Szivárvány-sziget

A Szivárvány-sziget. Egy csodás, kis tavaszi jellegű sziget derűs, vidám emberekkel, és gyönyörű természeti jelenségekkel. Ennek az utópikus hangulatnak pedig egyetlen egy oka van: a harctilalom.

A Szalmakalapos kalózok épp efelé a nyugodt sziget felé tartottak. Luffy izgatottan kiáltozta a többieknek, hogy új szigetet fedezett fel előttük, bár az említett többiek kevésbé tűntek izgatottnak, ugyanis lefoglalta őket a nyomukban lévő tengerészhajó, név szerint Smoker és Tashigi csapata.

Miután sikeresen kikerülték a feléjük süvítő ágyúgolyókat, egy Nami-féle manőverrel lerázták a tengerészeket, és gond nélkül kikötöttek a sziget egy eldugottabb részénél.

A legénység elhagyta a hajót, Nami kiosztotta a számukra fenntartott zsebpénzt, és – bár tudta, hogy úgyse hallgatnak rá – megkérte őket, hogy ne vegyenek semmi feleslegeset, majd mind szétszéledtek a színes kikötővárosban. Kivéve Zorot, aki ottmaradt őrizni a hajót.

Miután Smokerék (megint) szem elől tévesztették a Szalmakalaposokat, úgy döntöttek, egy kisebb csapattal átkutatják a szigetet. Tashigi vezeti a partvonalat átfésülő csoportot, Smoker pedig a városban keresőt.

Luffy útja természetesen egyből a fogadó felé vezetett, magával rángatva Namit, aki viszont inkább ruhákat vásárolt volna. Robin, Chopper, Franky, Usopp és Brook városnézésre indult, Sanji pedig, miután megfenyegette Luffyt és a fiúkat, hogy vigyázzanak az ő Nami-sanjára és Robin-chanjára, elment beszerezni néhány hozzávalót, esetleg helyi "különlegességeket".

Nem kellett egy óra Smokernek, mire megtalálta Luffyt, miközben épp minél több húst próbált meg betömni a szájába. A több hónapja tartó üldözés alatt Smoker már megtanulta a banda szokásait, amint egy szigetre értek.

SMOKER: Mugiwara, ezúttal nem menekülsz előlem!

LUFFY: Áh, a Füstös bácsi?!

SMOKER: Készülj!

Épp készítette az öklét, hogy megüsse Luffyt, de -

PULTOS: MEGÁLLNI! A Szivárvány-szigeten nincs harc.

Eközben Tashigiék megtalálták a keleti partszakasznál horgonyozó hajót.

NAMI: Hogy érti, hogy a szigeten nincs harc?

PULTOS: Mint az már bizonyára feltűnt önöknek, a Szivárvány-szigeten egy békés sziget. Mindez annak köszönhető, hogy 6 évvel ezelőtt egy Wyclif* nevű ember a szigetre érkezett. Leverte az eddig zsarnokoskodó kalózbandát, majd átvette a város vezetését, és a szigetet teljesen harcmentesnek nyilvánította a lakók békéjének érdekében. Attól a naptól fogva, ha valaki, legyen az kalóz vagy tengerész, háborgatni meri a békét, azonnali hatállyal börtönbe zárják.

SMOKER: Úgy tűnik, megint szerencséd van, te nyomorult.

LUFFY: Hihi! Akkor folytassuk az evést! Öreg, még húst!

A hajónál:

TASHIGI: Átkutatni a Szalmakalaposok hajóját! Ha találtok rajta valakit, azonnal vegyétek őrizetbe!

TENGERÉSZEK: Igenis!

A kis tengerészcsapat felugrott a hajóra, és elkezdtek keresni. Zoro a megfigyelő toronyban volt, és mikor meglátta a felszálló tengerészeket, előhúzta kardjajit, és egy csatakiáltással leugrott közéjük.

TENGERÉSZ: Jelentés! Úgy tűnik, a hajón csupán a Kalózvadász, Roronoa Zoro tartózkodik, valamint máris kiiktatta a csapatunk jelentős részét.

TASHIGI: Értem.

Tashigi is felugrott a fedélzetre. Az első, amin megakadt a szeme, hogy Zoro középen áll, és épp fejbe rúg egy tengerészt, a második, hogy már az összes társa a földön fekszik harcképtelenül.

TASHIGI: Roronoa Zoro! Ezúttal nem menekülsz az igazság elől. /előhúzza a kardját/

ZORO: /kirázza a hideg/ Te vagy az?!

