10. fejezet

Endymion

Aznap is sajnos eredménytelenül zárult a kutatás az utolsó Kristályvirág után, de ahogyan elhatároztam, hazaindulás előtt, még négy társammal az Eleusis palotába teleportáltunk. A kastélyban előzetes egyeztetések szerint Xikon király fenntartatott részünkre egy üres lakosztályt, amit nyugodtan használhattunk, mert oda az uralkodó parancsára senki sem tehette be a lábát. A könnyebb érintkezés céljából a király egy kommunikációs kristályt is elhelyeztetett a lakosztályban, aminek a párja nála volt. Most is ez használtuk ki, és egyenesen a számunkra kijelölt helyiségbe érkeztünk meg, mert mielőtt elhagytam volna a Földet be akartam számolni Xikonnak, hogy mire bukkantunk a délelőtt.

A kommunikátor segítségével jeleztem a királynak, hogy a palotában vagyok, és beszélni szeretnék vele. Sajnálatosan nem ért rá azonnal egyéb irányú elfoglaltságai miatt, de ezt megértettem, mert jómagam is uralkodó voltam, és tisztában voltam mennyire le van kötve egy király ideje, milyen szoros az időbeosztása. Ezek tükrében nyugodtan várakoztam, és velem együtt társaim is, kivéve Sailor Plutot, kinek valamis sürgős elintézni valója akadt az Időkapunál. Ő ennek megfelelően nem jött velünk, így most férjem, és két fiatalabb testőrömmel társaságában vártam a Földkirályt. Meg kellett vallani azért nem unatkoztunk. Botrychiummal a nappali tengerre néző, nagy ablaka előtti kanapén ültünk, és élveztük azon ritka alkalmakat, mikor zavartalanul együtt lehettünk. A szoba átellenes oldalán Neptun az íróasztalnál ülve rajzolgatással ütötte el az időt, Uranus meg az asztal melletti fotelben egy történelmi témájú könyvet olvasgatott, mikor másfél órányi várakozás után kinyílt a lakosztályajtaja és belépett rajta Xikon és neje.

– Selene, beszélni kívántál velem – tért rá rögtön a tárgyra a király, amint Endionával helyet foglaltak velem szemben az ülőgarnitúrán.

– Felfedeztünk valamit délelőtt Európában, ami érdekelhet téged – vágtam a közepébe. – Találtunk egy Királyrózsát.

– Királyrózsát?! Az teljes képtelenség – jelentette ki határozottan Xikon. – A Királyrózsa csak itt Atlantiszon a palotakertben található meg.

– Pedig, a meglelt virág Királyrózsa volt – mondtam mély meggyőződéssel.

– Teljesen biztosa vagy ebben Selene? – kérdezte meg a királyné.

– Hidd el Endiona, amire rábukkantunk az a te kedvenc rózsád volt – szólalt meg Neptun.

– Megerősítem – csatlakozott az előtte szólókhoz Uranus.

– Hihetetlen! – ámuldozott Endiona nagyra nyílt szemekkel.

– Selene, meg tudnád adni a pontos koordinátákat, hogy kiküldhessek embereket megvizsgálni a rózsát? – érdeklődött Xikon a Királyrózsa pontos helyéről.

– Természetesen – feleltem – amiben tudok, segítek nektek… – de tovább nem bírtam folytatni, mert egy előre nem látott esemény meggátolt benne. Minden előjel nélkül egyszerre csak kinyílt a lakosztály ajtaja, és azon keresztül két apró alak léptett be a szobába. Döbbenten meredtem a két kisgyerekre, mert elvileg ide a királyi pár parancsa értelmében Xikonon és Endionán kívül senki emberfia nem léphetett be. Most meg két kisfiú teljes lelki nyugalommal besétált!

– Endymion! Jedai! – kiáltott fel meglepetten Endiona királyné a gyerekek láttán.

