Harmadik fejezet: Elysia szülinapja
Este nyolc órakkor, amikor visszatért a parancsnokságra, annak falai már be voltak borítva Elysiaról készült poszterekkel. Roy elgondolkozott, vajon Huguesnak van-e külön, otthoni nyomdája erre?
Ahogy benyitott az ebédlőbe, zene és nevetés csapta meg a fülét. Mindenki ott volt. Mindenki. Még Sheska is.
Roy odasétált Havochoz.
Szervusz, mi a helyzet?
Áh, helló ezredes úr! Hát, itt vagyunk már egy ideje. Van torta, szendvics meg mindenféle süti. –közelebb hajolt Royhoz- de az alkoholt a pultnál kérje- mondta vihogva és odébbált.
Nagyszerű...állj meg! Mondd, hol van Hugues?
Ja, hát az előbb még Elysia ajándékait fogadta az ablak előtti asztaloknál..
Kösz.
Huguesnak fülig ért a szája. Két asztalon keresztül terültek el a szépen becsomagolt ajándékok, gondosan tornyokba rendezve. Roynak leesett az álla.
Helló, te mégis mit képzelsz magadról?
Szija, Roy! Örülök, hogy eljöttél az én drága Elysiám szülinapi zsúrjára. És k-
Mivan? Ajándékot kellett volna hoznom?
Nos, nem kötelező, de a kis Elysia-
Mindegy.
Roy hátat fordított neki, és elindult a pulthoz.
Kevesebb, mint három óra múlva Sheska a félmeztelen Armstronggal keringőzött, Havoc a sarokban sírt, Hugues pedig Royt támogatta, aki mindeközben töménytelen mennyiségű alkoholt fogyasztott el.
Én mondom nekhed, hikk, hogy ne üsd bele ebbe az orrod! –csukladozta Roy, Huguesnak.
Persze, persze barátocskám. Ha én nem bátorítanálak, akkor a végén még vénlány maradnál! –és jó nagyot kacagott.
Ha-ha éppen tudni akarod, zsinte minden héten van rhandevúm...
Óh, igen? És ugyanazzal a lánnyal, vagy minden héten mással? Na és sokba kerül?hihihihihihiiii..
Naggyon közsönöm. Megyek, elfogyott a zsöröm...
Útközben Sheskába botlott.
Óh, drága ezredes úr, felkérhetem egy táncra? –vihogta.
Zsajnálom, Zsheska, de inkább nem...
Pedig maga biztos tud táncolni, hiszen olyan jóképűűű...
Hangos füttyvihar kerekedett a helyiségben, amitől az amúgy is kigyúlt arcú Sheska feje céklavörös lett.
Nem, nhe haragudjon-on, hikk, kedvezsem, de most nincs khedvem táncolni...
ÓÓÓh, még velem seeem? –kérdezte Sheska megillegetve magát.
Nah, és velem, ezredes úr?-állt fel Armstrong az asztaltól pukedlizve.
Roynak elöntötte a képét a méreg.
Nem közsönöm, ön túl ke-kegyes hozzám, nem fogadhatom e-el, hikk.
Milyen kár, pedig önt jópáran megpördítenék, szépfiú! –kiáltott egy névtelen hang a tömegből, minek következménye hangos hahotázás lett.
Az emberek talpra pattantak és sorban táncoltak egyet Sheskával. A kis könyvmoly, soha nem látott mozdulatokat is bemutatott később, többek között amikor Huguesnak megköszönte a munkáját, egy óriási csókot nyomott annak kézfejére.
Aki kimaradt a táncikálásból Royon, kívül Riza volt. A nő már megivott pár kupával és most rendfenntartósdit játszott egymagában. Ez magába foglalta azt, hogy Havocot kiszedte a sarokból, mondván, hogy túl sokat sír oda, és átátzik a parketta. Hugues ajándékait, vagyis Elysiáét, nagyság szerinti sorrendbe rakta, Sheskára meg néha rákiabált, ha lecsúszott a szemüvege az orrára. Jelenleg a pultot törölgette.
Roy belépett a pult mögé és kiszolgálta magát egy újabb kupa sörrel, feketével a változatosság kedvéért. Nemsokára aztán az egész társaság fekete sört ivott és Mustángot kezdték utánozni.
