Sakura mikor felkelt rögtön a tegnapi papírjára nézett. Ám mégis csak két szó járt a fejében. Két szó, ami nem tűnik soknak. Még nem, de lehet másnak igen. Két szó; Lady Valentine.

„Reméljük sikerül."

Már még kisebb korában bizonyosodott arról, hogy jó hangja volt. De sosem gondolt arra, hogy egyszer kamatoztatni is fogja. Végül is most megváltozik minden. Felöltözött - hétköznapi ruhába -, és kiment sétálni. Eredeti célja a zenestúdió, ahol megcsinálják az instrumental-t és ha, van még idő, akkor felveszik hozzá a hangot is. Útja során nem találkozott ismerőssel és ezért hálát is adott az égnek. Nem volt kedve hazudni. Végül betért a stúdióba.

xXx

Az ágyban egy szőke hajú srác forgolódott. Nem bírt aludni.

„Utálok korán kelni."

Bosszankodva kimászott az ágyból és a fürdő felé vette az irányt. Házában már tisztaság honolt, bár még mindig van pár cucc a földön. Sec-perc alatt rendbe szedte magát és megbizonyosodott róla, hogy megint milyen jól néz ki. Kacsintott egyet a tükörképének majd elhagyta a helységet. Felöltözött majd kiment az utcára. Az erdő fele vette az irányt egyedül akart maradni gondolataival.

„Mióta nem beszélünk, nem érzem magam egésznek. Vannak napok, mikor előveszem a közös képet, amit még anno készítettek rólunk. Az igazság az, hogy észre kellett volna vennem az érzéseit. Miután bevallotta már könnyű volt, a pirulások a szem lesütések a mai napig megmaradtak. De már..."

xXx

Sakura boldogan sétált ki a stúdióból. Azt mondták neki, ha ezzel nem fut be, akkor semmivel. Az erdő felé vette az irányt. Kedvenc cseresznyefája tövébe ült.

„Lassan kezdenek fogyni a sebonjaim."

Elővett néhányat és azokat dobálta a földbe majd kiszedte, aztán megint bedobta, majd szintén kiszedte. Ezt játszogatva zárta el a külvilágot.

xXx

Szakította meg gondolatmenetét Naruto mikor, észrevette a közelben a cseresznyefa tövében csücsülő Sakurát. Gyorsan felugrott a fára, nehogy észrevegye a rózsaszín.

– Hogy én mekkora egy idióta vagyok – bosszankodott halkan a Haruno, ám mégis Naruto meghallotta. – Reméljük sikerül – nézett elszántan a tájba, mintha attól tartana, hogy bármelyik percben ellenség ugorhatna ki. A szőke semmit sem értett. Sakura felállt, még egyszer körülnézett, majd puha léptekkel távozott. A kék szemű meg könnyebbülve sóhajtott, hogy nem lepleződött le. Mikor a lány látótávolságon kívülre került, leugrott.

– Furcsa pedig nem szokásod leskelődni – szólt egy könnyed hang mögüle, mire ő megfordult. Hinatával találta szembe magát. Vele se beszélt már egy ideje.

– Te beszélsz? Ezek szerint te is leskelődtél – mondta morogva. A fekete megrázta fejét, mire Narutónak felszökött a szemöldöke a magasba.

– Találkozóm lesz. Szia – mondta majd intett egyet és elment. Hogy beszélgetett a lánnyal rájött, hiányzik a régi élete. Nem mintha a mostani élete nem lenne tökéletes.

Hírnév, pénz, csajok.

Ám mégis. Hiányzott neki a kupi a házában. A rámen. A pirulós Hinata. A rámen. De legfőképpen Sakura boldog mosolya. Ráadásul ne hagyjuk ki a ráment se.

„Te jó ég min gondolkodom? Sürgősen szükségem lesz egy csajra."

Összekapta magát és elindul a Yamanaka ház fele.

xXx

Sakura lihegve állt meg Konoha egyik mellékutcájában. Mikor távozott az erdőből hallotta a levelek suhogását. Valaki vagy valami leskelődött. Mivel nem akarta, hogy valaki is tudomást szerezzen róla. Egyszer csak elkezdett rezegni a zsebe. Érdeklődve vette ki onnan a mobiltelefont, és meglepődve látta, hogy az illető rejtett számú.

- Halló? - kérdezett kíváncsian. Eltelt pár másodperc majd:

- MICSODA? Ez komoly? Hát ez remek - ujjongott. A telefonáló még mondott valamit, amire csak egy „oké"-t válaszolt, majd mindketten letették. El kezdett futni a belváros fele. Megált agy magas épület előtt. Benyitott és rögtön a nyakába ugrott egy fiú. A fiúnak barna haja és sárga szeme volt, és a legfurcsább, hogy barna cicafüle. Szó mi szó nagyon aranyos volt a hiperaktivitásával. Ő volt a banda dobosa.

