1. 1. Fejezet - Ha a Gintamában vagy, viselkedj úgy, mint a Gintamások!

- Szóóóval – Gintoki a szokásos kávézójában, parfét eszegetve próbálta meg felfogni mindazt az információt, amit Lídia az előző órában megosztott vele. – Bocs, de elmondanád még egyszer? – Viszont a különös tények még mindig nem fértek a fejébe.

- Gin-san, már háromszor elmondta!

- Shinpachi! Ha ilyen okos vagy, miért nem magyarázod el úgy, hogy Kagura is megértse?!

- Ez gonosz volt, Gin-chan! Én minden szót értettem, amit Lycchan mondott.

- Oh? Az meglepő lenne. – Egyszer csak új vendégek érkeztek a kávézóba. Vendégek, akik jól ismerték az asztalnál ülőket. Amint a tekintetek találkoztak, a Yorozuya és a Shinsengumi tagok egyből meg akarták egymást gyilkolni a tekintetükkel, viszont egy hangos kiáltás a Hijikata mellett álló lánytól megszakította a néma hadakozásukat.

- Kyaaaaaa, Gin-chan!

- Komolyan? Azt nem vetted észre, ki ül mellette? – Anna a szemeit forgatta.

- Jé, szia, Lidi! Te is itt vagy?

- Oh, sziasztok!

- Ismeritek egymást? – érdeklődött Shinpachi.

- Igen, barátok vagyunk – válaszolta Lídia. – Domi, Gin-chan meg fog fulladni.

- Le… ve… gőt!

Domi vonakodva elengedte Gintokit, aki boldogan szívta tele a tüdejét éltető oxigénnel. Eközben Sougo, Hijikata és Anna is leültek az asztal köré.

- Valaki végre magyarázza el, mi folyik itt! Szóval most már nemcsak egy fura lány van, aki mindent tud rólam, hanem három?! Hogy jutottunk idáig?! – Gintoki teljesen elvesztette a fonalat.

- Ne nyavalyogj annyit! Széthasad a fejem!

- Nem, tényleg jó lenne tudni, mi történt velünk – mondta Domi.

- Ti is itt ébredtetek fel fejfájással és egy gyűrűvel az ujjatokon? – kérdezte Lídia. Anna és Domi a kezükre nézett.

- Ez eddig is itt volt?

- Eddig hogy nem vettük észre?

- Van ennek köze bármihez? – kérdezte Hijikata.

- Lehet, mivel nem jön le - állapította meg Anna a kezét rázogatva.

- Mutasd! – Sougo megfogta a kezét, és vizsgálgatni kezdte, majd miután végzett, teljes komolysággal kijelentette: - Nos, azt hiszem, le kell vágni.

- A te fejedet kéne levágni! – vágta rá Kagura azonnal.

- Egyébként miért van rajta a nevem?

- Oh… öm…

Gyorsan megnézték a másik két gyűrűt is, és valóban: Lídia gyűrűjén a „Gin", Domi gyűrűjén pedig a „Toushi" név kanjija szerepelt.

- Honnan vannak ezek a gyűrűk? – kérdezte Hijikata.

- Hmm… - A lányok gondolkozni kezdtek, de a visszaemlékezést valamiféle köd fátyolozta be.

- A con! – kiáltott fel hirtelen Anna.

- Con?

Anna, Domi és Lidi egy héttel korábban részt vettek egy eseményen. A lényege az volt, hogy különböző animék rajongói egy helyre gyűlve szórakozzanak és ürítsék ki a pénztárcájukat.

Ahogy a különböző árusok között sétáltak, egyszer csak megszólította őket egy idős asszony, akinek a bódéja Gintama termékekkel volt tele.

- Lányok, lányok, jöjjetek közelebb! Látom rajtatok, hogy magába szippantott titeket a Gintama világa. Csak nektek odaadom ezeket a gyűrűket ajándékba.

- Ingyen? Komolyan? – A lányok gyanakodva néztek.

- Ne aggódjatok, semmiféle bajba nem kerültök miatta. Válasszatok!

- Oké… ha tényleg szabad, akkor én egy Sougosat kérek – mondta Anna.

- Várj, nem tudhatod-

- Nézd, Gin-chanos is van! – Anna tudta, hogy így lehet a leggyorsabban elfeledtetni két barátnőjének kétségeit.

- Juj, én is olyat akarok! – mondta Domi, miközben Lídia az ujjára húzta a „Gin" feliratú gyűrűt.

- Sajnálom, de minden szereplőből csak egy darab gyűrűm van – mondta az öregasszony.

- Semmi gond, akkor jó lesz Toshi is.

