KÉTSÉGBEESÉS
22. Fejezet /Kezdődik a virrasztás/
Ahogy beléptek Cameron szobájába, House-nak elakadt a lélegzete, ahogy meglátta ott feküdni. Lélegeztető gépekre volt kapcsolva, és különböző csövek lógtak ki belőle.
Istenem, olyan sápadtnak és gyengének tűnik… –gondolta House. –Mit tettem?
Lassan elindult felé, amíg Wilson hátul maradt, hogy leellenőrizze az aktáját. House olyan közel tette a széket az ágytámlához, amennyire csak a gépek engedték, és leült. Közben egy pillanatra sem vette le róla a szemét.
Gyengéden felvette a kezét és a sajátjai közé fogta, vigyázva, hogy ne mozdítsa el a csöveket.
Wilson a szeme sarkából egész végig figyelte barátját. Majd megszakadt a szíve attól, amit ezután látott.
House az ajkaihoz emelte Cameron kezét, finoman megcsókolta, és könnyes szemekkel így szólt:
- Annyira sajnálom, Allison. Bocsáss meg nekem. Kérlek, ne hagyj el!
Alighogy kimondta ezeket a szavakat, újra zokogni kezdett; ezúttal egyik kezével átfogta Cameront, a fejét pedig a mellkasára fektette, és egyre csak sírt.
Wilson elég kényelmetlenül érezte magát, miközben barátja ennyire megnyílt Cameron előtt, úgyhogy csendben kisurrant a szobából.
House nem tudta, mióta feküdhetett ott. Egyszer csak ráébredt, hogy a feje egész idő alatt le-föl mozgott. Szörnyű érzés volt tudni, hogy a mozgást csak a gépek okozták, amik a levegőt pumpálták Allison tüdejébe.
És az az átkozott hang, amit azelőtt sosem vett észre.
Vhoosh – klikk. Vhoosh – klikk. Vhoosh – klikk.
Hosszú időnek kell még eltelnie, hogy ez a hang ne kísértse tovább az álmaiban.
Felemelte a fejét Cameron mellkasáról és ujjával megtörölte könnyáztatta arcát. Odahajolt Cameronhoz és újra megfogta a kezét. Végig az angyali arcát nézte, és azon gondolkodott, hogy fajulhattak idáig a dolgok.
Már két éve ugyanazt a macska-egér játékot játsszák.
Várjunk… -szakította félbe House a saját gondolatmenetét.
Ez hazugság. Ő volt az, aki a macska-egér játékot játszotta. Cameron mindig is világossá tette a számára, hogy vonzódik hozzá és kapcsolatot szeretne vele.
Mikor megkérdeztem, hogy mit eszik egy olyan fickón, mint én… ő felsorolt egy rakás tulajdonságot, de viszonoztam ezt valaha is? Soha! Túl gyáva voltam hozzá. Mikor először megkérdezte, hogy kedvelem-e, egyenesen az arcába hazudtam. Egyszerűen annyit mondtam, hogy NEM. Jézusom! Mit ne kedveltem volna benne?
Hiszen annyira szép, vicces és elbűvölő volt… azt nem is említve, hogy milyen hihetetlenül okos. És a gyönyörű teste sem vált a kárára!
House elmosolyodott, ahogy egy pillanatra elképzelte, mi mindent tehetett volna azzal a csodaszép testével. Addig akarta csókolni az ajkait, a nyakát, a kulcscsontját, míg a nevét nem sikítja. Elképzelte a kezeit és az ajkait Cameron testének minden részén… a mellein, a lapos hasán, a combján… Minden vágya az volt, hogy örömöt szerezzen neki.
Annyira szánalmas volt így utólag gondolkodni… még azt sem tudta beismerni, hogy kedveli.
Sőt, ez több volt annál: Gregory House már azon a napon beleszeretett Allison Cameronba, mikor először betette a lábát az irodájába.
És talán már sosem tudhatja meg.