– Ti ketten meg mit kerestek itt?! Megpancsoltam mindenkinek a palotában, hogy ebbe a lakosztályba tilos a belépés. Tudtommal ráadásul a legutóbbi csínytevésetek után, a kapott büntetés miatt egy hétig ne hagyhatjátok el a szobáitokat! – dörrent rá mérgesen a fiúkra Xikon király.

– Az ma reggel letelt keresztapu, mármint a szobafogság – válaszolta a király előbbi kirohanására feleletként a magasabb, szürke szemű, szalma szőke kisgyerek.

– A parancsod meg úgy szólt édesapa, hogy senki, kivéve a királyi családot – közölte éjkék szemeit Xikonra emelve, a fekete hajú fiúcska.

– Endymion! Ne feleselj édesapáddal! – fedte meg gyermekét a királyné.

– De hát ez az igazság! – nézett most édesanyjára Endymion.

– Hagyd drágám! – mondta Endionának Xikon, amikor látta, hogy a felesége, akar mondani valamit a fiúknak. – A helyzet az, hogy Endymionnak igaza van – fordult felénk bocsánatkérően a király –, mert tényleg úgy szólt a parancs, hogy a királyi család tagjai leszámítva nem léphet be senki a lakosztályba, mikor ezeket mondtam nem számoltam a minden iránt érdeklődő, eleven fiammal, valamint a kíváncsi keresztfiammal – mutatott itt Xikon a gyerekekre, akiket időközben Endiona az ajtó felé terelgetett.

– Semmi baj – feleltem mosolyogva, mert ritkán lát az ember, hogy egy pöttöm kisgyermek ilyen könnyen képes legyen leszerelni egy apát, kiváltképpen, ha az maga az uralkodó.

– Nem semmi két kis kölyök! – nevetett fel elismerően Botrychium.

– Hát azok – értett egyet a másik férfivel –, és Endymion még csak három éves, Jedai meg négy. Már előre félek miket fognak művelni néhány év múlva! – sóhajtott egy nagyot Xikon, de a szavaiból ki lehetett venni, hogy imádja mind a két kis rosszcsontot, akik Endiona minden igyekezete ellenére még mindig a szobában voltak, illetve mostanra már nem a királynéra figyeltek, hanem más kötötte le a teljes figyelmüket.

Endymion az íróasztal mellett állva, a csodálattól tágra nyílt szemekkel nézegette Neptun elmúlt másfél órában készített rajzait, amit a lány örömmel mutogatta a kisfiúnak. Jedai figyelmét ugyanakkor Uranus által olvasott könyv kötötte le, és legnagyobb döbbenetemre a szőke senshi válaszolgatott a gyermek, könyvel kapcsolatos kérdéseire. A következő pillanatban meg aztán olyan dolog történt, amire tényleg nem számítottam…

– Anyu, nézd! – mutatott egy rajzot Endymion az édesanyjának. – A virág ugyanolyan, mint az egyik Elisiumban.

*

Nem is nagyon figyeltem oda Endymion milyen képet mutatott az édesanyjának, csak arra lettem figyelmes, hogy Neptun megdöbbenten felkiáltott:

– Endymion te tudod, hogy hol van ez a virág?! – mutatott a lány a fiúcska kezében lévő képre.

– Igen, de hiszen már mondtam – vágta rá Endymion felnézve Neptunra.

– Egészen biztos vagy benne?! – kérdezte meg még egyszer a lány a biztonság kedvéért.

– IGEN!!! – kiáltotta a herceg, mert nem díjazta, hogy másodjára is feltesznek neki egy kérdést, amire pedig már válaszolt.

– Mi történt Neptun? – érdeklődtem kíváncsian, mert Neptunt sem látni mindennap izgatottnak.

– Valami baj van?! – tudakolta rokonától Endiona.

– Mit csináltál már megint Endymion?! – faggatta fiát Xikon.

– Én semmit – felelte apjának a kisfiú.

– Neptun jól vagy?! Mert nagyon zaklatottnak tűnsz? – lépett a tenger senshihez Uranus, otthagyva a meglepetten nézelődő Jedait, aki nem értett semmit a körülötte zajló eseményekből.

