Pár perc múlva Finn kézhez kapta a Siddeley által kevert italt. Érezte, ahogy a görcs kezdett feloldódni benne, de a normális légzés még mindig nehezére esett. Valahogy nem volt teljesen ura a testének. Ivott még egy kortyot, magán érezve Siddeley aggódó kék tekintetét.
- Csak egy pillanat - motyogta, és feállva az ablakhoz lépett. Megpróbálta összeszedni a gondolatait.
Ám ekkor megnyikordult a pult mögött az ajtó, és Flo tipegett be a vendéglőbe. Göndör, sötétbarna haja a szokottnál is kuszább volt, sötét bőre egészen sápadt volt a halvány lámpafényben.
- Drágáim, hát ti meg mit csináltok itt? - Hangján hallatszott, hogy bizony ők keltették fel, de ennek ellenére egészen frissnek tűnt. Rápillantott Finn elgyötört, majd Siddeley tanácstalan arcára, aztán a pulton kipakolt italokra, és azonnal átlátta a helyzetet. Habozás nélkül Finnhez lépett és a karjaiba zárta. A kém mukkanni sem tudott, nagyon rég óta nem mutatta ki felé senki ilyen nyíltan a szeretetét.
Siddeley csak nézett a merész jeleneten, nem volt még hozzászokva a helyiek közvetlenségéhez.
- Nem a maga hibája, Finn! - simogatta a férfi hátát Flo nyugtatóan, miközben biccentett Siddeley-nek. A pilóta bólintott és kiosont az ajtón. - Az egész annak az Axelrodnak a hibája, maguk pedig a lehető legtöbb embert mentették meg!
Finn megkísérelte megrázni a fejét, hogy nem, de Flo nem hagyta. Eltolta magától és szigorúan a kém sápadtzöld szemeibe nézett.
- Nem szabad hibáztatnia magát, érti? Gondoljon csak bele, az óratoronyban meg is hallhattak volna, Holly is, de sikerült megmenekülniük, magának köszönhetően.
- Nem, igazából Holly… - kezdett tiltakozni Finn, de Flo közbevágott.
- Nem csak Holly volt, ezt maga is tudja. Egek, viselkedjen már férfiként! - pirított rá. - Ön a CHROME legmegbecsültebb embere, és itt áll, mint egy ovis, akitől elvették a pöttyös labdát.
- Nem, nem érti… - fordul el Finn, pótcselekvésként a kezét tördelve.
Flo rá akart kérdezni, hogy mégis hogy érti ezt, de ismét nyílt az ajtó. Siddeley visszatért, magával hozva valakit.
Finnek összeszorult a szíve, ahogy az érkezőkre pillantott. Siddeley előtt egy kerekesszékben ülve Holly gurult oda hozzá, fekete mandulaszemeiben felmérhetetlen aggódással. Még így, hálóingben, kócosan is csinos volt.
- Egek, Finn! - szaladt ki a száján, ahogy meglátta a kémet. Siddeley vigyázva az ölébe kapta az apró japán nőt és felültette az asztalra. Holly kinyújtotta a kezét Finn felé, a férfi pedig óvatosan átkarolta. Mardosta a bűntudat.
- Holly, úgy sajnálom… - suttogta, és elengedte a nőt.
- Eszedbe ne jusson! - suhintotta tarkón Holly, Finn meglepetten pislogott. Ezt az alkalmat kihasználva Flo visszaterelte Finnt a székéhez, míg Siddeley Holly mellett maradt, hogy támogassa.
- Finn! - Holly hangja nem tűrt ellentmondást. - Mit tudtál meg?
Finn egy pillanatig csodálkozott. Honnan tudja Holly… Aztán Siddeley-re pillantott. Aha.
Azon kapta magát, hogy ismét tördeli a kezét. Bár az ital már teljesen feloldotta benne a sokkot, a bűntudata nem múlt el. Félt, hogy mit reagálnak majd a többiek, hiszen ő volt a küldetés vezetője, neki kellett volna mindenkire vigyázni, de csúfosan elbukott.
Megköszörülte a torkát.
- Emlékeztek a képre, amit egy ügynök készített Axelrodról?
Holly és Siddeley bólintottak.
- Azt az amerikai Matukával juttatta el hozzánk… - Finn várt, Hollyék arcán felismerés kezdett körvonalazódni. - De hol van ő maga?
Flo vállat vont, ő aztán tényleg nem tudta. Siddeley megvakarta a tarkóját, Holly pedig csücsörített, ahogy gondolkodtak. Finn ismerte minden arcvonásukat.
- Szerintem visszament Amerikába - kockáztatta meg Siddeley a tippet.
Finn megrázta a fejét.