TASHIGI: Készülj! /megtámadja, de-

Ekkor egy csapat fekete ruhát viselő, maszkos alak jelenik meg, és lefogja mindkettejüket, majd hamarosan eszméletüket vesztik.

NAMI: Várjunk! Ha ez a helyzet, akkor szólnunk kell Zoronak, és a többieknek, különben nagyon gyorsan el fogják kapni őket!

SMOKER: Most az egyszer remélem, hogy tévedtem, és nem Roronoa őrzi a hajótokat.

LUFFY: De. Ő. Miért?

SMOKER: /fejéhez kap/ Akkor majdnem biztos vagyok benne, hogy már ő és Tashigi is börtönben van.

LUFFY: Mi?

SMOKER: Tashigi mindenképpen le akart számolni vele, szóval odaküldtem.

NAMI: Egy pillanat! Honnan tudtad, hogy Zoro lesz a hajónál?

SMOKER: Nem azt mondom, hogy kiszámíthatóak vagytok, de… jók a megérzéseim.

Nami dühösen néz rá.

PULTOS: Ha a barátaitokat tényleg letartóztatták…?

NAMI: Kétségtelen.

PULTOS: Akkor a sziget központjában álló toronyban, az Eső Toronyban vannak. Ott tartják fogva a rendháborítókat.

SMOKER: Köszönjük.

NAMI: Luffy, siessünk! Meg kell találnunk a többieket, és figyelmeztetnünk kell őket az itteni szabályokra!

LUFFY: Oké!

Eső Torony, Zoro és Tashigi cellája:

Tashigi ébredezik.

TASHIGI: Mi történt? Hol vagyok?

ZORO: /a falnak dőlve ül/ Jó reggelt, Csipkerózsika!

TASHIGI: Roronoa! Te meg mit keresel itt?

ZORO: Nos, nyilván elfogtak minket, és most egy cellában vagyunk a katanáink nélkül.

TASHIGI: Ez abszurd! Miért tartóztatnának le egy tengerészt?

WYCLIF: Erre a kérdésére, engedje meg, hogy én válaszoljak, kisasszony!

ZORO: Te meg ki a fene vagy?

WYCLIF: Ó, milyen udvariatlan vagyok. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam, Kalózvadász, Roronoa Zoro! A nevem Wyclif, én vagyok ennek a szigetnek a polgármestere.

ZORO: És miért vagyunk lecsukva?

WYCLIF: Örülök, hogy megkérdezte. A Szivárvány-szigeten tilos a harc, mivel mi egy békeszerető nemzet vagyunk, így mindenkit, aki a béke ellen lép fel, azonnal bebörtönzünk, valamint mi nem teszünk különbséget a kalózok, tengerészek, fejvadászok, átlagemberek között.

TASHIGI: Értem. /feláll, meghajol/ Rendkívül sajnáljuk, hogy vétettünk a törvény ellen. Mentségünkre szóljon, hogy fogalmunk sem volt erről az egészről.

ZORO: Ja, engedj el minket!

WYCLIF: Attól tartok, ez sajnos nem lehetséges. Az Eső Toronyba került rabok általában néhány napig a cellájukban tartózkodnak, és reméljük, hogy ez idő alatt "megkedvelik" egymást, ám ha ez mégsem sikerül, a kalózokat és egyéb bűnözőket átadjuk a Tengerészetnek, a tengerészeket pedig halálbüntetéssel sújtjuk. Azt javaslom, helyezzék kényelembe magukat! /elmegy/

TASHIGI: Hogy? Ne! Várjon!

ZORO: Úgy néz ki, itt leszünk egy darabig.

TASHIGI: Te hogy lehetsz ilyen nyugodt? Foglyok vagyunk, és ez csakis a te hibád.

ZORO: Mi? Nem én akartam elsüllyeszteni más hajóját minden ok nélkül, majd megtámadni a hajón őrködő ártatlan kardforgatót.

TASHIGI: Ártatlan?! Mégis ki győzte le az embereimet?!

Hirtelen egy elektromos hullám halad végig a cellán, és mindkettejüket megrázza.

ZORO: Mi a franc?!

TASHIGI: Úgy látszik, a verbális harcokat se tolerálják.

ZORO: De egy idegesítő sziget ez.

A hajónál:

NAMI: Szóval, ez a helyzet.

SANJI: Az az idióta! Most nekünk kell megmentenünk a rohadt hátsóját.

CHOPPER: Szegény Zoro!

USOPP: Pedig direkt azért maradt a hajón, hogy ne tévedjen el, erre ez történik.

NAMI: Anyám, miért mindig vele van a gond?!

ROBIN: Nami, meddig tart, míg a Log beáll?

