3. fejezet

Hajnalodott.

Gabriel álmatlanul forgolódott az ágyban. Egész este olyan érzése volt, hogy valaki követi.

Ettől függetlenül senki sem került elébük, egyetlen részeg ember sem próbált pénzt kérni a hazavezető úton.

Amint a lépcsőházon belül voltak megnyugodott. Épségben hazaértek, és bár a zavaró érzés továbbra is ott bizsergett az agya hátsó szegletében, semmi sem utalt arra, hogy veszélyben lennének.

Sajnos úgy tűnt, hogy a tudatalattija nem értett egyet vele. Képtelen volt aludni.

Nyűgösen rúgta le magáról a takarót. Álmos volt. Szüksége volt az alvásra, és mégsem volt képes elaludni.

Ellenben az ágy másik végéből egyenletes szuszogás árulkodott arról, hogy az álmatlanság kizárólag rá terjedt ki.

Óvatosan kimászott az ágyból, hogy nehogy felébressze a mellette alvó nőt.

Megkerülte az ágyat és besétált a konyhába. Egész pontosan átsétált a szoba azon részébe, ami konyhaként funkcionált.

Az egész lakás egy nagy szobából állt. Az ágy egy magas pultban végződött, ami a konyhát hivatott elválasztani a helyiség többi részétől.

Először a hűtőhöz lépett, de mielőtt kinyitotta volna az ajtót megtorpant. Mintha valami motozást hallott volna az ajtó felöl. Végig futatta a tekintetét a sötét lakáson. Semmi sem mozdult. Minden csendes és nyugodt volt.

Gabriel elengedte a hűtő ajtaját és inkább a mosogató feletti szekrényt nyitotta ki. Nem akarta felébreszteni a másikat azzal, hogy elárasztja a lakást a hűtőből kiáramló fénnyel.

Levett egy poharat és telitöltötte vízzel.

Mielőtt megihatta volna, ismét zajt hallott közvetlenül mögötte. Olyan volt, mintha egy madár szállt volna le a közelben.

Kezében a pohár vízzel megpördült a tengelye körül és egy magas ballonkabátos férfival találta szembe magát.

Bár éjszaka volt és sötét még így is látta a férfi természetellenesen kék szemeit, ahogy különös földöntúli fénnyel égtek.

Ösztönösen hátrálni próbált, de a mögötte lévő pult megakadályozta.

Az idegen kinyújtotta felé a kezét. Gabriel automatikusan maga elé kapta mindkét karját, aminek következtében kiesett a kezéből az üvegpohár.

Hangos csörömpöléssel tört össze a lába előtt a padlón.

Az ágy felöl halk motyogás hallatszódott.

- Mi volt ez a zaj - szólalt meg egy álmos női hang a pult mögül.

Gabriel érezte, hogy leveri a víz és felgyorsul a szívverése.

Még sohasem ébredt arra, hogy egy idegen van a lakásában és tudta, hogy ez a legkevésbé sem jelent jót.

- Olyan volt, mintha összetört volna valami. Vagy rosszul… te jóságos ég! Maga meg kicsoda és mit keres itt?

Az idegen a hang irányába fordult, és Gabriel meg mert volna esküdni, hogy bűntudatot olvasott le a férfi arcáról, amint ellépett tőle és pult mögött álló nő felé fordult.

Gabriel ösztönösen a férfi után kapott, de az hihetetlenül gyorsan mozgott. Látta, ahogy a férfi felemeli a karját és kinyúl a nő felé.

- Ne! - kiáltotta kétségbeesetten és az idegen karja után lendült, de nem volt elég gyors.

Hirtelen éles fény hasított bele az éjszakába és teljesen elvakította Gabrielt. Kábán pislogott, de hosszú másodpercek teltek el mire visszanyerte a látását. Az idegen az ágy mellett állt és őt nézte enyhén félrefordított fejjel.

- Ki maga? És mit művelt…

Gabriel nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi ismét kinyúlt ezúttal felé és megérintette a homlokát. Megint éles fény vakította el, és úgy érezte, mintha valaki kirántotta volna a talajt a lába alól.

Amikor a fény kialudt egy tágas teremben találta magát. Egy hosszú fenyőasztal mellett állt, a fal mellett magas könyvespolcok sorakoztak teli régi vastagkötetes könyvekkel, amik leginkább lexikonoknak tűntek.

Egy kicsit szédült, mint akit megpörgetnek egy forgószékben. Ide-oda cikázott a tekintete a teremben. Fogalma sem volt róla, hogy mi történt. Az előbb még a konyhájában állt, most pedig láthatóan valahol egészen máshol volt.

Az idegen még mindig pár lépésnyire állt tőle, de észrevette, hogy a teremben egy másik férfi is áll a fal mellett. Flaneling és farmer volt rajta. Rövid barna haja volt és barátságtalan tekintettel méregette őt keresztbefont karokkal.

- Hol vagyok? Kik maguk? Válaszoljanak! - követelte hisztérikusan, hol az egyikre, hol a másikra nézve - És mit műveltek a feleségemmel?