KÉTSÉGBEESÉS
29. Fejezet /Dolgok, amiket meg kell beszélni/
Kora reggel volt mikor Wilson legutóbb otthagyta House-t Cameron ágya mellett. Ugyan felébredt a kómából, de míg meg nem erősödött a tüdeje, hogy magától működjön lélegeztetőn tartották.
House mint mindig most is virrasztott, Cuddy pedig egy szót sem szólt a kötelességeiről.
A másik két tanoncot, Wilson-nal egyetemben vagy a klinikai vagy a Cameron esetén való munka terhelte le.
Ebédidő volt, úgyhogy Wilson elhatározta, hogy a barátjának ennie kell valamit, különben is beszélnie kellett vele és nem akarta Cameron előtt.
Mielőtt belépett bekukucskált az ablakon és azt látta, hogy House most is Cameron kezeit sajátjai közé fogva, fejét pedig mellkasán pihentetve aludt.
Nagyon halkan ment be. Odasétált és finoman megrázta a vállánál, erre azonnal felült és tekintetét Cameron-ra szegezte azt várva, hogy ő volt az.
- House, csak én vagyok az. Jöttem, hogy leráncigáljalak ebédelni. – mondta mosolyogva Wilson
- Menj csak, nem akarom egyedül hagyni. Mi van, ha felkel és senki sem lesz itt?
- House, mennyit ettél az utóbbi három napban? Fogadok, nem sokat. – szidta le Wilson –Forman és Chase pedig pár percen belül itt lesz, hogy lefuttasson egy tucat tesztet szóval egy órán keresztül itt lesznek vele. Most pedig gyere, nem fogadok el nemleges választ.
- Rendben. – mondta House – Jesszusom Jimmy, az asszony megint kirúgott? Szörnyen feszültnek tűnsz. Azt hittem megegyeztünk, hogy a mai nap egy jó nap lesz.
- Én fizetek – válaszolta, ahogy a büfé sorában várakoztak
- Látod, jó nap – suttogta House
- Nem, csak szokásos – jegyezte meg szarkasztikusan Wilson
- Ohhh… micsoda visszavágás! – nevetett House
Miután megkapták a kajájukat és leültek a legeldugottabb helyre, amit csak talált Wilson House megkérdezte:
- Mi jár a fejedben Jimmy?
- Honnan tudod, hogy töröm valamin a fejem?
- Hát…- magyarázta – normális esetben nem kutatsz a legeldugottabb asztal után, hacsak, A; valami komoly dolgot akarsz megbeszélni velem, B; van egy fontos pletykád, amit meg akarsz osztani velem, C; néhány nővérkével vagy együtt és velük akarsz valamit megosztani! C kizárva, hála Istennek. Ami a B-t illeti, most a legnagyobb pletyka az Cameron és a szánalmas balfék, akik a diagnosztikai osztályon dolgoznak. Szóval marad az A… valami komoly dolgot kell megbeszélned.
- Francba, remek vagy. Még csak a fehértáblára sem volt szükséged. Ok. Rendben van. – mondta röhögve – Először is van egy üzenetem Cuddy-tól. Azt akarja, hogy emlékeztesselek, hogy a tárgyalásod holnapután lesz.
House nagyon furcsa arcot vágott.
- Mi a baj, House? – kérdezte Wilson
- Ironikus – válaszolta halkan – Attól, ami az utóbbi néhány napban történt Allison-nal… teljesen elfelejtettem a saját tárgyalásom közeledtét. Azt gondolnád, hogy az hogy túladagolta magát Vicodin-nal arra késztet, hogy gondoljak a tárgyalásra… de csak rá tudtam gondolni.
House fájdalommal teli szemmel felnézett a barátjára és válaszért esedezett
- Jimmy, most szüksége van rám, jobban, mint valaha… mi lesz, ha börtönbe kell mennem?
Pár percig csend lett de végül megtörte Wilson:
- Nem tudom, House. De mind túl fogjuk élni VALAHOGY. Ha börtönbe kell menned, tudod, hogy Forman húgaként szereti. És azt is tudod, hogy én is vigyázok rá, amíg távol vagy.
- Akkor sem merek még rágondolni sem, Jimmy. – mondta House pánikolva – Ne érts félre… a börtön gondolata már ezelőtt is halálra ijesztett, de most sokkal több múlik a tárgyaláson. NEM TUDOM itt hagyni Cameron-t. Ha most elhagyom… az öngyilkossága után ilyen hamar, sosem tudom majd elhitetni vele, hogy tényleg szeretem!
Wilson látta az őszinte félelmet House arcán, úgyhogy azt mondta:
- Hát barátom, csak annyit tehetünk, hogy elmész a tárgyalásra, eljárunk az ügyben, és ha Isten is úgy akarja, nem találnak bűnösnek.
- Tényleg úgy gondolod, hogy ez megtörténhet?
Pár percig csak nézett rá de végül azt mondta:
- Nem. De azt sem gondoltam, hogy Cameron ilyen gyorsan felébred a kómából, nem is beszélve, arról hogy túlélte. Sose becsüld alá a csoda lehetőségét, House!
Felemelte a fejét, egy furcsa pillantást vetett rá és megkérdezte:
- Mióta hiszel te a csodákban?
- Halasszuk ezt a beszélgetést egy kicsit későbbre! – válaszolta Wilson mindentudó mosollyal