KÉTSÉGBEESÉS
4. Fejezet /A vihar előtti csend/
- Cameron! –kiáltotta megdöbbenve Cuddy.
House úgy állt ott dermedten, mint egy szarvas a fényszórók kereszttüzében, majd elfordult, hogy elkerülje Cameron tekintetét.
Abban a röpke pillanatban, ahogy megpróbálták eltakarni magukat, mindketten tudták, hogy valami olyasmit csináltak Cameronnal, amit már nem tudnak meg nem történtté tenni. A kifejezés, ami az arcára ült több volt, mint megdöbbenés, több volt, mint fájdalom… olyan volt, mintha végleg elárulták volna.
Cuddy tudta, hogy elvesztett egy barátot. House viszont még mindig nem tudott ránézni. Már az első pillanatban látható volt a fájdalom és az árulás az arcán. Nem tudott szembenézni vele, nem tudott szembenézni még önmagával sem.
Ami közte és Cuddy között történt, csak a pillanat hevében volt, az utolsó kísérlet, hogy megmentsen valamit a múltjából, mielőtt még börtönbe megy. De romantikus szerelem sosem volt köztük. Kizárólag barátok voltak. Csak elragadták az indulatok. Mélyen tudta, hogy valójában nagyon feldúlta, hogy távol lesz Camerontól, és megpróbált elmenekülni az érzései elől. Túl gyáva volt.
Csak azért jött, hogy bocsánatot kérjen Cuddy-tól, de azután az első kis csók után megpróbálta arra használni őt, hogy megszüntesse a fájdalmát, mit Cameron elvesztése miatt érzett, ha börtönbe menne. Persze ez nem sikerült. A pokolba, hisz egész végig Cameronról fantáziált, mialatt Cuddy-val csókolózott. Miután ráébredt erre, felnézett Cameron arcába, és azt, amit látott, sohasem fogja elfelejteni.
Allison Cameron gyönyörű arca, ami mindig teli volt élettel, most teljesen érzelemmentes volt, egyetlen dolgot leszámítva.
Szemei könnyel teltek meg, ahogy halkan ezt suttogta:
- Sajnálom. Nem gondoltam… nem gondoltam volna, hogy éppen a „búcsúzkodás" kellős közepén vagytok. –azzal lassan sarkon fordult, kisétált az ajtón és halkan becsukta maga mögött.
Cuddy irodájában hirtelen 20 foknak sem tűnt a hőmérséklet, ahogy Cameron magára hagyta a két megdöbbent, bűntudattal küszködő embert.