6. Fejezet - Szabadságból Pokoli üdülés!

Kezdett lassan esteledni és szerencsére egy városhoz értek. Különösen nagyon gazdag és mozgalmas kis városkába értek, bár ez is jellemző volt az Északi területekre, messze volt a várostól is, úgyhogy ritkán volt felügyelet alatt ez a környék. A gazdagsága miatt sok volt a veszélyes alak is, legtöbbjük mind a városból való volt, de kisebb incidensek miatt kivágták őket a nyomornegyedekbe, ebből adódóan az ottani népesség gyűlölte a halálisteneket. Ez miatt sokan néztek gyűlölködő tekintettel Minamira. Ez egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy a lelkek 99%-ának a gyűlölködése felé sugárzik, de az már jobban feltűnt neki, hogy a városban van lehetősége sütit venni.

Byakuyaval viszont más volt a helyzet, nagyon is szembe tűnt neki az egész, és eléggé bosszantotta is, bár ez semmi volt ahhoz képest amit Minami lerendezett a sütis boltnál.

- Rendben akkor még egyszer elmondom... kérek két doboz csokis muffint, akkor abból az epres sütiből is kérek szépen egy csomaggal, huh meg még abból is ott a legszélén, és akkor az összes többiből darabot kérnék szépen... és...azt hiszem ennyi lenne. - fejezte be a mondandóját Minami, és a sok-sok sütit nézte közben csillogó szemekkel, mint valami kisgyerek. Az eladó enyhén meg volt döbbenve, hogy ennyi mindent akar vásárolni.

- Kizárt, hogy ennyit meg tudj enni! - állapította meg Byakuya rideg hangon szólva hozzá.

- Csak azért mondja, mert még maga előtt sose fogyasztottam el sütit nagy mennyiségben. - vágott vissza pimaszul Minami, de még folytatta, - különben is ezt most nem egyedül szándékozom megenni, hiszen maga is itt van, és én nem vagyok udvariatlan. - Byakuya erre csak bólintott egyet. Az eladó nő közben összeszedte a rendelt adagokat és összesen 2 nagy szatyorkába fért bele az egész. Minami egyre csak izgatottabb lett hogy végre a birtokába kerül a sok-sok süti. Ezután gyorsan kifizette az egészet és amint kitette a lábát a boltocskából, már el is kezdte majszolni az első sütiét ami a keze ügyébe akadt.

- Taichou nem kér valamelyikből? - nézett fel rá Minami egy aranyos kis mosollyal az arcán.

- Most nem! - válaszolt neki ismét ridegen, ugyan is eléggé idegesítette a sok személy akik mind Minamit kémlelték szúrós szemekkel.

- Huuuu menjünk be odaaaa! - mutatott rá egy kis vendéglőre hírtelen Minami, - úgy is lassan besötétedik és hulla fáradt is vagyok, meg persze ha a Taichou szeretne körülnézni, hátha talál valami szemrevaló hölgyet, még inkább előnyös lenne itt maradni egy északára. - mondta nagy lelkesen és nagy vigyorral az arcán. Byakuya megtorpant és lesütött szemekkel szépen lassan előhúzta a kardját, mire Minami hátrálni kezdett tőle és kezdett félni.

- I-izé...s-sajnálom...n-nem úgy értettem...- mentegetőzött persze beszélhetett Byakuyanak aki már tiszta ideg volt.

- Senbonzakura Kageyoshi! - mondta rideg hangon és a másik pillanatra a két zacskó sütinek annyi lett. Az utcán hatalmas csend lett és mindenki döbbenten de ugyan akkor félve nézte Byakuyat aki már teljesen higgadtan tette vissza a tokjába a kardját, de ez után riasztó felfedezést tett. Minami abban a pillanatban ölni tudott volna a pillantásával, hiszen az összes finomsága odalett.

- Hogy tehette ez a sütimmel, A SÜTIMMEL?! - kiabált rá felháborodva Byakuyara aki teljesen ledöbbent hogy így rámert ordítani, de itt nem ért véget a leszidás, - most azonnal követelem hogy vegyen nekem még egyszer egy ilyen csomagot! A SÜTIJEIMET AKAROOOM! - az összes járókelő aki csak a közelükben volt már szinte tátott szájjal nézte a műsort.

Még egy ilyen bosszantó nő nincs a világon, ez biztosan így van! - morgott magában Byakuya és lesütött szemekkel visszament a boltba, Minami pedig ott trappolt a bolt előtt türelmetlenül és mérgesen. Pár perccel később kijött és sértődötten Minami kezébe nyomta a két szatyor sütit. Minami még mindig nem volt megelégedve ennyivel és elkezdette vele szemezni. El is kezdődött a szemező párbaj köztük. Mindketten ölni tudtak a pillantásukkal, de elég vicces kis látványt nyújtottak kívülről szemlélve mert Minami körülbelül fél fejjel alacsonyabb volt és úgy kellett felnéznie Byakuyara, és persze az ő tekintete pedig ebből kifolyólag lefele irányult. Legalább hét percen keresztül ölték egymást a tekintetükkel, majd végül Byakuya adta be a derekát, de ez se volt valami nagy megadás, mert még mindig neki állt feljebb. Elfordult Minamitől majd az orra alatt dünnyögve megszólalt.

