Másnap reggel Zoro arra ébredt, hogy Zogi ordítozik.
ZOGI: Eltűnt! Té-t elrabolták! Té meg fog halni!
Zoro lassan magához tért, és ő is felfedezte Tashigi hiányát. Eszébe jutott, ahogy előző este megígérte neki, hogy nem fogja hagyni, hogy bármi baj történjen vele. Dühös volt magára, amiért lankadt a figyelme, és hagyta, hogy elvigyék. Bosszantotta, hogy nem tud kijutni a cellából, és a segítségére sietni.
ZORO: Francba! Mi folyik itt?!
ZOGI: Úgy tűnik, Wyclif előbb őt akarja elintézni. Gyorsan meg kell mentenünk!
ZORO: Azt én is tudom, de hogy jussunk ki ebből a rohadt cellából?
ZOGI: Kérlek, nyugodj meg, Zé!
ZORO: Ha Tashigit kivégzik, miután megígértem neki, hogy haja szála sem fog meggörbülni, akkor azt sose bocsátom meg magamnak.
ZOGI: Zé! Most jól figyelj rám! Meg fogom neked tanítani a hundok titkos harcművészeti technikájának alapját.
ZORO: Azt, ami miatt az a barom bezárt ide? Azt hittem, azt a technikát a népeden kívül senki más nem használhatja.
ZOGI: Így van. Azon kívül, hogy titkos, a technika rendkívül veszélyes is. Egy átlagember nem képes elsajátítani, mert még a sikere előtt meghal, te viszont erős vagy, és ez alatt a rövid idő alatt, míg együtt voltunk, azt is megállapítottam, hogy méltó vagy a használatára.
ZORO: Biztos vagy benne?
ZOGI: Biztos. Most pedig jól figyelj, mert nincs sok időnk! A fő célunk, hogy az egyik katanát az elméd erejével magadhoz vonzd. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, le kell csendesítened az elmédben dúló vihart, és eggyé válnod a katanáddal!
Zoro bólintott, majd leült a rácsok elé, szemben a katanákkal. Végignézett rajtuk, végül a tekintete megragadt a Wadou Ichimonjin. Választott.
ZOGI: Most hunyd le a szemed! Zárj ki az elmédből minden olyan gondolatot, ami nem a katanával kapcsolatos!
Zoro így tett, és csak a katanára összpontosított. Izzadni kezdett.
ZOGI: Remek. Idézd fel a pillanatot, amikor először a kezedben tartottad! Idézd fel az érzést, amikor először forgattad! Idézd fel az okot és a célt, amiért ezt a katanát forgatod!
Zoro előtt megjelentek az emlékek: az utolsó párbaj Kuinával, az esküjük, a halála, a pillanat, amikor elkérte a Wadout az apjától, majd egy kép, ahol a 19 éves Zoro egy ugyanolyan lánnyal harcol. Ez utóbbi kép miatt az elméjét elárasztotta a bűntudat, és megszakadt a koncentrációja. Hatalmas ordítással és fájdalommal hátrarepült a cella falához.
ZOGI: Minden rendben?
ZORO: Sajnálom. Nem koncentráltam eléggé.
ZOGI: Nem. Meglepően jól teljesítettél. Egy átlagembernek már az első lépésnél szétrobbant volna a feje.
ZORO: Mi? /rémült arckifejezés/
ZOGI: Hatalmas lelki erő, rendíthetetlen bizalom és hűség, valamint egy biztos cél kell a technika elsajátításához. Bízz a saját, és a katanád erejében, emellett azt se felejtsd el, hogy ha most elbuksz, akkor Té meg fog halni!
ZORO: Ez túl sok minden!
ZOGI: Végy egy nagy levegőt, és próbáld meg újra!
Zoro így tett, leült a rácsok elé, és teljes lényével a fehér katanájára összpontosított.
ZOGI: Kiváló. Létrehoztad a kapcsolatot közted és a katanád közt. Ezt az állapotot csupán öt percig lehet fenntartani egy embernek, mielőtt az elméje összeomolna. A most megépített hídon keresztül feltehetsz a katanának egy kérdést, vagy kérhetsz tőle egy szívességet.
