KÉTSÉGBEESÉS

26. Fejezet /Az összeomlás/

Wilson és Foreman azonnal megpróbálták leállítani House-t, lenyomva őt a földre.

Chase megdöbbenve nézte a jelenetet.

Igyekeztek a földön tartani House-t, de az továbbra is megpróbált széttörni a botjával mindent, ami az útjába került.

- Eresszetek már el!

Folytak a könnyei, ahogy tovább kalimpált a bottal, ezúttal majdnem fejen találva Wilsont.

- Chase, az istenért, ne csak állj ott… vedd el tőle a botot! –ordított kollégájára Foreman.

Chase óvatosan megközelítette House-t, majd egy gyors mozdulattal a bot után kapott, és visszahúzódott az ajtó biztonságába.

Wilson megragadta barátja arcát, úgy, hogy ne legyen ideje elkapnia a fejét.

- House! Ha elengedünk, megnyugszol végre, és abbahagyod az irodád romba döntését? –kérdezte emelt hangon.

Ezután olyasmi történt, amit Foreman és Chase el sem hittek volna, ha nem a saját szemükkel látják. Az egyik legerősebb, legérzéketlenebb ember, akivel valaha találkoztak, most a legjobb barátja lábai felé fordult, szorosan átölelte a combjait és sírásra fakadt.

Hangos, fájdalommal teli sírásra.

- Jimmy, mit tettem? Miért nem engedtem közel magamhoz?

Wilson Foreman-re és Chase-re nézett, és intett nekik, hogy egy kicsit hagyják magukra őket. Még mindketten annyira az előző jelenet hatása alatt álltak, hogy semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy egyedül hagyják a két barátot.

Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Wilson tovább folytatta House megnyugtatását. El sem tudta képzelni, mi lehetett a levélben, de még SOSEM látta azelőtt, hogy House így elvesztette volna az önuralmát.

- House… itt vagyok. Mi volt ez az egész? Istenem, mit írt Cameron abban a levélben? –kérdezte Jimmy.

House igyekezett abbahagyni a sírást; tudta, hogy most őszintének kell lennie Jimmyhez.

Wilson felsegítette House-t a földről, és a kanapéhoz vezette. Leült mellé és átnyújtott neki egy csomag zsebkendőt.

Nem akarta nagyon erőltetni, de muszáj volt megkérdeznie:

- Szóval,… mit írt a levélben?

House lecsüggesztett fejjel válaszolt. A hangja teli volt elkeseredéssel.

- Nem is tudom, hol kezdjem, Jimmy. Ott van a levél az asztalon, nézd meg magad. Megbízom benned.

- Biztos vagy benne House? Úgy értem… ez Cameron személyes üzenete neked…

- Jimmy, tudom, hogy pletykás vagy, de te vagy a legjobb barátom és tudom, hogy komolyan veszel egy ilyen fontos dolgot.

Wilson felállt, elvette az asztalról a levelet, majd visszaült House mellé és olvasni kezdte.

House csak várt. Tudta, hogy Wilson reakciója nem marad el soká.

„Szipogás. Lapozás. Szipogás. Szipogás. Torokköszörülés. Szipogás. Lapozás. Szipogás."

- Jézusom Jimmy, te sírsz? - kérdezte.

- Te csak hallgass, én legalább nem a földön fetrengek Chase és Foreman előtt! Inkább add ide azt a hülye zsebkendőt, és hagyj olvasni. –reklamált Wilson.

Mikor befejezte a levelet, könnyes szemekkel nézett House-ra.

- Istenem, House. Ha sikerül túljutnia ezen és nem kéred meg a kezét, esküszöm, hogy én fogom megtenni! Egyszerűen nem találok szavakat… teljesen megnyílt előtted. És a végén, mikor azt írja, hogy bárcsak ott lennél és megállítanád…

House szemei is újra csordultig teltek könnyel.

- Fogalmam sem volt, hogy ekkora fájdalmat okoztam neki. Nem tudtam, hogy ilyen mély érzéseket táplál irántam. Úgy értem, azt tudtam, hogy kedvel és szeretne randizni velem… úgy tűnik, az érzéseink teljesen kölcsönösek voltak. Csak túl ostoba voltam ahhoz, hogy meghallgassam.

- Pontosabban - javította ki Wilson, - meghallgattad, de nem hittél neki. Nem gondoltad, hogy egy ilyen nő szerethet egy olyan fickót, mint te.

- Újra és újra megbántottam őt. Még ha élne is, Jimmy, soha nem tudnám kárpótolni mindazért a fájdalomért, amit okoztam. –mondta House, és egy keserű nevetést hallatott. – A saját sorsomat pecsételtem meg. Hisz már rég az enyém volt, és nem is tudtam róla… hát nem szánalmas?

Jimmy sajnálattal a szemében nézett barátjára.

- House, annyira sajnálom, hogy nem találtam rá hamarabb. Akkor talán nem érte volna ekkora károsodás és nem esett volna kómába.

- Jimmy, ez a legnagyobb baromság, amit valaha hallottam tőled. Ez mind az én hibám. Ha te nem lettél volna olyan előrelátó, hogy megkeresd, akkor erre a beszélgetésre talán már csak a temetőben került volna sor. Megmentetted az életét. Ezt ne felejtsd el.

Jimmy House-ra mosolygott a hírhedt Wilson-mosolyával, és megveregette a vállát.

- A legtöbb, amit jelen pillanatban tehetünk, hogy imádkozunk érte, és ha sikerül átvészelnie ezt az időszakot, neked teljes erődből harcolnod kell, hogy visszanyerd a szerelmét.

- Akármi is lesz, Jimmy, harcolni fogok. –ígérte meg House.

Wilson hirtelen egy kicsit nyugtalan lett, látszott rajta, hogy valami nyomasztja, de nem tudja, hogy kezdjen bele.

- Ki vele Jimmy. –biztatta House.

- Tudod, ebben a nagy felfordulásban még nem is volt időd elmondani, hogy mi történt közted és Cuddy között… és hogy mit látott pontosan Cameron.

- Nos…

Alighogy belekezdett, mindkettőjük csipogója megszólalt. Egyszerre néztek rá, és mindkettejükén ez állt:

Cam szobája, 911

Wilson felkapta a fejét, hogy megnyugtassa House-t, minden rendben lesz, de barátja addigra már kint volt az irodából és a földszint felé tartott.

- Istenem, kérlek add, hogy ne legyen semmi baja. –ez volt House utolsó gondolata, mielőtt a liftajtók kinyíltak előtte.