– Velem minden a lehető legnagyobb rendben – nyugtatott meg minket Neptun. – Van egy jó hírem. Selene, meg van az utolsó Kristályvirág.

– Tessék?! – most én kiáltottam fel meghökkenten.

– Mit mondtál?! – nézett kérdően senshi társára Uranus.

– A hetedik Kristályvirág! – bődült fel mellettem Botrychium, aki eddig csendben volt.

– Te érted őket? – kérdezte Jedai Endymiontól, mert mivel már Uranus nem foglalkozott vele, a fiú időközben barátjához sétált.

– Passz – fogalmazta meg tömören a trónörökös vállait húzogatva.

– Hogy érted, hogy meg van az általatok keresett Kristályvirág? – csatlakozott a kérdezőkhöz Endiona is. – Nem azt mondtátok, hogy ma sem jártatok sikerrel a kutatásban.

– Így van Endiona – válaszolta Neptun –, de a fiad éppen most találta meg nekünk.

– Endymion megtalálta a Kristályvirágot?! – kérdeztem döbbenten hol barátnőmre, hogy pedig a hercegre tekintve.

– Mit találtam meg? – kotyogott köze érdeklődve Endymion.

– A hetedik Kristályvirágot – felelte neki Neptun, majd felmutatta az egyik rajzát, és mindent elmagyarázott. – Míg várakoztunk, többek között lerajzoltam, hogy hogyan nézhet ki az utolsó virág, és Endymion az imént felismerte, és közölte velem, hol van a Kristályvirág.

Neptun bejelentését némacsend követte, főleg tekintve az elmúlt perc összevisszaságát, egymásba kiabálását. Döbbenten meredtem magam elé, mert még mindig képtelen voltam felfogni, hogy a hetekig tartó hiábavaló kutatás után, egyszerre csak egy csapásra meg lett a Kristályvirág. Ami a legmeglepőbb volt az egészben, hogy a virágot a Földi Arany Királyság mindösszesen három éves koronahercege azonosította be egy rajz alapján. Még mindig képtelen voltam elhinni, hogy mi történt? De hogy az egy kész csoda volt abban biztos voltam!

– Endymion tényleg egésze biztos vagy benne, hogy ezt a virágot láttad? – faggattam a gyermeket, miközben elvettem a rajzot Neptuntól, és a herceghez léptem. Leguggoltam elé, majd a sarkaimra ülve felé fordítottam a papírt. – Biztos vagy benne?

– Már mondtam, ez a virág Elisiumban van – jelentette ki Endymion, de a hangjából azt véltem ki hallani, hogy a fiú már nagyon unja, hogy már sokadjára teszik fel neki ugyanazt a kérdést.

– Ezt én is láttam már – dugta Endymion és a rajzlap közé a fejét Jedai, úgy nézve a képet. – Mégpedig a kedvenc helyünk közelében a Kristályerdő közepén, egy tó partján.

– Köszönöm szépen fiú – mondtam a két kis srácnak –, és megmutatnátok nekem is azt a… – de tovább nem folytathattam, mert egy ingerült kiáltás megakadályozott benne.

– Mégis hogyan kerültetek ti oda?! – harsogta Xikon király, kinek szavaiból egyszerre áradt düh, illetve döbbenet. – A Kristályerdő az Álmok Földjén van az meg Elisiumban, oda meg csak a mindenkori Földkirály engedélyemmel lehet lemenni!!!

– Tényleg?! – csodálkozott rá meglepetten Jedai. – Endymionnal gyakran járunk le.

– Mit csináltok?! – zengett egyre hangosabban a király. – És mégis mi a fészkes fenét csinál Pegazus, elvégre az ő feladata lenne őrizni Elisiumot.

– Ő szokott leengedni minket – közölte királyiatyjával a trónörökös, ártatlan szemekkel tekintve fel rá.

