Sam szemszöge:

El sem hiszem, hogy tegnap olyan kényelmetlenül éreztem magam Freddievel. Pedig csak a forgatókönyvről beszéltünk. És még a csók sem jött szóba.

Sétáltam a folyosón amikor Miss Akkarman idejött hozzám. "Áh jó reggelt Sam."

"Igen?"

"Csak szólok, hogy ma próba lesz iskola után."

"Oké. Még valami?" Kérdeztem unott hangon.

"Csak ennyi, de remélem tudod a szögevedet." Vigyorgott.

"Hát még ne igazán sikerült-"

"REMÉLEM TUDOD A SZÖVEGEDET!" Kiabált. Kissé hátráltam.

"Oké..."

"Remek! A próbán találkozunk." Mondta most már vigyorogva. Istenem, ez a nő rosszabb, mint Gibby. Mentem az osztályba amikor Carly megállított.

"Sam! Hova tüntél tegnap?!"

"Hát a gyíkarc nem mondta?" Kérdeztem és Carly nézett rám furcsán. "Freddie." Javítottam ki magam.

"Így mindjárt jobb." Mosolygott. "Na, de hova mentél tegnap?"

"Csak haza kellet mennem. Semmi gond." Mondtam neki, de nem úgy tünt, hogy elhiszi. "Komolyan."

"Hát oké! Gyere menjünk fizikára!" Mondta és húzott engem.

"Neeee!"

- Iskola után -

Beléptem a terembe. Láttam, hogy ma már többen is ott vannak és a fehér forgatókönyv a kezükben van. Az egyik széken pedig Freddie volt és bújta a könyvet. Odamentem hozzá. "Hello!" Felnézett és mosolygott.

"Oh, szia Sam! Miújság?" Kérdezte és mellé ültem.

"Nem sok. Csak..." Kerestem a szavakat. "Az ami tegnap történt. Tudod...?"

"Nem gond, mert... már tudom, hogy mért voltál ilyen."

"Oké." Mondtam végül. A feszültség tapintható most. Szerencse, hogy a tanár megszólalt.

"Oké gyerekek, kezdődhet a felolvasó próba. Mindenki keressen egy párt és menjetek egy csendes helyre. 10 percet adok amíg próbáltok!" Kiáltotta.

"Sam lennél-"

"Igen!" Mondtam gyorsan. Nevettünk.

"Gyere, van egy csendes hely ahol próbálhatunk." Mondta és felállt. Elindult az egyik irányba és én követtem őt. A függöny mögé mentünk ahol egy fehér ajtó volt. Freddie körül nézett és amikor nem volt ott senki akkor benyitott. "Menj!" Utasított és én bementem. Gyorsan becsukta az ajtót.

"Mi ez a hely?" KJérdeztem és körül néztem egy kicsit. Ez egy egyszerű fehér és lila szoba. Egy nagy kanapéval és egy hangfallal. Egy ablak a kanapé felett és egy óriás poszter az ajtón.

"Én minden nap idejövök suli után. Már legalább 1 éve." Mondta. "Látod ezt? Én hoztam a hangfalat és a posztert is." Mondta vigyorogva.

"Ez tök jó." Mondtam vigyorogva és lehuppantam a kanapéra, ő meg mellém.

"Igen az. És van kulcsom is." Büszkélkedett.

"Mi? Honnan?"

"Az mindegy." Intett le. "Na próbáljunk." vette elő a forgatókönyvet.

"Oké."

Belelapozott a könyvbe. "Áh, hatodik oldal."

"Rendben. Én kezdem." Ránéztem és kezdtem beleélni magam. "Ben, nem tudom meg tenni!"

"Ugyan Rachel! Ha odamész hozzá akkor biztos vagyok benne, hogy nem utasít vissza." Mondta Freddie a karaktere alapján.

"És ha igen? Mi van ha nem vagyok neki elég jó?" Estem kétségbe, mert Rachel is. Elfordultam. Freddie megfogta az államat és magához fordított.

"Rach, figyelj rá!" Felnéztem rá. "Gyönyörű vagy. És nem fog-"

A szavába vágtam. "Szerinted gyönyörű vagyok?" Kérdeztem. Freddie bólintott. És esköszöm, hogy láttam csillogni a szemét...

"Igen, az vagy." Mosolygott, majd megölelt a karaktere alapján. Elengedett. "Sok sikert!" Mondta. És itt vége ennek jelenetnek.

"Ez..." Kezdtem.

"Jó volt!"

"Igen..."

"Akkor szerintem mehetünk is, nem?" Kérdezte és állt fel.

"De." Mentem utána. Mielött kimentünk volna, a fülembe súgta:

"A kulcs az ajtó melletti polc tetején van." Mondta és ment ki előre. Néztem utána és vigyorogtan. Azt hiszem lesz ennek a szobána egy új lakója.