- Viseljétek büszkén ezeket a gyűrűket, hiszen képes életeket megváltoztatni…

Akkor és ott a három lány nem gondolta át a szavak mögött lapuló jelentést, de most, hogy képesek voltak felidézni és megosztani a többiekkel, egy dolog végre világossá vált:

- Szóval így kerültünk ide! – állapította meg Lídia.

- De hogy jutunk vissza, és miért nem tudjuk levenni? – kérdezte Domi.

- Minek visszamenni? – sóhajtotta Anna, de senki sem figyelt rá.

- Várj, várj, várj! – kezdte Hijikata. – Úgy érzem, elsiklottunk egy nagyon fontos tény fölött.

- Pontosan – helyeselt Shinpachi.

- Azt akarod mondani, hogy ez a lány azért került ide, mert másodikként választott ehelyett a szőrcsomófejű orrbányász helyett?!

- NEM EZ A LEGFONTOSABB!

- De téged is szeretlek – próbálta vigasztalni Domi, de hiába.

- Hahaha, engem ketten is szeretnek, téged meg senki! – nevetett Gintoki. Shinpachi a homlokára csapott.

- Mi lenne, ha arra koncentrálnánk, hogy egy másik univerzumból jöttek?!

- Aha, az is… - morgott Hijikata, és hogy leplezze frusztrációját, elővett egy szál cigit, és rágyújtott. Abban a pillanatban, hogy kifújta az első füstöt, egy pár dühös barna szempár meredt rá.

- Ezt muszáj? – kérdezte Anna.

- Huh?

- Nem szereti a füstöt – magyarázta Lídia.

- Higgadj le, nem fogom a képedbe fújni – folytatta Hijikata, mire Domi figyelmeztette:

- Én a helyedben elnyomnám azt a csikket, mielőtt letépi a kezedet a picsába.

- Oh, tényleg olyan szeme van, mint aki kész meggyilkolni. Most mihez kezdesz, Hijikata-kun? – vigyorgott Gintoki.

- Nem akartam megölni! – tiltakozott Anna. – Viszont sok mindent tudok rólad, amiket nem szeretnél, hogy kiderüljenek…

- Ja, persze… Például?

- Mitsuba…

- Hé!

- Szellemek, fogorvos, a titkos szekrény a szobádban, folytassam?

- Legyen… - Hijikata idegesen elnyomta a csikket.

- Oh, mi ketten nagyon jól ki fogunk jönni – mondta Sougo egy semmi jót nem sejtető vigyorral.

- Anni! Te mindent tudsz Toshiról? Ez király! – kiáltotta Kagura. – A többi semmirekellő féregről is vannak vicces sztorijaid?

- Persze, de… Domi és Lidi is egy csomó mindent tud…

- Oh, oh, én kipróbálom! – mondta Gin-chan lelkesen. – Lydia, mi Gin-san kedvence?

- Parfé – válaszolta a lány gondolkodás nélkül.

- Tch. Mi olyan nagy dolog abban, mi az ő kedvence? Mi az enyém?

- Toshi, mindenki tudja, hogy a majonéz, kérdezz valami nehezebbet! – mondta Domi.

- Oh, igen? Ha olyan okos vagy, miért nem mondod meg a Shinsengumi Kyokuchuu Hatto 17-es szabályát?

- Húzd le magad után a WC-t?

- A büntetés?

- Seppuku.

- Boszorkányság!

- Toshi, minden törvény vége seppuku.

- Oh, most Lycchan! Mi Shinpachi egyetlen fontos tulajdonsága? – kérdezte Kagura.

- Kagura-chan, sok fontos tulajdonságom van, nem igaz, Lydia-san?

- A szemüvege. Shinpachi egy szemüveg – hangzott Lídia válasza, Shinpachi pedig ebben a pillanatban ébredt rá, hogy ez a lány se lesz Shinpachi potenciális barátnője.

Mindenki jókedvűen nevetett, aztán Kagura újabb kérdéssel állt elő:

- Hé, valamelyikőtök tudja ennek a szadista baromnak a gyengepontját?

- Anna, te tudsz róla a legtöbbet.

- Kösz, Domi… - morogta Anna, mikor magán érezte mindenki kíváncsi és Sougo fenyegető tekintetét.

- Szóval tényleg tudod! – kiáltotta Hijikata.

- Tudom, de… nem hiszem, hogy jó ötlet lenne… - nagyon nyelt. – mindenkinek elmondani.

- Okos kislány – helyeselt Sougo. – Halljuk a kínai gyengepontjait!

- Azt sem tartom jó ötletnek. És értékelném, ha nem piszkálnád a hajam!

- Eh? De a macskák szeretik, ha simogatják őket.

