KÉTSÉGBEESÉS
27. Fejezet /Ámen/
House amilyen gyorsan csak tudott odasietett a lifthez miközben Wilson a lépcsőház kijáratához futott.
Egyszerre léptek be a szobába. Forman és Chase már Cameron segítségére siettek, aki egy roham kellős közepén volt.
Cuddy a sarokban állt és a két orvossal vitatkozott.
House ránézett Cameron irányíthatatlanul rázkódó testére és elkezdett kiabálni:
- Mi a franc folyik itt?
- Cuddy újra bejött, Cameron eredményei pedig megint megőrültek. Mondtuk neki, hogy menjen ki, de elkezdett vitatkozni velünk aztán rohamot kapott – válaszolt Chase
Wilson odament Cameron-hoz és 20 cm3 Ativan-t kért Forman-től.
- Cuddy, várj meg az irodádban. Beszélnünk kell. – mondta House
Cuddy közül nézett a szobában majd szó nélkül távozott.
House visszafordult Cameron-hoz, és látta, ahogy a rohama csillapodik, majd lenyugszik.
- Rendben lesz, Jimmy? – kérdezte a barátját
- Ja, a rohamát megfékeztük, az eredményei pedig újra normálisak. DE TÁVOL KELL TARTANUNK CUDDY-T TŐLE. – helyesbített Wilson – Ez a második alkalom, hogy felzaklatta Cameron-t vagy rohamba hajszolta csupán, azzal hogy bejött a szobába és meghallotta a hangját.
- Ne aggódj. Nem fog újra megtörténni. – fogadta meg House, azzal megfordult és elhagyta Cameron szobáját, az útját pedig Cuddy irodája felé vette.
A botja fogantyújával kopogtatott az ajtón, erre Cuddy kikiáltott:
- Gyere be, House!
Bement és leült egy székbe, az asztalával szemben.
- Szóval, Cuddy… van néhány dolog, amiről beszélnünk kellene.
- Egyetértek – válaszolt óvatosan
- Nézd, ami a minap itt történt az hiba volt. Megrémültem a tárgyalástól… hogy elveszítem Cameron-t… és elragadtattam magam. Sajnálom.
Cuddy úgy vélte komolynak kell lennie, hogyha bocsánatot kér, és nem megfenyegeti, hogy megöli, ha elmondja valakinek.
- Én is sajnálom, House. Nem kellett volna megtörténnie. De miért engem hibáztat mindenki? – kérdezte
- Légy reális, Cuddy! Téged senki sem hibáztat! Szerinted az emberek nem tudják hogy ki a hibás ebben a helyzetben? Ki a gonosz? Jézusom, előre szóltak hogy ne bántsam tovább. Beváltottam a jóslatukat. Csak azért kell kimenned a szobából, mert bármikor a közelébe mész megőrülnek az eredményei. – magyarázta House
- De úgy tűnik Cameron engem hibáztat, csakis engem. Hogy lehet, hogy a te jelenlétedre nem így reagál? – siránkozott kicsit fel emelve a hangját
- Nem tudom. Lehet, hogy azért mert habár megvannak a problémáink, Isten tudja miért, de még mindig szeret. És most úgy állít be TÉGED, mintha ellenség vagy versenytárs lennél… ki tudja? Nem tudjuk megkérdezni, hogy érez, nemde? – próbálta kordában tartani az indulatait – Csak annyit kérek, hogy LÉGYSZÍVES tartsd távol magad a szobájától. A jelenléted nyilvánvalóan felkavarja. Ha egyszer felébred és meg tudom magyarázni a dolgokat… biztos vagyok benne, hogy majd rendbe tudjátok hozni a barátságotokat.
- Legalább nem mehetek be a szobájába, anélkül hogy mondanék valamit?… az emberek azt fogják kérdezni, hogy miért nem látogatom meg a barátomat és munkatársamat. Tudod mit fognak gondolni rólam?
