KÉTSÉGBEESÉS
15. Fejezet /Elmélkedés/
House azóta ült az asztalánál mióta a barátja undorral kisétált az irodájából. Nem hibáztatta.
Őszintén szólva, ő is undorodott magától.
Nem tudta mióta ülhetett ott… úgy látszott órák teltek el mióta lehuppant abba a kényelmetlen székbe.
Rémlett hogy egy kis idővel ezelőtt Wilson megkérte Forman-t hogy segítsen egy konzultációban. Nem sokkal később pedig lehívták Chase-t a klinikára egy visszaküldött beteghez, akinek korábban segített.
Cameron elment és nem jött vissza. Nem hibáztatta. Újból és újból lejátszotta az eseményeket a fejében.
Hogy mehetett ilyen messzire Cuddy-val? Nem voltak romantikus érzései iránta. Mi a fene ütött belé?
Gyáva volt. Ez volt a baj vele.
Igazából Cameron-nal akart lenni de olyan átkozottul félt, hogy nem merte bevallani. Félt hogy ő is fájdalmat okoz neki, mint Stacy.
És erre ő mit tesz? Folyton megbántja. És ő ennek ellenére mindig visszajött.
Kivéve most.
Végül sikerült, amit az elmúlt két évben megpróbált elérni, eltolta magától.
De nem volt győztes, amiért elérte a célját - mert rájött hogy ez volt a világon az utolsó dolog, amit akart. Ült ott és vacillált, hogy felhívja, vagy inkább menjen el a lakására és próbálja meg elmagyarázni a történteket.
De aztán eszébe jutott a tekintete mikor rajtakapta Cuddy-val. Megsebzett, fájdalommal teli és elárult volt egyben.
Mit mondhatna neki?
Mit TUDna mondani neki?
Nem, helyesebb, ha hagyja őt lenyugodni, és csak holnap beszél vele. Talán akkorára megtámadja egy ötletroham.