NAMI: A fogadós szerint egy hétig.

FRANKY: Akkor mi a gond, még egy hétig úgyse megyünk sehova?!

SANJI: Ez az! Mi lenne, ha ott hagynánk a sitten, amíg nem indulunk? Legalább nyugton marad.

LUFFY: Jó. Miért ne?!

USOPP & CHOPPER & BROOK: Komolyan?!

LUFFY: Miért ne?! Zoro tud magára vigyázni. Nem lesz semmi baja, ha egy kicsit magára hagyjuk.

USOPP & CHOPPER & BROOK: Ne már~!

NAMI: És ráadásul nincs is egyedül. Biztos jól el lesz Smoker partnerével.

SANJI: Micsoda?! Tashigi-chant nem hagyhatjuk magára azzal az agyatlan kardforgatóval. Máris megmentelek, TASHIGI-CHWAN! /Nami leüti/

LUFFY: Sanji, csinálj nekem kaját!

A cellában:

TASHIGI: /leül Zoro mellé/ Gondolod, hogy tényleg elengednek, ha megbarátkozunk egymással?

ZORO: Kizárt.

TASHIGI: Komolyan, miért vagy ilyen nyugodt?

ZORO: Miről beszélsz? Csak meg kell várnunk, míg Luffyék meg az a füstös barom eljön értünk.

TASHIGI: Á, értem. Hé, ne sértegesd Smoker-sant!

ZORO: Persze, persze.

10 perccel később:

TASHIGI: Vajon feltűnt már nekik, hogy elfogtak minket?

ZORO: Passz.

TASHIGI: Mikor érnek ide?

ZORO: Passz.

TASHIGI: /sóhajt/ Ez egy nagyon hosszú várakozás lesz.

ZORO: Ja.

TASHIGI: Szerinted-

ZORO: Áhh! Mi lenne, ha csendben maradnál?!

TASHIGI: Sajnálom.

Zoro elaludt.

Másnap reggel Tashigi felébred, körülnéz a cellában, majd észreveszi a mellette ülő Zorot.

TASHIGI: Ezek szerint nemcsak egy rossz álom volt.

ZORO: Neked is jó reggelt!

TASHIGI: Jó reggelt! […] A bandád még nem ért ide?

ZORO: Mint látod…

TASHIGI: Mi tart nekik ennyi ideig?

ZORO: /sóhajt/ Jobban tetszettél, amíg aludtál.

TASHIGI: Nos, te is nekem!

Miután mindketten érezték, hogy ebből hamarosan veszekedés lesz, és egyikőjüknek sem volt kedve egy újabb elektrosokkhoz, ezt a beszélgetést inkább felfüggesztették.

TASHIGI: Hé!

ZORO: Hm?

TASHIGI: Ugye tényleg eljönnek értünk?

ZORO: Ó? Csak nem félsz?

TASHIGI: Természetesen nem.

ZORO: Tuti, hogy jönnek.

WYCLIF: /meglátogatja őket/ Üdvözletem, drága vendégeim! Hogy érzitek magatokat ezen a csodás napon?

ZORO: Remekül, kösz, hogy kérded.

WYCLIF: Ennek rendkívül örülök. Mi, a Szivárvány-sziget lakói, mind azt szeretnénk, hogy minden ember békében éljen egymással. Én hiszem, hogy ezzel a módszerrel az ősellenségek is barátokká válhatnak. Nos, további kellemes időtöltést itt! /elmegy/

TASHIGI: Hé!

ZORO: /sóhajt/ Mi az?

TASHIGI: Ne már! Komolyan ennyire irritáló lennék?

ZORO: Igen. /mosolyog/

TASHIGI: …Kérdezhetek valamit?

ZORO: Mit?

TASHIGI: Akkor azt mondtad, hogy hasonlítok valakire, akit régen ismertél.

ZORO: És?

TASHIGI: Kérlek, mesélj róla!

ZORO: Mi? Miért?

TASHIGI: Ha neked lenne egy hasonmásod, te nem szeretnéd megismerni?

ZORO: Ki tudja. Talán.

TASHIGI: /kiskutya szemek/ Kérlek~!

ZORO: /legyőzött sóhaj/ A neve Kuina, két évvel idősebb volt nálam. Amikor kicsik voltunk, folyton párbajoztunk, én meg folyton vesztettem. Remek kardforgató volt, az egyetlen, akit nem voltam képes legyőzni.

TASHIGI: Nagyszerű embernek tűnik.

