Negyedik fejezet: Felfüggesztve

A csendes estét, csak a susogó szél zavarta meg. Az erkély ajtaja tárva-nyitva volt, a függönyök könnyen táncoltak a szélben. Odakintről beszűrödött az utcai lámpa tompa fénye.

Ezennel felfüggesztem, Riza Hawkeye hadnagy, meghatározatlan időre, a felelőtlen magatartásáért.

Roy hangja ostorcsapásként hatott a szoba csöndjébe és Riza fejébe.

Mi van? –kérdezte felháborodott hangon, Riza- Mit merészel nekem mondani, Mustang? Engem nem függeszthet fel senki!

Dehogynem. Én, mint a felettese felfüggeszthetem, és sajnos semmit sem tehet ellene.

Óh, igen? Akkor, mivel mostantól nem a felettesem, megtehetek mást is? A felelőtlen magatartásom mellett, maga részeg disznó! –Riza kikelt magából. Haja az arcába hullott, mely vörösen égett, de a félhomályban ebből semmit sem láthatott az ezredes.

Roy megdöbbenten dőlt neki az asztal sarkának. Karjait keresztbe fonta és érdeklődve várta a fejleményeket, hiszen soha nem látta így még ezt a nőt.

Távozhat. -szólt oda Rizának hűvösen.

Nem! Megfizet ezért, igen nagyra tisztelt uram! Nélkülem már rég a patkányok rágcsálnák a sírjában! És még van képe elküldeni? –Riza egyre közelebb lépett Royhoz, és minden szavának ordításával, hátráltatásra bírta az ezredest.

Nyugodjon meg, kérem. Ezzel csak ront a helyzetén. –inogva elkapta a függönyt és megkapaszkodott benne. Hiába, a teste a töménytelen mennyiségű alkoholt nem tudta kiheverni, bármennyire is kezdett észhez térni az ezredes.

Tőlem mostmár ne kérjen semmit! –visította Riza- Elegem van az önteltségéből! Azért mert ezredes, figyelhetne mások kívánságaira is nem csak a sajátjára! És vigyázhatna önmagára is! Elegem van a bébiszitterkedéséből!

Időközben Roy már az erkélyre lett szorítva. Arcát megvilágította az utcai lámpa narancssárga fénye. Szemében félelem csillant. A nő torkon ragadta és neki szorította a korlátnak.

A hetedik emeleten voltak. Egy ilyen esést, előre megfojtva sem élt volna túl, de Riza nem habozott. Arca eltorzult a dühtől, haja Roy arcára hullott, száján szánalmas mosoly jelent meg. Roy visszavigyorgott rá.

A következő pillanatban érezte, hogy már csak cipője orrával érzi a talajt maga alatt. Ekkor egyik karját előrelendítve elkapta Riza derekát, és kockáztatva ádámcsutkája épségét, felhúzta magát. Egyúttal átölelve Rizát.

Arcuk néhány centire volt a másikétól. Riza arca megfagyott. Roy arcán azonban széles vigyor jelent meg.

Nos, Riza nem kell már bébiszitterkednie.

Ne hívjon a keresztnevemen.

Úgy hívom ahogy akarom, mert maga most még csak nem is hadnagy, csupán egy felfüggesztett hadnagy, akit történetesen én függesztettem fel. –mondta ellentmondást nem tűrő hangon- Elvárom a tiszteletet. -suttogta a fülébe Rizának.

A nő, mély levegőt vett, minek következtében mellei megemelkedtek. Roy mostmár erősen hozzásimult. Riza nem bírt a szemébe nézni.

És az ezredes szenvedélyes csókot nyomott a hadnagya szájára.

Nem tudta miért csinálja ezt. Talán az alkohol miatt, talán az évek alatt sokszorozódó feszülség miatt, vagy mindekettő, de megállíthatatlan vágy fogta el ha arra gondolt, hogy Rizát tartja a karjaiban.

Ekkor Riza megtört, halk sóhaj bukkot ki a száján. Roy mostmár nem bírt magával. Még jobban magához szorította Rizát, aki mostmár viszonozta a pillantását. Roy belenézett, Riza arany szemeibe és forróság öntötte el. Ez az arcán is megjelent, így Riza elmosolyodott.

Az ezredes kihasználta a szabad pillanatot és megmarkolta, Riza fenekét.

Hé!

Mi van? Ez nem tetszik? Az előbb még jól érezted magad.

Hallgasson, Mustang.

Ne hívj így, Riza. Szólíts a keresztnevemen.

Nem.

Na, ne makacskodj. –mondta Roy, miközben Riza fenekét simogatta.

Akkor sem.