- De én nem vagyok macska!

- Azt hittem, nem szeretnél kutya lenni.

- És miből gondoltad, hogy a macska jobb?

- Istenem, nem valami könnyű a kedvedre tenni, ugye tudod?

- Az biztos – sóhajtotta Lídia.

- Nem kanyarodtunk el kicsit a témától? – kérdezte Shinpachi.

- Nos, nem mintha rögtön haza tudnánk repíteni őket valami hightech masinával – mondta Gintoki.

- Már megbeszéltük, hogy kinyomozzuk, hogy kerültek ide, és visszajuttatjuk őket. Addig a Shinsengumi vigyáz rájuk – mondta Hijikata. – Tehát jobb lenne, ha Lydia is velünk jönne.

- Mi?! Nem, nem, nem! Teljesen kizárt! A tündérlány a Yorozuya ügyfele, mi fogjuk hazajuttatni.

- Úgy van, úgy van!

- Mintha bármit is ki tudnátok nyomozni!

- Nálad biztos jobban!

- Mi van?!

- Jól hallottad! Verseny! Aki előbb rájön, hogy juttassuk haza a lányokat, nyer.

- Ahogy akarod! Benne vagy, Sougo?

- Felőlem.

- Oké, Shinsengumi csapat, indulás!

Hijikata, Sougo és Anna felállt az asztaltól, de Domi továbbra is mozdulatlanul ült Gintokiék mellett.

- Hé, te is! – szólt rá Hijikata.

- Nem, én is Gin-channal akarok maradni.

- Még az kéne! Akkor meg miért az én ágyamban keltél fel?

- Mert csak egy Gin-chanos gyűrű volt!

- Ne idegesíts fel! Te meg töröld le azt az önelégült vigyort a képedről!

Hijikata végképp elveszítve türelmét megragadta Domi karját, és félig akarata ellenére elvonszolta a lányt. Amit nem látott, az a vigyor volt Domi arcán, miközben a következőket mondta:

- Csak nem féltékeny vagy?

- Pofa be és gyere!

- Viszlát, Anni, Domi! Még találkozunk! – integetett Kagura, Gintoki és Shinpachi.

A Yorozuya csapat hazaérve újabb problémával találta szembe magát. Lídia egyértelműen nem volt felkészülve hosszabb idejű, sőt, semmiféle kiruccanásra, így a hiányzó mindennapi szükségletei, például ruhák, étel, fésű, stb. beszerzésének feladata egyértelműen Gintokira és a nem éppen duzzadozó pénztárcájára hárult.

Tehát egy-két óra pihenő után Lídia és Gintoki, immár kettesben elindultak az Edo Plázába vásárolni. Első megállójuk egy ruhaüzlet volt, ahol kimonókat néztek.

- Menj, és próbáld fel, ami tetszik. Ne aggódj a pénz miatt! – mondta Gintoki, majd sóhajtva hozzátette: - Majd én aggódok…

- Köszi, ez életmentő – mondta Lídia hálásan, döbbenten, hogy Gin-chan képes volt ilyet mondani, ráadásul neki, és ahogy elindult a sorok között, ismerős arcokra bukkant.

- RÓZSASZÍÍÍÍÍÍÍÍÍN!

- Nem!

- De jól állna!

- Nem!

- Kiemeli a szemedet.

- Nem érdekel, nem hordok nyakörvet!

- Jó, akkor megvárom, amíg meggondolod magad.

- Nem fogom.

- Oh, dehogynem. Mind meggondolják…

- Mi az? – kérdezte Gintoki, mikor észrevette, hogy Lídia nem mozdul.

- Itt vannak a többiek is.

Gintoki követte a lány tekintetét, majd a homlokára csapott.

- Hogy ezeknek is pont most kell vásárolgatni. Figyelj, Lydia! Most odamegyünk, és megvesszük neked a legdrágább kimonót. Gyerünk!

- Miért?

- Ne tegyél fel felesleges kérdést!

- Sziasztok! – köszöntek a Shinsengumi csapathoz érve.

- Jé, egy Lidi! – kiáltott fel Domi. – Ti is vásároltok?

- Igen. Anna?

- Öö, az előbb még itt voltak… Nézd, milyen cunci kimonót találtam!

- Oh, ez nagyon szép! És rózsaszín.

- Igen, a lényeg.

Miközben Domi és Lidi a rózsaszín kimonókat csodálták, Hijikata és Gintoki pedig épp szemmel ölték egymást, Anna és Sougo visszatértek, mint kiderült, egy vörös kimonót próbáltak fel.

- Oh, sziasztok! – mondta Anna Lidiéknek.