- Bocsánat... - ezt nagyon is nehezére esett kimondani és az esetek 99%-ban nem is tette volna meg, ám Minami gyilkos tekintete ezt is kihozta belőle. Ezt hallva egy másodperc alatt megint két lábon sürgő-fordó kis tündérke lett.

- Na akkor indulás. - mondta széles vigyorral az arcán és azonnal el is indult. Byakuya duzzogva követte és egyszerűen fel volt háborodva hogy így beszabályozta egy nő. Ráadásul pont a szeleburdi első tisztje. Egyszerűen nem volt képes ezt a "békát" lenyelni. Mialatt ezen rágódott Minami már kivett két szobát, majd az egyik kulcsot Byakuya kezébe nyomta.

- Ez a maga szobája lesz! - jelentette ki közömbösen, mert még ő se teljesen békült ki még az előbbi kis incidens miatt. Byakuya erre csak bólintott egyet, semmi kedve nem volt hozzá szólni az előtte ácsorgó süti imádóhoz. Teljesen meg volt sértődve, még mindig. Ezért döntött hírtelen úgy, hogy elmegy kiszelőztetni egy picit a fejét, és azzal hátat is fordított Minaminak és már ment is kifele.

- Most hova megy Taichou? - kérdezte meglepetten Minami.

- Mindjárt jövök, addig lehetőleg ne csinálj semmi ostobaságot! - és ezt követően el is ment.

Mi az hogy ostobaságot, mintha állandóan bajt kevernék! - pufogott magában Minami és ezt követően egy nagyon gonosz kis ötlete támadt.

Byakuya közben már ki is ért a város széléhez, azért is sikerült ilyen gyorsan kiérnije mert a szállójuk is nagyjából a város szélén volt. Leült egy padra és felszegezte tekintetét az ég fele ám lehunyta szemét. Nem a csillagokat akarta ugyan is csodálni, hanem elmélyülni akart a gondolataiba. Kellett neki némi csend és nyugalom a mai nap után. Végig akarta gondolni a továbbiakat. Mit fog kezdeni a kötelességével, és mi van az álmaival. Ezek jártak a fejében, túl akart lenni a dolgon, meg persze azt is tudni akarta ki az a rejtélyes lány az álmában, és akkor megint eszébe jutott egy kicsi emlék...

" Késő éjjel volt és a fiatal Kuchiki nyugodtan aludt az ágyában annak ellenére hogy egy förtelmes vihar tombolt. Sűrűn villámlott és eléggé hangos is volt. Hirtelen nyílt a szobaajtó és a kis pöttöm szaladt be hozzá.

- Byaki-sama kelj fel. - szólongatta mikor az ágyához ért, lökődte is és arra más fel is kelt.

- Aj, mi van már? - megdörzsölte a szemét majd ránézett és akkor látta hogy sírdogál. Ezt látva már aggódva folytatta, - mi baj van? - eltűrte a szemébe lógó hajtincsét és kedvesen ránézett. Egyáltalán nem haragudott amiért késő éjjel felébresztette.

- Félek a villámlástól, - mondta sipogva a kislány, - nem aludhatnék veled? - Byakuya még jobban elmosolyodott rajta.

- Legyen, de csak most az egyszer! - majd szépen felsegítette az ágyába és betakargatta. Ezután nagyon könnyen eltudott aludni a lány, de Byakuya megvárta, míg elalszik, majd csak az után tudta lehunyni nyugodtan a szemét, és így már ő is viszonylag gyorsan elaludhatott. "

Meglepette nyitotta ki szemeit hírtelen Byakuya, de megnyugodva tapasztalta hogy a padon ül még mindig. Kicsit még üldögélt ott elgondolkozva az újabb emléken ami az eszébe jutott, de aztán felállt és szépen visszasétált a szállásra. Már egész nyugodt volt a szálló előtere is, most nem volt senki ott csak a recepciós. Megkeresve a szobáját, már kezdte magán érezni az alvás hiányát a tegnap esti munka miatt. Épp le akart dőlni az ágyára mikor megpillantott valami nem odavalót az ágyán. Kikerekedtek a szemei és egy szempillantás alatt ismét mérges lett, ugyan is az ágyán nem volt más, mit egy nagy nyálkás és zöld varangy ami nagy kigúvadt szemekkel figyelte Byakuyat már azóta mióta benyitott. Egyből tudta ki a ludas.

- MINAMI! - kiáltott fel mérgében, de már nagyon is jól tudta hogy ez az estéje se lesz egy nyugodt...