Sziasztok…
Nem igazán tudom, mit mondhatnék. Ennek is vége… el sem hiszem igazán. Mikor belekezdtem, arra gondoltam, talán tíz fejezetig elhúzom; végül kicsit több lett, van ez így, elragadott az ihlet.
Ez kifejezetten egy szomorú történet(nek indult, azt, hogy mi lett belőle, mindenki saját belátása szerint). Veszteségről szól, nehézségekről, kísértésről, végtelen kitartásról, megtörésről – azért tudtam ezt megírni, mert olyan csodálatos emberek állnak mellettem, akik mindig tudnak példát adni a bátorságra, a kitartásra, és néha az elesettségre is. Ezúton szeretném külön megköszönni nekik…
Köszönöm J-nek ezt a nyarat; köszönöm, hogy hallgatott rám, és most ő segít nekem. Köszönöm A-nek… neki mindent meg akarok köszönni. A létezését, azt, hogy itt van, azt a rengeteg erőt, amit folyamatosan kapok tőle. Nélküle ez a történet soha nem készült volna el. Köszönöm L-nek azt, hogy visszahozott a világba, hogy mutat egy másik nézőpontot, hogy ennyit segít; mert ő pontosan tudja, mikor van szüksége az embernek egy beszélgetésre. Köszönöm N-nek…. az egészet. A veszekedéseket, azt, hogy érzelmeket kapok; rettentő hálás vagyok azért a valamiért, amit most mi alkotunk. Köszönöm Akának, Bellának és Hercegnőnek a napokat, a szavakat, az érzéseket. Köszönöm a Múzsának; azért, mert ő a Múzsa, s létezésével mindent megmagyaráz.
Köszönöm minden kedves olvasómnak! Nem tudom, hogy tudjátok-e, de elmondom, az érzés, amikor megnézem a megtekintéseket, és egyik nap még csak negyven, a következőn meg száz, az felbecsülhetetlen. Csodálatosak vagytok, nem győzöm megköszönni, hogy visszajöttök.
Ha úgy gondoljátok, hogy szeretnétek hozzáfűzni valamit, kommentben megtehetitek, mindent szívesen fogadok, és a kritikára privát üzenetben válaszolok.
A fejezetek végén idézeteket hoztam. Ezekre a szövegekre építettem fel a sztori elejét, érkezik a számlista:
Shinedown – Unity
Shinedown – 45
Shinedown – Call me
Placebo – The bitter end
Shinedown – What a shame
Placebo – Million little pieces
Placebo – Post blue
Shinedown – Her name is Alice
Hide – Junk story
Mucc – Ms. Fear
Abingdon boy school – STRENGHT
My chemical romance – The light behind your eyes
Ocho Macho – Jó nekem
Shinedown – For my sake
Placebo – Song to say goodbye
Circa survive – Fever dreams
Placebo – Twenty years
Van még valami, amit nem akarok kihagyni... a történet elkészültében nagy szerepet játszott Proust: Az eltűnt idő nyomában c. műve; megérintett engem. Szeretnék innen hozni egy idézetet, így, a végére...
"És akkor Swann, szemben ezzel az újraélt boldogsággal, észrevett egy boldogtalant, aki ott ült mozdulatlanul, s akire szánakozva nézett, mert nem ismerte fel azonnal, úgyhogy le kellett sütnie a szemét, mert titkolni akarta könnyeit. Ő maga volt."
nobody-no-tenshi