Hm. És mi van ha azt mondom, hogy ha a keresztnevemen szólítasz, elfelejtem a felfüggesztésedet? –vigyorgott pofátlanul Roy.

Óh? Tényleg?

Igen.

Ebben a pillanatban a nő alsófelét magához szorította. Riza felnyögött, ahogy megérezte főnöke kemény férfiasságát. Akarva, akaratlanul kibukott belőle...

-R-roy...

A férfi ördögi mosollyal nézett Rizára. A következő pillanatban pedig már az ajkán csüggött. Csókokat lehelt az arcára, majd lassan a nyaka hajlatába ért.

Állj, álljon le, uram!

Miért? –suttogta a fülébe Roy. Óvatosan a szájába vette és játszani kezdett vele.

Me-mert ez nem helyes, áh, uram. A mu-munkahelyi viszonyért büntetés jáhrrr

Kérlek tegezz, Riza. –Roy kezével végigsímította Riza hosszú aranyhaját, és mélyen a szemébe nézett.

Nem lehet, uram.

Hadnagy, parancsolom, hogy mostantól szólítson a keresztnevemen és tegezzen. –Roy sötét szemei összeszűkültek az izgalomtól.

Riza feje piros lett, akár egy paradicsom.

Értettem, Roy.

Az ezredes ekkor fölkapta Rizát és az épület falához taszította. Keze ott simította végig testét ahol csak érte, s bár az egyenruha vastag anyagból volt készítve, Riza idomait nem nyomhatta el. Roy minden érintésére rezdült a teste. Szívverése felgyorsult, és már csak lihegve kapott levegőt. Roy ekkor újra megcsókolta, mélyebben és puhábban, mint korábban. Riza aktívan válaszolt. Sosem gondolta volna, hogy ő lesz az a nő aki megkapja Roy Mustangot.

Az ezredes lassan elkezdte kigombolni hadnagya kabátját. Az egyenruha gombjait, lassan bontogatta, miközben hozzásimult. Riza egyre türelmetlenebbül reagált. Karjait, Roy köré fonta, és a nyakát csókolgatta.

Földrehullott a kabát.

Rizán a szokásos fekete magasnyakú-rövidujjú felsője volt. Roy megcsókolta egy-egy mellét, majd finoman megszorította. Riza felsőteste hullámokat játszott, ő maga már nem bírta sokáig. Felrántotta Roy ingének gallérját és miközben megcsókolta, kezeivel sebesen kigombolta a fehét inget.

Ott volt.

Roy Mustang ezredesének tökéletes felsőteste. Riza kezei alatt. Mindeközben az ezredes kezei nem álltak meg, lassan becsúsztatta tenyereit a nő hátsó domborulataira és lábát Riza lábai közé tette.

A hadnagyot hirtelen érte az erős simulás, halk sikolyt hallatott.

Nocsak, -szólalt meg Roy- hát ilyen fából faragtak, Riza, hm?- suttogta.

Riza válaszul hozzábújt a művészien izmos felsőtesthez. Roy elmosolyodott és átölelte. Puszit nyomott a nő feje búbjára, majd a lábát megemelte egy picit...

Ne, ne...így. –nyögte a nő.

Az ezredes, kezeit Riza kétoldalán húzta fölfelé, útközben megragadva a fekete póló alját, és a következő percben a ruhadarab már a földön volt.

A hadnagy kezeit ezredese markába bújtatta, aki hátralépett egy lépést és megcsodálta az előtte álldogáló beosztottját.

Riza, hosszú szőke haja összeborzolódott, szemei ragyogtak és a narancssárga lámpák fényei tükröződtek benne. Arca kipirult, ajkai mélyvörösbe váltottak, vállán fekete pánt virított hófehér bőrén. Kebleit csipkés, fekete melltartó tartotta tökéletes kerekdedségben.

Roy megcsókolta, Riza előbb egyik, aztán másik kézfejét. A hadnagy arcán széles vigyor terült szét, felettese arckifejezése láttán. Roynak ugyanis tátva maradt a szája. Aztán közelebb lépett hozzá, hogy karját a válláig csókolgassa. Riza szabad karjával megmarkolta Roy oldalát és magához húzta. A férfi arcán kíváncsiság vonult át, majd amikor lepillantott tökéletes rálátása volt Riza arany szemeiről a púderfehéren kivillanó mellekre.

A vadító fekete, odahúzta kezeit. Roy tenyere alatt, melegen és puhán érezte Riza kebleit. A kelleténél kicsit jobban megszorította őket, hiszen kezdte elveszíteni a türelmét. (Igen, Roy Mustang is azok közé a férfiak közé tartozott, akik előszeretettel gyűjtögetnének női alsóneműket.)