Zoro vett egy mély levegőt, de nem volt biztos abban, hogy mit kérjen. Ekkor a Wadou Ichimonji megszólalt.
WADOU: Zoro, miért hezitálsz?
ZORO: Nem tudom. Miért? Miért létezik valaki, aki pont ugyanolyan, mint Ő?
WADOU: Egy lehetőség. Egy második esély.
ZORO: Mi? Esély mire?
WADOU: Hogy megvédd. Ha az úrnőmet nem is menthetted meg, őt mindenképpen meg kell. Ne engedd, hogy az emléke örökké kísértsen! Lépj tovább, és kövesd a szívedet! Én is, Sandai Kitetsu is, Shuusui is mindig melletted állunk, és tudom, hogy az úrnőm is ezt akarná.
ZORO: /bólint/ Köszönöm.
Ebben a pillanatban Zoro szeme hirtelen felnyílt, a Wadou Ichimonji pedig a rács felé szállt a hüvelye nélkül. Zoro egy Z-t írt le a jobb karjával, és a fehér katana átszelte az acélrácsokat: SHIRAYUME*!
Zogi szemei hatalmasra nyíltak a meglepettségtől. Még soha nem látott egy embert se, aki ilyen tökéletesen elsajátította volna a hundok ősi technikáját. Ráadásul nem egész 15 perc alatt.
ZOGI: Te komolyan egy lenyűgöző kardforgató vagy, Roronoa Zoro.
ZORO: Siessünk, meg kell mentenünk Tashigit!
ZOGI: Hé, a kijárat a másik irányba van.
Zoro módosította az útvonalát, és mindketten elkezdtek futni az Eső Torony teteje felé. Zogi elmondása szerint Wyclif a torony tetején szokta kivégezni az elfogott tengerészeket, vagyis Tashiginak is ott kell lennie. Pár perccel később útjukba esett egy kommunikációs őrszoba. Úgy döntöttek, szereznek egy Den Den Mushit, és kapcsolatba lépnek a Szalmakalapos csapattal.
A hajón csörög a csiga, Nami felveszi:
NAMI: Haló?
ZORO: Nami? Add a kapitányt!
LUFFY & NAMI: ZORO?!
ZORO: MÉGIS MI A JÓ FRANCOT CSINÁLTOK TI?! Ha elfognak egy társat, akkor nem kéne azonnal a megmentésére sietni?!
LUFFY: Bocsi, Zoro.
ZORO: Semmi „Bocsi, Zoro"! Azonnal toljátok a seggeteket a toronyba!
SANJI: Higgadj le, Moszatfej! Történt valami?
ZORO: Szóljatok Smokernek is, és mindannyian gyertek ide! Tashigit ki akarják végezni.
NAMI: Nem mintha nem sajnálnám, de ők az ellenségeink. Nem a mi dolgunk megmenteni.
ZORO: Az én hibám volt. Megígértem neki, hogy senki sem fog meghalni, és amíg lankadt a figyelmem, már el is vitték.
/Feszült csend/
LUFFY: Értem. Máris megyünk.
Eközben:
TASHIGI: Az utolsó emlékem, hogy a cellában összeesem, de Zoro elkap. Ezután minden sötét. Most pedig ez a Wyclif nevű alak és két csatlósa ráncigálnak fel egy hosszú, szűk és meredek lépcsősoron. „Igyekezzetek, a nap már felkelt! Ki kell végeznünk a kisasszonyt!" Mondta Wyclif a katonáinak. Hamar rájöttem, hogy az én végzetem felé tartunk. Azt kívánom, bárcsak itt lenne a katanám. Egyáltalán nincs kedvem meghalni.
ZORO: Nyugodj meg! Nem fogsz meghalni.
TASHIGI: Ígérd meg!
ZORO: Megígérem.
TASHIGI: Akkor jó.