ZORO: Egy este kihívtam egy párbajra igazi katanákkal, természetesen legyőzött. A párbaj után olyan dolgokról kezdett beszélni, hogy egy lány sosem lehet erősebb egy fiúnál. Nagy nehezen meggyőztem arról, hogy ez nem így van, és megesküdtünk, hogy mindketten erősebbé válunk, és az egyikünk fog a világ legjobb kardforgatójává válni. Másnap pedig meghalt.

TASHIGI: Sajnálom.

ZORO: Ezért döntöttem úgy, hogy olyan erős leszek, hogy a nevem még a mennyeket is eléri. […] Nos, attól eltekintve, hogy külsőre teljesen egyformák vagytok, hogy mindketten tehetséges kardforgatók vagytok, és hogy az önbizalomhiányotokat ezzel az ősidei kifogással próbáljátok leplezni, teljesen különböztök.

TASHIGI: /nevet/ Hé, nekem nincs önbizalomhiányom.

ZORO: Tényleg?

TASHIGI: Csak hogy tudd, ezúttal biztosan legyőznélek.

ZORO: Biztos vagy benne? A világ legjobbjával beszélsz.

Nevetnek. Zoro nosztalgikus tekintettel néz a cella előtt elhelyezett katanákra. Pontosabban a fehér Wadou Ichimonjira. Tashigi követte a pillantását.

TASHIGI: Az övé volt a Wadou Ichimonji, igaz?

ZORO: Honnan tudtad?

TASHIGI: Mindig is láttam, hogy az a Meitou különleges a számodra, és most már értem az okát is. /mosolyog/

ZORO: Igen.

TASHIGI: De a másik kettőt még ki fogom szabadítani álnok karmaid közül.

ZORO: Heh, sok sikert!

TASHIGI: De komolyan, nincsenek nálad biztonságban. Hallottam, hogy rozsdásodott el a Yubashiri.

ZORO: Az nem az én hibám volt.

TASHIGI: Jobban kellett volna óvnod az értékes katanádat. Egy ilyen példány ritka és értékes, az az eladó pedig rád bízta… ingyen.

ZORO: Tudom, tudom. Nem kell emlékeztetned rá, te katana-baka!

TASHIGI: Ó, tényleg? Irányérzék-nélküli uraság.

ZORO: Tch. Ez hazugság!

Pár óra múlva:

ZORO: Hé, te nem vettél észre valami furcsát ezen a helyen?

TASHIGI: Mint például?

ZORO: Amióta ebben a toronyban vagyunk, folyamatosan, szünet nélkül esik az eső.

TASHIGI: Ez igaz, de…

ZORO: Nem tűnik ez furcsának egy olyan szigeten, ami tele van szivárvánnyal és napsütéssel?

TASHIGI: Igen, ez tényleg elég gyanús.

Mielőtt folytathatták volna ezt a beszélgetést, az egyik maszkos katona megzavarta őket, amint egy furcsa lényt vetett a mellettük lévő cellába. A katona ezután távozott. Tashigi és Zoro érdeklődve nézték új szomszédjukat, bár a sötétség miatt csupán egy fénylő, sárga szempárt láthattak. Óvatosan közeledtek a szomszédos rács felé. Tashigi Zoro mögé bújt, és ahogy hallották a lény közeledő lépteit, Zoro ösztönösen, védelmezően elé tartotta a karját. A lény megszólalt, majd pár lépés után látható távolságba került.

ZOGI: Nocsak, nocsak, mit látnak szemeim?! Annak a Wyclifnek már semmi se szent? Volt szíve egy ilyen imádnivaló szerelmespárt rács mögé dugni?!

Zoroban és Tashigiban hirtelen három dolog fogalmazódott meg: az első, hogy a lény egy apró termetű, kutyaszerű kisállat volt, ráadásul igazán aranyos. A második a „szerelmespár" kifejezés, viszont egyikük sem tudott (vagy akart) tiltakozni. A harmadik, hogy észrevették, hogy Tashigi szorosan átöleli Zoro karját. Hosszú húsz másodpercnyi szemkontaktus után szétugrottak, és elkezdtek tiltakozni és mentegetőzni.

TASHIGI: Nem, mi nem… Hé, te is mondj valamit! /oldalba böki Zorot/

ZORO: Ja. Tökmindegy. /visszamegy a fal mellé (aludni)/

TASHIGI: Ki vagy te? Vagy inkább mi vagy te?

ZOGI: A nevem Zogi*. Egy hund* vagyok.

TASHIGI: Hund?

ZOGI: A hundok ezen a szigeten élnek. Nincsenek harci képességeink, specialitásunk az elménk által teremtett lehetőségek megvalósítása.

ZORO: És mit keresel itt?

