Cassiát akkor sem hagyták nyugodni a történtek, amikor az ünnepség végeztével visszatért a szobájába, és Ariadné a haját fésülte fürdés előtt.
- Tizenöt korbácsütés, és ő némán tűrte. Miattam történt az egész. Nem tudom, mi ütött belém - pedig pontosan tudta, hogy miért tette. De egy kísérlet kedvéért akkor sem lett volna szabad kockáztatnia valaki életét.
- Mellette érezted, hogy élsz - jegyezte meg Ariadné, de nem is járhatott volna messzebb az igazságtól. Ezért Cassia kitérő választ adott:
- Mellette nem féltem. Egy ilyen férfi nem halhat meg az arénában - csodálta a hajlíthatatlan jellemét, ez szintén Remusra emlékeztette.
- Nem te tehetsz róla, Cassia. A szenátor megharagudott rá - vigasztalta Ariadné. És igazat adott neki, de tehet azért, hogy elmúljon a szenátor haragja. Benső dermedtségét legalább valami jóra fordíthatja.
- Azt hittem, ha elhagyom Rómát, akkor elfelejt engem, és egy másik szerencsétlen áldozatot szemel ki magának. Ma láttam valamit a tekintetében, Ariadné, ugyanazt, amit Rómában - most először félt tőle, korábban csak taszítónak találta.
- A szenátor sose emelt kezet rád? - puhatolózott a szolgálólány, valószínűleg az anyja kérésére. Mit felelhetett volna erre? Hogy ő pofozta fel nyilvánosan? Hogy még azon éjszakán ő érintette meg a hálószobája magányában?
- Elszöktem, mielőtt megtehette volna - felelte végül. - De Róma követett minket Pompejibe is. Hogy felforgassa az életemet.
Ariadné befejezte a fésülést, a haja a feje tetején volt összefogva, hogy ne legyen vizes. Készen állt a fürdésre - a másodikra ma este. Remélte, hogy az majd kitisztítja a fejét.
Miért nem érzett semmit, amikor a lovas majdnem megcsókolta, amikor mellette néhány pillanatra elfelejtette, hogy Remus nincs többé. Miért csak hála volt a szívében iránta, amiért visszakapta a lovát. És miért éppen az átkozott Corvus szenátor közelsége kelti életre minden porcikáját? Hogyan lehet ilyen lehengerlő hatással rá egy olyan férfi, akit szívből megvet. És miért nem érinti meg egy jóravaló bátor harcos figyelme és nagylelkűsége?
A gladiátornak fogalma sem volt róla, hogy mekkora kincset adott neki vissza, amikor biztonságba helyezte Virest. Elhatározta, hogy viszonozza a szívességet, és visszaadja a szabadságát, kerüljön bármibe.
Egy illatos olajjal teli üvegért nyúlt, hogy bekenje vele a testét, amikor megpillantotta. Corvus szenátor állt a szobájában az egyik oszlopnak dőlve, és őt nézte. Díszes egyenruháját levetette, egyszerű öltözékben volt.
- Fordulj el! - szólt rá, és a medence széléhez úszott. Még nem volt készen a férfivel való találkozásra, nem állt készen a terve, amellyel kiszabadíthatná a lovast.
- Most kezdesz el szégyenlős lenni? Szeretnélek látni a fényben. A látványod is olyan gyönyörű, mint az érintésed...?
- Azt mondtam: fordulj el! Nincs jogod így berontani a szobámba - jelentette ki olyan magabiztossággal, amit valójában nem érzett. Egyrészt a lehetőség, hogy megint közel engedje magához, émelygéssel töltötte el, másrészt valószínűleg másképpen nem fogja tudni kiszabadítani a lovast.
- Nem-e?! - mosolygott rémesen kihívóan a férfi.
Ariadné jelent meg kezében az úrnője ruháival, és hitetlenkedve meredt a férfire.
- Kérem, uram – szólalt meg. - Cassia édesanyja bármikor bejöhet...
- Akkor jobban teszed, ha az ajtón kívül állsz, hogy időben figyelmeztethess!
Ariadné tétovázott.
- Menj már! Vagy tényleg azt akarod, hogy meg kelljen magam védeni a ház urával szemben?
- Menj nyugodtan! - szólt közbe Cassia. Mindenképpen el kell kerülni a botrányt.
Ariadné vonakodva távozott.
- Ha jól emlékszem, akkor neked most nagyon hálásnak kellene lenned a nagylelkűségemért, nem igaz? - fordult hozzá megint a szenátor.
- Az vagyok, mérhetetlenül... - fintorodott el Cassia.
- Akkor mutasd ki – közelebb jött a medencéhez, és leült a szélére.
- Hadd fejezzem be a fürdést előbb. Ide tudnád adni azt a rongyot? Ha már olyan előzékenyen elüldözted a szolgálólányomat...
