KÉTSÉGBEESÉS
30. Fejezet /Túrórudi és kolbász/
Miközben Wilson és House tovább folytatták az ebédjüket, Wilson halkan megszólalt:
- Van még valami, amit meg kell beszélnünk.
- És mi lenne az, Jimmy? –sóhajtott House.
- Azt mondtad, el fogod árulni mi történt közted és Cuddy között… és ami még fontosabb, hogy MIÉRT történt.
House lehajtotta a fejét, a szendvicsét bámulta, majd egy mély lélegzetvétel kíséretében belefogott.
- Nem könnyű megmagyarázni… Aznap nagyon feldúlt voltam, hogy talán börtönbe kerülök, és hosszú ideig nem láthatom Cameront. Nem is tudom mért idegesített ennyire, de pokolian féltem attól, hogy amíg nem leszek itt, Cameron talán beleszeret egy másik, fiatalabb orvosba. Tudom, hogy nem volt fair, amit vele tettem; folyton ellöktem magamtól, de azt se akartam, hogy valaki másé legyen. Mindenestre nagyon megijedtem ettől. Úgy éreztem, ki kell őt vernem a fejemből, és a klinikán akartam elütni az időt, de közben eszembe jutott, hogy még Cuddy-tól is bocsánatot akartam kérni, úgyhogy a klinika helyett az ő irodájába mentem.
House a székén fészkelődve körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, senki sem volt hallótávolságon belül, majd folytatta:
- Elnézést kértem tőle, utána pedig megöleltük egymást. Azt mondta, jó lett volna, ha nem fordulnak köztünk rosszra a dolgok, és én is bevallottam, hogy voltak jó pillanataink. Azt mondta, nem tudja mit fog csinálni nélkülem. Azután egy gyors csókot adtunk egymásnak, de a dolgok kicsúsztak a kezünk közül és egyre jobban belemerültünk. Én kigomboltam az ingét, ő pedig levette a dzsekimet és már a pólómnál tartott, amikor benyitott Cameron.
- Úristen, House! Nem csoda, ha Cameron kiborult. El sem tudom képzelni, mit érezhetett, mikor meglátott titeket.
- Kösz szépen, Nyilvánvaló Kapitány. –grimaszolt House. –Mondták már, hogy milyen jól meg tudod vigasztalni az embert?
Wilson egy pillanatnyi megbánást mutatott, de azért tovább kérdezősködött:
- És mit csinált… mit mondott erre Cameron?
- Jézusom Jimmy, először rá se tudtam nézni, olyan bűntudatom volt, Cuddy pedig teljesen lefagyott. –válaszolta House. – Amikor bejött leejtette a kezében lévő aktákat, és szinte hallani lehetett, ahogy elakad a lélegzete. Mikor először ránéztem… hátborzongató volt. Egyértelműen feldúlt volt, ugyanakkor a tekintete teljesen érzelemmentesnek tűnt. Mindenki csak állt, és bámult a másikra. Az egész csupán másodpercekig tartott, én mégis hosszú óráknak éreztem. Azután Cameron azt mondta, sajnálja, hogy megzavart minket, de nem tudta hogy a búcsúzkodás kellős közepén vagyunk, majd sarkon fordult és halkan becsukta maga mögött az ajtót.
- Wow. – ez volt minden, amit Wilson ki tudott nyögni.
- Tudod, látszott a tekintetében a fájdalom, de ez sokkal mélyebben érintette… a szavai és a hangja szinte élettelennek tűntek. Akárhány vitába is keveredtünk az évek során és akárhányszor is megbántottam, még egyszer sem hallottam ilyen „üresnek" a hangját. Tudnom kellett volna, hogy ez most más volt… Hogy most…
- House, nem tudhattad, hogy megpróbálja majd megölni magát! –szakította félbe Wilson. –Szerintem valamilyen szinten mindnyájan bűnösnek érezzük magunkat. Miután elolvastam a levelét, szörnyen éreztem magam. Számtalanszor beszéltem vele, de egyszer sem vettem észre, hogy bántotta valami. Hogy mennyire egyedül érezte magát. Istenem, House… ha csak visszagondolok az első randitokra… Cameront intettem óva, hogyha egy újabb csalódás ér téged, nem biztos, hogy megint talpra tudsz állni. Figyelembe se vettem az ő érzéseit.