– Én most vagyok kész – mondta csüggedten a Földkirály, majd megsemmisülten rogyott le a kanapéra fejét a kezei közé temetve.

– Mi történt Endiona? – puhatolózott óvatosan Neptun a királynétól. – Mi ez az egész?

– A Földi Arany Királyság legnagyobb titka – felelte halkan Endiona. – De nem nagyon benne biztos, hogy erről mondhatok nektek többet.

– Majd én – szólalt meg Xikon, aki eddigre már összeszedte magát. – Fogaljatok helyet valamennyien – mutatott az ülőgarnitúrára a király.

Xikon kérésének eleget tettünk. Endiona maga, illetve a férje közé ültette a két fiút. Időközben én is felálltam, és visszaültem Botrychium mellé, a királyi párral szembe, mialatt Uranus a mellettem lévő fotelbe telepedett, Neptun meg annak a karfájára. Helyet foglalva mindannyian várakozásteljesen néztük a királyra.

*

– Most én kérlek meg benneteket, hogy ami most elhangzik, az maradjon közöttünk – kért meg minket nyomatékosan a Földikirályság uralkodója.

– Természetesen ezt megígérem a többiek, valamint a saját nevemben is – mondtam az uralkodónak, és a többiekre pillantva ők beleegyezően bólintottak.

– A lényegre térve – vett egy mély lélegzetet Xikon király – a királyipalota az Eleusis nevet, az Elisium szó egyik ritkábban használatos formájáról kapta, mivel Elisium egyetlen bejárata itt van a szigeten. pontosan ezért helyezte annak idején a székhelyét Atlantiszra a Földikirályság. Őseink célja ezzel az volt, hogy így védjék meg Elisiumot. Az egyetlen bejárt fölé építették a Telesterion templomot, majd a köré tervezték a királyipalotát. A biztonság kedvéért, még tettek egy óvintézkedést a régiek, és egy őrt állítottak az Álmok őre személyében. Ő pediglen nem más, mint Pegazus, egy misztikus teremtmény – hófehér színű, szárnyakkal rendelkező paripa. Pegazus feladta az Álmok Földjének őrzése, és csak azt engedheti be, akinek engedélyt adott a Földkirályt. A mindenkori uralkodó van felruházva a kizárólagos joggal, hogy eldöntse, kiléphet be Elisiumba – fejezte be tömören a történetet a férfi.

miután a király abbahagyta a beszédet, percekig tartó némacsend állt be a szobában, mert kellett egy kis idő, míg mind a négyen feldolgoztuk az imént hallottakat.

– Már hallottam az Álmok Földjéről, de azt hittem csak legenda – szólaltam meg elsőként magamhoz térve az ámulatból.

– Én meg Pegazusról hittem, hogy csak egy meseszereplő – mondta Uranus izgalomtól csillogó szemekkel –, mivel a róla szóló mese volt a kedvencem kicsi koromban.

– Most mit vagytok annyira meglepettek? – kérdezte vidáman Neptun. – A sárkányokról is azt hittük, hogy csak kitalált mesekarakterek, pedig nagyon is valóságosak.

– Sárkányok! – pattant fel izgatottan ültőhelyéről Endymion.

– Tényleg léteznek! – csatlakozott hozzá Jedai is.

– Nagyon is valóságosak – mondta Botrychium vidáman tekintve a két izgatott kisfiúra. – Sárkánylovag vagyok, és van egy saját sárkányom, Diaban.

– Megnézhetjük?! – kérdezte férjemet Endymion.

– Légyszi?! – kérlelte Botrychiumot Jedai.

– Majd megbeszéljük később – ígérte meg a lovag, és még hozzátette: – Most viszont térjünk vissza az eredeti témára. Xikon király elmondta mi is valójában Elisium, és mint kiderült a fiúk által, ott találhatjuk meg az utolsó Kristályvirágot.

– Kijelenthetjük, hogy most már nem csak ártok tartozik a Kristályvirág kutatása, hanem miránk is – mondta Endiona jelentőségteljesen.