Armstrong odaállt a kör közepére és jelentőségteljesen kihúzta magát.
Azonnal tüntessék el ezt innen! –kiáltotta Roy hanglejtését imitálva vagy 7 oktávval mélyebben- És most véged! –kiáltotta nagyra nyitott szemekkel és óriásit csettintett, de rózsaszín szikráknál nem telt neki többre.
A hatás nem maradt el. Néhányan már beestek az asztal alá is.
Ekkor Hugues lépett a körbe, levette a szemüvegét is, az emberek elcsendesedtek. Hugues poénjait hetekig lehet emlegetni. Az őrnagy megköszörülte a torkát.
Hát barátom, a múlt éjjel olyan nő volt vel –éles sipítás vágott a szavába, a ,,közönség" tombolt- szóval olyan nő volt velem, –mondta miközben Royszerűen belesimított hajába- hogy azt hittem elájulok. Én. De nem baj, mert jövő hétre majd összeszedek egy vöröset, azok mindig kihozzák belőlem az igazi férfit. –újabb őrjöngés szakította félbe az előadását- De az igazi, barátom –szólt, miközben közelebb hajolt a közönséghez és bensőségesebb hangra váltott- az bizony a tiltott gyümölcs, az a szőke, pisztollyal az olda-
Hangját most viszont egy lövés vágta el. Mindenki a hang irányát kereste, a teremben síri csend lett. A lövés hangjának emléke visszhangzott a fülekben. És ott volt. Hawkeye hadnagy felemelt fegyverrel állt a pult előtt, haja kibomolva az indulattól és a partytól, a pisztoly füstölgő hegye egyensen a Mustang ezredes kezében lévő lyukas kupára mutatott, amiből csendesen csordogált ki a sör.
Mi-mire véljem ezt, ha-hadnagy, hikk? –ordította Roy.
Uram, nem engedhetem, hogy újra megfeledkezzen magáról. A saját biztosága érdekében.-hadarta kimérten Riza, és arca kipirult az erőfeszítéstől.
Maga felel a biztonságomért, hadnagy, de jelenleg ön a legveszélyesebb ember a közelemben! –Roy kezdett magához térni, kicsit az alkoholtól, mindenesetre a hangját már visszanyerte.
A partyzók csak álltak némán, és figyelték a főmuftikat. Soha nem látták őket veszekedni, mindig mindenben egyetértettek és közreműködtek, még ha Roy néha kommentálta is a dolgokat. Hugues leült.
Hugues őrnagy! –kiáltotta Roy.
Hugues felpattant és vigyázzba vágta magát.
Igen, uram!
Kérem, azonnal fegyvertelenítse Riza Hawkeye hadnagyot!
Na deh... –Riza szemei hatalmasra tágultak.
MOST! –bömbölte Roy.
Igenis!
Hugues lassan leszedett a nőről minden fegyvert amit csak talált, illuminált állapotában. Végül egy kisebb kupac gyűlt össze a földön: egy kés, egy bicska, még egy kés, egy pisztoly, még két kisebb pisztoly és egy körömreszelő.
És most, bocsássanak meg, de vár a munka. –szólt az ezredes a tömeghez- Maga azonnal velem jön!-kiáltotta oda a hadnagynak.
Igen, uram!
Kiténferegtek a helységből, egészen a liftig. Ott Roy határozottan benyomta a hívógombot, és közben mérgesen Rizára meredt. A nő homályos pillantással nézett vissza rá szótlanul. A lift mindeközben megérkezett és kinyíltak az ajtajai. Roy lépett be elősször, majd Riza követte. Megnyomta a 7-es szintet, és a lift meglódult fölfelé.
Az ötödiken Roy nekidőlt a lift stop gombjának. Zökkenve megálltak. Riza értetlenül nézett rá, még mindig kipirulva. Észrevette, hogy Roy már szinte alszik.
Ezredes úr, kérem mondja meg mit akar!
Mi, hol? Ja, oh. Mi történt? Ön nyomta meg a stop gombot?Hmpf.-azzal újra elindította a liftet, aminek zajában elveszett Riza halovány válasza.
Roy Mustang becsörtetett az irodájába és az asztalnál szembefordult Rizával, aki végig követte.