1. 5. Fejezet – A tudás hatalom

A Shinsengumihoz hasonlóan a Yorozuyában is zajlott az élet, néha ügyfelek is érkeztek, főként azzal töltötték a napjaikat, hogy Lídia beleszokjon az itteni életbe. Nem mintha erre különösebb szükség lett volna, de megismerkedett például Shinpachi nővérével, Otaéval és a helyi látványossággal, a Madaoval.

Az eddig ott töltött néhány hét alatt Lídia felfedezte azt a megdöbbentő információt, hogy Sakata Gintoki tud főzni, és egész jó szakács, ha olykor megerőlteti magát. Gin-chan természetes környezetében való tanulmányozása magába foglalt még olyan dolgokat is, mint például furcsa háziasság, kiabálás Kagurával, ügyfelek hirtelen gyarapodása. Mindezek oka Lídia jelenlétéhez vezethető vissza.

Nem volt különösképpen észrevehető, így a lány – mivelhogy csak egy részt figyelhetett eddig Gintoki életéből, nem is igazán vélte különösnek, de tekintsünk egy kicsit a szóban forgó szamuráj elméjébe is, valamint különböző élethelyzetekbe! Általában Gintoki nem izgatná magát a világon semmi miatt, de a lány kifinomult jelenléte arra ösztönözte, hogy olyan körülményeket biztosítson a lehetőségeihez mérten, ami hasonlít ahhoz, amihez eddig szokott, amit Gintoki feltételezett erről. Valami miatt buzgott benne az elszántság, hogy a legjobb oldalát mutassa Lídiának. Olykor ez az elszántság a maximumon volt, és még a többieket is leszidta, ha nem viselkedtek rendesen, olykor egész nap a kanapén hevert, körülötte üres epres tejes dobozok szétszórva.

Egy ilyen nap volt ez is; amikor Gintoki motivációja a padlót verte, Otose pedig már sokadszorra zaklatta a lakbér miatt. Lídia is kinn ült a nappaliban, tévét néztek és unatkoztak, amikor egy színes, éles hangokkal teletűzdelt reklám felkeltette a figyelmüket. A lényege ez volt:

„Úgy érzed, te és a barátnőd vagytok a legszerelmesebb pár az univerzumban? Mindent tudtok egymásról? Akkor itt a helyetek nálunk, az Édes Szerelem Vetélkedőben! Itt bebizonyíthatjátok, mennyit ér a szerelmetek valójában! A győztes pár jutalma 500 000 ¥ és egy annyit-ehetsz-amennyi-beléd-fér kupon két főre az Édes Szerelem Cukrászdá-"

- EZ AZ! – kiáltotta Gintoki, mielőtt még véget ért volna a reklám, és megállította a képernyőt. – Ez a megoldás az összes problémámra! El kell jutnom ide, és meg kell nyernem!

- De Gin-chan, nincs is barátnőd – emlékeztette Kagura.

Gintoki elgondolkozott egy másodpercig, aztán ránézett Lídiára.

- Majd én leszek Gin-san barátnője! – Sarutobi Ayame kirántotta a szekrény ajtaját, amiben eddig rejtőzködött. – Mindig figyellek, mindent tudok rólad!

- De én nem tudok rólad semmit! – válaszolta Gintoki az arcánál fogva ellökve a nindzsa zaklatóját. – És nem is akarok!

- De Gin-saaaaaaan! – Sacchan véletlenül kizuhant az ablakon.

- Szóval, Lydia – fordult a lányhoz Gintoki -, mintha azt mondtátok volna, hogy egy csomó dolgot tudtok rólunk.

- Hát, végül is elég sok mindent tudok rólad…

- Ez az!

- De…

- Mi az?

- Te rólam sem tudsz eleget. Szerintem Sacchannal több esélyed lenne.

- Egyetértek! Hallgass Lydia-sanra! – kiáltotta Sacchan odakintről, az ablak alól.

- Neked pofa be! – üvöltötte le Gintoki, majd újra Lídiához fordult.