ZOGI: Wyclif azt akarja, hogy a népem megossza vele a titkos művészetünket, hogy a saját érdekeire fordítsa, ezért mind elmenekültünk, ám engem elkaptak a menekülés közben.

TASHIGI: Értem. Szegényke!

ZOGI: Na, most én kérdezek. Ti kik vagytok, és miért vagytok letartóztatva?

TASHIGI: Jaj, milyen udvariatlan vagyok. A nevem Tashigi.

Mikor látta, hogy Zoro nem tervezi, hogy bemutatkozik, erélyesen rámorgott, parancsoló szemekkel.

ZORO: Roronoa Zoro.

ZOGI: Te vagy a híres kalózvadász?

ZORO: Sose hívattam magam így.

TASHIGI: Épp le akartam tartóztatni, amikor egyszer csak maszkos katonák támadtak ránk, a következő pillanatban már itt voltunk.

ZOGI: Így már minden világos.

ZORO: Úgy tűnik, te elég sokat tudsz erről a Wyclif rohadékról.

ZOGI: Azt hiszem, annyit mindenképpen tudnotok kell, hogy ő egy fejvadász. Elfogja a szigeten járó kalózokat a Kormánynak, a vérdíjat pedig zsebre teszi.

TASHIGI: Akkor ezek szerint Zoro vérdíjára fáj a foga.

ZOGI: Minden bizonnyal.

TASHIGI: És… mit csinál a tengerészekkel?

ZOGI: Egyszerűen megöli őket.

Tashigi összerezzent a félelemtől, most már tényleg nagyon szeretett volna eltűnni erről a helyről. Mindennek a tetejébe pedig még a kardja se volt nála. Hirtelen elkezdett pánikolni. Gyorsan kapkodta a levegőt, és könnyek gyűltek a szemében.

TASHIGI: Mikor mehetünk már el innen? Nem azt mondtad, hogy a csapatod eljön értünk? Mi lesz, ha megölnek, mielőtt ideérnek?

ZORO: Hé! Higgadj le! Luffyék eljönnek, és senki nem fog megölni senkit.

TASHIGI: És mitől vagy olyan biztos ebben, Roronoa? Mi van, ha…? Mi lesz, ha…?

Zoro tudta, hogy ebben az állapotban a szavak már nem segítenek, ezért felállt, és elindult felé. A vállára tette a kezét, és mélyen a szemébe nézett.

ZORO: Nyugodj meg! Nem fogsz meghalni.

Úgy tűnt, ez működött, mert Tashigi légzése újra visszatért a normálisra, sőt… lassult?

TASHIGI: Ígérd meg!

ZORO: Megígérem.

TASHIGI: /elmosolyodik/ Akkor jó.

Mostanra elveszítette minden erejét, és elájult. Zoro elkapta, majd óvatosan lefektette. Aztán odafordult a meghatódottságtól könnyező hundhoz.

ZOGI: Ez volt a legszebb dolog, amit valaha láttam.

ZORO: Te meg miről beszélsz?

ZOGI: Mindenről. Ahogy pánikolt, ahogy megnyugtattad, ahogy megnyugodott, ahogy megígérted neki, hogy nem fog semmi bántódása esni, ahogy szikrázik köztetek a levegő, ahogy…

ZORO: Csak azt tettem, amit kellet. És milyen szikrákról beszélsz te?

ZOGI: Ohohohohó~! Nehogy azt hidd, hogy ezt bárki megtette volna bárkiért, vagy bárki másnál működött volna.

ZORO: Mire akarsz kilyukadni?

ZOGI: Ez szerelem, Zé! Én mondom, Szerelem!

ZORO: Én és ez a katana mániákus? Szerelmesek? Most ugye csak viccelsz?

ZOGI: /felvette a legkomolyabb arckifejezését/ A szerelemmel sosem viccelnék.

ZORO: Nekem nyolc. Azt hiszel, amit akarsz.

ZOGI: Áh, értem, szóval ti az a fajta pár vagytok.

ZORO: Mi?

ZOGI: Azok, akikről mindenki tudja, hogy szeretik egymást, csak az a kettő nem.

ZORO: /sóhajt/ Haver, te teljesen lefárasztod az agyamat.

Zogi csak mosolygott a kardforgató válaszán, pár perc múlva pedig már mindannyian aludtak.

Éjfél körül Wyclif és még két csatlósa jött le a cellákhoz. A két katona óvatosan kiemelte Tashigit Zoro védelmet nyújtó karja alól, majd elvitték.

Folytatjuk...

Jegyzetek:

Wyclif: a reformáció egyik alakja

Zogi = ZOro + TashiGI

Hund: németül 'kutya'