Mindennél jobban szeretném azt hinni, hogy azt akkor tényleg komolyan gondolta. Pár lépcsőfokkal később egy robbanás rázta meg a tornyot. Wyclif ingerülten vette elő a bébi Den Den Mushiját, hogy megtudakolja, mi történt. A kiscsiga rémült hangon jelentett: „A Kalózvadász, Roronoa Zoro és Zogi, a Hund megszöktek a cellájukból." Wyclif szemei nagyra nyíltak a csodálkozástól. „Mi? Hogyan?" Kérdezte. „Nem tudjuk, hogyan, vagy milyen eszközzel, Uram, de átvágták a rácsokat." „Azok az átkozottak!" Szidta Wyclif, és intett a katonáinak, hogy fokozzák a tempót. Emiatt az információ miatt hatalmas kő esett le a szívemről. Fogalmam sem volt arról, hogy jutott ki a cellából, de az idők során, amíg üldöztem, megtanultam, hogy ez az ember képes a leglehetetlenebbnek tűnő dolgokra is. Elkezdtem reménykedni, hogy talán tényleg megtartja az ígéretét. Amint e gondolatmenet végére értem, felértünk a torony tetejére.
ZORO: Csak futottam, és futottam, nem törődve az iránnyal (még szerencse, hogy Zogi vezette). Mögöttünk az őrök és a katonák. Néha-néha megfordultam, és egy suhintással visszavertem őket. Fogalmam sincs, miért, de csak arra tudtam gondolni, mennyire átverve és elárulva érezheti most magát ő. Remélem, hogy nem gyűlölt meg, bár nem tudom, miért lenne tragédia, ha így lenne. Aztán egy csapat idióta jelent meg előttünk. Már épp levágtam volna őket, de hirtelen egy megnyúlt kar és egy lángoló láb rájuk döntötte a falat. Megjött a csapatom (amire már három napja várok).
LUFFY: Hali, Zoro!
ZORO: Késtetek.
SANJI: Menj előre, Moszatfej! Tashigi-chan vár rád.
Zoro elmosolyodott, és továbbment, fel a lépcsőkön.
Odakinn még mindig zuhogott az eső, de nem ez volt az, ami igazán megragadta Tashigi figyelmét, hanem az, hogy az eső CSAK a toronytól számított 20 méter sugarú körben esett. Aztán pedig az, hogy egy csapat, a torony körül álló katonát elnyeli a fehér füst, és a tornyot körülveszik a tengerészek.
TASHIGI: Smoker-san!
WYCLIF: /sötét pillantást vet Tashigira/ Ne reménykedjen, kisasszony! Az Ön életét már semmi sem mentheti meg.
ZORO: Én ebben nem lennék olyan biztos.
TASHIGI: Zoro!
Az Eső Tornya megközelítőleg 36 méter magas és egy 1 méter magas kőfal szegélyezik. A közepén térdel Tashigi a talajhoz láncolva, Wyclif pont előtte áll. Az előbbi két katona pedig harckészültségben őrködik a bejárat előtt. Amint észrevették Zorot, azonnal megtámadták, de ő egy 36 fontos ágyúval visszaküldte őket, végül mindketten ájultan estek össze. A szél elcsendesülése után Zogi leugrott Zoro válláról, és Wyclifhez fordult.
ZOGI: Engedd el a lányt, Wyclif!
Wyclif előhúzta a kardját, és Tashigi elé tartotta. A kardja egy fehér markolatú katana volt, a pengéjét pedig vörös lángnyelv díszítette.
WYCLIF: Egy lépést se, Hund!
Zogi nem ijedt meg a fenyegetésétől, helyette a telekinetikus képességével kiverte a kardot a kezéből, majd Zoro – kihasználva az alkalmat – egy kisebb csapát mért rá, amitől nekirepült a torony falának. Wyclif dühösen méregette a zöld hajú kardforgatót, ám az ő figyelme azonnal Tashigira irányult. Mikor látta, hogy nem sérült meg, megkönnyebbülten megkérte Zogit, hogy szabadítsa ki, amíg ő „felszeleteli azt a szemetet". A szóban forgó „szemét" épp megpróbálta hátba szúrni Zorot, de ő egy könnyed mozdulattal hárította, majd ellencsapást indított. Néhány percig méregették egymás erejét és technikáit, vagyis vívtak.