– Ez felvett egy új kérdést – jelentett ki Uranus, és közben a királyra nézett –, mikor mehetnénk le Elisiumba, hogy megkeressük a virágot.

– Következő holdfordulókor, huszonnégy nap múlva – adta meg a pontos időpontot a király.

– Miért csak akkor Xikon? – érdeklődtem a férfitő, mert nem értettem, hogy miért jelelölt meg egy három és fél héttel későbbi napot, ezért rá is kérdeztem: – Korábban nem lehetséges, mondjuk ma, vagy holnap?

– Sajnos előbb nem mehettek le Selene, mivelhogy a bejártat holdforduló éjjelén nyílik ki – adta meg a választ a kérdezett.

– A fiúk, nem azt mondták az imént, hogy elég gyakran járnak le Elisiumba? – kérdezett rá egy fontos tényre Neptun.

– Higgyétek el arra én is kíváncsi vagyok? – faggatta fiúkat Xikon. – Endymion! Jedai! Mennyire sűrűn mentek Elisiumba, és még is hogy vagytok erre képesek?!

– Hetente kétszer-háromszor – felelte keresztapjára nézve Jedai, mire a keresztapja ábrázata egy kicsit elsötétült. – A templomban a bejáratnál Endymion hívja Pegazust, mire a ló jön, és hagyja, hogy a hátára üljünk, és lerepül velünk.

– Tudtommal Pegazus még senkinek sem engedte meg ezt! – álmélkodott el Endiona.

– Jól tudod – erősítette meg a férj, majd a fiához fordult: – Endymion, mi módon bírod magadhoz szólítani Pegazust?

– Egyszer láttam, hogy csinálod apa, és én is úgy tettem – válaszolta a herceg, de közben láttam, hogy a király arca egy kicsikét megnyúlt. – Másnap én is behunytam a szemem, a nevén hívtam Pegazus, mire ő jött. Beszélgettünk, majd utána levitt minket Jedaijal – feltűnt, hogy szerencsétlen Xikonnak itt jószerivel a padlón koppan az álla, annyira megdöbbent fia szavait hallgatva, amiből arra tudtam következetni hihetetlenül meghökkent.

– Ne felejtsd elmondani Endymion, hogy mikor becsukod a szemed, a homlokodon feltűnik a Föld jele – emlékeztette egy rendkívül fontos dologra barátját Jedai, aminek hatására Uranus, Neptun és jómagam lepődtünk meg nem is kicsit, még hangot is adtunk neki mind a hárman azonos időben.

– Felragyog a Föld jele Endymion homlokán! – sikoltott fel letaglózottan Neptun.

– Az nem lehet, arra csak a senshik képesek! – csatlakozott kiáltásom az előbbihez.

– De hát ő fiú! – mutatott megrendülten Endymionra Uranus.

– Valami baj van Endymionnal? – kérdezte aggodalmasan Endiona, miközben rettegve tekintett a kisfiára, mert azt szűrte le iménti reakcióinkból, hogy valami komoly gond lehet a gyermekével.

– Miről beszéltek Selene?! – pillantott rám válaszokat remélve Xikon, mert ő is féltette egyetlen örökösét.

– Apu! Anyu! Mi történt? – tudakolta egyik szülőjéről a másikra nézve a herceg, mellette Jedai némán forgatta értetlenkedve körbe a fejét.

– Szerintem az volna a legjobb, ha mindenki megnyugodna! – próbálkozott rendteremtéssel Botrychium látva a kialakult bonyodalmat.

– Igazad van – értettem egyet vele. – Megpróbálom összefoglalni a dolgot. Endymion homlokán felragyogó jele a Föld jele, ez rendben van. A probléma ott kezdődik, hogy ez a képesség a senshik ismertetője, és ők mind nők, mint mi hárman – itt Uranusra, Neptunra és saját magamra mutattam. – Endymion ellenben fiú, és tudomásom szerint, rajta kívül nincs más, aki férfi létére bolygó senshi lenne. Mondanám képtelenség az, amit Jedai állított, de mivel gondolom a fiú igazat mondott, el kell fogadni a tényeket, hogy a Föld harcosa férfi – összegeztem a tényeket.