- Természetesen – nevetett fel halkan. Eleget tett a kérésnek, és egy darabig csak nézte a fürdőző lányt, bár a víz elrejtette a legintimebb részeit.
- Miért szöktél meg egy szó nélkül másnap reggel? - kérdezte meg elgondolkodva.
Cassia mérlegelte a lehetséges válaszokat. Sosem számolt azzal a lehetőséggel, hogy a férfi ide is követni fogja. Főleg, hogy már megkapta, amit akart. Ez volt az egyik oka, hogy miért tette meg végül. Hogy megszabaduljon tőle. Végül úgy döntött, hogy őszinte lesz.
- Mert a személyiséged taszít engem – közelebb siklott a medence széléhez, könnyedén meg is érinthette volna a férfit – a tested viszont... felpezsdíti a vérem... - egyenesen a szemébe nézett, ahol nem kevés értetlenséget látott. Elégedetten elmosolyodott, és felállt, megmutatva ezzel teljes valóját.
Szó szerinte elakadt a szenátor a lélegzete - Cassia hallotta a süketítő csöndet.
- Így nézek ki a fényben. És mi a helyzet veled? Vajon egy öregedő politikus elég bátor-e, hogy megmutassa a fedetlen testét? - hirtelen ötlettől vezérelve kérte ezt tőle. Tudta, hogy a korához képest jó teste van, a megfelelő helyeken kemény, némi évek alatt lerakódott puhasággal. Ügyesen is használta a testét, lendületesen majdnem erőszakosan...
A szenátor meglepődött, de csak egy pillanatig habozott.
- Amit csak a szép hölgy óhajt... - és lassan elkezdte levenni a ruháját, csak annyi időre engedte el a lány tekintetét, míg végignézett a nedves testén, ahogyan a lágy, hűvös szellőben megkeményedett.
Ariadné berontott, mielőtt bármilyen érdekes dolgot megmutathatott volna magából a szenátor.
- Kérem, uram, rejtőzzön el gyorsan! Az úrnőm úton van ide, bármelyik pillanatban ide érhet.
Cassia megrémült, de csak egy pillanatig. Utána már hihetetlenül mulatságosnak találta a helyzetet. Rámosolygott a szenátorra, és felvonta a szemöldökét.
A férfi halkan elkáromkodta magát, és a ruháit összeszedve az erkély felé sietett. Cassia elnevette magát. Nem nevetett szívből jövő nevetéssel évek óta.
Az istenek áldják meg Ariadnét, amiért elment az édesanyjáért, aki egészen addig maradt, és beszélgetett a lányával, míg az nem végzett a szokásos esti rutinjával. Sok szempontból jót tett Cassiának az anyja közelsége, bár megfontolta, hogy mit mond neki, és azt is halkan tette, mert azt gyanította, hogy a szenátor még mindig itt ólálkodik valahol.
Nem is tévedett, mert Cassia később a férfi lépteire ébredt, és amikor a közelébe ért a párnája alól előhúzott kis tőrrel fogadta. Sejtette, hogy megpróbálkozik valami hasonlóval, hiszen több kiemelt vendéghez hasonlóan ő is szobát kapott a villában, hogy ne kelljen éjjel utazással fárasztania magát. Ezért oda készítette a tőrt. Most pedig a tőr hegyével tartotta sakkban a szenátort, és majd kiugrott a szíve a helyéről.
- Távozz! Nem fog még egyszer megtörténni!
A férfi meglepődött, és kissé feldühödött, de gyorsan úrrá lett az indulatain.
- Csak azért jöttem, hogy kifejezzem soha el nem múló csodálatom a szívem hölgyének – a hálóingének szegélye felé nyúlt, de Cassia hirtelen felült az ágyon, és meghátrálásra késztette a szenátort. Még néhány csepp vér is elcsöppent, ahogy a tőr felsértette a bőrét.
Cassia attól tartott, hogy megtorlásként el akarja venni tőle a tőrt, végül is képzett katona volt.
De nem tett egyebet, minthogy lehajolt, és megcsókolta a hálóing szegélyét, és közben el nem engedte a pillantását. És mivel Cassia nem vágta el a torkát, ezért újból lehajolt, és ezúttal a lábfejét csókolta meg.
Cassia lehunyta a szemét, amikor az ismerős remegés átjárta a testét. A fagyos és érzéketlen bensőjét hirtelen ismét erős érzelmek töltötték meg. Izgalom, szégyen, várakozás, vágy, düh... Ez volt az igazi ok, amiért akkor éjjel bement hozzá. Hogy végre érezzen valamit, bármit. Amikor azon az estén az ünnepség alatt meg akarta csókolni a férfi, évek óta az első igazi érzelmek támadtak benne.