- Szia, már választottál is?

- Aha, nagyon imádom – válaszolta a kimonót ölelgetve.

- Várj egy percet! – vágott közbe Sougo. – Mennyibe kerül?

- Öm, valahol itt van az ára… Oh!

- Annácska, nincs kedved egy másikat választani?

- De olyan szép! – Sougot nem győzte meg. – Kiemeli a szemem…?

- Legyen.

- Tényleg?

- De!

- …Ne kímélj!

- Választok hozzá egy kiegészítőt – mondta sötét mosollyal az arcán.

- Jézusom!

A szörnyülködő kifejezés nemcsak Anna, hanem a többiek arcára is azonnal kiült.

- Anna, biztos nem akarsz egy másik kimonót? – kérdezték a lányok.

- Nem! Éreztem, ahogy szólít engem…

- Én megértelek, kislány – mondta Hijikata –, de tényleg azt akarod, hogy Sougo kiegészítőt válasszon neked? Nincs 10 perce, hogy a nyakörv miatt vitatkoztatok.

- Mindegy. Túlélem. Remélem…

És így, miután Domi és Lidi is választott magának egy-egy (olcsó) sötét- és halványrózsaszín kimonót, áttértek a ruhabolt azon részlegére, ahol a különféle kiegészítők között mindenki szabadjára engedhette a fantáziáját. Ez két okból volt katasztrofális: Domi + Sougo + fura dolgok = katasztrofális hiba.

- Juj, nézzétek, cicafülek! – kiáltotta Domi, amint meglátta a cicafüles hajdíszek széles választékát. – Ez tök cukin állna a Lidin, nézzétek!

Gintoki volt az első, aki odanézett, aztán elfordult, aztán megint odanézett, és dühösen ezt mondta:

- Ne szórakozzatok!

- Ez meg Toshin lenne kawaii~ Próbáld fel!

- Ki van zárva!

- Naa, légyszi~

- Semmi értelme, Domi – mondta Sougo. – Hijikata-san túl szégyellős. Kérd meg, amikor ketten vagytok (a hálószobában), és örömmel felveszi. Sőt, még dorombol is neked. Igaz, Hijikata-nyan?

- Mégis milyen nevetséges dolgokat feltételezel te rólam?!

Ignorálva Hijikata kifakadását, Sougo körbenézett, vörös szemei végigpásztázták a kiegészítőket, de úgy tűnik, nem talált semmit, ami elnyerte volna a tetszését.

- Hmm… talán én is vegyek egy cicafület a kiscicámnak, és hallgassam, ahogy dorombol? – kérdezte elgondolkodva.

- Nem túl kreatív. Rosszabbra számítottam. – Anna egyszerre vonta meg a vállát, és döbbent rá, hogy vannak dolgok, amiket megtartunk magunknak, nehogy rosszabbul járjunk.

- Igazad van.

- Mi? Nem!

A másik hiba ebben a szituációban az volt, hogy a fehérneműk közvetlenül a kiegészítők mellett voltak. Anna, de még Lídia is imádkozott, hogy nehogy Domi és/vagy Sougo észrevegye.

De az imák süket fülekre találtak.

- Te mit találtál? – kérdezte Sougo, majd minden szempár horrorral teli pillantásokkal fordította fejét a fehérnemű-szekció irányába.

* A következő jelenetet olvasóink lelki nyugalma érdekében cenzúráztuk. Kérjük, maradjanak velünk!

A két perverz szadista élénk konzultációt folytatott különböző lehetőségekről. Nagyjából az első mondat után Gintoki befogta Lídia fülét, és dühösen kiabálta, hogy „Ne szennyezzétek be a tündéremet!", Anna és Hijikata tűzvörös arccal, rettegve bámulták az előttük játszódó rémséget, majd egymásra néztek, bólintottak és lassan hátrálni kezdtek.

- Ti meg hová siettek? – kérdezte Sougo és Domi ijesztően szinkronban, amitől a menekülő párosban meghűlt a vér. Ami még félelmetesebb volt, az hogy mindkettejük kezében egy fojtó-szorító-kötöző eszköz volt (szalag és nyakkendő), de a tekintetük azt sugallta, hogy eszük ágában sincs rendeltetésszerűen használni ezeket a ruhaneműket.

- Szóval… mi lenne, ha lassan indulnánk…? – kérdezte Hijikata nagyon óvatosan.

- Igen, megvan, amiért jöttünk – támogatta Anna is, mire Sougo és Domi még egyszer összenéztek, majd elindultak a pénztárhoz. Mire ez a jelenet lejátszódott, Gintoki és Lídia már rég otthon volt teljes nyugalomban.

Folytatjuk...