Ötödik fejezet: Jó reggelt!

Hideg, hajnali szellő söpört végig Roy Mustang erkélyén. A szél felborzolta összekócolt fekete haját és kifújta az álmot a szeméből.

Az első dolog amit meglátott egy pár csukott szemhéj volt, amelyek hosszú arany szempillákban végződtek és kábé 6 centire voltak az övéitől. Hát persze. Az elmúlt éjjel végre rádöbbent mi bántotta meg a hadnagyát. Mosolyogva simogatni kezdte Riza haját, mire az felébredt és álmosan pislogva nyitotta ki szemeit.

Szép jó reggelt.- mondta Roy.

Azt hiszem ez eddig nagyon szép. –válaszolta Riza. Ő is mosolygott.

Nah, öcsém szerintem annak nem lett jó vége! –egy öblös férfihang csendült hét emlettel lejjebb az utcafrontról.

Hát, majd meglátjuk. –mondta félénk hangján egy másik.

Roy közelebb araszolt az erkély rácsaihoz. Odalent vagy féltucat ember jött ki az épületből. Ránézésre már fel is ismerte, hogy a beszélgetők az Havok és Hugues, míg a másik négy ember arca nem látszott: ők Elysia ajándékait cipleték feltornyozva.

Roy rémült hangot eresztett ki a száján. Pechére.

A még mindig néptelen ucán ugyanis jól hallatszott a hat ember léptei mellett. Hugues megállt:

Hallottátok ezt?

Mit?

Nem is tudom, lehet csak egy madár volt... –felelte tűnődve Hugues miközben a közeli fák ágait munstrálta meg... amelyek közé belógott egy fekete melltartó.

OOOÁ! –ordított fel meglepődötten, az őrnagy.

A hirtelen hangra az egyik csomagokat cipelő ember elpottyantotta az összeset, Riza pedig felkönyökölt...

Mi az, őrnagy úr?

Azt nézzék meg! Kivételesen Havocnak lett igaza! –mondta vigyorogva, Hugues. - Hahó, ezredes úr? Sikerült felperzselnie a kedélyeket a hadnaggyal az éjjel? –hahotázta.

Havoc betegesen vihogni kezdett amikor meglátta a melltartót, majd arról továbbsikott a tekintete Roy Mustang mérges szempárjára.

Majd megmutatom én neked mit sikerült felperzseljek! -ordította vissza Roy, és egy pillanat alatt felhúzta kesztyűit, fölállt, s míg férfiasságát szerényen elrejtette az erkély korlátja, addig szikrázót csettintett.

Elysia földön heverő ajándékai lángra lobbantak.

ÁÁÁÁÁ! NEEEE! –Hugues a haját tépkedte és még másnap se jött rá mit látott akkor reggel.

Riza büszkén nézett fel ezredesére. Még így, talpig meztelenül is helytállt a büszkeségéért. A hadnagy megcirógatta ezredese lábfejét.

Javaslom, mostmár menjünk be, mert a szemközti épület lakói valószínűleg felébredtek az eseményekre.

Roy ezekre a szavakra, lenézett Rizára és csak ennyit mondott:

Szeretlek.