A csókjaival már egészen a lány térdéig ért, lassan szétnyitotta a lábait, láthatóan élvezte Cassia vonakodó behódolását, bár a penge sosem hagyta el a torkát. Nem foglalkozott vele, és haladt tovább, fájdalmasan lassan az illatos öl felé. Azóta az éjszaka óta meg akarta ízlelni a lányt ott. De akkor túlságosan türelmetlen volt, hogy a részletekkel törődjön. De most minden pillanatot ki akart élvezni.
És Cassia nem akadályozta meg ebben, még hanyatt is feküdt, hogy kényelmesebben tarthassa a tőrt. Teljesen magával ragadta az érzelmek árja, legfőképpen a szégyen. Csak akkor állt ellen, amikor a férfi el akarta foglalni a testét. Erősebben markolta a tőrt, hogy meg tudja állítani a férfit. Meg is állt, visszaereszkedett térdelő helyzetbe, és elégedetten mosolygott. Amikor Cassia már néhány pillanat óta mozdulatlanul figyelte, akkor szépen lassan el kezdte levenni a ruháját.
- Ez az, amit szerettél volna, nem? - kérdezte kihívóan, és kissé széttárta a karját, hogy jobban érvényesüljön meztelen valója.
Cassia a torkának nyomta a pengét, hogy a szenátor kénytelen legyen hátrálni, és úgy irányította, hogy hanyatt keljen feküdnie a földön. Nagyon engedelmesen viselkedett, talán mert tudta, hogy mi fog következni. Hogy Cassia rá fog mászni, hogy egészen birtokba vegye. Majdnem felsikoltott, amikor egyetlen mozdulattal magába fogadta. Egyenes derékkal, hátravetett fejjel ült rajta, minél messzebb akart tőle lenni, míg egyre mélyebben összekapcsolódtak. Úgy lovagolta meg, mintha egy szilaj csődör lenne, és a Corvus minden vadságát beleadta, hogy megfeleljen a szerepének.
Összehasonlíthatatlanul jobb volt vele lenni, mint az első alkalommal, amikor percek alatt birtokba vette a férfi, miután felébredt az érintésére. Most mindennél elevenebbnek érezte magát. Amikor a férfi megragadta a haját, és hátrafeszítette a fejét, és vele az egész testét, akkor felsikoltott a gyönyörtől.
Fáradtan hevert a férfi mellett, olyan távolságra, hogy a tőr elférjen közöttük. Nem akart hozzá érni a kelleténél többször.
A szenátor elégedetten nyúlt el mellette, és a hálóing alól kibukkanó mellén legeltette a szemét.
- Miért nem akarsz a feleségem lenni?
- Mert már eljegyeztek - felelte Cassia lehunyt szemmel, mert továbbra is úgy érezte, hogy Remushoz tartozik. Ha önszántából menne hozzá valakihez, azzal elárulná a neki tett ígéreteket.
- Ha értesüléseim helytállóak, a vőlegényed már két éve meghalt - felelte a férfi, és fürkészően nézte a lány reakcióját. - Őt képzeled ilyenkor a helyembe...
Cassia dühében megpróbálta a balkezével megütni a férfit, míg a jobban továbbra is tőrt szorongatta, de Corvus elkapta a kezét.
- Sosem mocskolnám be ezzel az emlékét... - jelentette ki gyűlölködve.
- Akkor az a koszos rabszolga jobban megfelel a becses emlékének - gúnyolódott a férfi, és elkezdte közelebb húzni magához Cassiát.
- Csókolj meg! - követelte a lánytól, amikor mind a két kezét fogva tartva fölé hajolt, de a lány elfordította tőle a fejét. - Ha minden más testrészedet megkaphatom, miért az ajkaidat sajnálod tőlem?
- Mert annyira akarod - kárörvendett a lány a sötétbe bámulva, és tudta, hogy ismét meg fog merítkezni.
- Rendben, akkor nem csókollak meg - suttogta Corvus, és az elszabadult mell halmára hajolt, hogy megízlelje. Egy elégedett sóhaj volt a válasz, amit ő biztatásnak fogott fel. Elengedte a lány karját, hogy kettétépje a hálóingét, és jobban hozzáférhessen. Ki is használta a lehetőséget, minden apró zugot bebarangolt, amelyről csak álmodozott az ide vezető úton. Akkor sem értette Cassia viselkedését, és még mindig rejtély volt előtte, hogy miért csak szeretkezés közben engedi közel magához, egyébként képes a szobából is kimenni, ha ő ott van.
Amikor nem tudta türtőztetni magát tovább, és magáévá tette, a már ismerős nyöszörgést kapta válaszul, de a lány még mindig a sötétségbe bámult, hogy véletlen se kelljen ránéznie.
- Ilyenkor kit gyűlölsz jobban engem vagy magadat? - suttogta a fülébe, mielőtt a nyakába harapott volna.
Természetesen téged. Mi másért csinálnám? - gondolta a lány, de nem mondott semmit, inkább belemélyesztette a körmeit a férfi hátába, hogy semmiképpen se hagyja abba.