Második fejezet: Átverés
Visszatérve a parancsnokságra, Roy újra egyedül maradt a papírtengerében. Szó szerint. Leguggolt, hogy elkezdje összeszedni a leszórt papírokat. A hadnagy épp ekkor lépett be az irodába.
Hadd segítsek, uram.
Köszönöm, Hawkeye hadnagy.
Azonban, ahogy lehajolt, furcsa bűz csapta meg az orrát. Kissé csípős és nagyon jellegzetes. A hadnagy nagyjából fél méterre volt tőle. Óvatosan felé szimatolt a levegőben, de nem, a hadnagyból, csak hadnagy-illat jött. Ahogy Roy, újra lenézett a földre, apró foltot vett észere a bakancsán. Közelebb hajolt és megszagolta. Igen, ez bizony ürülék volt.
És akkor seggreesett értelmében.
Az ezredesnek lassan eszébe jutottak a tegnap éjjeli dolgok. A részeges mászkálása az utcákon és találkozás a hadnaggyal. Roy nyelt egyet. Ilyen állapotban találkozni egy női beosztottal fölöttébb, kínos. Ráadásul Riza Hawkeye-ról van szó, csoda hogy él. Az ezredes megköszörülte a torkát.
Hadnagy, idejönne egy percre?
Hogyne, uram -felelte Riza, aki közben már a szoba másik felében gyűjtögetett.
Mondja csak, ön vitt haza az este?
Nem, uram. Az éjjeli járőrözők vitték, önt haza.
A maga utasítására?
Igen, uram.
Úgy ahogyan a kutyája is a maga utasítására vizelt le?
-Ig-, nem uram!
Értem. Köszönöm Hawkeye hadnagy, elmehet.
Bingo. Persze, hogy már megint a hadnagy intézte el a problémáit.
Megcsörrent a telefon.
Igen, tessék, itt Roy Mustang ezredes beszél.
Hello, Roy, józan vagy már? –hahotázott egy hang a túloldalról, történetesen Hugues-é.
Az ezredesnek eltorzult az arca.
Mondd, mit akarsz?
Csak szólni akartam, hogy mához 4 napra lesz a kis Elisya születésnapja és partyt rendezek, amire ezúton meghívlak!
Köszönöm, Hugues. Ott leszek.
Óh, milyen idős lettem én már, a lányom már kész nagylány lesz...- remegte a telefonba Hugues.
Te idióta! A lányod most lesz 2 éves!
Pontosan, pontosan...
Az ezredesnek kezdett elfogyni a türelme, és mintha ezt Hugues is megérezte volna, mert hirtelen komolyabbra váltotta a hangját.
Ide figyelj. A rablóbanda sztori ma hazugság volt. Csupán téged szerettek volna kimozdítani a főhadiszállásról. Vigyázz magadra, Roy! És én javaslom, hogy kutasd át a saját irodádat, vajon megvan-e még mindened?
Rendben van, Hugues. De kinek lehetnék én most célpontja?
Elég sok embernek aki nem én vagyok, hehe.
Kösz, ez jól esett.
Na, viszhall, Roy!
Szervusz.
Az ezredes eltűnődött magában. Ha valóban újra vadásznak rá (márpedig ezt elég sűrűn teszik, mert a feje egy vagyont ér a feketepiacon), akkor nem bízhat meg mindenkiben.
Hadnagy!
Az ajtó kinyílt és belépett Riza.
Hívatott, uram?
Igen, hadnagy. Kérem, mondjon el mindent amit tud a délutáni rabló-hírekről.
Nos, üzenet érkezett az egyik utcai hivatalba, hogy sürgősen értesítsék önt, uram, hogy alkímiai megmozdulásokkal rabolnak embereket a város nyugati szélén. Mindezek után érkezett a telefonhívás a parancsnokságra, hogy minnél hamarabb lépjen a helyszínre.
Értem. Akkor most elmondhatja, miért mondta a kutyájának az éjjel, hogy pisiljen le.
A hadnagy arcán enyhe rózsaszín pír jelent meg.
Uram, az nem én voltam, valószínűleg találkozott mással is azon az éjjelen, amikor önre találtam.
Aha! Szóval rámtalált. Ez azt jelenti, hogy maga vitetett haza?
Igen, uram. Úgy gondoltam, mint a hadsereg ezredesének, a személyes biztonsága érdekében, nem lenne szabad az utcán feküdnie az éjszaka közepén. Valamint én vagyok az ön személyes testőre is, uram.