- Naoki! Szia - nevetett a rózsaszín.

A folyosóról egy fehérhajú és piros szemű fiú komoran sétált oda hozzájuk, ő volt a gitáros. A barnahajú végül leszállt róla. Sakura kedvesen elmosolyodott.

- Kazuya - közelebb lépett hozzá.

A fehérhajú csak annyit mondott:

- Befutottunk.

Naoki és Sakura egyszerre ugrott oda és ölelte meg Kazuyát, mire az bosszúsan felsóhajtott. Amikor mind a kettő elengedte befutottak egy szobába és lehuppantak a kanapéra. Naoki bekapcsolta a tévét, átkapcsolt néhány adót és mikor megtalálta a megfelelőt a tekintete szinte ráragadt a képernyőre. Kazuya is besétált a szobába és leült Sakura mellé. Naoki felkiáltot.

- Ez az megelőztük a KNA-t!

xXx

„No, way...Nah, it's not me...Not, right...I wanna rowdy tonight..." - jött be a házba énekelve Sakura. Boldog volt, mert elérte álmát. Remélte, hogy ezzel közelebb férkőzhet a KNA énekeséhez. A képzeletbeli angyal-Sakura és az ördög-Sakura megint megjelent. Az előbbi rosszallóan rázta a fejét.

„Ez szörnyű. Mi lettél most? Műhangú pop-díva?"

„Van hangja ne vitatkozzá'. Külömben is szerintem tök jó." - mondta ellenségesen ördög-Sakura.

„Már megbocsáss szívem, de aki vitatkozik az egyedül te vagy. A mennyben az ilyen próbálkozásokért, sorban szórjuk ki az embereket."

„És megmondanád, van e rajtad kívűl más is, akit ez érdekel? Mert szerintem csak hárman vagyunk itt. Mennyfalu. Lakosok száma: 1. Kell még más egyéb, vagy végre befogod a szád?"

„Én tudom...Mind a ketten fogjátok be, és nyugton lesztek." - szólt bele Sakura aki eddig csöndes megfigyelő volt. - Köszönöm - monda ki hangosan.

xXx

A KNA éppen próbát tartott.

„Obieta mezuki de iradatsu omoi uwaki na kaze ni hakisuteteHibi-wareta rojou ni toketa shigunaru wa kizuato dake nokoshite-iku

Madoronda noizu ga asu o keshi-saru mae ni
Yabou ni hibiku kutsuoto o oikakete

Doko ni mo tomaranai
Mitasanai emotion shikato kimete oikose yo
Furueteru shai na seikai no nuke-michi o neratte
Tadoritsuku basho e i want new world

Muragaru fuan ni tsume o tatereba mishiranu uso ni hajikarete
Mote-amasu jikan ga sabitsuita machi o warubirezu ni kazatte-iru

Berubetto no koin dake o pakku ni tsumete
Meiro no you na yume no chizu wa iranai

Saka-maku kodou kara
Kirakira gin no passion kakehiki dake no yuuwaku
Kowaresou na kimi no hitomi ga ikeru doa tataite
Sagashi-tsuzukeru you just a new world

Mein sutoriito ni kizamu semegi-atta namida ga
Ima mo kikoeru kutsuon o hisumaseru

Doko ni mo tomaranai
Mitasanai emotion shikato kimete oikose yo
Furueteru shai na seikai no nuke-michi o neratte
Tadoritsuku basho e i want new world"

A legjobb számukat adták elő. Az énekesnek bársonyos hangja bármilyen női szívet megdobogtatott volna. Talán ezért volt ilyen sok rajongójuk. Egyszer csak menedzserük futott be az ajtón. Idegesítő egy ember volt, de meg kellett hagyni, értette a dolgát. Valmit nagyon gyorsan hadart ezért a banda többi tagja nem értette, mit akar ebből kihozni.

- Tessék Yuuta? Egy szót sem értünk - mondta a mikrofonba gúnyosan az énekes. Mikor a menedzser meghallodta a gúnytól csöpögő hangot ő is ugyan úgy elmosolyodott.

- Akkor gyere és nézd meg a saját szemmeddel...Naruto.

Vállat vont és követte Yuutat az egész bandával együtt. Beértek egy menedzseri szobába ahol Yuuta felkapcsolta a tévét és hangot adott rá. - Ezt akartam mondani.

- Szóval márcsak másodikok vagyunk? Szééép.