– A fiamnak senshi képességei vannak?! – nézett rám komoly ábrázattal Xikon.

– Nagyon úgy tűnik – felelte helyettem Uranus, furcsa hangsúllyal a hangjában, amiből azt szűrtem, nem rajong a gondolatért, hogy egy férfi is rendelkezhet olyan adottsággal, mint ő.

– Ne felejtsük el, hogy ez azt is jelenti, hogy Endymion hordozza a Föld kristálymagját, és ezzel sok minden érthetővé válik. Jól sejtem ez lehet az oka, amiért rendelkezik a Földkirály egyedi képességével, hogy szólítani tudja Pegazust, és képes bármikor, nem csak holdfordulókor lejutni Elisiumba – osztotta meg velünk elméletét Neptun.

– Így már minden érthető – fogadtam el udvarhölgyem gondolatsorán, mert az ő általa felvázoltak logikusnak tűntek, sőt éreztem, hogy ez a teljes igazság.

– Most van valami baj a fiammal?! – tette fel Endiona az őt és férjét leginkább foglalkoztató kérdést.

– Nincs – feleltem mosolyogva, és láttam, hogy az aggódó szülők megnyugodtak –, továbbá segíteni fogunk a lányokkal Endymionnak, hogy a képességeivel megfelelően legyen képes bánni.

– A kiképzését is felügyelni fogjuk, ha abban beleegyeztek? – ajánlotta fel a királyi párnak a lehetőséget Uranus.

– Elfogadjuk, sőt kimondottam kérem, hogy tanítsatok meg mindent a fiamnak, amire a felnőve szüksége lesz – mondta a király.

– Hát még többet kell majd tanulnom! – hallottunk meg egy kétségbeesett felkiáltást.

Odapillantva láttuk, amit Endymion fancsali képet vág arra a tényre, hogy a kötelező trónörökösi tanulmányai mellett, még további ismertek elsajátítása is vár rá. Ez volt az a másodperc, amikor a lakosztályban lévő valamennyi felnőttből kitört a nevetés, mire válaszként a herceg mérgesen nézett ránk.

– Selene! – szólalt meg Botrychium mellettem. – Mennünk kellene – figyelmeztetett férjem, hogy mivel a legfontosabbakat már megtárgyaltuk, akár indulhatnánk haza a Holdra.

– Xikon, akkor áll még az ajánlatod, hogy huszonnégy nap múlva lemehetünk Elisiumba a Kristályvirágért? – kérdeztem meg a királytól, mert Botrychiumnak igaz volt, elérkezett az ideje, hogy visszamenjünk a Holdpalotába.

– Holdfordulókor várlak benneteket, és együtt megyünk Elisiumba, ahol a fiúk meg fogják nektek mutatni a virág helyét – bólintott a férfi belegyezően

Nem akartam neki mondani, ha egyszer ott leszek, akkor már magam is képes leszek megtalálni a hetedik Kristályvirágot. Ránézve viszont a két gyermek boldog arcára, hogy ők jöhetnek velünk, nem volt szívem ezt közölni Xikonnal. Megállapodtunk valamennyi részletben, pontosan hol, mikor találkozunk, majd férjemmel és két testőrömmel elbúcsúztunk az uralkodó pártól, valamint a két virágkutatási problémánkat megoldó kisfiútól. Elköszönést követően felkészültünk az indulásra, majd elteleportáltunk a Földről, de az utolsó pillanatban még megütötte valami a fülemet:

– Hadd, haljam, mikor is mentetek le Elisiumba?! – vonta kérdően édesfiát, illetve keresztfiát Xikon, azonban a gyerekek válaszát már nem hallottam, mert elteleportáltam a nappaliból…