Igen, Hawkeye hadnagy, ez így igaz. Csakhogy ez munkaidőben igaz. Ön az éjjel civilben volt.
Csend. A hadnagynak torkán akadt a szó.
Akkor, mint józan eszű polgártárs, így láttam helyénvalónak egy részeg polgár útbaigazítását.-mondta majd fölpattant.
Tehát ön szerint részeg voltam?
Nem, ne-nem uram.
De hát az előbb azt mondta. –vigyorgott az ezredes. Imádta nézni amikor kiborítják Hawkeye hadnagyot. Változatosság a mindennapi életben.- Nem gondolja, hogy ezért felelősségre vonhatnám?
De igen, uram. –mondta a Hadnagy lesütött szemekkel.
Nos, elmehet. –mondta mosolyogva az ezredes.
A hadnagy hátat fordított és szinte kirepült az ajtón, amit hangosan bevágott maga után.
Vajon most megsértődött?-motyogta tűnődve Roy.
Az ezredes önelégülten nyújtózott egyet, majd unott arccal fordult a papírok felé. Jobb lett volna most inkább randira menni...
A következő két napban Hawkeye hadnagyot alig látta. Mivel gyakorlatilag nem volt munka amit rá bízhatott volna, és hozzá sem érkezett csak egy levél, így nem volt specifikusabb oka, hogy az irodájában tartózkodjon... vagy az ebédlőben, a folyosón, a könyvtárban.
Roy úgy gondolta ideje felkeresnie Hugues-t.
Szóval azt mondod, már nem is köszön?
De, de köszön. Meg megcsinál mindent, viszont kerül engem. –mondta összezavarodva Roy, Huguesnak a harmadik nap délutánján az étkezőben.
Mégis mit csináltál vele?
Semmit. Kicsit elszórakoztam a sörözős este után történtek-
Ja, heh, arról hallottam Havoctól- vigyorgott Hugues.
Hm. Azt mondtam neki felelősségre vonhatom, mert részegnek titulált.
Mi van?
Miért, nem?-kérdezte óvatosan Roy.
Hát, de végülis, igen. –motyogta Hugues- de Rizának ilyet mondani, mégis mit képzelsz magadról? Hogy fogod így randira hívni?
Sehogy. Miért hívnám randira, Hugues? –nézett maga elé, Roy.
ÁÁÁh. –Hugues lemondóan az arcára csapta a kezét.- olyan idétlen tudsz lenni néha. De én, majd segítek rajtad, barátom! –eröltetett mosolyt az arcára Hugues.
Kösz. Amúgy csupán, csak azért zavart, mert eddig is halálra untam magam abban a lyukban, de így még rosszabb, ráadásul mindent egyedül kell megcsináljak.
Hát erről beszéltem. Na most lépnem kell, haver.
Viszlát!
Másnap reggel a parancsnokság épületének ajtajához érve megkövülten állt meg. Nem csak ő volt így ezzel, ugyanis az épületre egy 10x5 méteres szalagot kötöttek rajta a felirattal: ,, Isten éltesse Elysia-t!"
Az ezredes meg sem állt a parancsnok irodájáig, ahol az ajtónállókat semmire sem méltatva nyitott be a helységbe.
Jó reggelt, kívánok, uram! Jelentem, a parancsnokságot, Hugues őrnagy magánjellegűen díszí-
Önnek is jó reggelt, ezredes, és tudok róla.
Roy ledöbbent.
Tud róla?
Igen, tudok.
De...
Állítólag az ön beleegyezésével tette azt ki, és szervezte meg ma estére az egész háznak az ünnepséget.
A-az enyémmel?
Pontosan.
Értem, uram. Elnézést a zavarásért.
Azzal az ezredes tisztelgett és felrohant Hugues irodájába. Ajtót nem kímélve, itt sem, rontott rá az idiótára.
TE!
Áh, szija Roy, hogy va-
MIT CSINÁLTÁL, MIT MONDTÁL A PARANCSNOKNAK?
Tessék?
Azt kérdeztem mi az a felirat odakinnt és mi ez az esti ünnepség? –ordított az ezredes magából kikelve.
Jaj, hát te mondtad, hogy szervezzek partyt a drága Elysiának is. Hát szerveztem.
Roy ki volt akadva. Már lassan egy hete történt és még mindig el kell viselnie a kiruccanása következményeit. Megfogadta, hogy ezután vigyáz az alkohollal.