Sam szemszöge:
"Itt van." Hallottam magam mögött az ismerős hangot. Megfordultam. Na nee! Freddie?"
"Sam?"
"Te mit keresel itt?" Kérdeztem meglepődve.
"Nem, te mit keresel itt?" Kkérdezte vissza. Egy idejig hallgattunk és néztük egymást, majd eszembe jutott valami. Legörnyedtem és fogtam a fejem. "Jaj ne! Szédülök! Sajnálom, így nem tudok játszani semiit. Nem kéne megfertőznöm senkit. Jobb ha megyek." És köhögtem is. Ránéztem a tanárra. A szemem sarkából láttam, hogy Freddie csak a fejét forgatja.
"Oh értem. Nem akarod, hogy más is elkapja. Nagyon rendes tőled."
"Igen! Sam már csak ilyen. Törődik másokkal." Mondta Freddie gúnyolódva és a kezét a szívéhez rakta. "Ez annyira megható." Egy kicsit megböktem oldalról.
"Oké, akkor most menj haza és holnap majd találkozunk."
"De én holnap-"
"HOLNAP TALÁLKOZUNK!" Kiabált rám! Esküszöm, ez a nő élve meg fog minket enni.
"Értettem." Mondtam félig mosolyogva.
"Csodás! Viszlát később." Monda mosolyogva és elment.
"Komolyan ez a nő egy..." nevettem, de Fredie közbe szólt.
"Sam, megmondanád, hpgy mit keresel itt?"
"Mintha nem tudnád. Színészkedni jöttem."
"De... mért pont ide?"
"Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak Freddie!" Kiabáltam rá.
"Hát..." lecsendesedett és körül nézett. Megfogta a karom és húzott egy függöny mögé. "Mi lenne ha most tényleg megpróbálnánk higgadtan beszélgetni.
"Felőlem?"
"Oké." Bólintott. "Szóva, mivel mind a ketten itt ragadtunk és színészek lettünk, talán meg kéne próbálni együtt működni."
"Nem fog működni! Hát nem érted? Te mindig is te leszel. Én pedig én. És ez így is fog maradni." Mondam és mentem volna el.
"De megpróbálhatnánk máshogy is, nem?" Kérdezte. "Kezdjük előről." Mutatta a kezét, mintha be akarna mutatkozni. "Szia Freddie vagyok." Mondta és mosolygott.
Ránéztem, hátha csak egy vicc, de nem az. Ő tényleg ki akar békülni. Mosolyogtam rá és nyújtottam kezemet. "Sam." Mindketten mosolyogtunk a hülyeségünkön.