- Kérlek, könyörgöm, a cukrászdáról van szó! Te is kapsz egy parfét, de inkább rólad akarok többet megtudni, mint arról a beteg zaklatóról.

- Oké, én benne vagyok.

- Komolyan?

- Persze, ha neked is jó.

- Tökéletes! Örök hála.

- Ezt nem engedhetem. – Sacchan beugrott az ablakon. – Én évek óta figyelem Gin-sant. Nem létezik, hogy te többet tudj róla nálam.

- Ezt csak egyféleképpen dönthetjük el – jelentette ki Kagura. – Leszámolás!

Pillanatokon belül a szoba átalakult egy vetélkedő stúdiójává, melynek házigazdája Kagura Gintoki volt. Kis kártyákról olvasta fel a kérdéseket az előtte álló két lánynak, akik maguk között már elkezdtek egy szemmel gyilkolási versenyt… vagyis inkább Sacchan elkezdte, Lídiát pedig nem érdekelte.

- Első kérdés! – kiáltotta Gintoki színpadiasan. – Mikor van Gin-san születésnapja?

- Október 10 – hangzott a válasz mindkét lánytól egyszerre.

- Helyes! Második kérdés: milyen magas Gin-san?

- Kit érdekel, milyen magas vagy?! – mondta Kagura.

- 177 cm – válaszolta a két lány megint csak egyszerre.

- Mi Gin-san kedvenc színe?

- Ezüst!

- Ki Gin-san ideálja?

- Ketsuno Ana…

- Mitől fél Gin-san? …Hé, miért van ilyen kérdésünk? Ki írta ezt?

- Gin-san semmitől sem fél – válaszolta Sacchan diadalmasan, mire Lídia nevetni kezdett. – Mi olyan vicces?!

- Eszembe jutott az a rész, amikor Gin-chan és Hijikata együtt voltak a fog…

- ÉS MEGVAN A GYŐZTES! – kiáltotta Gintoki, mielőtt még felfedték volna a titkos félelmeit néhány megalázó sztorival egyetemben.

- Neeeeem! Miért? – visította Sacchan, de Gintoki kitessékelte.

- Na, megkaptad az esélyed! Most húzz el!

- Huh, ezzel is megvagyunk – sóhajtotta a szamuráj, miután becsapta az ajtót, és elterült a kanapén.

- Holnap mehettek is, szerelmespár! – nevetett Kagura a tévéképernyőre mutatva.

- Mi?! Ez holnap van?!

- Sok sikert! Gyakorlatilag semmit se tudsz Lycchanról, és még el akarod játszani a pasiját! – Kagura annyira nevetett, hogy a hasát fogva gurult a földön. – Lycchan pasija tuti nem egy ilyen lepukkant fickó.

- Hé! Vigyázz a szádra, különben nem kapsz vacsorát, ifjú hölgy! – morgott Gintoki.

- Lycchan! Gin-chan gonosz velem!

- Nyugi, nem hiszem, hogy túl sok mindent kellene tudni rólam. Nem vagyok olyan érdekes.

- Csak játszd el, hogy a barátnőm vagy! Tedd meg a parfémért!

- Oké, szívesen segítek, bár még sose voltam szerelmes, úgyhogy bocsi, ha haszontalan leszek.

- Még sose voltál szerelmes? – Gintoki, sőt még Kagura is kerek szemmel néztek rá.

- Nem…

Mindkettejüket meglepte ez a fontos új információ, őszintén elcsodálkoztak rajta. Számukra, Gintoki számára ahogy ott ült a rózsaszín kimonójában, a haja szépen befonva; olyan szép és elegáns, hogy lehetetlennek tűnt, hogy soha senki nem tett volna neki szerelmi vallomást. Bár az is igaz, hogy más dolog szerelmi vallomást kapni, és más dolog szerelmesnek lenni valakibe.

- Nos, emiatt nem érdemes aggódni – mondta Gintoki bölcsen -, majd szerelmes leszel, ha találkozol a megfelelő emberrel.