- Én nem hiszem…
- Jaj, Finn! - sóhajtott Holly. - Nem tudtatod, mi lett vele, és…
- Pont ez az! - csattant fel Finn. - Mi van, ha elkapták? Amit Lelanddel tettek… Az amerikai beolvadt közéjük, elnyerte a bizalmukat! Gondoljatok bele, mit tehettek ezért vele! Istenem, még csak a nevét sem tudtuk… - Lerogyott egy székre.
Siddeley-ék hallgattak. Legbelül mindketten attól tartottak, hogy társuknak igaza van. Az amerikait legnagyobb valószínűség szerint elkapták, és… Nem akartak belegondolni, mit tettek vele.
Siddeley inkább Finn kezébe nyomta a következő pohár italt.
- Ide figyeljen, Finn! - öltötte karba a kezét Flo. - Az amerikai az ön egységébe tartozott?
Finn lassan nemet intett.
- Nem, na látja. Nem azt mondom, hogy mindenkit hagynia kell meghalni, akihez nincs köze, de annak az ügynöknek saját feladata volt, saját csapata, így nem az ön felelőssége volt, hogy figyeljen rá. Nem igaz?
Finn utálta, de bólintott.
- No akkor szedje össze magát, mert itt van még két barátja, akik számítanak magára!
Flo az órára pillantott.
- Beszéljék meg a dolgokat, én addig csinálok maguknak reggelit.
Siddeley halványan mosolygott, ahogy Flo kioktatta a CHROME top ügynökjét, majd egyszerűen közölte, hogy tojást kell sütnie. Egyre jobban imádta ezt a helyet.
Finn csak bámult a két kémre, de a gondolatai máshol jártak. Lehet, hogy nem az ő felelőssége volt, de egyszerűen megfeledkezett az amerikairól. Ez volt a legrosszabb az egészben. Azonnal indulnia kellett volna, hogy megkeresse, mikor rájött, Matuka nem az igazi kém, de nem, ő inkább játszotta a hülyét, hogy tesztelje egy vadidegen tudását, sorsára hagyva ezzel a CIA ügynököt.
- Sid… Kérlek.
A pilóta azonnal ugrott.
- Igen?
- Felhívhatnánk a CIA-t?
Holly és Siddeley egymásra pillantottak, majd suttogva váltottak pár szót. Finn nem értette, mit mondanak, de látta Holly arcán, hogy nem tetszik neki az ötlet. Ám a végén ha fintorogva is, de engedett Siddeley érvelésének.
A repülőben már melegebb volt, mint a szabad ég alatt. Finn kapkodva magára öltötte szürke öltönyét, ujjaival átfésülte a haját, hogy a CIA feje ne a legrosszabb állapotában lássa, majd bólintott Siddeley-nek, hogy indíthatja a hívást. Holly megszorította az ölébe ejtett kezét, és egy pillantással üzente, hogy minden rendben lesz.
A CIA meglepő gyorsasággal kapcsolt, és egy szőke nő alakja tűnt fel a képernyőn.
- Itt a CIA Virginiai központja, azonosítsa magát! - parancsolta fa arccal.
- Itt Finn McMissile, brit CHROME ügynök és Miss Holly Shiftwell a Tokyo-i irodából - tartotta fel Finn az igazolványát, mellette Holly ugyanígy tett. - Az igazgatóval szereténk beszélni. - Finn látta a nő arcán átsuhanó árnyékot, és mielőtt még visszautasítanák, hozzátette: - Az Allinol-ügyben.
A nő azonnal bólintott, majd átkapcsolta a csatornát. Most egy ősz hajú férfi tűnt fel a képen, kezében kávésbögrét szorongatott.
- Mr. McMissile! - mosolygott a kamerába. - Egyszerre örülök a hívásának, mert gratulálhatok a küldetés sikeres befejezéséhez, és egyszerre aggódom, hogy nem jó hírt akar közölni...- A mondat végét lógni hagyta a levegőben, hátha Finn belekezd a mondandójába, de aztán észbe kapott. - Oh, elnézést… Pete Anderson vagyok. A hölgy pedig bizonyára Miss Shiftwell!
Holly bólintott, Finn biccentett, fogadva a bemutatkozást. - Nos - tért a lényegre Pete -, miért kerestek fel?
Finn ismét csomót érzett a torkában.
- Uram, az Allinol-ügyben kiküldött ügynökükről szeretnénk érdeklődni.
Pete horkantott.
- Az attól függ, melyikről. Nem egy ember dolgozott rajta.
- Tudom.
Finn elakadt, a feszültség beléfojtotta a szót. Ennek ellenére úgy tűnt, a CIA fejének ez nem igazán tűnt fel.
- Arról, aki beszivárgott a Kitaszítottak közé - segítette ki Holly. - A nevét sajnos nem tudjuk…
Pete arcára baljós árnyék kúszott, Finn úgy érezte, hányni fog.
- Rodney Redline nem tért vissza Tokyo-ból - válaszolt Pete sötéten, szeme végtelenül szomorú volt. Aztán megszakította a hívást.