Eközben Zogi követve Zoro utasítását Tashigihoz sietett. Elméjével szétroppantotta a láncokat, és kiszabadította a hölgyet. Ekkor Zoro nekicsapódott a mellettük lévő falnak.
TASHIGI: Zoro!
ZOGI: Zé!
WYCLIF: Roronoa Zoro! Megzavartad a kivégzést, és kezet emeltél rám. Attól tartok, emellett nem hunyhatok szemet. Egyikőtök sem hagyhatja el élve ezt a tornyot. Ízleljétek meg a katanám, Hakuryuu* erejét!
ZORO: /kérdőn néz Tashigira/
TASHIGI: Ez a katana is egyike a 21 Oo Wazamononak, egy híres Meitou, amit egy ősi népcsoport készített, hogy legyőzzék a falujukat fenyegető sárkányt. A legenda szerint a falusiak minden szellemi energiájukat a kardba összpontosították, hogy egy végzetes csapással megölhessék a szörnyeteget. A dolgok viszont nem egészen a tervezett eredményt produkálták. A katana magába szívta a sárkány erejét, és így bár a falu megmenekült, a lakóit szörnyű átok sújtotta.
ZOGI: /elképedve néz/ Hű, te tényleg mindent tudsz a katanákról.
ZORO: Ja, egy két lábon járó katana enciklopédia.
TASHIGI: /szúrós szemmel néz rá, majd megenyhül, és elmosolyodik/ Köszönöm.
ZORO: Bármikor.
WYCLIF: Ahogy mondja, kisasszony. Ez a híres penge, amely birtokolja a falut megtámadó félelmetes sárkány, Hakuryuu erejét. Most pedig mindhárman megfizettek a bűneitekért. Égjetek el a fehérsárkány perzselő lángjaiban!
HAKURYUU NO KOUEN!*
A támadás hatására a penge tűzzé változott, és amerre Wyclif megsuhintotta, mindent felégetett. Kívülről nézve a torony egy lángoló fáklyának tűnt.
ZORO: Hé, fogd ezt! /Tashigihoz dobja a-/
TASHIGI: A Shigurém?
ZORO: Úgy tűnik, szükségem lesz egy kis segítségre.
TASHIGI: /mosolyog/ Rendben, győzzük le a fickót, és szabadítsuk fel a Meitouját!
ZOGI: Sajnálom, hogy megzavarom ezt a meghitt pillanatot, de…
ZORO & TASHIGI: Ez nem egy meghitt pillanat!
ZOGI: Van egy tervem.
ZORO: Mi? Ezt nem gondolhatod komolyan!
TASHIGI: Megcsinálom.
ZORO: Komolyan? Megőrültél?!
TASHIGI: Miért? Én nem csinálhatok világot megváltó szuper technikákat?
ZORO: Nem így értettem.
TASHIGI: Képes vagyok rá. Meg tudom csinálni. Ne aggódj!
ZORO: Én nem is… Megyek, és feltartom.
Ezzel elment Wycliffel harcolni magára hagyva Tashigit és Zogit.
TASHIGI: Kezdhetjük.
ZOGI: Rendben, Té! Sok múlik rajtad, de próbálj nem gondolni erre!
/Tashigi bólint/
ZOGI: Amit most készülsz csinálni, az egy ősi hund technika, és mint minden ilyen technikához, ehhez neked is képesnek kell lenned meghallani a katanád hangját.
TASHIGI: Értem.
ZOGI: Hunyd be a szemed, és csak a katanádra koncentrálj! Bármi fog történni, nem hagyhatod abba! Ki kell bírnod!
TASHIGI: Rendben.