- És tudod mi a legironikusabb, Jimmy? Hogy amíg Cuddy-val voltam, egész végig Cameronról fantáziáltam. Azt kívántam, bárcsak az ő ajkait csókoltam volna, bárcsak az ő melleit…
- Hé, hé, hé! –szólt közbe Wilson. – Kérlek, ezt úgy kérdeztem, mint a barátod… De soha-soha ne hagyd, hogy Cuddy ezt megtudja, ha nem akarod elveszíteni a „harmadik lábad".
Szemléltetésképpen felvette a túrórudiját a tányérjáról, House orra elé emelte, és egyetlen mozdulattal kettétörte.
A két barát néhány másodpercig még komoly arccal nézett egymásra, majd mindketten nevetésben törtek ki. House keze ösztönösen a lábai közé vándorolt, eltakarva azt, amint elképzelte, hogy Cuddy egy szikével közelít felé, vagy ilyesmi.
Ez a hirtelen jött jókedvük azonban rövid életűnek bizonyult, mivel mindkettejük csipogója megszólalt.
Foreman volt az, Cam szobájába hívta őket. De legalább most nem volt 911 az üzenet végén.
- Biztos megjöttek a teszteredmények. Gyere. –mondta Wilson.
Ahogy elindultak kifelé a büféből, House barátjára nézett.
- Most nagyon megbántottál, Jimmy.
Wilson zavartan pislogott rá, majd House folytatta:
- Ha legközelebb a „harmadik lábamról" beszélsz, legalább használhatnál egy kolbászt a szemléltetéséhez… ne csak egy kis vékony túrórudit. –azzal felvillantotta az egyik jól bevált ego-s mosolyát, Wilson ellenben megbotránkozva csóválta a fejét.
Amikor beértek Cameron szobájába, Foreman és Chase még mindig pár teszten dolgoztak, és az eredményeket jegyezték le.
House azonnal elfoglalta a szokásos helyét Cameron ágya mellett, és figyelte, ahogy alszik. Óvatosan félresöpört egy kósza hajtincset a szeme elől, majd cirógatni kezdte az arcát.
- Akkor elmondjátok, hogy mik lettek a tesztek eredményei, vagy harapófogóval kell kihúznom belőletek?
Wilson a „Super Jim" pozíciójában, csípőre tett kezekkel állt, és csak kuncogott. House napról napra egyre nagyobb rejtély lett a számára. Most is itt fenyegette az alkalmazottait, másrészről viszont gyengéden simogatta Cameron arcát és hajtincseket söpört ki a szeméből.
- Nos House, annak ellenére, hogy nem te vagy az orvosa, elmondhatom, hogy a bal oldali homloklebenyen találtunk némi károsodást. Azt még nem lehet tudni, hogy ennek milyen hatása lesz a későbbiek során, és hogy ideiglenes lesz-e, vagy maradandó. Többet fogunk tudni miután fölébredt és beszéltünk vele, és miután megcsináltuk a neurológiai tesztet.
House túlságosan is félt ahhoz, hogy fel tudja fogni az előbb hallottakat.
- A bal lebenynek pontosan melyik részén? –kérdezte.
Foreman hezitálva nézett Wilson-ra, mielőtt válaszolt volna.
- Két helyen van károsodás: a Broca- részen és a homloklebeny leghátsó részén.
House falfehér arccal pillantott rá a mellette fekvő Cameron-ra. A többiek nem akartak újból végignézni egy olyan jelenetet, mint amit az irodájában rendezett Cam levelének elolvasása után, úgyhogy Chase megpróbált egy kicsit javítani a helyzeten.
- Nézd House, ha van valami, amit megtanultunk a Cameronnal eltöltött két év alatt, akkor az az, hogy milyen erős tud lenni.
Mikor House továbbra is csak meredt Cameron-ra, Wilson a fiúkhoz fordult:
- Mért nem mentek le egy kicsit a klinikára, mielőtt Cuddy őrjöngeni kezdene? Szólok, ha van valami változás. Amikor fölébred, jó lenne levenni a lélegeztetőről, hogy megnézzük, hogy megy neki egyedül.
Foreman és Chase tudták, hogy Wilson egy kicsit egyedül akart maradni House-al, úgyhogy ellenvetés nélkül kimentek a szobából.
Wilson a barátjához fordult.
- House. House! Légy szíves ülj le, van még két dolog, amiről beszélnünk kell. –mondta halkan, nehogy fölébressze Cameront.
- Oh az ég szerelmére Jimmy, mi van már megint? –suttogta.
- House, nyugodj le és figyelj! Azt hiszem, nem fog tetszeni, ami most következik.