Ezen a ponton House nem bírta tovább fékezni az indulatait. Ahogy felállt a székéből, levágta a botját Cuddy asztalára, és azt ordította:
- A francba, Cuddy! Hadd mondjak valamit! Úgy gondolod, hogy rossz leszel, attól hogy nincs engedélyed bemenni a szobájába –ANNYIRA BOLDOG lennék, ha helyet cserélhetnék veled! Én lennék az, akinek a hangjától zaklatott lesz – ordította House (de hangja elakadt az érzelmektől). És te lennél az, akinek Allison írt egy 10 oldalas búcsúlevelet, hogy téged hibáztasson az összes bánatáért és boldogtalanságáért – annyiért hogy inkább meghal, minthogy tovább éljen. Bármikor, ha cserélni szeretnél, csak szólj!
House gyorsan elindult az ajtó felé hogy távozzon mielőtt még Cuddy előtt is összetörik de a kiáltása megállította:
- House!
Odafordult és látta hogy könnyek gördültek le az arcán.
- Sajnálom. – mondta Cuddy – tudtam, hogy szereted de nem is sejtettem, hogy ilyen mély érzelmeket táplálsz iránta.
House megállt egy pillanatra szomorúsággal az arcán. Az utolsó szava mielőtt elhagyta az irodát az volt:
- Én sem.
Kiment és az útját Allison szobája felé vette. Szerencsére üres volt, nem volt bent egy nővér vagy orvos sem. Belépett és a széket a szokásos helyére húzta. Viszont most mielőtt leült hosszasan megcsókolta a homlokán. Inkább szájon csókolta volna de az az átkozott cső útban volt. Eltervezte, ha felébred, sokszor fogja megcsókolni.
Már 2 napja volt kómában kis vagy semmi változással. House a tűrőképessége határán állt. Végül olyat tett, amiről sosem gondolta volna, hogy megteszi jó pár millió éven belül.
Cameron kezét a sajátjai közé fogta, fejéhez emelte és olyan erősen imádkozott Istenhez amennyire csak tudott, ahhoz akiben nem volt biztos hogy létezik.
Halkan de azért hallhatóan kezdte:
- Drága Istenem, tudom, hogy még nem hallottál ilyet tőlem, de remélem, azért figyelsz. Veszettül szükségem van a segítségedre – de nem magamnak. Jól van, részben igen, részben nem. Allison-ról van szó. 2 napja van kómában – persze, gondolom te már tudod. Ami azt jelenti, feltételezem, hogy azt is tudod, hogy jutott a jelenlegi állapotába. Uram, minden az én hibám. Sosem könyörögtem senkinek semmiért egész életemben. De most megteszem. Hadd cseréljek vele helyet! Szeretem őt! De ő nem tudja. Sosem akartam megbántani… nem így. Azt hittem azzal védem meg ha eltolom magamtól. Kérlek, ha egyetlen kívánságom lehet az egész életemben, akkor ez legyen az. Hozd vissza nekem Allison-t agykárosodás nélkül. Orvos. Életeket ment és olyan jól csinálja. Itt van rá szükség. És ha nem tudod ezt megtenni, akkor hadd cseréljek helyet vele. Őszintén szólva, nem tudok tovább nélküle élni. Ő most egy elveszett lélek de én akarok lenni az ok, amiért élni akar majd. Kérlek, adj nekem egy második esélyt, hogy tisztességesen bánjak vele és hogy bebizonyítsam a szerelmemet neki. Am… Ámen… jah… Ámen!
House felemelte a fejét és Allison-ra nézett hátha azonnali eredménye lesz az imának. Néhány perc múlva újra összetört.
Olyan fáradt volt.
Óvatosan keresztbe rakta kezeit Allison derekán, és a mellkasára hajtotta a fejét. A könnyein keresztül nézte őt, arra gondolva, hogy még a kóma és a torkában levő csövek ellenére is milyen szép. Most törékenynek látszik de még mindig gyönyörű. A szempillái lassan lecsukódtak, ahogy álomba szenderedett.
Annyira szép álma volt. Allison ujjai a hajába túrtak. Ez teljesen felizgatta. Annyira igazinak tűnt. Hangosan nyöszörgött:
- Mmmm… Allison.
Az ujjai még mindig a hajában voltak. Miért nem folytatódhatott az álom?…meg akarta csókolni. Egy pillanat alatt az ujjai lecsúsztak a hajáról és közvetlenül az orrán landoltak.
- Ez nem lehetett az álom része – gondolta, ahogy reflexből felugrott, a felébredés egy módjaként
House kinyitotta a szemeit, zavarodott volt… végre belenézhetett a legszebb zöld szempárba, amit valaha is látott.