Riza, arcát beletemette az ezredes nyakába. Haja ráhullott a férfi felsőtestére, amitől Royt kirázta a hideg. Vagy azért, mert Riza hevesen csókolgatta?

Roy mostmár érezte, hogy a tűz ereje kezd úrrá lenni rajta. Egy mozdulattal szétcsatolta hadnagyának övét és benyúlt a nő nadrágjába.

Riza szíve kihagyott egy dobbanást. Roy ujjai egyből megtalálták az utat hozzá. Lassan, maszírozni kezdte őt, körbe-körbe, előbb puhán majd egyre erősebben. Riza teste megvonaglott, kezével elkapta az ezredes ingjét és abba fogózkodott. Az ezredes apránként benedvesítette, hadnagya egész felületét. Riza közelíteni kezdett, többre vágyott. De Roy, kivette a kezét nadrágjából és egy jól irányzott mozdulattal leterítette a hadnagyát a földre, a már ledobott ruhákra.

Roy... –nyüszítette elhaló hangon, a hadnagy félig csukott szemekkel.

Tessék?

Az ezredes kezei nem álltak le. Sebesen gombolta ki hadnagya nadrágjának gombjait, amikor Riza elkapta a csuklóját.

Mustang kérdően bámult le rá.

Na, álljon meg a menet. –Riza szemében megcsillant valami, amitől Royt kirázta a hideg-

Riza kisiklott az ezredes alól, finoman letaszítva őt a földre, majd szája sarkában bujkáló mosollyal, lassan, nagyon lassan egyre lejebb csúszott Roy testén, míg arca a megfelelő hely fölé érkezett. A hadnagy felpillantott.

Nocsak, magasabb beosztást szeretne? –kérdezte mókásan Roy, de arca ijjedtséget tükrözött. Riza Hawkeye, a hirtelen indulatú, kivételesen erős nő, rajta volt.

Ám ekkor Riza, vigyorogva felemelte a fejét és kezével bontogatni kezdte előbb Roy, majd a saját bakancsainak fűzőjét. Az ezredes kezdte elveszíteni a türelmét. Meddig játszik itt még velem?-kérdezte önmagától, gondolatban. -Egyre melegebb ez az éjjel...

A bakancsok tompán koppantak az erkély kövén. Riza felkúszott az ezredese testére és a kelleténél kicsit erőszakosabban fosztotta meg az ingétől.

Roynak nem tetszett ez a játék annyira. A beosztottja kezdte fölülmúlni őt, ami egyáltalán nem volt vicces, ha Rizáról volt szó. Az ezredes egy hirtelen mozdulattal újra felülkerekedett hadnagyán és Riza döbbenetét kihasználva, megfosztotta a nadrágjától.

Riza csöndben nyikkant egyet. Forró testének az erkély köve jéghideg volt, de Roy ügyes ágyazó lehetett az előző életében, mert csakhamar mindent beborítottak a ruhadarabok.

Nos, hol is tartottam? –kérdezte megjátszott tűnődéssel Roy- Ja persze...

Az ezredes lassan csókolgatni kezdte a hadnagya nyakát, egészen le a melléig, amit ezúton már nem fedett a csipkés melltartó. Roy mohó éhséggel vette szájába a nő mellbimbóit. Riza hangosabban nyikkant, mint az előbb. Kezei a férfi felsőtestén nyugtalanul járőröztek. Nem tudott betelni az ezredes kitapintható izmaival.

Roy Mustang folytatta tevékenységét Riza Hawkeye köldöke körül, míg két kézzel maszírozta a nő melleit. Aztán, nagyon lassan, lejebb csókolgatva eljutott Riza testének égő pontjához, hogy egy forró csókot lehelve rá, felemelje fejét és belesúgja a hadnagya fülébe:

Milyen kívánságra is kell figyelnem? –kérdezte idgesítően sármos hangon.

Közben Riza csalódottan kinyitotta szemét.

Nne.. ne hagyja abba...

Mondtam, hogy tegezz! –szólt ellentmondást nem tűrő hangon az ezredes, majd egyik kezével gátlástalanul végigsimított hadnagya intim szféráján.

Jól, van Roy! –válaszolta gyéren, de határozottan Riza és megmarkolta felettese fenekét.

Megkezdődött egy ádáz és állatias csata. Az ezrdesben felgyülemlett feszültség és vágy a tiltott gyümölcs után egyszerre tört ki, míg Riza, aki évekig figyelte és segítette hódító hadnagyát álmában sem gondolt ilyesmire.

