KÉTSÉGBEESÉS
28. Fejezet /Csipkerózsika/
House zavartan nyitotta ki szemeit… és belenézett a leggyönyörűbb kékeszöld szempárba, amit valaha látott.
Feltolta magát ülő helyzetbe, és szólongatni kezdte.
- Allison? Allison! Hallasz engem? Én vagyok az, House. Itt vagyok.
De hiába, mert semmiféle választ nem kapott, tulajdonképpen még a szemei sem egészen rá összpontosítottak.
- Várj egy kicsit, mindjárt hívok segítséget.
Bepötyögte az üzenetet, /Cameron-911/ elküldte Wilsonnak, Foreman-nek és Chase-nek, majd Cameron életjeleit kezdte ellenőrizni.
Wilson volt az első, aki megérkezett.
- Mi történt? –kérdezte, amint belépett az ajtón.
Már megszokásból House arcát kezdte fürkészni, a félelem, vagy pánik jeleit keresve, de semmi ilyet nem látott rajta. Majd a pillantása Cameron-ra esett, és észrevette, hogy nyitva vannak a szemei.
Mosolyogva fordult House-hoz.
- Mióta? –kérdezte.
- Azonnal hívtalak titeket, amint észrevettem.
Ekkor befutottak a többiek is, rögtön azt kérdezve, hogy mi a baj. House mosolyogva nézett rájuk.
- Nézzétek, felébredt. –mondta, de addigra már ők is észrevették.
- Ez csodálatos! –lelkesült fel Chase.
- Igen az, viszont… még mindig nem tudjuk, hogy milyen állapotban van, és milyen súlyosak a sérülései. –mondta Foreman, és pillantása találkozott Wilson-éval.
Amíg Wilson és Foreman vizsgálták Cameront, Chase az aktáját töltötte ki.
House visszanézett a szemeire, de azok ismét csukva voltak.
Egy pillanatnyi félelmet érzett, amikor szólt a többieknek.
- A szemei… vagy visszaesett a kómába, vagy…
Wilson megrázta a fejét.
- Semmi baja House, csak alszik. Várható volt, hogy nem fog tudni sokáig ébren maradni, azok után, ami történt.
- Addig, amíg nem tud 5 percnél tovább fönt lenni, nem tudhatjuk biztosan, hogy milyen agykárosodás érte. Annak ellenére, hogy felébredt a kómából, én azt javaslom, továbbra is tartsuk a lélegeztető gépen, legalább addig, amíg rendbe nem jön a tüdeje. –mondta Foreman.
- De az nagyon jó jel, hogy ilyen gyorsan felébredt. –tette hozzá Wilson. –Őszinte leszek hozzátok… azok után, hogy 11 percig oxigén nélkül volt, azt hittem hetekig, vagy akár hónapokig is eltarthat.
- Rendben… nos, Foremant és engem várnak a klinikán, úgyhogy vissza kell mennünk. Hívjatok, ha lenne valami változás. –kérte Chase.
- Oké. –válaszolta House. - Hé, Foreman! Tudnál még maradni egy percre? Szeretnék beszélni veled valamiről.
- Nos, mi lenne az? –kérdezte, ahogy Chase kilépett az ajtón.
House kissé feszengve nézett először Wilson-ra, majd Foreman-re.
- Még nem volt alkalmam rendesen megköszönni nektek, hogy aznap este elmentetek Allison-hoz és megmentettétek az életét. Nincs semmi, amivel ezt valaha is viszonozni tudnám, túl drága ahhoz az ő élete. Szeretném, ha tudnátok, hogy sosem fogom elfelejteni, amit aznap este Allison-ért tettetek. Szóval… csak annyit akarok mondani, hogy… Köszönöm.
Azzal egy kézfogásra emelte a kezét, először Wilson felé; tudva, hogy ő nem fogja elutasítani.
Foremant is és Wilson-t is sokkolták az előbbiek, hiszen azelőtt még sosem hallották House-t szívből megköszönni valamit.
Wilson hamar észbe kapott, és erősen megrázta barátja kezét.
- Szívesen, House. De nem csak érte tettem. Érted is. Tudom, hogy mennyit jelent számodra ez a nő, - legalábbis azt hittem, tudtam. De már látom, hogy sokkal, de sokkal többet, mint azt valaha is gondoltam. HA megbocsát neked, ezúttal ne szúrd el!
House bólintott, majd Foreman felé nyújtotta a kezét. Most sokkal idegesebb volt, mint az előbb.
Foreman először meg sem mozdult, majd felvonta egyik szemöldökét, mint ahogy szokta, amikor kételkedik valamiben.
House látta, hogy Foreman magában vívódik, úgyhogy egy kicsit rásegített.
- Mit mondasz, Eric?
Foreman először arra gondolt, hogy meg tudta volna ölni House-t, amiért fájdalmat okozott Cameronnak. De aztán eszébe jutott, hogy mi minden történt azóta. House teljesen kiborult, miután elolvasta a levelet; szinte éjjel-nappal őrt állt Cameron ágya mellett; és végül rájött, hogy Cameronnak igaza volt a levelében. House nagyszerű orvos volt, és a lelke mélyén még jó ember is. Kétségtelen, hogy sokszor seggfej módjára viselkedett, de Cameron így is elég jót látott benne ahhoz, hogy szeretni tudja.
Végül megrázta House kezét.
- Szívesen. Ahogy Cameron is mondta, más okai is voltak az öngyilkosságra. Tudom, hogy szeret téged, úgyhogy most az egyszer elnézem neked. De biztosíthatlak, hogyha még egyszer megbántod, én magam fogom szétrúgni a segged!
- Értettem. –válaszolta House. –Hé, Eric! –szólt Forman után, ahogy az elindult kifelé.
Foreman megállt az ajtóban és visszafordult. House arcára egy gonosz mosoly ült ki, amint megszólalt:
- A helyedben nem fogadnék rá, hogy sor fog kerülni erre a seggberúgásra… de a Wombat-on bármikor gyakorolhatsz, csak a biztonság kedvéért.
Foreman arcán egy mosoly jelent meg, ami hamar nevetésbe torkollott, majd a fejét csóválva kiment az irodából.
- Gyakorolni a Wombat-on? –szólalt meg Jimmy, mire mindketten nevetni kezdtek. – Észrevetted, hogy hosszú ideje most nevetünk először? –kérdezte.
- Ez egy jó nap, Jimmy. –válaszolta House. –Allison fölébredt.