Lídia elmosolyodott a bátorításon, majd mindannyian visszatértek az eddigi semmittevésükhöz.

- Még mit nem! Idióta narrátor! Hogy lazíthatnánk már, amikor holnap van a vetélkedő! – kiáltott fel Gintoki, mire a már amúgy is fáradt és stresszes narrátor egy sóhajjal átvariálta a szöveget.

- Oké, kezdjük az alapoknál! – mondta Kagura kezébe véve a kérdéseket tartalmazó kártyákat. – Mikor van Lycchan szülinapja?

- Ezt mégis honnan kéne tudnom?

- Április 17-én.

- Április 17-én! Hé, az nemsokára lesz!

- Milyen okos vagy – forgatta a szemét Kagura.

- Csak olvasd a következő kérdést!

- Jó, jó. Mit szeret csinálni Lycchan a szabadidejében?

Gintoki elgondolkodott. Ránézett Lídiára, majd felidézte mindazt, amit eddig a lány itt tartózkodása alatt tapasztalt.

- Ööö… gondolom olvasni… és még… öö… Fogalmam sincs! Hogy tudnám megmondani, amikor ki van szakítva a természetes közegéből!

- Az a vicces, hogy a természetes közegemben se csinálok semmit – nevetett Lídia.

- Kövi! Hogy szerettetek egymásba?

- Mi?

- Milyen mi? Ez egy pároknak szóló vetélkedő! Ez lesz az első, amit megkérdeznek.

- Lehet, de…!

- Csak találjunk ki valamit! – ajánlotta Lídia. – Tök mindegy, mit.

- Egyáltalán nem mindegy! – háborodott fel Gintoki. – Nekünk kell a legromantikusabb párnak lennünk, különben nem fogunk nyerni.

- Akkor mi legyen?

- Hmm… Hadd gondolkozzak! – Gintoki elmélyülten sétált fel-le a szobában néhány percig, majd megfordult, és komoly arccal mesélésbe fogott. – Egy nap, amikor némi pénzhez jutottam, arra gondoltam, hogy felelősségteljes polgárként elmegyek és befektetem azt az összeget, hogy aztán megsokszorozódjon. Sajnos aznap a szerencse istennője nem volt kegyes hozzám, így a nyereségem csekély volt, viszont éreztem mélyen a zsigereimben, hogy ha kapok még egy lehetőséget, az istennő mellém áll. De minő tragédia! 300 ¥ híján voltam. Ekkor találkoztam Lydiával, aki nagylelkűen kisegített, és azonnal egymásba szerettünk. Történet vége.

- Milyen történet?! – Kagura dühösen nekiesett Gintokinak. – Megint elverted az összes pénzünket pachinkon, nem igaz?! Felelősségteljes polgár a seggem! Felfogod te, hogy most amúgy is eggyel többen éhezünk?!

- Lydia! Segíts, ez a szörnyeteg meg fog ölni!

- Megérdemled – mondta a lány hidegen, mire abbahagyták a verekedést. – Bár igazából erre számíthattam volna – sóhajtott.

Az éhes tekintetében és a hangjában olyan teljes csalódottság volt, hogy egy kicsit még Gintoki is elszégyellte magát, akin nem fogott a sok éves folyamatos ordítozás.

- …Szóval, nem tetszik a sztori…? – kérdezte az ezüst hajú szamuráj ijedten, megpróbálta terelni a témát, hogy megszűnjön ez a kellemetlen légkör.

- Nem igazán. Szerintem a potenciális randi helyek listájáról lehúzhatjuk a pachinkozást meg az ivászatot, de ezen kívül nem számít.

- Ez édes. Nincs valami konkrét ötleted?

- Nincs, bocsi. Tényleg nem az az ember vagyok, akit ilyenekből jó kérdezgetni.

- Hát, majdcsak lesz valami!

ぎんたま

Eközben Dol Moer kapitány és csapata:

- Megérkeztünk, kapitány? – kérdezte Geai hadnagy.

- Nem, te idióta! Ez itt valami orbitális nagy kerítés!

Folytatjuk...