Vett egy nagy levegőt, és lehunyta a szemét. Zogi figyelmeztetése nem volt hiábavaló, mert amint így tett, úgy érezte, mintha a szíve lezuhant volna a sötétségbe. Csak zuhant, és zuhant egyre mélyebbre a menekülés bármilyen lehetősége nélkül, de még nem adhatta fel. Önmagáért, az új barátjáért, Zoroért. Ekkor egy fényt látott közeledni. Ahogy ez a fény közelebb haladt felé, látta, hogy a fénynek emberi alakja van. Ebben a pillanatban a fény elkapta, és magához húzta. Nem látta az alak arcát, de tudta, hogy az az alak biztonságot nyújt számára, és az alak megcsókolta. Ez a csók pedig visszalökte Tashigit a valóságba. Még a belső világában történtek hatása alatt állt, de hallotta, ahogy Zoro megkérdezi, hogy minden rendben van-e. Hirtelen minden ereje elhagyta a testét, és összeesett – volna, ha Zoro el nem kapta volna.
ZORO: Hé, minden rendben? Hé!
Nem válaszolt, nem tudott válaszolni. Habár ébren volt, teljesen úgy érezte, mintha egy másik világban járna. Ez az egész szituáció olyan furcsa volt.
ZORO: Zogi, hagyjuk abba! Ezt nem fogja kibírni.
ZOGI: Azt hiszem, igazad van.
Tashigi belekapaszkodott Zoro karjába, hogy rendesen fel tudjon állni.
TASHIGI: Nem.
ZORO: Mi az, hogy „Nem"?! Fel sem tudsz állni. Nem kell erőltetned. Bőven elég, ha szétvágjuk a fickót.
TASHIGI: Kész vagyok.
ZOGI: Kész vagy a…?
ZORO: Ko-komolyan mondod?
TASHIGI: /bólint/
ZORO: Elsőre sikerült?!
ZOGI: Még Zének is kétszer kellett megpróbálnia. Lenyűgöző vagy.
Tashigi most már biztosan állt a saját lában, és Zoro is elengedte.
WYCLIF: Kezd elfogyni a türelmem.
TASHIGI: Már nem szükséges tovább várakoznod, csak figyeld, ahogy tűzzé változtatom az esőt!
WYCLIF: Hogy mit csinálsz?! Lehetetlen!
Tashigi megforgatta a katanáját, és a következő szavakat suttogta: Niar ethot erif tes!*
Amint e szavakat kimondta, a felettük hulló esőcseppek valóban tűzzé változtak, amik egyenesen a toronyra hullottak. Pár perc múlva az egész tornyot lángok borították. A hatalmas tűz miatt mindannyian elszakadtak egymástól. Tashigiban már szinte semmi erő nem maradt.
TASHIGI: Zoro! Zoro! Merre vagy? Zoro!
Észre se vette, de könnyek gördültek le az arcán, miközben Zoro nevét kiáltozta, majd egy alak rajzolódok ki a lángok mögött. Az alak magabiztosan haladt előre. Nem látta, hogy ki az, ezért el kezdett hátrálni, míg a háta a tornyot körülvevő falnak nem ütközött. Az alak egyre közeledett, és végre az arca is látszódott. Zoro volt. Bár Tashigi megkönnyebbült, nem volt idejük ünnepelni, a lángok egyre jobban terjedtek.
TASHIGI: Most mit csináljunk?
ZORO: Hát, azt hiszem, már csak egy lehetőségünk van. /felugrott a védőfal tetejére/
TASHIGI: Csak viccelsz, ugye?
ZORO: Miért, inkább elégnél?
TASHIGI: Nem, de ez…
ZORO: /odanyújtja a kezét, és felhúzza maga mellé/ Bízz bennem!
TASHIGI: Arra kérsz egy tengerészt, hogy megbízzon egy kalózban?!
ZORO: /elmosolyodik/ Akkor háromra! Egy!
TASHIGI: Kettő!
ZORO: Három!
És leugrottak a lángoló toronyból.
Folytatjuk...
Jegyzetek:
Shirayume: japánul 'Fehér álom'
Hakuryuu: japánul 'Fehér sárkány'
Hakuryuu no Kouen: japánul 'Fehér sárkány ragyogó lángja'
Niar ethot erif tes: visszafelé 'Set fire to the rain' (változtasd tűzzé az esőt!)
A torony csata jelenetet Adele - Set fire to the rain című száma ihlette. =)