tartod, hisz csak nem rég házasodtunk össze.

- Őszintén szólva inkább azon csodálkozom, hogy csak most történt meg, ha azt nézzük, hogy milyen kis szorgosak voltunk az utóbbi több mint két évben, mióta együtt vagyunk… - mosolygott a szemébe.

- Hát ami igaz, az igaz – puszilta meg az arcát, és hüvelykujjával meg is simogatta.

- Tényleg, az iménti szeretkezéseink ugye nem ártottak neki? – csillant meg az aggódás is az érzelmekkel teli tekintetben.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baja – válaszolta, majd hagyta, hogy párja lehúzza róla a vékony takarót, és egy gyengéd csókot nyomjon még lapos hasára.

- Hahó, pocaklakó, odabent! Itt az apukád beszél – Jen felkuncogott beletúrva Greg szanaszét álló tincseibe – Szeretném, ha tudnád, hogy már most nagyon szeretünk, és várjuk, hogy megszüless. Addig is fejlődj szépen és erősödj, mi vigyázni fogunk rád – nyomott még egy puszit az elérzékenyült nő hasára és meg is simogatta a puha bőrt, majd felnézett a meghatottság könnyeitől csillogó arcú feleségére, aki a hasát simogató széles kezet nézte, aminek gyűrűsujján barátságosan megcsillant a fény az arany karikagyűrűn. Greg följebb tornázta magát és letörölte az arcáról a könnyeket. Meleg tekintetéből csak úgy sütött a szerelem.

- Ne sírj kicsim, szeretlek! Nagyon. Mindkettőtöket – simogatta meg újra a pocakját.

- Én is téged, te kis bohóc - fogta két keze közé a jól ismert arcot, és kapkodva csókolni kezdte, miközben újabb könnyek futottak végig kipirult arcán.

Greg hagyta magát s viszonozta is őket, majd pár perc múlva a háton fekvő nőhöz bújt vállára hajtva fejét, hogy aztán órákon keresztül gyengéden cirógassa az odabent rejtőző pici életet a hasán keresztül, miközben Jenny vékony ujjai gyengéden a halántékát simogatták.

By: Useless-girl

2007.05.28.