A hadnagy vadul beletúrt ezredese hajába és élvezettel figyelte annak nyugtalan arcikfejezését, miközben teste fölfelé ívelt, minnél közelebb Roy tüzes pontjához. Másik kezével pedig pofátlanul megragadta az egyenruhán keresztül kidudorodót, hogy aztán vigyorogva megnyalj a szája szélét:

Nahát, itt mindjárt kitörni készül, egy ...vulkán? –vihogta.

Az ezredes arcán átsuhant egy futó pír, majd megszbadította Rizát maradék fehérneműjétől is. Keze határokat nem ismerve, folytatta a keresgélést ott, ahol abbahagyta egy kis ideje, így sikerült leolvasztania a magabiztosságot Riza arcáról. Roy mindeközben nem felejtett el folyamatosan szorosabban simulni a hadnagya puha bőréhez. Az ezredes feléledő kívánattal temetkezett bele beosztottja nyak hajlatába –holnaptól duplán hasznos lesz Riza magasnyakú pólója- rövid szippantásokkal kitapogatva a legérzékenyebb pontot.

Riza kezdte elveszíteni az önuralmát. Míg egyik kezével taszítani próbálta Roy testét, addig a másik keze eszelősen tépkedni kezdte az ezredese nadrágjának gombjait. Még ugyanabban a percben a földre került az alsónadrágja is.

Az ezredes finoman kivette ujjait a hadnagyból, ugyanakkor férfiassága egyből odatalált. A két részeg állami alkimista egyszerre vett nagy levegőt.

Roynak sose volt ennyire illeszkedő párja az eddigiekben. Nyelvével szünteleneül Rizát kóstolgatta, míg alsóteste lassú ritmusba kezdett. Kezei megfeszültek Riza vállai mellett.

A hadnagy érezte, hogy arca eltorzul az élvezettől, egyre hangosabban vett levegőt és csípője siettette a ritmust. Lábait összekulcsolta Roy derekán, és két kézzel mart az ezredes hátátba.

Royt elkábította előbb az alkohol, most pedig az élvezet, de gyakoroltabb volt ő annál, hogy most már be is fejezze. Míg Riza egyre türelmetlenebb lett, addig ő egy hiretelen mozdulattal kicsúszott belőle. Bazsajogva nézte, ahogy Riza arcára fagy az élvezet kifejezése.

Ahh...mi-mi a baj, Roy? –kérdezte tőle Riza.

Gondoskodom róla, hogy ezt ne felejtsd el.

Mustang szeme megvillant, de amikor ránézett a hadnagy arcára megalázkodás helyett egy fintort kapott.

Azt te csak hiszed. –mondta vészjóslóan gyanúsan Riza, és lám lábait leengedve besiklott a könyöklő Roy alá, kényszerítve, hogy az felemelkedjen.

Az ezredes a következő pillantban már hanyatt döntve találta magát, hadnagya fejével az ágyéka fölött. Riza sötéten elhúzta száját, és arra gondolt, hogy visszafizeti a megvárakoztatás érzését. Szájába vette Roy égnek álló ötödik végtagját és különös élvezettel forgatta rajta nyelvét.

Roy hangosan felnyögött. Égett a vágytól, hogy végre kitörhessen, de oly annyira, hogy már egyszerűen nem bírt. Miközben Riza egyre nagyobb részen nedvesítgette Roy hímvesszejét, ő egyre visszafoghatatlanul hangosabb hangokat hallatott. Hiába, nem bírt magával.

Az utcán csöndben visszhangoztak tetteik. A környéken egy lélek sem járt. A földszinten mulatozók, úgy látszik megfeledkeztek róluk, mert a minden lében kanál Hugues sem rontott be az ajtón. A narancsba öltöztetett éjszakában csupán néhány bogár zümmögése vagy egy-egy halk madár csiripelése vegyült.

Az ezredes úgy érezte, még egy másodperc és elszégyenli magát. Két izmos karjával finoman, ugyanakkor erősen a vállainál ragadta a hadnagyát, földre taszította, majd ő térden állva bevetette magát a nő forró belsejébe. Riza felsikkantott. Roy szinte érezte, ahogy fölmelegszik körülöttük a levegő. Előre-hátra mozgott, egyre gyorsabb ritmust követve. Testük egyszerre táncolt, majd Roy lehunyta a szemeit.

Rizát forrón öntötte el, és ő kétségbeesésében magához rántott pár ruhát a földről, de hangja hosszú visszhangot vert a hűvös éjszakában.

Az ezredes kicsusszant, hogy magához ölelhesse szeretett hadnagyát. Riza még mindig szaporán emelkedő és süllyedő felsőtesttel karolta át Royt, aki egy kabátot terített kettejükre. Bár egyiküket sem takarta be teljesen, ők szorosan összebújtak alatta.